Hogyan tapasztalhatod még teljesebb mértékben az isteni békét
„Ó, bárcsak figyelnél parancsaimra? Akkor békéd olyan lenne, mint a folyóvíz, és igazságosságod, mint a tenger hullámai” (Ésaiás 48:18).
1. Mi szükséges ahhoz, hogy a lehető legteljesebb mértékben tapasztalhassuk a békét?
AZOK, akik e folyóirat segítségével rendszeresen részt vesznek a gyülekezeti bibliatanulmányozásban, elismerik, hogy nagyon értékes az a béke, amit Isten ad, és akarják is ezt a békét. A túlnyomó többség kétségtelenül örvend is ennek a békének. Mégsem tapasztalja mindenki teljes mértékben, pedig megtehetné. Vajon mi lehet ennek az oka? Az isteni békével rendelkezőkhöz ezeket a szavakat intézi Jehova: „Én, Jehova, én vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik, aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak figyelnél parancsaimra! Akkor békéd olyan lenne, mint a folyóvíz, és igazságosságod, mint a tenger hullámai” (Ésaiás 48:17, 18).
2. a) Mit foglal magában a „figyelni” kifejezés? b) Isten parancsai közül mennyinek kell eleget tennünk? (1János 5:3.)
2 Nyilvánvaló, hogy bárki a javára fordíthatja az összejöveteleken való részvételt, ahol a Bibliáról van szó. De csak azok örvendhetnek igazán az isteni békének, akik figyelnek Jehova parancsaira, személy szerint is alkalmazzák azokat és azokhoz igazodnak. De vannak-e sajátos területek, ahol még teljesebb mértékben szükséges megtenni ezt? (2Péter 1:2.) Nem elég, ugyanis az, ha eleget teszünk néhánynak az Isten követelményei közül, és áthágjuk azokat, amelyeket kellemetlennek vagy nehezebbnek tartunk. Amikor az Ördög megpróbálta rávenni Jézus Krisztust, hogy az ő önző gondolkodásmódját kövesse, Jézus határozottan válaszolt: „Meg van írva; ’Nemcsak kenyérrel kell élnie az embernek, hanem minden, Jehova szájából származó kijelentéssel’” (Máté 4:4).
3. Életünk mely területeit kell összhangba hoznunk Jehova útjaival, ha valóban bőséges békének szeretnénk örvendeni?
3 Isten parancsai az életünk minden területét érintik. Mindenekelőtt Jehovával való viszonyunkat. Kihatással vannak látható szervezetével kapcsolatos nézőpontunkra és a keresztény szolgálatra, a családtagjainkkal kapcsolatos bánásmódunkra, és a világi emberek iránti viselkedésünkre. Akik készségesen odafigyelnek Jehova parancsaira a fent felsorolt dolgokban, bőséges béke áldásában részesülnek. Vizsgáljunk meg néhány olyan dolgot, ami segíthet abban, hogy ezt személyesen is tapasztalhassuk.
Szükséges-e figyelmet fordítanod valamelyikre ezek közül?
4. a) Miért nem biztosítja az Istennel való békénket az, ha házi bibliatanulmányozáson veszünk részt és eljárunk a Királyság-terembe? b) Mit foglal magába a Jézus Krisztusba vetett hit? (János 3:36.)
4 Csak nemrég kezdted el tanulni Jehova Tanúival a Bibliát? Vagy talán már hónapok, sőt évek óta kapcsolatban vagy a helybeli gyülekezettel? Ebben az esetben kétségtelenül örömet találtál abban, hogy megismerted Isten előtted megnyilvánuló szándékát. Ámde az a tény, hogy valaki örömmel tanulmányozza a Bibliát vagy élvezetnek tartja, hogy eljárjon a Királyság-terembe, még nem jelenti, hogy békében van Istennel. Mindannyian bűnben születtünk, és csakis Jézus Krisztus által lehetünk békében Istennel. (Ésaiás 53:5; Cselekedetek 10:36.) A Jézusba vetett passzív hit nem elég ahhoz, hogy megszerezzük ezt a békét. Személyesen is éreznünk kell, hogy szükségünk van a váltságra, hitet kell gyakorolnunk Jézus áldozatának értékében, és azáltal kell bizonyítékát adni hitünknek, hogy engedelmeskedünk parancsainak. (Jakab 2:26.) Amikor Jézus a földön volt, egyik parancsa az volt, hogy akik követői akarnak lenni, merítkezzenek alá vízben. (Máté 28:19, 20.) Te már alámerítkeztél annak jelképezésére, hogy átadtad magad Jehovának Jézus Krisztus által?
