Őrizd meg Jehova iránti félelmedet!
„Nagy Király vagyok — szólt a seregek Jehovája —, és nevem félelmet keltő lesz a nemzetek között” (Malakiás 1:14).
1, 2. a) Milyen erőteljes üzenetet tartalmaz a Malakiás könyve? b) Milyen tanulságot vonhatunk le Jehova üzenetének megnyitó szavaiból?
„KIJELENTÉS: Jehova Izraelre vonatkozó szava Malakiás által.” (Malakiás 1:1). Ezzel a rövid, felvillanyozó kijelentéssel kezdődik a Bibliában Malakiás könyve. A Bibliában egy kijelentés általában a gonoszság leleplezése. Ez bizonyosan igaz Malakiás könyvének esetében, mivel az közvetlen és erőteljes üzenet Izrael nemzetéhez. Ha megvizsgáljuk, kihangsúlyozza, mennyire szükséges megőriznünk Jehova iránti félelmünket és iránta való szeretetünket.
2 A könyv első két verse leckét ad a tanácsadásból. Jehova arról biztosítja hallgatóit, hogy segíteni kíván rajtuk: „’Szerettelek benneteket’ — mondja Jehova.” Milyen megnyugtató, szívet melegítő bevezető szavak ezek a vétkes Izrael becsületes szívű tagjai számára! Az üzenet így folytatódik: „És ti azt mondjátok: ’Hogyan szerettél minket?’ ’Vajon Ézsau nem Jákób testvére volt-e?’ — ez Jehova kijelentése. ’Én pedig Jákóbot szerettem, és Ézsaut gyűlöltem; és hegyeit végül pusztasággá tettem, örökségét a vadon sakálainak adtam’” (Malakiás 1:2, 3).
3. Mi volt az oka annak, amit Jehova Jákób és Ézsau iránt érzett?
3 Miért szerette Jehova Jákóbot és később annak leszármazottait, az izraelitákat? Azért, mert Jákób istenfélő volt és tisztelte istenfélő szüleit. Ézsau viszont önző ember volt, hiányzott belőle az istenfélelem. Szüleit nem tisztelte, akiknek Istentől kapott természetes joguk volt arra, hogy elvárják tőle az engedelmességet. Jehova joggal szerette Jákóbot és gyűlölte Ézsaut. Ez figyelmeztetés a számunkra. Óvakodnunk kell attól, hogy elveszítsük istenfélelmünket és anyagiassá váljunk, mint Ézsau, aki csak testi vágyainak a kielégítésére törekedett (1Mózes 26:34, 35; 27:41; Zsidók 12:16).
4, 5. a) Milyen kihatással volt Jákób és Ézsau viselkedése az utódaikra? b) Milyen kihatással kellett volna ennek lennie az izraelitákra?
4 Amiként Jákób viselkedése áldásnak bizonyult leszármazottai, az izraeliták számára, ugyanúgy Ézsau viselkedése éppen az ellenkezőjének bizonyult az ő leszármazottai, az edomiták számára. Az edomiták nem örvendtek Jehova áldásának. Az ő szövetséges népével szemben tanúsított ellenállásuk miatt inkább Jehova haragját vonták magukra. Nebukadnezár seregei később pedig az arabok igázták le őket. Ahogy Jehova prófétailag bejelentette, az edomiták mint nemzet, idővel megszűntek létezni (Abdiás 18).
5 Isten Edom felett kimondott ítéletei még Malakiás napjai előtt elkezdődtek. Vajon hogyan érintette ez az izraelitákat? Jehova ezt mondta nekik: „Saját szemetek meglátja majd, és ti magatok ezt mondjátok: ’Jehova legyen felmagasztalva Izrael területe felett!’” (Malakiás 1:5). Az évszázadok folyamán Izrael ’saját szemével’ látta, milyen szeretettel volt Jehova Izrael, mint nemzet iránt.
