Reménykedjél Jehovában!
„Reménykedjél Jehovában és tartsd meg útját, és ő felmagasztal téged, hogy birtokba vedd a földet. Meglátod, amikor kivágják a gonoszokat” (ZSOLTÁROK 37:34).
1., 2. A jelek szerint, hol áll ma az emberiség, és hogyan érinti ez az Egyesült Nemzetek Szervezetét?
ÉRTELMILEG az emberi család elérte fejlődési fokának legmagasabb szintjét. Törekvése nyomán végül is eljutott a nukleáris korba. Az atomerő képesnek látszik bőséges energiaellátás biztosítására, és így világviszonylatban nagy dolgok előtt nyitja meg az utat. De a sors iróniájaként az emberi faj legnagyobb kárának is egyengeti az útját.
2 Vajon mi gátolhatja meg, hogy az emberi család elpusztítsa önmagát egy nukleáris tömegáldozatban? Talán úgy tűnik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely sokféle kormányformát képviselő 159 tagállammal büszkélkedhet. Politikai téren ezek a kormányzatok nem értenek egyet egymással, mivel mindegyikük azt hiszi, hogy a saját uralkodási formája a legmagasabbrendű, igen, a legjobb. Éppen ezért az ENSZ olyan testület, amelyből hiányzik az összhang. Nemzeti büszkeség és függetlenségi vágy hatja át. Sőt mi több, számos tagállama megtagadta az istenhitet, ateistává lett.
3. Mennyiben különbözik a kereszténység istenképe attól, amelyet maga az egy Isten közölt önmagáról?
3 Még alaklmazzák ugyan a kereszténység nevet azokra a nemzetekre, amelyek nem akarják magukat az istentelenek közé soroltatni, hanem hitet vallanak Jézus Krisztusban „Istennel, az Atyával” kapcsolatban, hármas kapcsolatban Jézussal és a megszemélyesített „szent lélekkel”, vagy szent szellemmel. A Háromság minden tagját egyelőnek állítják. Jézus Atyja azonban a következő azonositást íratta le Ésaiás prófétával: „Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom, sem dicséretemet a faragott képeknek” (Ésaiás 42:8). Ez a Jehova, vagy Yahve (Katolikus fordítás) páratlan történelmi feljegyzést készített magáról.
4. Mitől térítette el az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberiséget?
4 Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban vonakodik megadni Isten nevének az illő tiszteletet és elismerést — ami egyáltalán nem válik a szervezet dicséretére. Nem buzdítja az emberiséget — amely most a legkétségbeejtőbb állapotával néz szembe — arra, hogy annak a névnek a viselőjében reménykedjen. Ő mégis joggal viseli „a reménységnek Istene” nevet, mivel sokan látják, hogy ő fektette le az alapját az egyedüli szilárd reménynek, amelyet most az emberiség a magáévá tehet (Róma 15:13, Károli). Az a reménység, amelyet ő ad, sok férfit és nőt erősít és éltet.
Ősi reménység!
5. Mikor fektették le a reménység alapját?
5 Annak a reménynek az ápolására már az emberi család történetének korai szakaszában lerakták az alapot. Igen, közvetlenül első szüleinknek az Édenből való kiűzetése előtt történt ez a Közel-Keleten. Az arról a kertről vagy Paradicsomról írt héber nyelvű beszámoló nem mese, nem olyan népek mítosza, amelyek elfordultak Teremtőjük imádatától (1Mózes 2:7—3:24).
6. Hogyan került az emberiség olyan helyzetbe, hogy reménységre szorul?
6 Több mint 4000 évvel később Pál apostol ihletés alatt ezt írta: „Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12). Egy másik írásában Pál azonosította azt az egy bűnös embert: „Amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindannyian életre kelnek” (1Korinthus 15:22). Egy Lukács nevű orvos evangéliumának 3-ik fejezetében visszavezeti Jézus leszármazási vonalát egészen Ádámig, aki az Édenből való kiűzetése előtt hallotta Jehova reménység-üzenetét (Lukács 3:23–38).
7. Milyen buzdító dolgot cselekedett Isten, amikor Ádám még élt?
7 Természetesen szeretnéd tudni annak az üzenetnek a tartalmát. De mielőtt elolvasnád, jegyezd meg, hogy Jehova már hosszú ideje reményt adónak bizonyult. Ádám kezdetben Isten földi fia volt, és Isten megengedte neki, hogy utódokat hozzon létre. Ha te előre látsz valamely félelmetes helyzetet, biztosan szeretnél buzdítást adni, reményt nyújtani leszármazottadnak. Isten valami ehhez hasonlót tett. Miután Ádám meghallotta Isten elítélő szavait, amelyeket személyesen őreá mondott ki, hallotta a reménység szavait is a leszármazottaira vonatkozóan.