5. Miért fontos az önátadás és az alámerítkezés ahhoz, hogy békében legyünk Istennel?
5 Van-e valami az életedben, ami alkalmatlanná tesz az alámerítkezésre? Ha tudod, hogy van, vagy ha a tanulmányozásod során rájössz, hogy ilyen eset nálad is fennáll, késlekedés nélkül hozd rendbe a dolgot. Meg kell értened, hogy bármilyen viselkedés vagy magatartás, ami alkalmatlanná tesz valakit az alámerítkezésre, egyben ahhoz is akadályt jelent, hogy az illető békében legyen Istennel. Cselekedj sürgősen, amíg nem késő. Ahogy az 1Péter 3:21 rámutat: azok, akiknek Jehova Isten jó lelkiismeretet ad, először átadják magukat Istennek a Krisztus áldozatába vetett hit alapján, alámerítkeznek az önátadásuk jelképeként, és Isten akaratát cselekszik. Akkor elnyerik azt a békét, amely együtt jár a jó lelkiismerettel, mivel helyeselt állapotba kerültek Isten előtt, ez semmilyen más módon nem lehetséges. És természetesen, ez csak a kezdet.
6. Miért van kihatással a békének való örvendezésünkre a gyülekezeti összejövetelek iránti magatartásunk?
6 Következő lépésként vizsgáld meg, milyen rendszeresen látogatod a gyülekezeti összejöveteleket és képességeidhez mérten mennyiben veszel tevékenyen részt azokban. Megvan-e ezeknek az összejöveteleknek a helye az életedben úgy, hogy sem a világ, sem egyéb személyes tevékenységed nem csorbíthatja meg ezt az elhatározásodat? Felkészülsz-e az összejövetelekre, és kiváltságnak tartod-e az ottani közreműködést? Ezek a dolgok is határozottan kihatnak arra, hogy milyen mértékben örvend valaki a békének. Vajon miért mondjuk ezt? Nos azért, mert Isten szelleme az egybegyűlt népével van, és a béke Isten szellemének a gyümölcse. (Galata 5:22.) Ezeken az összejöveteleken kapunk segítséget ahhoz, hogy megértsük Jehova követelményeit, erre pedig szükségünk van ahhoz, hogy azt tehessük, ami kedves az ő szemében. Itt tanuljuk meg, hogyan segíthetjük elő a békét az embertársainkkal való kapcsolatainkban — a gyülekezetben, otthon, az iskolában, és a világi munkánkban. Az összejöveteleink képezik az egyik legfőbb alkalmat arra, hogy Jehova tanítson minket, és ahogyan az Írások is rámutatnak: azok részesülnek bőséges békében, akiket Jehova tanít. (Ésaiás 54:13.)
7. Mire van szükség azzal kapcsolatban, amit az összejöveteleken megbeszélünk?
7 Szorosan kapcsolódik a témához és megérdemli a figyelmünket az is, hogy fokozatosan alkalmaznunk kell az életünkben azt, amit tanulunk. Nem szeretnénk azokhoz az izraelitákhoz hasonlítani, akikről Jehova azt mondja: ’hallván halljatok, de ne értsetek’ (Ésaiás 6:9). Azokhoz sem szeretnénk hasonlítani, akiket Jehova Ezékielnek ír le — olyan emberekhez, akik meghallgatják ugyan Jehova prófétáját, de nem teszik azt, amit mond nekik, mivel inkább tisztátalan és anyagias vágyaiknak akarnak eleget tenni. (Ezékiel 33:31, 32.) Ezzel ellentétben, akik napjainkban Jehova házában gyűlnek össze és szeretnék elnyerni helyeslését, a leírás szerint ezt mondják: „Menjünk fel Jehova hegyére és Jákob Istenének házához; és ő megtanít minket az utaira és mi járunk majd az ösvényein” (Mikeás 4:2). Ha igazán megszívleljük azt, amire az összejöveteleinken tanítanak minket, ha minden összejövetelen legalább egyvalamit jól megjegyzünk, amit személyesen el kell érnünk, és komolyan munkálkodunk annak megvalósításán, békességes gyümölcsöt aratunk. Ahogyan Jézus a Lukács 11:28-ban mondja: „Boldogok, akik hallják és megtartják az Isten szavát!”