Cselekedeteink megmutatják, hogy féljük-e Jehovát
6. Milyen vádat emelt Jehova az izraeliták ellen?
6 A kijelentés folytatódik: „’A fiú a maga részéről tiszteli atyját, és a szolga az ő nagy urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem? És ha nagy úr vagyok, hol a félelmem?’ A seregek Jehovája nektek mondta ezt, ó papok, akik megvetitek nevemet” (Malakiás 1:6; 2Mózes 4:22, 23; 5Mózes 32:6). Jehova helyreigazította az izraelitákat, ahogyan az atya teszi a fiával. Mit várt el joggal tőlük viszonzásul? Azt, hogy tiszteljék és féljék őt. A nemzet, a papokat is beleértve, nem ezt tette, hanem inkább tiszteletlenséget tanúsított Jehova neve iránt és megvetette azt. „Hűtlen fiakká” lettek (Jeremiás 3:14, 22; 5Mózes 32:18–20; Ésaiás 1:2, 3).
7. Mit éreztek az izraeliták ezzel a váddal kapcsolatban, és mi volt Jehova válasza a számukra?
7 Az izraeliták megkérdezték: „Hogyan vetettük meg a te nevedet?” Jehova erőteljesen válaszolt nekik: „’Azzal, hogy fertőzött kenyeret mutattatok be oltáromon.’ És azt mondtátok: ’Jehova asztala megvetni való.’ És amikor vak állatot mutattok be áldozatul: ’Nincs ebben semmi rossz.’ És amikor sánta vagy beteg állatot mutattok be: ’Nincs ebben semmi rossz.’ ’Vidd csak, kérlek, a kormányzód elébe. Örömét leli-e benned vagy kedvesen fogad-e?’ Ezt mondja a seregek Jehovája” (Malakiás 1:6–8).
8. Mit mutattak meg az izraeliták a tetteik által?
8 El lehet képzelni egy izraelitát, amint szétnéz a nyája felett, és ravaszul kiválaszt egy vak vagy sánta állatot, hogy felajánlja Jehovának. Ily módon azt a látszatot kelti, mintha áldozatot mutatna be, holott önző módon magának tartja meg a nyája legjavát. Nem merné ezt megtenni a kormányzójával! De az izraeliták megtették Jehovával — mintha nem látná a terveiket és csalásukat. Jogosan kérdezi tehát tőlük Jehova: „Hol a félelmem?” Szavaikkal lehet hogy azt állították: félik Jehovát, de a tetteik egészen mást mutattak! (5Mózes 15:21).
9. Hogyan reagáltak a papok arra, amit a nép tett?
9 Hogyan reagáltak a papok ezekre a vitatható áldozatokra? Ezt mondták: „Nincs ebben semmi rossz.” Mintegy igazolták az izraeliták gonosz eljárását. Jóllehet a száműzetésből hazatérők buzgón igyekeztek megkezdeni az igaz imádat helyreállítását, később hanyaggá, büszkévé, és önigazolókká lettek. Elvesztették Jehova iránti félelmüket. Ezért a templomi szolgálatuk csupán látszat-szolgálattá lett, és csupán formálisan tartották meg az ünnepeket (Malakiás 2:1–3; 3:8–10).
10. a) Milyen áldozatot kíván ma tőlünk Jehova? b) Csakis hogyan találkozhat az áldozatunk Jehova helyeslésével?
10 .Egyesek talán ezt az ellenvetést hozhatják fel: ’Ez nem vonatkozik ránk, mi már nem mutatunk be állatáldozatokat.’ De nekünk is van másfajta áldozatunk, amit be kell mutatnunk. Figyeljük meg Pál sürgető felhívását: „Nyomatékosan kérlek benneteket testvérek, az Isten ki nem érdemelt kedvessége által, hogy mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatként Istennek, mint értelmi képességetekkel végzett szent szolgálatot” (Róma 12:1). Te magad vagy az áldozat, amit Jehova ma megkövetel! Vagyis az energiád, az adottságaid, és a képességeid. A mi áldozatunk csak akkor nyeri el Isten helyeslését, ha a legjavát adjuk abból, amink van. Ha csak a fölöslegest áldozzuk fel Jehovának, az annyi, mintha sánta, beteg áldozatot mutatnánk be, és ez biztosan kihat a vele való kapcsolatunkra.
