Az egyetemes vitakérdés végleges lezárása
„Maga Jehova áll jobbodon; királyokat zúz darabokra haragja napján” (ZSOLTÁROK 110:5).
1., 2. Milyen esemény adhatott okot i. sz. 70-ben arra, hogy kétségbe vonják Jehova Isten egyetemes felsőbbségét, ámde kik felé irányult akkor az ő jóindulata?
AZ EGEK és a föld Teremtőjének egyetemes felsőbbsége a legfőbb vitakérdés emberek és angyalok előtt. Ez a vitakérdés nemsokára örökre lezárul, bár Jehova ellenségei hosszú évszázadokon át kétségbe vonták az ő felsőbbségét. Igaz, a Teremtő felsőbbségének egyetemes volta iránt talán kétséget támasztott az a tény, hogy i. sz. 70-ben elpusztult Jeruzsálem városa, s vele együtt Jehovának szentelt temploma is. Akkor Jehova Istennek alapos oka volt arra, hogy ne legyen a test szerinti Izrael érdekében fellépő bátor harcos.
2 De hát mi volt ez az ok? Abban az időben Jehova Isten jóindulata már egy új nemzet, a szellemi Izrael, „az Isten Izraele” felé fordult, ahogyan Pál apostol nevezi Jézus Krisztus gyülekezetét (Galata 6:16). Mindmáig azonban, az egész úgynevezett keresztény korszak alatt Jehova egyetlen egyszer sem harcolt a szellemi Izrael érdekében harcos Istenként ugyanolyan módon, ahogyan a természetes Izrael érdekében harcolt a mózesi Törvényszövetség idején. Sőt, azt is megengedte, hogy a zsidók felbujtására, a római katonák megöljék Jézus Krisztust a kínoszlopon a Kálvárián. Ez 37 évvel azelőtt történt, hogy a rómaiak i. sz. 70-ben előidézték Jeruzsálem második pusztulását.
3., 4. Hogyan mutatkozott Isten hatalmas harcosnak Mózes napjaitól Ezékiás király idejéig, de mit mondhatunk a szellemi izraeliták esetében arról, hogy milyen volt az ő harca és a szellemi izraelitáké?
3 Mózes próféta napjaitól a jeruzsálemi Ezékiás király uralkodásáig Jehova Isten csodálatos módon harcolt Izrael nemzetéért, az izraeliták pedig az ő vezetése alatt halált okozó fegyverekkel harcoltak (5Mózes 1:30; 3:22; 20:3, 4; Józsué 10:42). Nem így történt azonban a szellemi Izrael esetében! Amióta Jézus Krisztus Jeruzsálem falain kívül meghalt, egészen napjainkig, ez a harcos Isten nem folytatott fizikai hadviselést az Isten Izraele érdekében. Ennek megfelelően, a keresztény gyülekezetet alkotó szellemi izraelitákat sem hatalmazta fel, hogy fizikai fegyverekkel háborúzzanak. A keresztényeknek egészen másfajta hadakozást kellett folytatni.
4 Ezzel összhangban, a keresztény hit egyik fő harcosa ezeket írta a görögországi Korinthusban levő keresztény társainak: „A mi hadviselésünk fegyverei nem testiek, de . . . Isten által erősek jól körülsáncolt dolgok legyőzésére. Mert megdöntünk okoskodásokat és minden önteltséget, amit az Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak; és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességtek tökéletessé válik” (2Korinthus 10:4–6). Pál ugyanebben a levélben korábban „az igazságosság jobbról és balról való fegyvereiről” beszélt (2Korinthus 6:7; lásd még: Efézus 6:11–18).
Jehovának kell harcolni Armageddonkor
5. Milyen álláspontot foglalt el Jézus a Getsemáné-kertben a fizikai fegyverek önvédelmi használatát illetően, és milyen magatartást követnek az ő tanítványai?
5 Jézus Krisztus a földönléte idején sohasem folyamodott halált okozó fegyverekhez a saját védelme érdekében. Elárulásának éjszakáján a Getsemáné-kertben, hű tanítványa, Simon Péter kardot rántott és levágta a zsidó főpap szolgájának fülét. Jézus azonban csodálatos módon helyére tette és meggyógyította a fület és ezt mondta: „Mindazok, akik kardot fognak, kard által pusztulnak el. Vagy azt gondolod, nem tudnék Atyámhoz fordulni, hogy gondoskodjon számomra ebben a pillanatban több mint tizenkét légió angyalról? Ebben az esetben miként teljesednének be az Írások, amelyek szerint ilyen helyzetekben így kell megtörténniük?” (Máté 26:52–54). Isten önfeláldozó Fiának igaz követői mindezekben megőrzik semlegességüket közvetlen és közvetett módon egyaránt, amikor világi hadviselésről van szó (János 17:16; 18:36).