8. Mennyiben szolgáltat okot a reménységre az 1Mózes 3:15?
8 Mik voltak ennek a reményt keltő Istennek azok a szavai? Az Ádám bűnében részes „kígyó”-hoz Isten így szólt: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva [leszármazottja] között. Ő a fejedet zúzza szét, te pedig a sarkát zúzod szét” (1Mózes 3:14, 15). Talán csodálkozol, hogyan lehetett ezeket a szavakat úgy mondani, hogy reményt keltsenek. Először is megtudjuk belőle, hogy „a kígyó” az, akinek a fejét szét kell zúzni.
9. Ki volt az „a kígyó”, akire az 1Mózes 3:14, 15 utal?
9 A Jelenések 12:9-ben ezt olvassuk: „Levetették tehát a Nagy Sárkányt, az Őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre és az angyalait vele együtt levetették.” Igen, „a kígyó”, aki Édenben belekeveredett az ügybe, nem más, mint az a gonosz szellemi teremtmény, aki mint Sátán, az Ördög ismeretes. Ez a jelképes kígyó nem csupán angyalokat szerzett magának a mennyben, hanem egy „mag” is az övé itt a földön, egy „mag”, amely a rendelt időben vele együtt ki lesz törölve a létből.
10. Hogyan erősítette meg Jézus „a kígyó” azonosságát?
10 Megerősítve azt a felismerést, hogy az Ördög az „a kígyó”, aki ősszüleink elbukása mögött volt, Jézus Krisztus ezt mondta az első századi zsidó vallásvezetőknek: „Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok, és ti az atyátok kívánságát akarjátok cselekedni. Ő embergyilkosként kezdte és nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a saját jelleme szerint beszél, mert hazug és a hazugság atyja ő” (János 8:44). Jézus azokat a vallási ellenállókat „viperák fajzatai” névvel is illette (Máté 12:34; 23:33).
Elevenen tartott reménység
11. Milyen további alapot ad a reménységre az 1Mózes 3:15?
11 A jelképes kígyó fejének szétzúzásáról szóló isteni ígéret valósággal szívet melengető reménységet tárt az emberi család elé, amelynek még azután kellett megvalósulnia. Hogy miért, azt megláthatjuk az 1Mózes 3:15 további szempontjainak vizsgálatából. Ott az asszony „magva” is szerepel. Ennek a „mag”-nak a kiléte sokáig a titokzatosság leplével volt beborítva. De az viszont világos volt, hogy Jehova Isten ellenségeskedést támaszt a még nem ismertetett „mag” és a jelképes kígyó és annak istenellenes „magva” között. Győzelem ígérete hangzott el, sőt biztosítása a győzelemnek „az asszony magva” számára. Ez a győzelem reménységként állt az emberiség előtt. Így az emberi család tagjai reménységüket vethették „az asszony magva” eljövetelébe.
12. Idők folyamán milyen további kinyilatkoztatás történt „az asszony magva” kilétéről?
12 Évszázadok múlva Isten kinyilatkoztatta, hogy ez a „mag” az ő egyetlen-nemzett Fia, akit azért küldött a földre, hogy a Messiássá legyen és életét váltságáldozatul ajánlja fel (1Mózes 22:17, 18; Galata 3:16; 1János 2:2; Jelenések 5:9, 10). Éppen ezért Jehova Tanúinak a reménysége nem az Egyesült Nemzetek Szervezetében van. Ez a reménység az élő Jézus Krisztuson, Jehova Isten Fő Szóvivőjén nyugszik. Biztosak lehetünk abban, hogy Krisztus él, hiszen feltámadt a halálból, hogy Jehova jobb keze felől üljön a mennyben. Ahogy Pál mondja: „Ha csak ebben az életben [amely élet magában foglalja a mi XX. századunkat is] reménykednénk a Krisztusban, a legszánalomraméltóbbak lennénk minden ember között. Mármost Krisztus feltámadt a halottak közül azoknak első zsengéjeként, akik elaludtak a halálban” (1Korinthus 15:19, 20). Most pedig Jézus Krisztus már be van iktatva mint mennyei Király, ahogy ennek a folyóiratnak a lapjain gyakran közölték annak bibliai bizonyítékait (Jelenések 11:15).
13., 14. Kibe vetik reménységüket Jehova Tanúi, és mit tesznek ezzel kapcsolatban?
13 Jézus természetesen nem helyettesíti Jehovát, mint az emberiség reménységét. A Zsoltárok 37:34 még most is alkalmazható: „Reménykedjél Jehovában és tartsd meg útját, és ő felmagasztal téged, hogy birtokba vedd a földet. Meglátod, amikor kivágják a gonoszokat.” Még mindig szükséges megőrizni reménységünket Jehovában, és buzdítani minden népet, hogy hagyjon fel az ember alkotta intézményekben való reménnyel.