11. Milyen vizsgálódást végezzen el Jehova minden önátadott szolgája?
11 Jóllehet némelyek talán valóban ezt mondják: ’Nincs ebben semmi rossz’, mi tudjuk, hogy Jehova miképpen vélekedik erről. Vizsgáljuk meg hát alaposan a „szent szolgálatunk” „áldozatát”, amit bemutatunk, s ami magában foglalja a prédikálásunkat, a személyes tanulmányozásunkat, az imánkat, és az összejöveteleken való jelenlétünket. Meg vagy-e elégedve azzal, hogy valóban a legjavát mutatod be Jehovának, vagy talán csupán a fölöslegest? Veszélyes dolog annyira belemerülni a szórakozásba vagy a kikapcsolódásba a hétvégeken, hogy sem idő, sem energia nem marad a Királyság jó hírének a prédikálására és az összejövetelek látogatására. Az egész életmódunk, a mindennapi életünk, a magatartásunkat és az indítékainkat is beleértve, szoros összefüggésben kell, hogy legyen azzal az áldozattal, amit Jehovának bemutatunk. Csak a legjava legyen!
Miről ismerhetők fel azok, akik igazán félik Jehovát?
12. Milyen tanácsot kapunk most?
12 „Most pedig — szól a prófécia — kérlek, enyhítsétek meg Isten orcáját, hogy kegyes legyen irántunk” (Malakiás 1:9). Jehova arra buzdítja az izraelitákat, hogy azt tegyék, ami helyes, mutassanak helyes félelmet Isten iránt, és azt mutassák be neki áldozatul, ami őt megilleti. Nekünk is ezt kell tennünk ma. Csakis úgy nyerhetjük el és úgy tarthatjuk meg Jehova kegyét, ha eleget teszünk a követelményeinek.
13. a) Milyen csapdába esünk akkor, ha nincs meg bennünk az Isten félelme? b) Milyen kihatással volt az izraelita papokra a mohóság?
13 Isten helyes félelme nélkül a neki végzett szolgálatunk csak külső látszat vagy önző nyereségvágyból eredő szolgálat. Figyeljük meg, hogyan tesz fel Jehova kérdéseket az izraelita papoknak templomi szolgálatukkal kapcsolatban: „Ki az közületek, aki majd bezárja az ajtókat? És, nem semmiért gyújtjátok meg a tüzet oltáromon. Semmi örömöm nincs bennetek ezt mondja a seregek Jehovája —, és nem találom kedvemet kezetek ajándékában” (Malakiás 1:10). Ó igen, a papok elvégezték a templomi feladataikat, bezárták a szentély ajtóit, tüzet gyújtottak az oltárokon. De ezt nem semmiért tették. Alamizsnát és megvesztegetést vártak el érte az izraelitáktól, akik azért jöttek a templomba, hogy áldozatot mutassanak be. Jehova nem talált örömet akkor, és ma sem talál az olyan szolgálatban, amit csak önző nyereségért végeznek. Utálatos a szemében.
