A hatalommal való visszaélés — Véget ér-e valaha?
A TÖKÉLETLEN emberek önzése a hatalomért való versengésben lepleződik le. Malcolm Muggeridge, közismert brit író kimutatta, hogy az emberek azért vágynak a hatalomra, „mert nem ismerik fel, hogy az emberi élet alapja a szeretet . . . Voltaképpen a hatalomvágy sok veszéllyel jár együtt. Jézus Krisztus pontosan ezért nem kívánt élni vele”.
Az Egyesült Államok alkotmány alkotói pontosan e miatt a mindig fennálló hatalomvágy és a nyomában járó káros hatások miatt olyan alkotmányt gondoltak ki, amely az uralkodói jogkört három egymástól elkülöníthető részre osztaná: a végrehajtói, a törvényhozói, és a bírói jogkörre. Ezeknek a jogköröknek — ellenőrzési szerepüknél fogva — biztosítékként kellene szolgálni arra, hogy ne fordulhasson elő hatalommal való visszaélés.
Az alkotmány alkotók nemes szándékai ellenére, sajnos, elég gyakori az Egyesült Államokban a hatalommal való visszaélés. Persze nemcsak ott, hanem az egész világon tapasztalhatjuk és láthatjuk a hatalommal való visszaélést. A történelem számtalan példát idéz a hatalommal való visszaélésre olyan férfiak esetében, akik hatalmukat nagyzási mániájuk kiélésére és embertársaik kárára használták fel. Ezek közé a férfiak közé tartozik többek között: Nagy Sándor, Nagy Károly, Napóleon, és Hitler.
Hogyan kezdődött el?
Joggal vetődik fel a kérdés: Mikor kezdődött el ez a hatalommal való visszaélés? Erre megbízható választ az emberiség legkorábbi történelemkönyvében, a Bibliában találunk. Bizonyára olvastál már az édeni eseményekről. Sátán, az Ördög, akit a Biblia valóságos teremtménynek nevez, hatalomra vágyott. Ő vette rá az emberi nemet, hogy a bűn útjára lépjen. Ennek egyik megnyilvánulása az emberekben szinte mindenütt tapasztalható hatalmi vágy felszítása volt, amit az emberek nem jó célra használtak fel. (1Mózes 3:1–19; Róma 5:12.) Sátán már jó régen hatalma alá vonta az összes nemzeteket. Ezért kínálhatta fel Jézus Krisztusnak a világ összes uralmait. (Máté 4:8–10.) Az Ördög majdnem mindenkit elámított, ezért olvasható róla, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19; Jelenések 12:9).
Nos, ezzel kapcsolatban felmerül egy meglepő kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy azok között, akik az Ördög célját szolgálják, éppen vallásvezetőket találunk? Ez csakis úgy lehetséges, hogy ők is visszaéltek hatalmukkal, vagyis hamis tanokat terjesztettek, amelyekkel béklyóba verték az embereket. A hamis vallásvezetők hatalommal való visszaélése abban is megnyilvánult, hogy üldözték Isten igaz szolgáit. István, az első keresztény vértanú, rámutatott Izrael vallásvezetőinek erre a gyászos történetére: „Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek . . . A próféták közül melyiket nem üldözték a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik előre hirdették az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti” (Cselekedetek 7:51, 52, Ökumenikus fordítás).
István volt az első az üldözött hűséges keresztények hosszú sorában. Pál apostol szavai igaznak bizonyultak: „Mindazok, akik isteni önátadásban kívánnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldözést szenvednek” (2Timótheus 3:12). Ezt tanúsítja Jehova újkori Tanúinak a történelme is. Jelenleg is közel 40 országban tapasztalják a hatóságok részéről a hatalommal való visszaélést, ugyanis akadályozzák prédikáló-szolgálatukat.
És mennyi módja van a hatalommal való visszaélésnek! Bárhová tekintünk is szét, mindenütt azt látjuk, hogy az emberek nyögnek emiatt. A munkaadók hatalommal való visszaélése munkásmozgalmakat hívott életre. De az is megfigyelhető, hogy a szervezett dolgozók vezetői is visszaélnek hatalmukkal. Kisebbségben élő népcsoportok szenvednek a többségben élők hatalmi visszaélése miatt. A hatalommal való visszaélés egy másik módja a vezető állásban levő férfiak részéről nyilvánul meg, akik az illendőség határain túl többet megengednek maguknak női dolgozóikkal szemben, mint amit szabadna, s ők érzéseik ellenére, engednek e férfiak nyomásának attól való félelmükben, hogy különben elveszítik állásukat. Példa erre annak a balett-táncosnőnek az esete, aki azzal a feltétellel kapta volna meg a főszerepet, ha hajlandó a színigazgatóval lefeküdni.
Igen, a világban sok olyan ember van, aki visszaél hatalmával. Akik önzően ezt teszik, ezzel azt bizonyítják, hogy nem félik az Istent. Miért mondjuk ezt? Mert Isten Szava szerint: „Jehova félelme a gonosz gyűlölése” (Példabeszédek 8:13; Zsoltárok 97:10). A hatalommal való visszaélés vagy a hatalom nem helyes módon való gyakorlása biztosan rossz dolog, de az a vigasztaló, hogy ez nem lesz mindig így.