Ahogyan a szegénység erkölcsi kihívását fogadjuk

„AZ EMBEREK azért szegények, mert lusták” — állította egy afrikai orvos. „A város tele van léhűtőkkel. Ha valóban dolgozni akarnának, találnának munkát. Senkinek sem kell ma szegénységben élnie.”

Aligha vitatják, hogy néhány ember lusta, és a lustaság szegénységhez vezet. A Biblia ezt mondja: „Egy kis alvás, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés, és a szegénység úgy jön el, mint útonálló, és a szükséged, mint fegyveres férfi” (Példabeszédek 24:33, 34). Sok szegény embertől azonban távol áll a lustaság. Nézzük például azt az embert, aki ezt írta: „Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, alig van ruhánk, ütéseket kapunk és nincsen otthonunk” (1Korinthus 4:11). Javíthatatlan léhűtő? Aligha. Ezek ugyanis Pál apostol szavai. Ő a korlátozott anyagi javakat választotta azért, hogy jobban végezhesse a keresztény szolgálatot. Nélkülözései közül néhányat a rajta kívül álló körülmények okoztak, mint pl. a vallási üldözés.

Ma a világ szegényeinek többsége az általa irányíthatatlan körülmények áldozata — ez talán az oktatás hiánya, a gyenge helyi gazdaság vagy a politikai felfordulás miatt van. Sokan keményen dolgoznak kora reggeltől késő estig, mégis alig tudnak megélni. Azok a lehetőségek, amelyek tisztességtelen eszközök által hoznak hasznot, így vonzónak tűnhetnek, sőt szükségesnek. Hiszen néhányan azzal érvelhetnek, hogy a Biblia igazolja az alkalmankénti botlást! Végül is ezt írja: „Nem vetik meg a tolvajt, ha csak azért lop, hogy jóllakjon a lelke, mikor éhes.” Egy bölcs ember pedig így imádkozott: ’Szegénységre ne jussak és ne lopjak’ (Példabeszédek 6:30; 30:8, 9).

Becsületesség — a Biblia álláspontja

Ezek a bibliaversek valóban hallgatólagos jóváhagyást adnak a becstelenségre? Vizsgáljuk meg őket szövegkörnyezetükben! Miután elismeri, hogy az emberek nem vetnek meg egy olyan tolvajt, aki üres gyomrának megtöltéséért lop, a Példabeszédek 6:31 így folytatja: „Ha azonban rajtakapják, hétszeresen kell jóvátennie; házának minden értékét odaadja.” Más szóval: amikor a tolvajt elfogják, a törvényben foglalt büntetéssel néz szembe. Fizet a bűnéért! Ezek a szavak a lopásra való buzdítás helyett inkább figyelmeztetik a szegény embereket, hogy a lopás további anyagi veszteséget okozhat, szégyent hoz saját magukra és családjukra, és az önbecsülés elvesztését jelenti.

De mi a helyzet a bölcs ember imájával? Ő azt kérte, hogy ne kerüljön szegénységbe, ne lopjon, és ne támadja meg az ő Istene nevét (Példabeszédek 30:9). Igen, egy olyan személy becstelensége, aki azt állítja, hogy Jehovát szolgálja, szégyent hozhat Isten nevére és az Ő népének gyülekezetére. Ezt írta Pál apostol: „Te, aki azt prédikálod: ’Ne lopj!’, lopsz?” Ha néhány állítólagos keresztény lop, ez azt okozhatja, hogy ’káromolják Isten nevét a nemzetek között’ (Róma 2:21, 24).

Akkor a Bibliának jó oka van ezt mondani: „Jobb a szegény, aki feddhetetlenségben jár, mint a görbe úton járó, aki gazdag” (Példabeszédek 28:6). Bár Pál apostol maga is többször éhezett, soha nem nézte el a becstelenséget és nem folyamodott hozzá. Ahelyett ezt tanácsolta: „Aki tolvaj, ne lopjon többé, hanem inkább keményen dolgozzon, jó munkát végezve kezével, hogy legyen mit szétosztania a szűkölködőknek” (Efézus 4:28).

A megoldás: bízni kell Istenben

Mi a helyzet azokkal, akik keményen dolgoznak, de képtelenek eleget keresni ahhoz, hogy gondoskodjanak saját családjukról? Az ő esetükben indokolt a becstelenség, sőt a lopás, különösen ha betegség sújtja a család egyik tagját, vagy valamilyen váratlan esemény történt? Néhány ember így gondolkodik. Egy afrikai ország lakója ezt mondta: „A mi országunkban, ha becsületes vagy, nem fogsz megélni. Ha életben akarsz maradni, az életutadban kell, hogy legyen néhány görbület.”

Mégis, Afrika-szerte az ember gyakran látja a „Bízz Istenben” feliratot kamionra festve, fali dísztáblákon, szállítójárműveken és lökhárítócímkéken. Maga a Biblia is ezt mondja: „Bízzál Jehovában egész szíveddel” (Példabeszédek 3:5). A becstelenség nem lehet összhangban azzal, amire a Biblia buzdít. De az Istenbe vetett bizalom valóban gyakorlati válasz a szegénység erkölcsi kihívására?

