Halottak milliói újra élni fognak!

HALOTTAK milliói újra élni fognak — micsoda szívderítő reménység! De hát reális ez? Mi kell ahhoz, hogy meggyőzzenek erről? Ahhoz, hogy higgyél egy ígéretben, biztosnak kell lenned, hogy aki az ígéretet tette kész is és képes is teljesíteni azt. De hát ki ígérte meg, hogy halottak milliói újra élni fognak?

I. sz. 31 tavaszán Jézus Krisztus bátran kijelentette, hogy Jehova Isten hatalommal ruházta fel őt arra, hogy feltámassza a halottakat. Jézus megígérte: „Amiképpen az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti őket, azonképpen a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő [Jézus] szavát és előjönnek” (János 5:21, 28, 29). Igen, Jézus Krisztus megígérte, hogy halottak milliói újra élni fognak ezen a földön és kilátásuk lesz arra, hogy örökké megmaradjanak rajta (János 3:16; 17:3; vö. Zsoltárok 37:29 és Máté 5:5).a Mivel Jézus tette ezt az ígéretet biztonsággal feltételezhetjük, hogy kész is teljesíteni azt. De vajon képes-e rá?

A bibliai elbeszélés szerint, addig amíg Jézus nem tette meg ezt az ígéretet, sohasem támasztott fel senkit. De nem egészen két év múlva, erőteljes módon bebizonyította, hogy kész és képes is véghezvinni a feltámadást.

’Lázár, jöjj ki!’

Megindító jelenet volt. Lázár súlyosan megbetegedett. Két nővére, Mária és Márta értesítette Jézust, aki a Jordán folyón túl tartózkodott: „Uram, íme, aki iránt gyengéd érzelemmel vagy, beteg” (János 11:3). Igen, Jézus nagyon szerette ezt a családot. Talán gyakrabban is vendég volt bethániai otthonukban (Lukács 10:38–42; vö. Lukács 9:58). Jézus kedves barátja azonban most nagyon beteg volt.

De vajon mit várhatott Mária és Márta Jézustól? Nem kérték tőle, hogy jöjjön Bethániába. De tudták, hogy Jézus szereti Lázárt. Nem akarta Jézus meglátogatni beteg barátját? Kétségtelenül abban reménykedtek, hogy Jézus csodálatos módon meggyógyítja őt. Elvégre, Jézus a szolgálata során addig számos csodát tett és számára még a távolság sem lehetett akadály. (Vö. Máté 8:5–13.) Talán kevesebbet tenne egy kedves barátjáért? Érdekes módon, Jézus ahelyett hogy azonnal Bethániába menne, a következő két napon még ott maradt, ahol volt (János 11:5, 6).

Az üzenet elküldése után Lázár nemsokára meghalt, talán éppen akkor, amikor Jézus megkapta a hírt. (Vö. János 11:3, 6, 17.) De nem volt szükség újabb üzenetre. Jézus tudta, mikor halt meg Lázár, és szándékában állt tenni is valamit az ügyben. Lázár haláláról szólva ezt mondta tanítványainak: „Lázár barátunk pihenni tért, de elmegyek hozzá, hogy felébresszem őt alvásából” (János 11:11). Jézus korábban két személyt támasztott fel a halottak közül, mindkét esetben röviddel azután, hogy meghaltak.b Ez az eset azonban teljesen más volt. Amikor Jézus végül Bethániába érkezett, kedves barátja már négy napja halott volt (János 11:17, 39). Visszahozhat-e Jézus az életbe olyan valakit, aki már oly régóta halott és a teste oszlásnak indult?

Amikor Márta, a tettek asszonya meghallotta, hogy Jézus hozzájuk jön, elébe szaladt fogadására. (Vö. Lukács 10:38–42.) Amint odaért Jézushoz, szíve máris azt diktálta, hogy ezt mondja: „Uram, ha itt lettél volna, a testvérem nem halt volna meg.” De mindjárt a hitét is kifejezi iránta: „Tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, Isten megadja neked!” Megindulva Márta fájdalmán, Jézus így nyugtatta meg őt: „Feltámad a te testvéred”. S amikor Márta kifejezte a jövőbeni feltámadásba vetett hitét, Jézus világosan értésére adta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol bennem, ha meghal is, életre kel” (János 11:20–25).