6. Milyen állásponton lesznek Jehova Tanúi a Mindenható Isten nagy napjának háborúja idején Armageddonkor?
6 Hadd tudják meg hát a nemzetek, hogy „a Mindenható Isten nagy napjának csatája” alatt, „azon a helyen, amelyet héberül Har-Magedonnak neveznek”, Jehova Tanúi nem vesznek részt a harcban. A harcos Istenre, a seregek Jehovájára és a Jézus Krisztus parancsnoksága alatti angyalok légióira bízzák azt (Jelenések 16:14–16; 19:11–21; Zsoltárok 84:12, [84:13, Károli]).
Jehova nemsokára folytatni fogja harci tevékenységét
7. Milyen címmel illették Jehovát mint harcos Istent, és még mindig ilyennek bizonyul?
7 Az ókori Izrael Istenét Jehova tseva·ʼohthʹ vagy seregek Jehovája néven szólították és ismerték (1Sámuel 1:3, 11). A Róma 9:29-ben (Károli fordítás) a keresztény Pál apostol az Ésaiás 1:9-re utal és ezt írja: „Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.” A keresztény tanítvány Jakab pedig ezt írja: „És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez” (Jakab 5:4, Károli). Tehát Pál és Jakab Istent mint a seregek Jehováját jelöli meg az időszámításunk szerinti első században. Az utána következő 18 évszázad alatt Isten nem bocsátkozott test szerinti harcba a szellemi Izrael vagy más néven az Isten Izraele érdekében azon a módon, ahogyan az ősi Izrael esetében tette, pedig ő még most is a seregek Jehovája.
8-10. a) Ki adott felhatalmazást az égben lefolyt háborúra és miért Mihály volt a legalkalmasabb, hogy megvívja ezt a csatát? b) Mi volt az égben lefolyt háború kimenetele, és mennyi idő van még hátra Jehova nagy napjának háborújáig?
8 A messiási Királyság megszületésekor 1914-ben, „a pogányok idejé”-nek végén háború tört ki Jehova Isten égi birodalmában (Lukács 21:24). Ki adott felhatalmazást erre a háborúra? Maga Jehova Isten. Elküldte a harcmezőre saját trónraemelt Fiát Mihály néven, mivel ez a Fiú a legalkalmasabb arra, hogy választ adjon a névben foglalt kérdésre, tudniillik, hogy „Ki hasonló Istenhez?” Mihály nyomban tevékenykedni kezdett mint a seregek Jehovájának harcos képviselője.
9 Ezzel összhangban olvashatjuk a Jelenések 12:7–10-ben a következőket: „És háború tört ki az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal és a sárkány és angyalai harcoltak, de nem kerekedtek felül, s hely sem maradt számukra tovább az égben. Levetették tehát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre és az angyalait vele együtt levetették. És harsány hangot hallottam szólni az égben: ’Most érkezett el a megmentés és az erő, és a mi Istenünk királysága és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi testvéreink vádolóját levetették.’ ”
10 Most, több mint 70 évvel az egekben lefolyt háború után már csak „rövid idő” van hátra ahhoz, hogy kitörjön Jehova nagy napjának háborúja és Isten erőteljes módon kinyilvánítsa az emberiség jelen nemzedéke előtt, hogy ő a seregek Jehovája (Jelenések 12:12; Zakariás 14:3).
Aki Jehova igazolásáért harcol
11. Milyen meghatározott időre vár még a kicsiny nyáj maradéka és a nagy sokaság, és mit fogadnak majd akkor nagy örvendezéssel?
11 Az ókori Izraelben uralkodó bölcs Salamon király ihletés alatt ezeket írta: „Mindennek rendelt ideje van; minden dolognak megvan az ideje az egek alatt: . . . ideje van a háborúnak és ideje van a békének” (Prédikátor 3:1–8). A „Salamonnál is nagyobb” uralkodó Királynak földi tanítványai arra az időre és alkalomra várnak, amikor ez a Király Har-Magedon csatájába vezeti győzedelmes égi angyalait (Máté 12:42; Jelenések 19:11–16). Akkor ő „vasvesszővel fogja legeltetni [a nemzeteket]” és „vasjogarral” fogja összetörni őket (Jelenések 19:15; Zsoltárok 2:9). Mekkora örömujjongással fogadják majd ezek a békeszerető, védelemben részesülő tanítványok az ő félelmet keltő szabadítási műveletét! Ez a szabadítás mind a Királyság-örökösök „kicsiny nyájá”-nak maradékát, mind a „más Juhok” „nagy sokaságát” magában foglalja, tehát azokét is, akik azt a reménységet táplálják a szívükben, hogy örökségül kapják a paradicsomi földet a Király ezeréves békés uralma alatt (Lukács 12:32; Jelenések 7:9–17; János 10:16). A „Mindenhatónak árnyékában” örvendezve, örömujjongással fogadják majd a Pásztor-Király Jézus Krisztus nagy visszhangot keltő győzelmének hírét Jehova Isten egyetemes felsőbbségének igazolásáról (Zsoltárok 91:1).
