Jézus élete és szolgálata

Amikor az Emberfia kinyilatkozik

JÉZUS még északon (Szamáriában vagy Galileában) tartózkodik, amikor a farizeusok kérdezgetni kezdik Királyságának elérkezése felől. Úgy gondolják, hogy Királysága nagy pompa és ceremónia keretében jön el, de Jézus ezt mondja: „Isten királysága nem szembeötlő módon jön el, sem azt nem mondják: ʼÍme, itt!ʼ vagy ʼOtt!ʼ, mert íme, az Isten királysága köztetek van.”

Jézus „köztetek” szavát egyesek „bennetek” szóval fordították. Némelyeknek ezért az a gondolatuk támadt, hogy Jézus szavait úgy kell értelmezni, hogy az Isten Királyság-uralma az ő szolgáinak a szívében van. De Isten Királysága semmiképpen sem lehetett azoknak a hitetlen farizeusoknak a szívében, akikkel Jézus éppen beszélgetett. De a köztetek szó azért is pontosabb, mivel Jézus Krisztus mint Isten Királyságának kinevezett Királya ott volt közöttük.

Ezután valószínűleg a farizeusok nem zavarják Jézusnak a tanítványaival a Királyság eljöveteléről folytatott további beszélgetését. Jézus különösen a Királyság-hatalomban való, eljövendő jelenlétét tartva szeme előtt, így figyelmeztet: „Ha ezt mondják nektek: ʼÍme, ottʼ, vagy ʼíme, itt vanʼ, ne menjetek oda, és ne fussatok [e hamis messiások] után. Mert ahogyan a villámlás az ég aljának egyik részétől az ég aljának egy másik részéig egyszerre felvillan és fénylik, úgy lesz az Emberfiával is.” Miként tehát a villámlás messzire ellátszik, Jézus is azt jelezte, hogy Királyság-hatalmában való jelenlétének bizonyítékai is ennyire tisztán láthatók lesznek azok előtt, akik fel akarják ezt ismerni.

Jézus ezután párhuzamot von a régmúlt eseményei között, és kimutatja, milyen gondolkodásmód fogja jellemezni az eljövendő jelenléte idején élő embereket. Ezt mondja: „És amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. . . Ugyanígy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. De azon a napon, amelyen Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindnyájukat elpusztította. Ugyanúgy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia leplezetlenül kinyilatkozik.”

Jézus itt nem azt mondta, hogy Noé és a Lót napjaiban élő emberek azért pusztultak volna el, mivel a megszokott mindennapi dolgokat cselekedték, tehát ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek és építkeztek. Ezeket Noé, Lót és az ő családjaik is megtették. A többieknél az volt a baj, hogy ezekben a mindennapi dolgokban túlságosan elmerültek, és nem figyeltek fel Isten akaratára. Ez volt az oka pusztulásuknak. Ugyanilyen okból fognak elpusztulni az emberek ma is, amikor Krisztus leplezetlenül kinyilatkozik a dolgok jelen rendszerére következő nagy nyomorúság idejében.

Jézus abból a célból, hogy kiemelje, milyen fontos gyorsan reagálni a Királyság-hatalmában való eljövendő jelenlétének bizonyítékaira, hozzáfűzi: „Aki azon a napon a háztetőn lesz, a mozgatható holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, szintén ne forduljon vissza az otthagyott dolgokért. Emlékezzetek Lót feleségére!”

Amikor Krisztus jelenlétének a jele feltűnik, az emberek nem engedhetik meg, hogy az anyagi javakhoz való ragaszkodásuk akadályozza őket a gyors cselekvésükben. Lót felesége Sodomából való kijövetelekor nyilvánvalóan sóvárogva nézett vissza a hátrahagyott dolgokra, és így sóoszloppá változott.

Jézus a továbbiakban leírja tanítványainak a helyzetét eljövendő jelenléte idején, és ezt mondja: „Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. Két asszony őröl együtt egy malomban: az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.”

A felvétetés egyrészt megfelel annak, hogy Noé bement családjával a bárkába, és hogy az angyal Lótot és családját kézen fogva kivezette Sodomából, ami megmentésükhöz vezetett. Az otthagyatás viszont a pusztulás elszenvedését jelenti.

Ennél a pontnál a tanítványok azt kérdezik: „Hol, Uram?”

„Ahol a test, oda gyűlnek össze a sasok” – válaszolja Jézus. A megmentésre „felvétettek” hasonlítanak a távolbalátó sasokhoz, amelyek összegyűlnek „a testre”. A test utal az igaz Krisztusra Királyság-hatalomban való jelenlétekor, és arra a szellemi lakomára, amelyről Jehova gondoskodik. Lukács 17:20–37; 1Mózes 19:26.

◆ Milyen értelemben van a Királyság a farizeusok között?

◆ Milyen tekintetben hasonlít Krisztus jelenléte a villámláshoz?

◆ Miért pusztulnak el az emberek Krisztus jelenléte idején?

◆ Mit jelent a felvétetés és az otthagyatás?