Amikor Jézus a sírhoz érkezett, utasítást adott, hogy távolítsák el a sír bejáratát elzáró követ. Márta először tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen négy napja halott”. De Jézus megnyugtatta. „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét!” És miután hangos szóval imádkozott, megparancsolta: ’Lázár, jöjj ki!’ Lázár Jézus parancsára kijött, jóllehet négy napja halott volt (János 11:38–44).

Valóban megtörtént?

A Lázár feltámasztásáról szóló beszámoló a János evangéliumában történelmi tényként van feljegyezve. A részletek túlságosan is elevenek ahhoz, hogy pusztán allegóriának tekintsük az esetet. Kétségbe vonni történetiségét annyi, mint kétségbe vonni Jézusnak a Bibliában leírt összes csodatettét, magának Jézusnak a feltámasztását is beleértve.c Jézus feltámadásának a tagadása pedig a keresztény hit egészének a tagadásával egyenlő (1Korinthus 15:13–15).

Valóban, ha elfogadod az Isten létezését, nem okozhat nehézséget a feltámadásban való hit sem. Szemléltetésül: Valaki videoszalagra veszi fel például a végrendeletét és végakaratát, és miután meghal, a rokonai és barátai látják és hallják őt, amikor kijelenti, hogyan bánjanak a hagyatékával. Száz évvel ezelőtt, ilyesmi elképzelhetetlen volt. És némelyek számára, akik a világ távoleső részében élnek, ez a videotechnikai „csoda” még ma is érthetetlen. Ha a Teremtő által megszabott tudományos alapelveket az ember képes felhasználni arra, hogy egy ilyen látható és hallható jelenetet rekonstruáljon, vajon nem képes a Teremtő ennél sokkal többre is? Nem ésszerű hát, hogy aki az életet teremtette, az képes feltámasztani az egyént azáltal, hogy annak személyiségét egy újonan megalkotott testben reprodukálja?

Lázár életre keltésének a csodája arra szolgált, hogy növelje a Jézusba és a feltámadása vetett hitet (János 11:41, 42; 12:9–11, 17–19). Megható módon Jehovának és az ő Fiának arról a készségéről is tanúskodik, amellyel ezt a feltámasztást végre kívánják hajtani.

’Isten őszinte vágyakozása’

Az a mód, ahogyan Jézus Lázár halálára reagált az Isten Fiának egy igen gyengéd jellemvonását mutatja meg. Az ennél az alkalomnál megnyilvánuló mély érzelmei arról tanúskodnak, hogy őszintén óhajtja a halottak feltámadását. Ezt olvassuk: „Amikor Mária odaérkezett, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és mondta: ’Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem’. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír és a vele levő zsidók is sírnak, erősen megindult bensejében és igen megrendült és ezt mondta: ’Hová helyeztétek őt?’ Azok így feleltek: ’Uram, jöjj és lásd!’ Jézus könnyekre fakadt. Akkor a zsidók ezt mondták: ’Lám, mennyire szerette őt!’ ” (János 11:32–36).

Három kifejezés mutatja itt, milyen szívbeli szánalmat érzett Jézus: a ’megindult’, a ’megrendült’ és a ’könnyekre fakadt’ kifejezések. A János apostol által ennek a megrendítő jelenetnek a leírásához használt eredeti nyelvű kifejezések: ’megindult bensejében’, ’megrendült’ és ’könnyekre fakadt’ azt a fokot hangsúlyozzák, ahogy Jézus érzelmileg a történtek hatása alá került.

A ’megindult bensejében’ kifejezéssel fordított görög szó abból az igéből (em·bri·maʹo·mai) származik, amely azt jelenti: fájdalmasan vagy mélységesen megindítva lenni. William Barclay bibliamagyarázó megjegyzi: „Az általános klasszikus görögben az [em·bri·maʹo·mai] szokásos használata egy ló felhorkanását jelenti. Itt csak azt jelentheti, hogy Jézust olyan mélységes indulat ragadta magával, hogy akaratlanul is mély sóhajtás tört elő a szívéből.

