Az önuralom nélkülözhetetlen a keresztények számára

EGY új-mexikói (USA) kisvárosban valaki bejelentést tett a rendőrségnek, hogy lövöldözést hallott. A helyszínre érkezett rendőrök egy fiatal pár konyháját vérrel befröcskölve és zöldbabbal leöntve találták. A ház asszonyának testén seb volt. Vajon miért? A rendőrségi jegyzőkönyv szerint, az állítólagos tettes, a fiatalasszony élettársa, ezt mondta: „Bizonyára önt is megőrjítené, ha folyton csak zöldbabbal etetnék.”

Talán nehéz ezt elhinni. Valójában mégis ilyen csekélységek miatt ölik egymást az emberek. És ezek az esetek ma már mindennaposak. Oka legtöbbször az önuralom hiánya. Az érzelmeiken uralkodni nem tudó emberek szabad folyást engednek dühkitöréseiknek, ami Pál apostol leírása szerint a „test” egyik „cselekedete” (Galata 5:19–21).

Ez a növekvő önuralomhiány is annak a bizonyítéka, hogy mi e régi sátáni rendszer „utolsó napjaiban” élünk, azokban a ’kritikus időkben, amiket nehéz elviselni’. Pál ezekről a napokról azt írja jellemzésképpen, hogy az emberek „lesznek . . . megegyezésre nem készek, . . . önuralom nélküliek, kegyetlenek” (2Timótheus 3:1, 3). Nem kétséges, azokban „az utolsó napokban” élünk, amelyekben az erőszakcselekmények egyre inkább elhatalmasodnak.

Mit tegyenek ennek láttán a keresztények? Pál arra figyelmezteti őket, hogy harcoljanak „a test cselekedetei” ellen, s közben teremjék meg Isten szellemének a gyümölcseit, a többi között az „önuralmat” (Galata 5:19, 22, 23). Mi az önuralom? Miért ajánlja Pál ezt a gyümölcsöt? Milyen előnyökkel jár ennek a megtermése?

Az önuralom nem más, mint „indulataink, érzéseink vagy vágyaink tudatos megfékezése”. Pál kimutatta, hogy az igaz keresztények arról ismerhetők fel, ha képesek megfékezni indulataikat, érzéseiket, és vágyaikat. Igen, az önuralom segít a szent szellem olyan gyümölcseit is megteremni, mint a békesség, a kedvesség, a hosszútűrés, a jóság, és a szelídség. Sőt arra is képesíti a keresztényt, hogy állhatatos tudjon maradni Isten szolgálatában és ellenálljon Sátán, a világ, és a tökéletlen test részéről jövő nyomásoknak. Ezért írta Pál a galatáknak: „Továbbra is a szellem szerint járjatok, és akkor nem fogtok véghezvinni semmilyen testi kívánságot” (Galata 5:16).

Ez most annál is inkább fontos, mivel az utolsó napokban az önuralomhiány igen megnövekszik. Sok országban például az a rendőrség megfigyelése, hogy egyre több gépkocsivezető hágja át a közlekedési szabályokat. Ezek a közlekedési szabálytalanságok gyakran heves szóváltásokhoz vezetnek, amelyek olykor verekedésekké fajulnak. Houstonban (Texas államban) a „Civakodás-Sugárút”-nak elnevezett főközlekedési útszakasz arról közismert, hogy itt sokszor kerül sor veszekedésekre. Egy másik példaként említhetnénk a benzintöltő-állomásoknál lejátszódó jeleneteket, amikor az autósok hosszú sorban várakoznak egymásra. A gépkocsivezetők önuralom hiánya dühkitörésekhez, sőt esetenként gyilkosságokhoz is vezet, mivel egyes autóvezetők betolakodnak, hogy előbb jussanak a kívánt benzinhez.