12. A Zsoltárok 68:1, 2. (68:2, 3, Károli) verse szerint honnan indul majd háború a nemzetek ellen, és milyen eredménnyel jár az?
12 Ma túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az emberek világán messze túlható és az atomfegyvereknél is pontosabban megszerkesztett hadieszközöket használó háború közelről fenyegeti a földi nemzeteket, akár tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének, akár nem. Figyelj csak: „Keljen fel Isten, szórja szét ellenségeit és fussanak színe elől, akik mélységesen gyűlölik! Oszlasd el őket, mint a füstöt; ahogy a viasz elolvad a tűzben, úgy pusztuljanak el Isten előtt a gonoszok!” (Zsoltárok 68:1, 2, [68:2, 3 Károli]).
13. Miközben folynak a háborús előkészületek, kihez szólnak a Zsoltárok 45:1–6. (45:2–7, Károli) verseinek szavai nagyon is időszerű módon?
13 Már folyamatban vannak az előkészületek a háborúk háborújára. Mint Isten Legfőbb Harcosa, Jehova igazolásának Bajnoka már megkapta a következő parancsot, amelyet Izrael nemzetének egyik tagja ihletés alatt így foglalt szavakba: „Sokkal szebb vagy, mint az emberek fiai. Kedvesség árad ajkaidról. Ezért áldott meg téged Isten határtalan időre. Kösd oldaladra kardodat, ó te hatalmas, méltóságoddal és pompáddal! És pompádban indulj sikerre; Járj el az igazság, alázatosság és igazságosság ügyében, és jobbod félelmet keltő dolgokra tanítson téged. Nyilaid hegyesek — népek esnek el alattad — a király ellenségeinek szívében. Isten a trónod határtalan ideig, sőt örökre; királyságod jogara az egyenesség jogara” (Zsoltárok 45:1–6, [45:2–7, Károli]).
A nemzetek Jehova ellen tömörülnek
14., 15. Miután az apostolok kiszabadultak, a 2. zsoltár mely szavait idézték mint beteljesedett jövendölést, és milyen könyörgéssel fordultak Istenhez?
14 Röviddel azután, hogy i. sz. 33 pünkösdjén megalakult a keresztény gyülekezet, a felkent keresztények felismerték a Zsoltárok 2:1, 2 versének beteljesedését. Ez az írásszöveg így szól: „Miért háborogtak a nemzetek és morogtak a nemzeti csoportok hiábavalóságot? A föld királyai állást foglalnak és magas hivatali személyek egy emberként összetömörültek Jehova ellen és felkentje ellen.” Miután Jehova Felkentjének apostolait első ízben börtönözték be és bántalmazták zsidó ellenségeik, ők újra felkeresték keresztény társaikat és a 2. zsoltár szavait idézték, amely zsoltárt Dávid király szerzett. A Cselekedetek 4:23–30 versei így számolnak be erről:
15 „Miután kiszabadultak, az övéikhez mentek és jelentették mindazt, amit a főpapok és az idősebb férfiak mondtak. Amikor ezt meghallották, egy akarattal felemelték szavukat Istenhez és így szóltak: ’Szuverén Úr, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindazt, ami bennük van, és te mondtad atyánknak, Dávidnak szájával a szent szellem által: Miért háborogtak a nemzetek és miért gondoltak a népek hiábavalóságot? A föld királyai állást foglaltak és az uralkodók összetömörültek Jehova ellen és felkentje ellen. Mert egybegyűltek ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit te felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a nemzetekből valókkal, hogy végrehajtsák azt, amiről a te kezed és a te tanácsod előre elrendelte, hogy megtörténjen. És most, Jehova, tekints fenyegetéseikre, és add a te rabszolgáidnak, hogy továbbra is teljes bátorsággal szólják a te szavadat, miközben kiterjeszted kezedet, hogy gyógyíts és miközben jeleket és csodákat teszel a te szent szolgád, Jézus neve által.’ ”
16., 17. a) Történt-e valaha is az emberi történelem folyamán olyasmi, amit össze lehetne hasonlítani az 1914 óta történt eseményekkel? Magyarázd meg! b) Milyen cselekvési módhoz ragaszkodnak még mindig a nemzetek és minek a megírására késztetik Jehova Istent, ’az ő háborúiról szóló könyv’ tekintetében?