8. Milyen személyes előnyünk származik abból, ha a körülményeinktől függően, teljes mértékben részt veszünk a szántóföldi szolgálatban?
8 Az összejöveteleinken egyebek közt nagy hangsúlyt kap annak fontossága, hogy teljes mértékben vegyünk részt Isten Királyságának a hirdetésében és másokat is segítsünk hozzá, hogy tanítványokká legyenek. (Máté 24:14; 28:19.) Mennyire kapnak kiemelkedő szerepet ezek a dolgok a te életedben? Ha valóban figyelmet fordítunk arra, amit Jehova mond nekünk az ő Szaván és az ő szervezetén keresztül, akkor tudnunk kell, milyen fontos munka folyik a földön ezekben a napokban. (Jelenések 14:6, 7.) Jól ismert tény; hogy akik teljes idejű szolgálatot végeznek — de azok is, akik nem lehetnek ugyan úttörők, mégis igazán buzgók a szolgálatban —, kiemelkedő módon boldogok. Olyan békének örvendenek, ami nem csupán egy csepp vízhez hasonlítható, hanem — ahogyan Jehova mondja — „olyan, mint a folyóvíz” (Ésaiás 48:18). Te is ezt a fajta boldogságot érzed? Mindannyiunknak megvan rá a lehetőségünk.
9. Mi segít fenntartanunk az Istentől kapott békénket még akkor is, ha komoly nehézségekkel kell szembenéznünk?
9 Ha megfogadjuk mindezeket a tanácsokat, még mindig nem leszünk mentesek a dolgok jelenlegi rendszerének a nyomásaitól. De bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, Isten biztosít minket szerető segítségéről, ha őhozzá fordulunk. (1Péter 5:6, 7.) Megtanultuk-e hát, hogy Jehova segítségét és vezetését keressük mindenben, amit teszünk, nyíltan feltárva előtte gondjainkat imában, és ha megtettünk minden tőlünk telhetőt nehéz helyzetünkben, vessük a terhünket Jehovára, hagyjuk azt bizalommal őreá? (Példabeszédek 3:5, 6; Zsoltárok 55:22, [55:23, Károli].) A Filippi 4:6, 7 verse meleg szavakkal buzdít: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel, hálaadással együtt, ima és könyörgés által, és az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és gondolkodó képességeteket a Krisztus Jézus által.” Mily csodálatos gondoskodás! Megtanultad-e, hogy teljesen javadra fordítsd a békét, amelyet Isten ily módon tett lehetővé?
Állandóan keressétek a békét
10. Mi szükséges még a részünkről, miután kerestük a békét?
10 Ha már egyszer elnyertük ezt a békét, nem szabad gondatlanul bánnunk vele. Szorgalmasan törekednünk kell a fenntartására. Az 1Péter 3:10, 11-ben ezt olvassuk: „Aki szereti az életet és jó napokat akar látni, . . . keresse a békét és kövesse azt,” Ha valaki valamilyen célra törekszik és sikerül azt elérnie, ostobaság volna részéről, ha könnyelműen bánna vele. Miután békére törekedtünk és elértük azt, résen kell lennünk minden ellen, ami tönkre tehetné. Sőt mi több, tevékenyen kell keresnünk azt, ami hozzájárulhat ehhez a békéhez.
11. a) Milyen magatartás hozhatja veszélybe Jehovával való kapcsolatunkat? b) Mikor kell valóban Isten segítségét kérnünk a kísértésekkel kapcsolatban? (Máté 6:13.)