Ilyen és hasonló stresszhelyzetekben a keresztényeknek nem szabad megengedniük, hogy azoknak a befolyása alá kerüljenek, akik másokkal szemben dühüket nem tudják megfékezni. Őket arról kell hogy megismerjék, hogy mindig megőrizzék az önuralmukat és a szelídségüket.

Az önuralom előnyei

Az önuralom sok előnnyel jár. Ezek közül jó néhány egészen nyilvánvaló. Például Isten Szava elítéli a falánkságot és a részegséget (Példabeszédek 23:20, 21). Pál apostol ezt tanácsolja: „Ezért akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31). Önuralom esetén tudjuk követni ezt a tanácsot, és ez kétségtelenül kedvezően hat majd egészségünkre is. A mértéktelen evés és ivás nemcsak káros az egészségre, hanem könnyen vezethet valakinek a gyülekezetből való kiközösítéséhez. Az e téren tanúsított önuralom viszont hozzásegíti a keresztényt ahhoz, hogy Jehovával szoros kapcsolatban maradjon.

Az önuralomnak nagy szerepe van abban is, hogy ellenálljunk a világ engedékeny szellemének (1Korinthus 2:12). Manapság a paráznaságban, homoszexualitásban, házasságtörésben, és a legkülönbözőbb nemi elferdülésekben semmi kivetnivalót nem találnak az emberek; ezt tekintik normálisnak. Keresztény férfiak és nők azonban kötelesek ellenállni az ilyen propagandának, és törekedniük kell arra, hogy Isten előtt megőrizzék tisztaságukat. Tudják, hogy „sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célra fenntartott férfiak, sem olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak, . . . nem öröklik Isten királyságát” (1Korinthus 6:9, 10). Önuralom birtokában ellent tudnak állni az erkölcstelenség rontó befolyásának, amely ezeket a dolgokat elfogadhatónak igyekszik feltüntetni.

A helytelen gondolkodás napjainkban sokféle formában igyekszik tért hódítani, és különösképpen a szórakoztatóipar, a televízió, a filmek, a zene, a színdarabok, regények, és más eszközök által terjed. A kereszténynek például önuralmat kell gyakorolnia annak az időnek tekintetében, amelyet a kikapcsolódásra fordít. Tisztában kell lennie azzal, hogy csak annyi kikapcsolódás szükséges, ami felfrissülésre szolgál, mert amit ezen felül tölt el, az már élvezet utáni vágy és időpazarlás. De a szórakozás megválasztásának tekintetében is önuralmat kell tanúsítania, annak tudatában, hogy napjainkban sok kedvelt szórakoztató műsor főleg az erkölcstelen viselkedést, a brutalitásra való hajlamokat, vagy az okkultizmus bűvöletét propagálja. Ezek viszont nem illőek a keresztények számára (Efezus 2:1–3).

Önuralom az előhaladás elősegítője

Az önuralom nemcsak védelem. A keresztényt hozzásegíti a jobb szellemiséghez és a prédikáló-szolgálat jobb végzéséhez. Péter apostol ezt ezekkel a szavakkal hangsúlyozta ki: „Egészítsétek ki a hiteteket erénnyel, az erényeteket ismerettel, az ismeretet önuralommal.” Ha ezek a tulajdonságok kitartással, isteni önátadással, testvéri vonzalommal és szeretettel párosulnak — mondja Péter —, akkor „megakadályozzák, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismeretében” (2Péter 1:5–8). Hogyan tudunk mint keresztény szolgák, az önuralom segítségével előrehaladni?

Egy keresztény általában sok időt fordít havonta Isten Királysága jó hírének a prédikálására (Máté 24:14; 28:19, 20). Egyes keresztények azonban csak hébe-hóba vesznek részt ebben a tevékenységben. Ennek talán az az oka, hogy idejüket valami más köti le, vagy elkedvetlenedtek az érdeklődés hiánya láttán. Lehet, hogy egész jól ismerik Isten Szavát. De előhaladás helyett inkább visszaesést tapasztalnak maguknál, úgyhogy végül is teljesen „gyümölcstelenekké” válnak. Mi lenne a teendőjük?

