Béke és biztonság — honnan várható?

AZ Egyesült Nemzetek Szervezete bizonyos területeken értékes szolgálatokat tett az emberiségnek, de minden jól értesült személynek el kell ismernie, hogy mind ez ideig nem tudott békét és biztonságot garantálni az emberiségnek. Ezt még azok is nyíltan elismerik, akik az ENSZ leglelkesebb hívei.

1953-ban, alig nyolc évvel az Egyesült Nemzetek Szervezete megalapítása után, az akkori ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld beismerte: „Míg elődeink egy új égről álmodoztak, nekünk az a leghőbb vágyunk, hogy megóvjuk az öreg földünket.” 26 évvel később, C. William Maynes, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese kénytelen volt beismerni: „A Biztonsági Tanácsnak és a közgyűlésnek azt a célt kellene elsősorban szolgálnia, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot . . . Nyilvánvaló azonban, hogy pontosan ezt a célt nem tudta megvalósítani.”

Mekkora az ENSZ jelentősége?

Mindenesetre megállapítható, hogy az utóbbi negyven évben a béke és biztonság tekintetében hozott legtöbb fontos döntést az Egyesült Nemzetek Szervezetén kívül hozták meg. 1982-ben Javier de Cuéllar főtitkár így panaszkodott: „Ez évben is azt kellett tapasztalnunk, hogy szervezetünket adott esetekben ilyen vagy olyan indokkal mellőzték vagy közreműködését nem vették igénybe, holott fontos és építő jellegű szerepe lehetne és kellene is, hogy legyen világunkban.”

Egyesek a szervezet tagállamainak látványos növekedésében látják az okot. A tagállamok létszáma az eredeti 51-ről több mint 150-re emelkedett, s minden tagállamnak egyforma szavazati joga van a közgyűlésen. Ezeknek a nemzeteknek egy része viszonylag kis nemzet. Példának említhetnénk Saint Christopher-Nevis-t, amely 158. tagállama az ENSZ-nek, de lakossága alig éri el az 50 000-et, viszont ugyanolyan szavazati joga van, mint Kínának, amelynek lakossága közel egymilliárd. A kisebb nemzeteknek kétségtelenül ezáltal alkalmuk van szavukat hallatni, viszont a nagyobb államok pontosan emiatt nem éreznek nagy hajlandóságot ahhoz, hogy komolyan vegyék az ENSZ-határozatokat.

Shirley Hazzard egy másik kényes pontot is megemlít: „Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem rendelkezik kényszerítő eszközzel, kivéve azt, ami pontosan azoknak a tagállamoknak a kezében van, amelyekre nyomást kellene gyakorolniuk.” Más szavakkal: Az Egyesült Nemzetek Szervezete hozhat ugyan határozatokat, de azok végrehajtásáról csak a legritkább esetben tud gondoskodni. Rendszerint hosszan és részletesen meghányják-vetik a kulcsfontosságú világproblémákat. Azután ünnepélyesen határozatokat hoznak, hogy azután szépen megfeledkezzenek róluk. 1982-ben a főtitkár arról panaszkodott, hogy „a határozatokat pontosan azok nem tartják meg, akik ellen hozták.”

Ezek olyan szervezeti problémák, amelyekhez — ahogy a téma szakértői rámutatnak — még többet is sorolhatnánk. Emellett természetesen vannak fontosabb okok is, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete működését kudarcra ítélik.

Mélyebben fekvő okok

„Akkoriban lehetségesnek látszott, hogy minden más feladatot megelőzve, figyelmünket egy olyan rendszer felépítésére fordítsuk, amely az ENSZ alapokmányának alapján a világbéke és a nemzetközi biztonság megőrzésére jött létre” — mondta Javier de Cuéllar, emlékeztetve ezzel az ENSZ alapító tagok idealizmusára. „De mi a helyzet ezzel a nagyszerű álomképpel? A nagyhatalmak véleménykülönbsége miatt nagyon is hamar szertefoszlott . . . És az is bebizonyosodott, hogy a világ sokkal bonyolultabb és sokkal kezelhetetlenebb lett, mint azt remélték valamikor.”

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének — alapjában véve — sohasem volt a legcsekélyebb esélye sem arra, hogy megteremtse a békét és a biztonságot. Ez a feladat meghaladta az erejét. A főtitkár kijelentései Jeremiás próféta szavait juttatja eszünkbe: „Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit” (Jeremiás 10:23). Az emberek — korlátolt bölcsességüknél fogva — képtelenek arra, hogy mindenkinek békét és biztonságot teremtsenek.