14. Miért szükséges állandóan őrizkednünk a mohóságtól?
14 Napjainkban nem kevésbé van szükség arra, hogy résen, legyünk az önzés és a mohóság ellen. Az Írások ismételten figyelmeztetnek a mohósággal kapcsolatban, és kijelentik, hogy a mohó egyéneket nem kedveli Jehova (1Korinthus 6:10; Efézus 5:5). Szolgálatunk ellátása közben Jehova iránti szeretetünk és félelmünk tartson vissza attól, hogy bármit is önző nyereségért végezzünk. Gyorsan tépjünk ki gyökerestől minden effajta hajlamot, ami netán felbukkanna a szívünkben. A vének és a kisegítő szolgák különösen óvakodjanak attól, hogy ’tisztességtelen nyereségre vágyók’ legyenek (Titus 1:7; 1Timótheus 3:8; 1Péter 5:2). Némelyek talán szándékosan ápolják a kapcsolatot csupán azokkal a testvérekkel, akik anyagilag támogathatják őket, ez pedig személyválogatást eredményezhet és oda vezet, hogy vonakodnak tanácsot adni az ilyen testvéreknek. Mi sohasem szeretnénk Izrael kapzsi papjaihoz hasonlítani, akik ajándékot és megvesztegetést vártak el izraelita társaiktól.
15. a) Hogyan mutatott rá Malakiás arra, hogy a föld minden részén megtalálhatók lesznek a Jehovát, félő egyének? b) Milyen írásszövegek igazolják még ezt az állítást?
15 Ha Jehova ma feltenné a kérdést: „Hol a félelmem?”, vajon akadna valaki, aki ezt válaszolhatná: ’Itt vagyunk mi, akik félünk téged’? A leghatározottabban akadnának ilyenek! Vajon kik? Jehova hű tanúi, akik a föld minden részén megtalálhatók. Az embereknek ezt a nemzetközi csoportját és munkájukat is előre bejelentette Malakiás 1:11. verse: „’A napkeltétől egészen annak nyugtáig nagy lesz a nevem a nemzetek között, és. . . ajándékot mutatnak be az én nevemnek, egészen tiszta ajándékot; mert nagy lesz a nevem a nemzetek között’ — mondta a seregek Jehovája” (lásd még Zsoltárok 67:7, [67:8, Károli]; Ésaiás 33:5, 6; 41:5; 59:19; Jeremiás 32:39, 40).
16. Milyen különböző értelmezése lehet a napkeltétől napnyugtáig kifejezésnek, és hogyan teljesedik az be?
16 Milyen találóan mondja el itt Malakiás azt a munkát, amelyet napjainkban végeznek a jó hír prédikálásával az egész földön (Máté 24:14; Jelenések 14:6, 7). Napkeltétől napnyugtáig földrajzi értelemben azt jelenti: kelettől nyugatig. Bárhová tekintünk ma a földön, megtaláljuk a Jehovát félőket, akik az akaratát cselekszik. Napkeltétől napnyugtáig azt is jelenti, hogy egész napon át. Igen, az istenfélő szolgák szüntelenül bemutatják a dicséret áldozatát. Ahogyan Jehova megígérte, nevét az egész földön hirdetik azok, akik igazán félik őt (2Mózes 9:16; 1Krónika 16:23, 24; Zsoltárok 113:3).
Őrizzük meg Jehova helyes félelmét
17. Milyen eredménnyel járhat az, ha elveszítjük Jehova iránti tiszteletünket és az iránta való félelmünket?
17 Az imádat és a szolgálat terhessé lesz azok számára, akik nem tisztelik és nem félik Jehovát. Jehova ezt mondta az izraelitáknak: „Meggyaláztok engem, amikor azt mondjátok: ’Jehova asztala fertőzött és annak gyümölcse megvetni való, az ő eledele.’ És ti azt mondjátok: ’Íme! Mennyi vesződség!’” (Malakiás 1:12, 13). Ugyanez elmondható a mi időnkben is. Akik elvesztették Jehova félelmét, azok számára teherré lettek az összejövetelek, a szántóföldi szolgálat, és más keresztény tevékenység.