11 Ha eljutottunk az Istennel való békére azon eszközök segítségével, amelyekről ő maga gondoskodott, óvatosaknak kell lennünk, nehogy elrontsuk ezt a jó viszonyt azzal, hogy visszatérünk a bűn gyakorlásához. Természetes, hogy mivel mindannyian tökéletlenek vagyunk, mindannyian vétkezünk. De akkor vagyunk veszélyben, ha önmagunkban igazolni próbáljuk magatartásunkat és tetteinket, amelyeket Isten elítél. Nem intézhetjük el a dolgot egyszerű vállrándítással és nem mondhatjuk: „Én már csak ilyen vagyok” (Róma 6:16, 17.) Meg kell bánnunk helytelen cselekedetünket ahelyett, hogy igazolni próbálnánk azt; azután pedig könyörögnünk kell Istenhez, hogy bocsásson meg nekünk a Jézus áldozatába vetett hitünk alapján. Meg kell tanulnunk, hogy a helytelen cselekedet elkövetése előtt forduljunk Istenhez segítségért, ahelyett, hogy egyedül próbálnánk megvívni a csatát és végül feladnánk a harcot, s azután könyörögnénk bűnbocsánatért. Isten segítségével sikerül majd felöltenünk „az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:20–24).
12. a) Milyen egyéb kapcsolatokra kell jól odafigyelnünk, hogy békének örvendhessünk? b) Milyen követelményeknek kell eleget tennünk ebben a tekintetben?
12 Ahhoz, hogy békében élhessünk, természetesen jó viszonyban kell lennünk másokkal. Az igaz keresztény egy szervezet részeként szolgál Istennek: „testvérek közösségéhez” tartozik. (1Péter 2:17.) Amit Jézus a követőiről mondott, ebben a testvéri közösségben is kiemelkedő szeretetnek kell megnyilvánulnia egymás iránt. (János 13:35.) De e közösség egyetlen tagja sem tökéletes. A saját tökéletlenségünk és mások tökéletlensége miatt buzgón kell imádkoznunk bizonyos helyzetekben és keményen kell munkálkodnunk különféle nehézségek megoldásán. A Zsidók 12:14 így sürget minket: „Törekedjetek békességre mindenkivel.” Különösen a keresztény testvéreinkkel és testvérnőinkkel való békére való törekvésben kell kitartanunk. Az 1Thessalonika 5:13 hangsúlyozottan kijelenti: „Egymással békében éljetek!” Ez azt jelenti, hogy nemcsak a megtorlástól kell tartózkodnunk, hanem tevékenyen a béke előmozdítására kell törekednünk; az első lépést nekünk kell megtennünk a béke helyreállítására, és mindenkor késznek kell lennünk arra, hogy a béke érdekében engedményeket tegyünk. (Efézus 4:1–3.)
13. a) Ha békében akarunk lenni a hitetlenekkel, mit kell tennünk, ámde hogyan mutathatjuk meg, hogy az Istennel való béke áll az első helyen? b) Hogyan lehetséges számunkra, hogy békében éljünk, amikor annyi zűrzavar van körülöttünk?
13 A gyülekezeten kívül azonban nem mindenki békés szándékú. Ezért tanácsolja a Róma 12:18 a valósághoz hűen: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel.” A béke elősegítésére irányuló törekvéseink azonban nem foglalhat magába megalkuvást Jehova igazságos követelményei tekintetében. Nekünk néha alkalmazkodnunk kell bizonyos dolgok elvégzése végett mások időbeosztásához, de tudjuk, nem volna bölcs dolog, ha azért nem lennénk jelen a gyülekezeti összejöveteleken vagy azért maradnánk távol a szántóföldi szolgálattól, hogy megőrizzük a házastársunkkal vagy a rokonainkkal való békét. Azt is tudjuk, hogy Jehova nem helyeselné, ha munka- vagy iskolatársaink istentelen szokásaihoz csatlakoznánk azért, hogy elnyerjük helyeslésüket. Jól tudjuk, hogy az igazi béke csak azoknak osztályrésze, akik Jehovával való békének örvendenek, akik szeretik Jehova törvényét és az ő útjain járnak. Ez az a béke, amelyet minden másnál többre értékelünk. (Zsoltárok 119:165.) Igaz, talán nagy zűrzavar van körülöttünk. A hitetlenek talán egymással vitatkoznak és egymás ellen harcolnak, sőt, talán szidalmakkal halmoznak el minket a hitünk miatt. Mi azonban tudjuk, mire tanít minket Isten Szava és milyen viselkedést vár el tőlünk. Ha olyan magatartást követünk, amely összhangban van Jehova igazságos utaival, nem veszítjük el azt a békét, amely a legtöbbet jelenti nekünk. (Vö. Zsoltárok 46:1, 2, [46:2, 3, Károli].)
