Miért törekedjünk igazságosságra?

A VÍZÖZÖN előtti erőszakos világból kitűnt egy ember a többiek közül. Ez az ember Noé volt. Ő és családja Istennel járt, mialatt a többi ember figyelmen kívül hagyta őt. S hogy mit eredményezett ez Noé számára? Nos, „Noé igazságos ember volt” azokban a gonosz napokban, és a nemtörődöm világi emberek számára ő lett „az igazságosság prédikálója” (1Mózes 6:9; 2Péter 2:5).

Időszámításunk szerint 56 táján Pál apostol börtönben volt Cezáreában. Amikor börtönéből Félix helytartó elé vezették, Pál megragadta az alkalmat, hogy ennek a magas rangú római tisztviselőnek prédikáljon. S hogy mi volt szavainak a lényege? „Az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről beszélt” (Cselekedetek 24:25). Igen, Pál is az igazságosság prédikálója volt.

Az aggodalom, melyet Isten e két hűséges szolgája az igazságosság iránt kinyilvánított, teljesen helyénvalónak bizonyult. Jehova „igazságos Isten és Megmentő” (Ésaiás 45:21). Az ihletett példabeszéd ezért így szól hozzánk: „A gonosznak útja gyűlöletes Jehova előtt, de aki az igazságosságra törekszik, azt szereti” (Példabeszédek 15:9). Isten összes szolgájának törekednie kell az igazságosságra.

Sajnálatos, hogy napjainkban sokaknak közömbös az állásfoglalásuk e tulajdonsággal szemben. Így gondolkodnak: ’Nem ártok a felebarátomnak, így biztos vagyok benne, hogy tetszem Istennek.’ Vagy így vélekedhetnek: ’Sok út vezet az igazságossághoz. Minden rendben van addig, amíg őszinte vagyok a vallásommal kapcsolatban.’ Gondolod, hogy ez az engedékeny hozzáállás elfogadható Isten előtt?

Mások talán másféle vitakérdést vetnek fel. Valószínűleg tudomásuk van Pál kijelentéséről: „A hit eredményeként igazságosnak lettünk kijelentve” (Róma 5:1). Ezt tekintetbe véve, ekként tűnődhetnek: ’Hogyan képzelhető el, hogy a keresztények, akiket már igazságosnak nyilvánítottak ki, továbbra is igazságosságra törekedjenek?’ Te hogyan válaszolnál erre a kérdésre?

Az igazságosság Istene

A szótár szerint az igazságosság erkölcsi igazságot, méltányosságot jelent isteni vagy erkölcsi törvénnyel összhangban. Mivel Jehova az igazságosság Istene, mindazoknak, akik el akarják nyerni tetszését, nagy fontosságot kell tulajdonítaniuk e lényegbevágó tulajdonságnak. „Jehova igazságos” — mondta a zsoltáros. „Az igazságos cselekedeteket szereti. Az egyenesek fogják meglátni arcát” (Zsoltárok 11:7; 5Mózes 32:4). Péter apostol mondta: „Jehova szemei az igazságosokon vannak, és fülei esdeklő imáikra irányulnak” (1Péter 3:12).

Ezért tehát nem lehetünk közömbösek ebben a dologban, olyanok, amilyen sok zsidó volt. Sokan közülük kétségkívül jóravaló emberek voltak, akik nem ártottak felebarátaiknak. Még őszinték is voltak — sőt buzgóak — a vallásukat illetően. Az első században azonban a túlynomó többség nem volt igazságos Isten szemében. Pál ezt mondta: „Tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgóság Isten iránt; de nem a pontos ismeret szerint; mert nem ismerték Isten igazságosságát, a sajátjukat igyekeztek megerősíteni, nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának” (Róma 10:2, 3).

Hol rontották el a zsidók a dolgot? Pál azt mondja, hogy nem törekedtek a pontos ismeret szerinti igazságosságra. Figyelmeztető példájuk tudtunkra adja, hogy nem elég, ha valakinek csak kellemes személyisége van és kerüli, hogy másnak kárt okozzon. Az is megmutatkozik ezekből, hogy nem vezet sok különböző út az igazságossághoz. Világos tehát, hogy valami baj volt a legtöbb zsidó által választott úttal az apostolok napjaiban. Csak úgy tudunk sikeresen törekedni az igazságosságra, ha hallgatunk Istenre. A Példabeszédek könyve kijelenti: „Fiam, ha befogadod az én beszédeimet, és gondosan megőrzöd magadnál az én parancsolataimat, abban az esetben megérted az igazságosságot, az ítéletet és a becsületességet, a jónak egész útját” (Példabeszédek 2:1, 9).