14 Ezzel a ténnyel összhangban Jehova Tanúi 208 országban tevékenyen hirdetik a Királyság jó hírét. Nem lehet megállítani azt a tevékenységet. A vallásos szervezetek által támogatott és felbujtott politikai intézmények isteni felhatalmazás nélkül próbálják leállítani őket. Továbbra is Jehova Tanúi maradhatunk és reménykedhetünk benne, mint a betlehemi Dávid, aki ezt írta:
15. Milyen reménysége volt Dávid királynak Jehovában?
15 „Jehova az én Pásztorom. Hiányom semmiben sem lesz. Füves legelőkön deleltet engem. Bővizü pihenőhelyekre vezet engem. Lelkemet felüdíti. Az igazságosság ösvényére vezet engem az ő nevéért. Még ha mély árnyék völgyében járok is, semmi rossztól nem félek, mert velem vagy. Pálcád és botod vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem azok ellenében, akik ellenségesen néznek rám. Olajjal kented meg fejem. Serlegem csordultig van. Biztosan jóság s szerető kedvesség követnek életem minden napján; és én Jehova házában lakozom napok hosszúságán át” (Zsoltárok 23).
16. Miért mondhatjuk, hogy Jézus Krisztusnak ugyanolyan kilátása volt, mint Dávidnak?
16 Izrael ősi törzsei számára Dávid volt Jehova szellemi pásztora, aki egyengette az utat ahhoz, hogy Jeruzsálem legyen a nemzet fővárosa, ahol az ő fia, Salamon 40 esztendeig uralkodott. Jó okkal mondták Jézus Krisztusról, hogy „Dávid fia” (Lukács 1:31; 18:39; 20:41). Ha Dávid reménykedett Jehova Istenben, az ő földi leszármazottja, Jézus Krisztus hasonlóképpen kellett hogy cselekedjen. És így is cselekedett.
17. Milyen bizonyíték mutatja, hogy Jézus reménykedett Jehovában?
17 Jézus Krisztus, Dávid legkíválóbb földi leszármazottja, bebizonyította, hogy követi a Zsoltárok 37:34. versének tanácsát, midőn utolsó leheletével a kínzóoszlopon ezt mondta: „Atyám, a te kezeidre bízom szellememet” (Lukács 23:46). Idézte és beteljesítette Dávidnak a Zsoltárok 31:5-ik [31:6-ik, Károli] versében írt, Istenhez intézett szavait: „A te kezedre bízom szellememet.” Jézus reménysége nem hiúsult meg, éppúgy, mint Dávidé sem. Krisztus feltámadott a halálból a harmadik napon. Negyven nap múlva visszatért mennyei Atyjához. A pogányok idejének végén, 1914-ben pedig Jehova felmagasztalta Fiát, hogy a föld Uralkodója legyen.
Új reménység ideje
18. Miért megfelelő idő a reménységre a jelenlegi idő?
18 Ma az A. M., azaz Anno Mundi (a világ évében) a 6014-ik új év előre viszi az emberi családot a jövőbe, milyen reménységet tehet magáévá az emberi család? Ez a kérdés most a leghelyénvalóbb, mert már közel 1900 éve benne vagyunk a Biblia utáni időszakban. Elég hosszú idő telt el azóta, hogy Dávid leírta a Zsoltárok 37:34. versét.
19. Mit tett Jehova Jézusért, nekünk reményt adva?
19 Jehova Isten, a Mindenható Isten, aki feltámasztotta Jézust a halálból, sokkal nagyobb szerepet szánt neki, mint ahogy a rövidlátó emberek elképzelhetnék. Egyetlen-nemzett Fiának feltámasztása és jobbjára a mennybe való felmagasztalása által Jehova Isten további okot szolgáltatott arra, hogy csalhatatlan reménységgel, végső reménységgel tekintsünk őreá. Ez örök életet jelenthet számunkra boldogságban, ahogy Pál, az ihletett író írta: „Ebben a reménységben mentettek meg minket” (Róma 8:24).
20. Miért mondhatjuk, hogy Jehova még mindig „a reménység Istene”?
20 Az apostol a továbbiakban ezt mondja: „A látott reménység viszont nem reménység, mert reméli-e az ember azt, amit lát? Ha azonban abban reménykedünk, amit nem látunk, akkor azt továbbra is kitartással várjuk” (Róma 8:24, 25). Így továbbra is él még az az eredeti reménység, sőt közeledik a dicsőséges valóra válásához az emberi fajon (2Péter 3:13; Jelenések 21:4, 5). És éppen azért, mert az egész emberiség reménye ez, megérdemli, hogy mindenkivel tudassuk. A mi Istenünknek, a „reménység Istenének”, éppen ez az elgondolása.