14. Jóllehet személy szerint nyomorúságot kell tapasztalnunk, mi teszi mégis lehetővé, hogy továbbra is megőrizzük belső nyugalmunkat és ragyogó kilátásunkat?
14 A halála előtti utolsó éjszakán, Jézus ezt mondta hű tanítványainak: „Ezeket mondtam nektek, hogy békétek legyen általam. A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot” (János 16:33). Igen, tapasztalnunk kell különféle nyomorúságot. Mint keresztények, különféle üldözésben részesülünk. Igazságtalanul bánnak majd velünk, súlyos betegségek támadhatnak meg. De, az isteni béke átsegít mindezeken. Mivel Jehova tanít bennünket, tudjuk, hogy miért kell üldözést szenvedni az igaz keresztényeknek. Nincsenek kételyeink afelől sem, hogy miért van igazságtalanság, és hogy miért kell személy szerint betegségtől szenvednünk. Azt is tudjuk, mit tartogat a jövő. Annak is tudatában vagyunk, hogy Jézus hűséges életútja és áldozati halála révén biztos a szabadulás. Továbbá tudjuk, hogy bármiféle nehézséggel kerülünk szembe, Istenhez fordulhatunk imában azzal a bizalommal, hogy ő szeretettel törődik velünk és fenntart bennünket szelleme által. (Róma 8:38, 39.)
15. Hogyan bizonyul igaznak, hogy a Krisztus által lehetővé vált béke nem olyasmi, mint amit a világ felkínálhat?
15 Jézus joggal mondta a János 14:27 szerint: „Békét hagyok nektek, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne legyen nyugtalan és félelemtől ne riadjon meg a ti szívetek.” Bizony így igaz: a világban semmi sincs, amit ahhoz a békéhez lehetne hasonlítani, amelyet Isten ad Jézus Krisztus által. Ez a béke képessé tesz arra, hogy erősek legyünk olyan helyzetekben is, amelyekben mások minden reményt feladnak.
16. a) Milyen kilátása lehet azoknak, akik most igazán olyan békét gyűjtenek maguknak, amelyet Isten ad? b) Hogyan mutathatjuk ki, hogy valóban nagy értéknek tekintjük ezt a békét?
16 Mily csodálatos jövő áll azok előtt, akik most elfogadják azt a békét, amely Istentől ered, és olyan fontosságot tulajdonítanak neki az életükben, amit valóban megérdemel! Az Istennel ellenséges világ nemsokára eltűnik. Idővel az egész teremtés teljesen egyesül a békében a világegyetem szuverén Urának igazságos követelményei által. Indítson bennünket e nagyszerű kilátásért érzett hálánk már most is arra, hogy e kilátással összhangban cselekedjünk. Figyeljünk mindannyian gondosan Jehova tanítására, írjuk be mélyen a szívünkbe az ő parancsolatait úgy, hogy valóban szeressük az ő utait és azt tegyük, amit megkövetel tőlünk. Ahogyan a Példabeszédek 3:1, 2 mondja: „Fiam, a törvényemről el ne feledkezzél, és a parancsolataimat tartsa meg a te szíved, mert hosszú napokat, sokéves életet és békét hoz ez neked!”
Ismétlési kérdések
◻ Az Ésaiás 48:18 szerint, mi szükséges ahhoz, hogy bőséges békénk legyen?
◻ Minek a megtevése által tapasztalhatjuk még teljesebb mértékben az isteni békét?
◻ Mit várnak el tőlünk, ha szeretnénk fenntartani a békét a testvéreinkkel és testvérnőinkkel?
◻ Hogyan őrizhetjük meg a békénket még akkor is, ha hitetlenektől vagyunk körülvéve?