’Egészítsétek ki ismereteteket önuralommal’ — tanácsolja Péter. Ez egyesek esetében, lehet hogy annak az időnek tekintetében kíván önuralmat, amit kikapcsolódásra, társas összejövetelekre, vagy világi munkára fordítanak. Az önuralom azt is megkövetelheti, hogy valaki szüntelenül erősítse magát a kitartásban, ha közönyösséggel találkozik. De ápolhatja az önuralmat a rendszeres bibliatanulmányozás és a keresztény összejövetelek látogatása által is.

Az önuralom a kereszténynek a másokkal ápolt kapcsolatát is kedvezően befolyásolhatja. Sikeresebb lesz az együttműködése a gyülekezetben levő testvéreivel, és ennek ápolásával az öröm és békesség szelleme fog eluralkodni (Efezus 4:3). Az, aki önuralmat gyakorol, arra fog törekedni, hogy ne okozzon másoknak megbotránkozást a gyülekezetben (Filippi 1:9, 10).

Az önuralom legfőképpen a nyelv megfékezésében jut kifejezésre. Ez nagyon lényeges, hacsak nem akarunk másokat megbotránkoztatni. De ez nem könnyű. Jakab tanítvány ezt írta: „Aki szóban nem botlik meg, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jakab 3:2). Jakab, miközben minden keresztényt arra buzdít, hogy munkálkodjék a nyelv megfékezésén, buzdítását azzal támasztja alá, hogy nyelvüket használják fel mások áldására (Jakab 3:5–12). Ezt írta: „Ezenfelül, az igazságosság gyümölcsének magvát békés körülmények között vetik el azok számára, akik békét teremnek” (Jakab 3:18).

Önuralom prédikálás közben

Prédikáló tevékenysége közben a keresztény találkozhat időnként olyan személyekkel, akik nem tudnak uralkodni magukon. Ilyen esetekben szüksége lehet nagyfokú önuralomra és higgadtságra, nem viszonozván hasonló rosszal a durva viselkedést. Egy keresztény testvérnő e tekintetben meglepő szép példát tanúsított. Vasárnap délelőtt a harmadik lakást kereste fel. A lakástulajdonos ajtót nyitott, de rögtön a testvérnőre lőtt. A testvérnő higgadt maradt és csak ennyit mondott: „Ön meglőtt engem.” „Azt is akartam” — válaszolta a háziasszony, és újra lőtt. A Tanú így számol be az esetről: „Két lövés érte a kabátomat, kettő a kézitáskámat és egy a lábamat. Egy golyó a lábam között süvített el. És amint tovább akartam menni ettől az ajtótól, éreztem, hogy a puskapor égeti a lábaimat.”

Ebben a nehéz helyzetben ez a Jehova Tanúja megőrizte önuralmát. Jehovához imádkozott, hogy segítse eljutni a következő házig és addig ne essen össze. Ez sikerült neki, de a lépcsőn már csak négykézláb tudott felmenni. Kopogtatására a háziasszony nyitott ajtót, s miután értesült a történtekről, barátságosan behívta magához. Ez az asszony idősebb lányával, aki betegápoló, elsősegélyben részesítette a testvérnőt, a másik lánya viszont értesítette a rendőrséget és a mentősöket. Ennek a keresztény testvérnőnek az önuralma nagy hatást gyakorolt a rendőrökre, a mentősökre, az egybegyűlt emberekre, és a kórházi személyzetre.