21., 22. Mit várhatunk a nemzetektől, mit tesznek majd a közeljövőben?
21 És minden idők közül most van annak az ideje, hogy ezt az elgondolást végrehajtsák. Éppen a mi korunkban, amikor az ENSZ néhány tagnemzete megvalósította a minden anyag atommagja feletti tudományos uralmat, ezeknek a kormányzatoknak vezetői nem érzik szükségét annak, hogy valamely magasabb rendű intelligencia oldja meg a próblémáikat. (Vö. 1Mózes 11:6.)
22 A népszerű vallás most minden eddiginél jobban védekezésbe szorult, hátát a falnak támasztva. Megosztó befolyásának most meg kell szűnnie. A Biblia szerint az uralkodó elemek kihangsúlyozzák majd felsőbbségüket, és elválnak az élősködő vallásoktól, amelyek oly hosszú ideig megpróbálták kiszipolyozni a dolgok világi rendszeréből, amit csak lehet. Nem meglepő tehát, ha a politikai elem ezt az utat választja. Miután biztonságosan végrehajtják ezt a támadásukat a vallás ellen, az ő szempontjukból ez azt jelenti majd, hogy nincs Isten, aki méltó lenne imádatra és szolgálatra. A prófétai előrejelzés szerint akkor az Isten megmaradt tanúi ellen támadnak majd. A legkönnyebb győzelemnek tekintik a Jehova Tanúi elleni harcot a végső istenellenes hadjáratukban (Jelenések 17:12–17; Ezékiel 38:10–23).
23., 24. Hogyan reagál majd Jehova a népe elleni támadásukra?
23 Mindazonáltal végül is tudomásul kell venniük csúfos vereségüket, ami utol kell hogy érje azt, aki harcba mer bocsátkozni a seregek Jehovájával: Ő ugyanis sohasem vesztett csatát. Ez félreérthetetlenül tisztázza, hogy az egyedüli igaz Isten fő ellenségének, nevezetesen „a kígyó”-nak, Sátánnak, „a dolgok e rendszere istenének” a céljait szolgálták (2Korinthus 4:4).
24 Micsoda megaláztatást jelent ez számukra! Az, amit ők bizonyítani reméltek, az arcátlanság legfelsőbb határának bizonyul, és jogos felháborodásra ingerli magát, a mennyek Istenét. A parányi emberiségnek elmondhatja: „Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, sem az én utaim nem a ti utaitok — ez Jehova kijelentése. Mert amiként magasabbak az egek a földnél, akként magasabbak az én utaim a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Ahogy leszáll a záporeső és a hó az egekből, és arra a helyre vissza nem tér, ha át nem itatja a földet, és termővé és gyümölcsözővé nem teszi, és magot nem ad a magvetőnek és kenyeret annak, aki eszik, így lesz az én szavam, ami kimegy az én számból. Nem tér vissza hozzám eredmény nélkül, hanem biztosan véghezviszi azt, amiben gyönyörködöm, és biztosan sikeres lesz abban, amiért elküldtem” (Ésaiás 55:8–11).
25. Miért van hát szilárd alapunk arra, hogy úgy tekintsünk Jehovára, mint „a reménység Istené”-re?
25 Az embernek ez a Teremtője olyan éles érzékenységet adott az emberi szívbe, mint amilyennel ő maga rendelkezik. „Mert ezt mondta a seregek Jehovája: ’A dicsőséget követően elküldött engem a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket; mert aki titeket bánt, a szemem fényét bántja’ ” (Zakariás 2:8). Így hát Jehova Tanúi Jehovába vetik reménységüket. Ő megfelel ennek a reménységnek egyetemes szuverenitásának legszebb ékességével. Minden további vitán felül bebizonyítja, hogy ő a Legfelségesebb, a Mindenható, örök Isten, aki megfelel az ő mennyei és földi teremtményei leghőbb reményének. Hallelujah! (Zsoltárok 150:6).
Mit felelnél rá?
◼ Miért csalóka a nemzetek reménye?
◼ Hogyan készített Isten alapot a reménységre az 1Mózes 3:15-ben?
◼ Milyen helyzetben volt Jézus a Zsoltárok 37:34 tekintetében?
◼ Miért van ma okunk reménységre?
[Kép a 21. oldalon]
Ahogyan a juhok követik pásztorukat, úgy tekintett Dávid Jehovára és úgy reménykedett benne
[Forrásjelzés]
Pictorial Archive (Near Eastern Hystory) Est.