Ahogy a főtitkár megemlítette, az ENSZ alapítói kénytelenek voltak megállapítani, hogy a világ „sokkal bonyolultabb lett, mint azt remélték valamikor”. Ennek megvan a nyilvánvaló oka, csak nincs minden ember ezzel tisztában. „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). A Bibliából kitűnik, hogy a földön a bajokat a rosszindulatú Sátán idézi elő, főleg azért, mert ’nagyon dühös’ (Jelenések 12:12). Mivel Sátán létezése és érvényesülő befolyása szörnyű valóság, így ez eleve kudarcra ítéli az ENSZ minden békére irányuló erőfeszítését.

Aztán arra is gondolnunk kell, hogy az ENSZ e világ szülötte, s így magán viseli annak ismertetőjegyeit. Az egyes nemzetekre jellemző fogyatékosságok, a romlottság és korrupció értelemszerűen az Egyesült Nemzetek Szervezetét sem kíméli meg. Alexander Szolzsenyicin 1972-ben ilyen nyilatkozatot tett: „Egynegyed évszázaddal ezelőtt született meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyre az egész világ nagy reménységgel tekintett fel. Sajnos, egy erkölcstelen világban nőtt fel, és így maga is erkölcstelen lett.” A Biblia ezt mondja: „Nincs békessége a gonosznak — szól Jehova” (Ésaiás 48:22). Egyetlen „erkölcstelen” szervezet sem teremthet békét és biztonságot.

Mi a helyzet a békével és biztonsággal?

Változtat-e ezen a helyzeten az a körülmény, hogy az 1986-os évet a „nemzetközi béke évének” fogják kikiáltani? Erre a legkisebb esély sincs, mivel az emberiség korábban említett problémái teljességgel megoldhatatlanok. A „béke éve” valószínűleg éppoly kevéssé fogja az emberiség számára elhozni a békét és biztonságot, mint ahogy a „gyermekek éve” (1979) sem javította meg a gyermekek helyzetét világviszonylatban, vagy a „nők nemzetközi éve” (1975) sem hozott általános javulást a nők helyzetében.

Az azonban nem tagadható, hogy valamit muszály valakinek tenni a békéért és biztonságért, ha az emberiség életben akar maradni. Az atomfegyverrel rendelkező nemzetek képesek akár az egész életet eltörölni a földről. A hagyományos, szinte a tökélyig fejlesztett fegyverek minden évben elrettentő pusztítást okoznak az emberi életben. Az igazi béke sokkal távolibbnak látszik, mint bármikor a történelem során! De ha az ENSZ képtelen megoldani a problémákat, akkor kitől várhatjuk azok megoldását?

Ha egy pillantást vetünk a történelemre, reményteljes választ kapunk erre. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt Dávid király, aki Közel-Keleten uralkodott és sok háborút vívott, írt arról az eljövendő uralkodóról, akinek sikerülni fog megvalósítani a nemzetközi békét. Dávid, erre az uralkodóra utaló imájában, ezt mondta: „Teremjenek békét a népnek a hegyek és a halmok is igazságosság által. Az ő napjaiban virágozni fog az igazságos, és a béke teljessége, amíg a hold nem lesz többé” (Zsoltárok 72:3, 7).

Ki ez az uralkodó, aki ilyen tartós békét tud hozni? Dávid nem egy emberi szervezetre utalt, hanem az ő Istenére, Jehovára, aki tekintélyénél fogva képes erre. Vajon csupán egy ábrándképről van itt szó? Nem, mert Dávid fia, Salamon ugyanabban az Istenben bízott, és Jehova Salamon uralkodása alatt képletesen bemutatta hatalmát, azt ugyanis, hogy Salamon királyságában békét tudott teremteni, pedig ez az ország háborúk dúlta föld volt. Salamon nem harcos király volt, és uralma alatt „Juda és Izrael . . . mindvégig biztonságban lakozott; mindenki a saját szőlője és fügefája alatt Dántól [északtól] fogva [délen hivő] Bersebáig, Salamon minden idejében” (1Királyok 4:25).

Természetesen ez a béke nem volt tartós. Az izraeliták az erkölcstelen világ útját járták, és elvesztették az Isten által adott biztonságukat. Ennek ellenére kétszáz évvel később Ésaiás próféta jövendölt annak a Királynak eljöveteléről, akit Salamon árnyékolt elő. Ez akkor volt, amikor a kegyetlen asszírok megtámadták az izraelitákat, hogy megfélemlítéssel csikarják ki a békét. Ezt írta Ésaiás: „És így fogják nevezni: Csodás Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya és Béke Fejedelme. Fejedelmi uralma bőségének és békéjének nem lesz vége” (Ésaiás 9:6, 7).