18. Időnként mi történik némelyekkel Isten mai szolgái közül?
18 Figyeld meg, Hogyan írja le az ilyen egyéneket Az Őrtorony 1937. január 1-jei száma: „Az ilyen hűtlenek számára az Isten szolgálatának kiváltsága, a királyság gyümölcseinek mások elé tárása, ahogyan azt az Úr megparancsolta, csupán terhes ceremóniává és formalitássá lett, ami nem ad nekik lehetőséget arra, hogy az emberek szemében tündököljenek. A királyság üzenetének házról házra, nyomtatott formában történő hirdetése és felkínálása nagyon lealázó az ilyen, magukat túl fontosnak tartó személyiségek számára. Semmi örömet nem találnak benne. . . Ezért hát azt mondták, és ma is azt mondják: ’A könyveknek ez a cipelése egyszerűen csak könyvárusítási elgondolás. Micsoda fárasztó munka!’” Még ma is vannak, akik időnként lélekölő robotnak tartják a szántóföldi szolgálatot, és unalmasnak az összejöveteleket. Ez történik akkor, ha elveszítjük Jehova iránti félelmünket és azzal együtt az iránta való szeretetünket is.
19. Hogyan tudjuk ezután is kimutatni Jehova gondoskodása iránti értékelésünket?
19 Jehova félelmének megőrzése megtart minket alázatosaknak őelőtte, és megtartja bennünk az értékelést minden iránt, amit értünk tesz. Akár kislétszámú összejövetelen vagyunk valakinek az otthonában, akár több tízezres létszámú nagy összejövetelen egy stadionban, hálásak vagyunk Jehovának azért a kiváltságért, hogy keresztény testvéreinkkel lehetünk. Hálánkat azzal is kimutathatjuk, ha jelen vagyunk, és más jelenlevőket is „szeretetre és jó cselekedetekre” buzdítunk építő beszélgetésünkkel, és az összejövetelek alatti hozzászólásunkkal (Zsidók 10:24, 25). Ha pedig az a kiváltságunk, hogy részünk lehet az összejövetel programjában, kerülni fogjuk, hogy az utolsó pillanatra hagyjuk a felkészülést, sebtében összeszedve néhány gondolatot. Sohase kezeljük rutinszerűen az effajta megbízásokat. Szent kiváltságok azok, és amilyen gonddal kezeljük azokat, azzal is eláruljuk, hogy mennyire tiszteljük és féljük Jehovát.
20. a) Miről nem szabad soha megfeledkeznünk? b) Milyen végkövetkeztetéshez jutunk el?
20 Mily szomorú kimenetel vár azokra, akik elveszítik Isten iránti félelmüket! Nem értékelik azt a ki nem érdemelt kiváltságot, hogy kapcsolatban lehetnek a világegyetem szuverén Urával. „Nagy Király vagyok — szólt a seregek Jehovája — és nevem félelmet keltő lesz a nemzetek között” (Malakiás 1:14; Jelenések 15:4). Bárcsak soha ne feledkeznénk meg erről! Bárcsak mindegyikünk olyan lenne, mint a zsoltáros, aki így szólt: „Társa vagyok mindazoknak, akik téged félnek” (Zsoltárok 119:63). Ennek az ügynek a megvizsgálása után ugyan arra a végkövetkeztetésre jutunk, mint Salamon, aki ezt mondta: „Féld az igaz Istent, és tartsd meg a parancsait. Mert ez az ember összes kötelessége. Mert az igaz Isten mindenfajta cselekedetet ítéletre előhoz minden rejtett dologgal kapcsolatban, hogy vajon jó az, avagy rossz”(Prédikátor 12:13, 14, [12:15, 16, Károli]).
Tanulságok a Malakiás könyvéből
◻ Miért tartoztak az izraeliták félni Jehovát?
◻ Hogyan mutatják meg a tetteink, hogy igazán féljük-e Jehovát?
◻ Mi bizonyítja, hogy ma mindenütt a földön ott vannak a Jehovát félő egyének?
◻ Miért kell megőriznünk Jehova iránti helyes félelmünket?