Az igazságosság útja

Mózes idejétől egészen Jézusig az igazságosság szorosan kapcsolódott az Isten parancsainak való engedelmességhez, ahogyan azok le voltak fektetve a mózesi törvényben. Mivel a tökéletlen izraeliták nem tudták megtartóztatni magukat e parancsok megszegésétől, áldozatokat kellett felajánlaniuk, és bűnért való áldozatokat, melyeket a Törvény előírt, hogy vétkeiket elfedezzék. Mózes mondta az izraelitáknak: „Az jelenti számunkra az igazságosságot, hogy gondot fordítunk ennek az egész parancsolatnak a gyakorlására Jehova, a mi Istenünk előtt, pontosan úgy, ahogy ő megparancsolta nekünk” (5Mózes 6:25).

Sok évszázadon át senki sem töltötte be a Törvényt tökéletesen. Mindazonáltal sokan próbáltak meg őszintén törekedni az igazságosságra annak segítségével; a Biblia pedig úgy beszél némelyekről ezek közül, mint igazságosakról. Például Alámerítő János szüleit úgy írja le, mint akik „igazságosak voltak Isten előtt, mert feddhetetlenül jártak Jehova összes parancsaival és törvényes követelményeivel összhangban” (Lukács 1:6).

Jézus azonban az igazságosságra való törekvés új útját nyitotta meg. Ő tökéletesen betartotta a mózesi törvényt — mint az egyetlen, aki valaha is megtette ezt. Jézus meghalt a kínoszlopon és Jehova elfogadta tökéletes életének értékét az emberi fajért bemutatott váltságként. Ettől kezdve a Törvényszövetség által előírt áldozatokra nem volt többé szükség. Jézus tökéletes áldozata elfedte az összes jó szívállapotú ember bűneit (Zsidók 10:4, 12).

Igaz keresztények, akiket igazságosnak nyilvánítottak

Jézus halála és feltámadása óta tehát az igazságosság szorosan kapcsolódik az Isten ezen igazságos Fiában gyakorolt hithez (János 3:16). Míg a Pál napjaiban élő ortodox zsidók nem nyerték el az igazságosságot, mert elvetették a Jézussal kapcsolatos pontos ismeretet, a hűséges keresztények felől ezt olvassuk: „Az ő ki nem érdemelt kedvessége igazságosnak nyilvánította ki őket a Krisztus Jézus által lefizetett váltságdíj alapján” (Róma 3:24).

A szövegösszefüggésben ezek a szavak közvetlenül a felkent keresztényekre vonatkoznak, akik Jézus áldozatába vetett hitük miatt nyilváníttatnak igazságosnak s kilátásuk van arra, hogy Krisztussal társörökösök legyenek az égi Királyságban. Napjainkban azonban — ahogy János apostol előre látta — a keresztények nagy sokasága jelent meg a színen, akik földi reménységet táplálnak magukban. Ezek is hitet gyakorolnak a váltságban. Ők ’megmosták ruháikat és megfehérítik a Bárány vérében’ és így igazságosaknak nyilváníttatnak mint Isten barátai, kilátással arra, hogy túlélik a nagy nyomorúságot (Jelenések 7:9, 14; vö. Jakab 2:21–26).

Továbbra is törekedjetek igazságosságra!

Jegyezzétek meg mégis, hogy az igazságosságra való törekvés nem ért véget azzal, hogy hitünket Jézusba vetjük. Timótheus már hosszú évek óta önátadott, felkent keresztény volt, amikor Pál a következő szavakat írta neki: „Törekedj az igazságosságra, az isteni önátadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra és a szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timótheus 6:11, 12; 2Timótheus 2:22). Miért kellett Timótheusnak „az igazságosságra törekednie”, ha Isten már igazságosnak nyilvánította őt?

Mert az „igazságos” szót a Biblia általánosabb értelemben is használja, hogy olyasvalakire utaljon, aki becsületes, erkölcsös életet él, és mindent megtesz annak érdekében, hogy Isten törvényeinek engedelmeskedjen. Ebben az értelemben voltak Alámerítő János szülei igazságosak (Lukács 1:6). Jézus nevelő atyja, József, és arimateai József szintén ily módon voltak igazságosak (Máté 1:19; Lukács 23:50). Az a tény, hogy a keresztényeket igazságosnak nyilvánították, nem menti fel őket a felelősség alól, hogy ebben az értelemben törekedjenek igazságosságra. A valóságban, bármely keresztény, aki feladja a becsületes és erkölcsös életet vagy nem engedelmeskedik Isten törvényeinek, elveszti Jehova előtti igazságos állapotát.