A ’megrendült’ szóval fordított görög kifejezés olyan szóból (ta·rasʹso) ered, amelynek a jelentése az izgatottságra, háborgásra utal. A The New Thayer’s Greek-English Lexicon of the New Testament szerint ez a szó azt jelenti: ’belső nyugtalanságot érezni . . . nagy fájdalmat vagy szomorúságot tapasztalni’. A ’könnyekre fakadt’ kifejezés pedig olyan görög igéből (da·kryʹo) ered, amely azt jelenti: ’könnyeket ejteni, csendben sírni’. Ez ellenkezője annak, ahogyan Mária és a vele levő zsidók ’sírtak’ a János 11:33 leírása szerint. Ott a görög (klaiʹo) szóból származó kifejezés áll, amely azt jelenti hallhatóan vagy fennhangon sírni.d

Jézust tehát mélyen megrendítette kedves barátjának, Lázárnak a halála és az a látvány, ahogyan nővérei siratták. Jézus szíve annyira megtelt érzelemmel, hogy szemei könnybe lábadtak. Ami rendkívül figyelemre méltó az az, hogy Jézus előzőleg két másik személyt is visszahozott az életbe. És ez alkalommal teljesen szándékában állt ugyanazt megtenni Lázárral (János 11:11, 23, 25). Mégis ’könnyekre fakadt’. Az emberek életre keltése tehát Jézus számára nem csupán egyfajta eljárás. Gyengéd és mély érzései, ahogyan ez alkalommal megnyilvánulnak, világosan megmutatják azt az őszinte óhaját, hogy helyrehozza a halál okozta pusztításokat.

Mivel Jézus ’Jehova Isten lényének pontos képmása’, joggal számíthatunk arra, hogy égi Atyánk sem tesz ennél kevesebbet (Zsidók 1:3). Jób, a hűséges férfi így szólt Jehova azon készségéről, hogy végrehajtja a feltámadást: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra? . . . Szólítanál és én válaszolnék neked. Mert vágyakoznál kezed alkotása után” (Jób 14:14, 15). A „vágyakoznál” kifejezéssel fordított eredeti nyelvű szó őszinte vágyakozást vagy kívánást fejez ki (1Mózes 31:30; Zsoltárok 84:2 [84:3, Károli]). Biztos, hogy Jehova élénk várakozással tekint előre a feltámadásra.

Valóban hihetünk a feltámadás ígéretében? Nos, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Jehova és a Fia egyformán kész és képes is arra, hogy teljesítse ezt az ígéretét. Vajon mit jelent ez neked? Nos, kilátásod lehet arra, hogy újra együtt lehetsz szeretteiddel, éspedig itt a földön, békés körülmények között.

Ebben reménykedik Roberta is (ahogy az előző cikkben említettük). Évekkel anyja halála után, Jehova Tanúi hozzásegítették őt ahhoz, hogy gondosan tanulmányozhassa a Bibliát. Így emlékszik vissza rá: „Miután tanultam a feltámadás reménységéről, sírni kezdtem. Csodálatos élmény volt megtudni, hogy újra láthatom anyámat.” Ha a te szíved is így vágyakozik az után, hogy újra láthasd szeretteidet, kétségkívül hajlandó leszel még többet megtudni erről a csodálatos kilátásról. Ennek a reménységnek biztos jellegéről szól még részletesebben ez a folyóirat a 18-28. oldalakon.

[Lábjegyzetek]

[Kép az 5. oldalon]

Jézus Jairus lányának a feltámasztásával alapot szolgáltat a halottak jövőbeni feltámasztásához

[Kép a 6. oldalon]

Jézust mélyen megindította Lázár halála

[Kép a 7. oldalon]

A feltámadás szemtanúinak öröme hasonló lesz a naini özvegy öröméhez, akinek a halott fiát Jézus feltámasztotta