Mint Isten szolgája, Pál apostol olyan nehézségeket tapasztalt, mint az ’éhezés és szomjúhozás, koplalás és fagyoskodás, és mezítelenség’ (2Korinthus 11:27). Pál kétségtelenül maga is csodálkozott, hogy életben maradt! De közel 25 évi keresztény szolgálat tapasztalata után ezt írhatta: „Valóban megtanultam annak titkát, hogyan kell szűkölködni, és valóban megtanultam, hogyan lehet bővelkedni. Mindenben és minden körülmények között megtanultam annak titkát, hogyan kell jóllakni és hogyan kell éhezni, hogyan kell bőségben élni és hogyan kell nélkülözni. Mindenre van erőm Őáltala, aki megerősít engem” (Filippi 4:12, 13). Igen, Pál bízott Istenben.

Pál megértette, hogy az Írás szerinti elvek nem üres, idealista szavak. Azok az élő Istentől származó utasítások, akinek az a vágya, hogy segítse és támogassa mindazokat, akik keresik és alkalmazni szeretnék tanácsait. Egy ókori próféta ezt mondta: „[Jehova] szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azok érdekében, akiknek szíve teljes Őiránta” (2Krónika 16:9).

Áldás az Istenbe vetett bizalomért

Miért olyan nehéz a legtöbb embernek bízni Istenben? Kétségtelenül azért, mert a vallás nem adott megfelelő okot arra, hogy így tegyen. Az egyházak Istent névtelenné, elvonttá, személytelenné és az emberi értelem számára felfoghatatlanná tették. De a Biblia tanulmányozásán keresztül Jehova Tanúi megismerték Istent, nem úgy, mint egy bizonyos elvont erőt, hanem úgy, mint egy névvel rendelkező Személyt (Zsoltárok 83:18 [83:19, Károli]; Zsidók 9:24). Megtanulták, hogy vannak tulajdonságai, amelyek érdemessé teszik Őt a bizalmunkra. A 2Mózes 34:6 szerint például Jehova „irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban”. A Tanúk bíznak Istenben és, tisztában vannak azzal, hogy ’bővelkedik igazságban’. Így teljes bizalommal tekintenek bejelentett ígéretére, miszerint az új világ mentes lesz attól a nyomasztó szegénységtől, amely ma az emberiségnek oly nagy részét kínozza (2Péter 3:13).

Jehova Tanúinak milliói bizonyították be, hogy gyakorlatias dolog bízni Istenben. Például Rosaline, aki egy Sierra Leonéban élő Tanú, reggel öttől késő estig keményen dolgozik, hogy gondoskodjon élelemről és ruháról saját maga és hat gyermeke számára. Ő ezt állítja: „Sok ember azt mondja, hogy nem lehet becsületes életet élni, de én tudom, hogy ez nem igaz. Néha problémáim vannak, és nem tudom, hogyan fognak megoldódni. De azt tudom, hogy ha becsületes életet élek, minden rendben lesz. Komolyan azon igyekszem, hogy ne bántsam meg Jehovát.”

Egy író ezt mondta: „A szegénynek, akinek nincs semmi a hasában, szüksége van a reményre . . . ami több, mint a kenyér.” Igen, a reménytelenség, a kétségbeesés és a krónikus boldogtalanság olyan kínok, amelyek sokkal fájdalmasabbak lehetnek, mint az éhség. De aki megismerte Istent és bízik benne, annak nem kell megadnia magát a kétségbeesésnek. „Most keményen dolgozom — teszi hozzá Rosaline —, de örömmel teszem, mivel tudom, hogy eljön az az idő, amikor nem kell majd így gürcölnöm. Most azért dolgozom, hogy legyen élelem magam és családom számára, de Jehova új világában rengeteg ennivaló lesz. Így van egy reményem és örömöm, ami soha nem volt meg, mielőtt Jehovát megismertem.” (Vö. Ésaiás 25:6; Jelenések 21:3, 4.)

Igaz, hogy azok, akik Istenben bíznak, továbbra is tapasztalhatnak gazdasági gondokat, amint Pál apostol is annak idején. De soha nem kell Isten törvényeit megszegniük ahhoz, hogy életben maradhassanak. Amint a zsoltáros Dávid mondta: „Ifjú voltam, meg is öregedtem, és mégsem láttam egyetlen igazságost sem teljesen elhagyottan, sem kenyér után kutatni sarját” (Zsoltárok 37:25). Igen, Isten gondoskodik azokról és megáldja azokat, akik az Ő érdekeit első helyre teszik életükben (Máté 6:25–33).

Ha tehát szegény vagy, ’ne lankadj el a jó cselekvésében’ (2Thessalonika 3:13). Soha ne folyamodj erkölcsi megalkuváshoz! Építs ki kapcsolatot Istennel, és bízzál őbenne, hogy segíteni fog neked megbirkózni az élet problémáival és nehézségeivel. Azok, akik Jehovát szolgálják és őbenne bíznak fenntartás nélkül, ilyen ösztönzést kapnak: „Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztalhasson benneteket kellő időben; mialatt minden aggodalmatokat őreá vetitek, mert ő gondot visel rátok” (1Péter 5:6, 7).

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„A szegénynek, akinek nincs semmi a hasában, szüksége van a reményre . . . ami több, mint a kenyér”

[Kép a 7. oldalon]

Jehova Tanúi segítenek az embereknek,hogy bizalmukat Istenbe vessék