Az igaz, hogy nem mindig fordul elő olyan eset, hogy rálőjenek Jehova Tanúira. De az elég gyakori eset, hogy az emberek felháborodottan fogadják őket és nagyon dühösek. Ilyen esetben azonban arra kell gondolnunk, hogy a „szelíd válasz elfordítja a haragot” (Példabeszédek 15:1). Jézus a példaképük. Péter róla írta: „Amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázkodást. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindig arra bízta magát, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:23). Igen, az önuralom dicsérendő, szép tulajdonság a keresztény igehirdetők számára.

Hogyan fejleszthetünk ki önuralmat önmagunkban

Mivel az önuralom Isten szent szellemének a gyümölcse, törekednünk kell arra, hogy ez a szellem működjék bennünk. Ahogy Pál írta: „Folyton a szellem szerint járjatok!” (Galata 5:16, 22, 23). Minden kereszténynek Isten Szavát kell buzgón tanulmányoznia, hiszen ez a szent szellem terméke. Isten Szavának rendszeres tanulmányozása és a tanultaknak életünkben való átvitele hozzásegít ahhoz, hogy uralkodni tudjunk gondolatainkon, vagyis hogy „foglyul ejtsünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5; Róma 12:2). Igen, a kereszténynek feltétlenül meg kell tanulnia úgy gondolkodni, ahogy Jézus Krisztus és Jehova Isten gondolkodik.

Indítékaink székhelyét, a szívünket mindig Isten szelleme kell hogy áthassa, mivel az önuralom a szívünkben támadó kívánságaink, vagy érzelmeink ellenőrzését és tudatos megfékezését jelenti (Máté 15:19). A következő jó tanácsot folyton az emlékezetünkben kell tartanunk: „Minden féltve őrzött dolognál jobban őrizd meg szíved, mert abból indul ki az élet” (Példabeszédek 4:23). És miközben a bibliai alapelveket tanulmányozod, engedd, hogy Isten szelleme hasson szívedre. Ha csak lehetséges, próbáld kívülről is megtanulni azokat a bibliai tanácsokat, amelyeket nehéz helyzetbe kerülve előnyösen alkalmazhatsz.

Keresztény társainkkal való jó társaság szintén segít az önuralom elsajátításában (Zsidók 10:23–25). A keresztény gyülekezet különböző összejövetelei mind azt a célt szolgálják, hogy a keresztények valamennyien növekedhessenek a bibliai ismeretekben és megteremhessék Isten szelleme gyümölcseit. Ezenkívül keresd azoknak a társaságát, akik az önuralom tekintetében jó példával járnak elől. Ezáltal te is ösztönzést érzel majd magadban arra, hogy kifejleszd ezt a tulajdonságot (Példabeszédek 13:20; 27:17).

Van valami még, amit sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk: ez a Jehovával való állandó kapcsolat ima útján. A kereszténynek az önuralom ápolása terén újból és újból kérnie kell Jehova segítségét. Könyörögj állandóan szelleme vezetéséért, és ha úgy találod, hogy nem sikerül egy bizonyos dologban önuralmat gyakorolnod, fordulj alázattal és könyörögve Jehovához bocsánatáért. Jézus így tanított minket imádkozni: „Ne vígy minket a kísértésbe.” Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy „legyenek állhatatosak az imában”. Járulj tehát „szüntelen” Jehovához, kérd az ő segítségét, miközben azon fáradozol, hogy kifejleszd magadban az önuralmat (Máté 6:13; Róma 12:12; 1Thessalonika 5:17).

Milyen nagyszerű keresztényi tulajdonság az önuralom! Állandóan ápold magadban! Azoknak, akik ezt teszik, nagyobb lesz az önbecsülésük. Sőt boldogabbak lesznek és megjavul a kapcsolatuk hozátartozóikkal és hittestvéreikkel, valamint mindazokkal, akikkel a mindennapi élet összehozza őket. De ami még fontosabb: az önuralom hozzásegít a Teremtővel való jó kapcsolat kialakításához, és azt eredményezi, hogy Jehova, a mi Istenünk igaz keresztény szolgáiként fognak bennünket megismerni.