Igazságosságra törekedni — kihívást jelent

Az igazságosságra való törekvés igazi kihívást jelent. Vajon miért? Azért, mert mindannyian tökéletlenek vagyunk és erősen hajlunk az igazságtalanságra (1Mózes 8:21; Róma 7:21–23). Ehhez hozzájárul még az is, hogy olyan világban élünk, amely igazságtalan gondolatokra és cselekedetekre ösztönöz, és amely világ Sátán, az Ördög, „a gonosz” irányítása alatt áll (1János 5:19; 2Korinthus 4:4). Nem csoda hát, hogy amikor Timótheusnak írt, Pál összekapcsolta az igazságosságra való törekvést ’a hit nemes harcának megharcolásával’! (1Timótheus 6:11, 12).

Vajon sikeresek lehetünk ebben a „nemes harc”-ban? Igen, de csakis akkor, ha kifejlesztjük a szívünkben Jehova irányadó mértékei iránt a mélységes szeretetet, egyszersmind a gyűlöletet azzal szemben, ami rossz. A Biblia ezt mondja Jézusról: „Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget” (Zsidók 1:9). A mi hozzáállásunknak is ezzel azonosnak kellene lennie: szívbeli vágyunk az legyen, hogy ápoljuk a szeretetet az iránt, ami Istennek tetszik, és irtózzunk attól, amivel az ő nemtetszését vonnánk magunkra.

Egyidejűleg szem előtt kell tartanunk, hogy az igazságosságra való törekvés nem versengés. Ha különbnek tartjuk magunkat másoknál, vagy ha igazságosságunkkal büszkélkedünk, akkor olyanok vagyunk, mint a zsidó farizeusok (Máté 6:1–4). Azok, akik sikeresen törekszenek az igazságosságra, őszinte alázatossággal tekintenek önmagukra, ’másokat kiválóbbnak tekintenek maguknál’ (Filippi 2:3).

Az igazságosságra való törekvésben Pál kiemelte a bibliatanulmányozás fontosságát, amikor így írt: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságosságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16). Ha tanulmányozzuk a Bibliát és részt veszünk a keresztény összejöveteleken, ahol a Bibliát beszéljük meg, akkor igazságosságban való nevelést kapunk. A Biblia úgy alakíthat bennünket, hogy felöltjük ’az új egyéniséget, amely valódi igazságosságban és lojalitásban teremtetett’ (Efézus 4:24).

Ha az igazságosság szerves részünkké válik, mi valóban gyűlölni fogjuk a törvénytelenséget. Nem érzünk kísértést arra, hogy e világ rossz társaságát keressük (1Korinthus 15:33). Nem befolyásol már minket e világ arra, hogy szeressük az általa felkínált dolgokat, vagy hogy e világ materialista értékeihez igazodjunk (Példabeszédek 16:8; 1Timótheus 6:9, 10; 1János 2:15–17). S bizonyosan nem vonz majd bennünket az erkölcstelen és erőszakos szórakozás, amely oly széles körben elterjedt napjainkban (Efézus 5:3, 4).

Az igazságosság áldásai

Nos igen, Jehova módján törekedni az igazságosságra kihívást jelent, de megéri az erőfeszítést. Vajon miért? Azért, mert odavezet, hogy magával Jehovával kiépített személyes viszonynak örvendhetünk. S mily rendkívüli kiváltság ez! A Biblia ezt írja: „Az igazságosak lakóhelyét megáldja [Jehova].” „Jehova távol van a gonoszoktól, de az igazságosak imáját meghallja” (Példabeszédek 3:33; 15:29). Ezenkívül, Jehova szándékainak mélyrehatóbb és szélesebb körű megértését eredményezi. „Az igazságosak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).

A Biblia védelmet ígér az igazságosságot keresőknek, amikor a dolgok ezen igazságtalan rendszere végéhez ér. „Keressétek Jehovát mind, ti föld alázatosai, akik bírói döntése szerint jártok. Keressétek az igazságosságot, keressétek az alázatosságot. Talán rejtve maradtok Jehova haragjának napján” (Sofóniás 2:3). Ezután azoknak, akik a földi reménységet táplálják magukban, a Biblia valóban csodálatos reményt kínál: „A föld pedig az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).

Mily ragyogó érvek amellett, hogy törekedjünk az igazságosságra! Ahogy maga Isten mondja: „Az, aki az igazságosságot és a szerető kedvességet követi, az életet, igazságosságot és dicsőséget talál” (Példabeszédek 21:21).