16 Ami azonban a háborgó nemzetekre, a királyok egy emberként való állásfoglalására, a politikai vezetők Jehova és az ő felkentje, Jézus Krisztus elleni tömörülésére vonatkozik, hogyan hasonlítható össze mindez, valamint az ami az egész emberi történelem során végbement azzal, ami 76 évvel ezelőtt, 1914-ben kezdődött el? Az ugyanis nem csupán az egész emberi történelem első világháborújának az éve volt, hanem különösképpen az az esztendő, amikor a pogányok ideje, „a nemzetek meghatározott ideje” véget ért! (Lukács 21:24). Teljesen világos, hogy a 2. zsoltár nagyobb beteljesedése abban az évben kezdődött el.
17 A pogányok idejének végén, 1914-ben egyetlen nemzet sem volt hajlandó szívesen fogadni Jehova Felkentjét, Jézus Krisztust mint trónra emelt uralkodót a föld felett — még azok az úgynevezett keresztény nemzetek sem, amelyeknek polgárai vallásos módon szellemi izraelitáknak tekintették magukat. És most, 71 évvel azután, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálni kezdték „az egész lakott földön tanúskodás végett az összes nemzeteknek” 1919-től kezdődően, a kereszténységen belüli és az azon kívüli nemzetek semmiképpen nem üdvözlik Jehova rég bejelentett Királyát és nem hajlandók hűséget esküdni neki, hogy feladják saját föld feletti uralmukat (Máté 24:14). Éppen ellenkezőleg, most vannak abban a régóta fennálló időben és helyzetben, amikor arra késztetik Jehovát, hogy szinte megírja „a Jehova háborúiról szóló könyv” nagy zárójelenetét (4Mózes 21:14).
A harcos Isten dicsőséges győzelme
18. A Jehova részéről történő milyen cselekvés mellett foglalunk mi állást, és ennél a cselekvésnél ki lesz az ő oldalán a 110. zsoltár beteljesedése tekintetében?
18 Indíts hát támadást, ó seregek Jehovája, királyi Fiaddal, Jézus Krisztussal az oldaladon! Hisz neki szólnak a prófétai szavak: „Győzedelmeskedj ellenségeid között! Maga Jehova áll jobbodon; királyokat zúz daradokra haragja napján. Végrehajtja ítéletét a nemzetek között; holttestek tömegével borítja el őket. Darabokra zúzza egy igen népes ország fejét” (Zsoltárok 110:2, 5, 6).
19. Mivel közvetlenül előttünk áll a Mindenható Isten nagy napjának háborúja, milyen imát intézünk hozzá a más juhok nagy sokasága érdekében?
19 Ó, seregek Jehovája, legyenek hát földi szolgáid örvendező szemtanúi harcos Királyod, Jézus Krisztus által kivívott páratlan győzelmednek a Mindenható Isten nagy napjának háborújában azon a helyen, amelyet héberül Har-Magedonnak neveznek! (Jelenések 16:14). Az igazi szellemi izraeliták maradékának oldalán jöjjenek ki a más juhok nagy sokaságához tartozók, „akik megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében”, örvendezve ’jöjjenek ki a nagy nyomorúságból’, hogy az egész örökkévalóságon át földi tanúid lehessenek! (Jelenések 7:14). Szerető gondoskodásod alatt hadd kerüljenek át élve, anélkül, hogy meghalnának, győzedelmes Fiad háborútól mentes birodalmába, ahol ő uralkodik a megtisztított föld felett, amelyet gyönyörű Paradicsommá kell átalakítani eredeti szándékodnak megfelelően. Legyenek élő tanúbizonyságai az összes feltámasztott halottak előtt jogos egyetemes felsőbbséged igazolásának! Köszönjük neked, hogy akkor véglegesen, igen, örökre lezárod az egyetemes vitakérdést!
Emlékszel rá?
◻ Mi a legfontosabb vitakérdés emberek és angyalok előtt?
◻ Milyen ellentét látható a között, ahogyan Jehova a múltban az ókori Izraelért harcolt és ahogyan most a szellemi Izraelért harcol?
◻ Milyen álláspontot foglalnak el Jehova Tanúi Armageddonkor, és miért?
◻ Mikor volt a Zsoltárok 2:1, 2. versének példa nélkül álló beteljesedése?
◻ Hogyan zárul le véglegesen az egyetemes vitakérdés?
[Kép a 24., 25. oldalon]
A „nagy sokaság” lelkesen üdvözli Isten győzedelmes Pásztor-Királyát