Jézus élete és szolgálata

A szőlőmunkások

„SOK elsőből – fejezte be Jézus beszédét e szavakkal – utolsó lesz, és sok utolsóból első.” Ennek szemléltetésére Jézus elmond egy történetet. „Az egek királysága – kezdi Jézus – hasonlít egy emberhez, egy gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.”

Jézus így folytatja: „Miután [a gazda] megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment a 3. óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: ʼMenjetek ti is a szőlőbe, és ami jogosan megillet benneteket, megadom nektek.ʼ Azok pedig elmentek. Ismét kiment a 6. óra körül és a 9. óra körül, és ugyanígy tett. Végül pedig a 11. órában is kiment, és még mindig talált olyanokat, akik ott álltak, és megkérdezte tőlük: ʼMiért álltok itt egész nap tétlenül?ʼ Azok pedig ezt mondták: ʼMert senki sem fogadott meg bennünket.ʼ Erre ezt mondta nekik: ʼMenjetek ti is a szőlőbe.ʼ”

A gazda vagy a szőlő tulajdonosa itt Jehova Isten, és a szőlő Izrael nemzete. A szőlőmunkások a törvényszövetség alá tartozó személyek; itt konkrétan azok a zsidók, akik az apostolok kortársai voltak. A gazda egy egész napi bérben állapodott meg a munkásokkal. A teljes napi munka bére egy dénár volt. Mivel „a harmadik óra” délelőtt 9 óra volt, ennek megfelelően a 3., a 6., a 9. és a 11. órában munkába állított személyek a munkában ténylegesen csak 9, 6, 3 és 1 órát dolgoztak.

A 12 órás vagy az egész napi munkások azokat a zsidó vallásvezetőket szemléltetik, akik teljesen a vallási dolgokkal foglalták el magukat. Különböztek Jézus tanítványaitól, akik idejük legnagyobb részét halászattal vagy egyéb világi munkával töltötték el. I. sz. 29 őszéig nem küldte el a „gazda” Jézus Krisztust, hogy ezeket tanítványaiként egybegyűjtse. Ők tehát az „utolsók”, vagy a 11. órában beállt szőlőmunkások.

Végül is a képletes munkanap Jézus halálával ért véget, és eljött az idő a munkabér kifizetésére. De a kifizetés szokatlan módon fordítva kezdődik. Előbb az kapja meg a bérét, aki utoljára állt be dolgozni, ahogyan olvassuk is: „Amikor este lett, a szőlősgazda ezt mondta vincellérjének: ʼHívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.ʼ Ekkor jöttek a 11. órában beállt munkások, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor aztán jöttek az elsők, azt gondolták, hogy ők többet kapnak; de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták bérüket, elkezdtek zúgolódni a gazda ellen, és ezt mondták: ʼEzek az utolsók egy órát dolgoztak; mégis egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk, és a hőséget szenvedtük.ʼ Ő pedig így felelt az egyiküknek: ʼBarátom, nem cselekszem veled igazságtalanul. Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?ʼ” Befejezésül Jézus megismétli a lényeget, amint már korábban is mondta: „Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”

A dénár kifizetése nem Jézus halálakor történt, hanem 33. Pünkösdjén, amikor Krisztus, a „vincellér” kiárasztotta szent szellemét a tanítványokra. Jézus e tanítványai olyanok voltak, mint az „utolsók”, vagy a 11. órában beállt munkások.

A dénár nem a szent szellem ajándékát szemléltette. A dénár olyasmi volt, amit a tanítványoknak itt a földön kellett használniuk. Olyasmi, ami a megélhetésüket, az örök életüket jelentette. Ez tehát azt a kiváltságot jelentette, hogy szellemi izraeliták lehettek, felkentek, akik hirdethették Isten Királyságát.

Azok, akik elsőkként álltak a munkába, észrevették, hogy Jézus tanítványai megkapták a bérüket, és azt is látták, miként éltek a jelképes dénárjukkal. Ők azonban többet akartak a szent szellemnél és az ezzel kapcsolatos Királyság-kiváltságoknál. Zúgolódásuk és kifogásuk abban jutott kifejezésre, hogy üldözni kezdték Krisztus tanítványait, „az utolsó” szőlőmunkásokat.

Vajon csak az első században teljesült Jézusnak ez a példázata? Nem, e XX. századi kereszténység papsága, pozíciójánál és felelősségénél fogva, „első” volt, akiknek Isten jelképes szőlőjében dolgozniuk kellett volna. Az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulattal kapcsolatban álló önátadott evangéliumhirdetőket viszont „utolsóknak” tekintették, legalábbis az Isten szolgálatára való érvényes kinevezés tekintetében. De pontosan e papság által megvetett személyek kapták meg a dénárt – azt a megtisztelő megbízatást, hogy isten égi Királyságának felkent nagyköveteiként szolgáljanak. Máté 19:30–20:16.

◆ Mit szemléltet a szőlő? Kit szemléltet a szőlő tulajdonosa, és kiket a 12 órás és az 1 órás munkások?

◆ Mikor ért véget a jelképes munkanap, és mikor került sor a bérek kifizetésére?

◆ Mit szemléltet a dénár kifizetése?