Ki ez a „béke Fejedelme”? Több mint 700 évvel Ésaiás után, ez a Király Dávid országában megjelent Jézus Krisztus személyében. Abban az időben a római világbirodalom azon fáradozott, hogy megvalósítsa a világbékét és a nemzetközi biztonságot a maga változatában. Jézus beszélt honfitársainak Isten Királyságáról, amelynek ő lesz a Királya. Ez mennyei Királyság lesz, amely képes megoldani azokat a problémákat, amelyek Sátán befolyása alatt, valamint az emberek uralkodásra való képtelensége folytán keletkeztek. Jézus honfitársai a rómaiak uralmát szemmel láthatólag előnyben részesítették, és hagyták, hogy az igazságszolgáltatás szervei őt megöljék. Ahogy a történelem egyértelműen tanúsítja, ő feltámadt a halálból, felment a mennybe, és ott várt az Istentől meghatározott időre, hogy megkezdje Isten Királyságában királyi uralmát.

Ma a jövendölések teljesüléséből felismerhető az az idő, amelyben ez a nagy esemény végbement. Sátán ’nagyon dühös’, és „jajt” zúdít a föld lakosaira, mivel Isten Királysága a mennyben megszületett és ő levettetett a földre (Jelenések 12:7–12). És mi lett a következmény? Háborúk és újabb nehézségek az emberek között, ahogy ezt Jézus megjövendölte. A földön pedig „a nemzetek gyötrődnek, mert nem találnak kivezető utat” (Lukács 21:25, 26; Máté 24:3–13).

Emberi módon vagy Isten módján?

A Jézus által közel 2000 éve elmondott jövendölések egész pontosan ecsetelik a világ állapotát és a legelfogadhatóbb magyarázatul szolgálnak az Egyesült Nemzetek Szervezete megalapítása óta eltelt 40 év történetére. A bibliai jövendölés pontosságát bizonyítja az is, hogy az ENSZ képtelen kiutat találni a nehézségekből. Ésaiás próféta szavaival hűen elmondhatjuk, hogy a ’békekövetek keservesen sírnak’, mivel folyton csak csalódást okoznak kijelentéseikkel (Ésaiás 33:7).

Ezzel máris elérkeztünk ahhoz az utolsó ponthoz, ami miatt a jövőben sem várhatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetétől azt, hogy megteremtse a békét a földön. Ennek oka az, hogy a nemzetek olyan úton haladnak, amely teljesen ellentétben áll Istennel. Jehova kifejezett szándéka szerint a béke nem e világ nemzeteinek egyesülése útján fog megvalósulni, hanem ettől eltérően oly módon, hogy Isten Királysága lép majd helyükre (Dániel 2:44). Dag Hammarskjöld azt mondta, hogy ő „az öreg földünk megóvásán” fáradozik. Ha ezen a független politikai nemzetekből álló jelenlegi világrendet értette, akkor reménye eleve kudarcra volt ítélve. Tény ugyanis, hogy a „régi föld” át kell hogy adja helyét egy új rendszernek. „A világ elmúlik” (1János 2:17). És ettől semmi sem mentheti meg, még az Egyesült Nemzetek Szervezete sem.

Tekintettel az egyes államok nacionalista önzésére, reálisan csak egy lehetőség kínálkozik a béke és biztonság megvalósítására: Isten Királysága, amelyet az emberiség sóvárogva vár már attól az időtől kezdve, amikor az emberpár kiűzetett az Éden kertjéből. Arról a biztonságról, amelyet ez a Királyság teremt meg, ezt írja a Biblia: „És [Isten] letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4).

Vajon ez a reménység úgy hangzik, mintha nem lenne reális? Pedig más reménység nem lehet számodra. Az Őrtorony folyóirat legközelebbi számában még behatóbban fogunk ennek az állításnak indokoltságával foglalkozni. Addig is szeretnénk egy fontos tényre felhívni a figyelmet: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének története még nem ért véget. Ennek a szervezetnek még fontos szerep jut a jövő eseményeinek alakulásában. Arra biztatunk ezért, hogy olvasd el a következő két cikket, amelyben arról lesz szó, milyen jövő vár az Egyesült Nemzetek Szervezetére a bibliai jövendölések fényében.

[Kép az 5. oldalon]

Az Egyesült Nemzetek Szervezete számára a béke megteremtése túl nagy feladatnak bizonyult

[Forrásjelzés]

U.S. Army photo

[Kép a 6. oldalon]

’Az egész világ a gonosz hatalmában van.’ Ez alól az Egyesült Nemzetek Szervezete sem kivétel

[Kép a 7. oldalon]

Az Egyesült Nemzetek Szervezete sohasem képes magasabb erkölcsi színvonalat felmutatni, mint az őt alkotó egyes tagállamok