Keresztény személyiség felépítése gyermekünkben
WANDA anyja, akit férje elhagyott, keményen dolgozott azon, hogy keresztény tulajdonságokat építsen fel a lányában. Amikor Wanda 12 éves lett, ez a nevelés próba alá került. Abban az időben Wandának, öccsével és húgával együtt el kellett hagynia anyját és egy ideig az apjával kellett élnie. Wanda apja nem volt hívő, hogyan fog vajon Wanda viselkedni, ha anyja nincs ott, hogy szemmel tartsa őt?
A keresztény szülőknek számolniuk kell azzal az eshetőséggel, hogy eljön annak az ideje, amikor gyermekeiknek saját maguknak kell döntéseket hozniuk, próbára téve ezzel a saját hitüket. A gyermekeket esetleg elválaszthatják a keresztény szüleiktől, ahogyan az Wandával történt. A velük egykorúak részéről nyomással nézhetnek szembe az iskolában, hogy rosszat tegyenek. Vagy talán erőteljes kísértéssel nézhetnek szembe. A keresztény szülők remélik és azért imádkoznak, hogy amikor eljön ennnek az ideje, gyermekeiknek elég erős keresztény egyéniségük legyen ahhoz, hogy kiállják a próbát.
Hogyan építhetnek fel a szülők szilárd keresztény tulajdonságokat a gyermekeikben? Mielőtt megtudnánk, hogy mi történt Wandával, nézzük meg, erre a kérdésre hogyan segít válaszolni a Biblia. A válasz kiindulási pontját Pál apostol szavaiban találjuk meg, amit a korinthusi keresztényeknek írt: „Mert más alapot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, s ez Jézus Krisztus. Márpedig, ha valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, pozdorját épít az alapra, kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap feltárja, miután tűzzel jelenik meg, és ez a tűz megpróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája (1Korinthus 3:11–13).
Az alap
Miért írta Pál apostol ezeket a szavakat? Olyan programot indított el, hogy keresztény egyéniségeket épít fel Korinthusban, de a program nehézségekbe ütközött. Pál programja természetesen nem a saját fizikai gyermekeit foglalta magába. Azokat érintette, akik a prédikálása által keresztényekké lettek. De ő úgy gondolt rájuk mint szellemi örökösökre, és amit mondott, az a szülők számára is értékes (1Korinthus 4:15).
Pál már korábban Korinthusba jött és megalakította itt a keresztény gyülekezetet. Akik reagáltak a prédikálására, azok nagy változásokat tettek a személyiségükben. Egyesek közülük korábban erkölcstelen személyek voltak, tolvajok, bálványimádók és részegesek (1Korinthus 6:9–11). De képesek voltak gondolkodásukat keresztény gondolkodássá átalakítani, mivel Pál jó alapot fektetett le. Mi volt ez az alap? „Mert más alapot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, s ez Jézus Krisztus” (1Korinthus 3:11).
Hogyan fektette le Pál ezt az alapot, amikor Korinthusban ezeket az új hívőket tanította? Ezt mondja nekünk: „És így én, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem azért mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten szent titkát. Mert elhatároztam, hogy egyébről nem akarok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről” (1Korinthus 2:1, 2; Cselekedetek 18:5). Nem magára irányította a figyelmet, és nem színezte ki az igazságot azzal, hogy felszínes szellemi vonzerőt kölcsönzött volna neki. Ehelyett Jézus Krisztusra irányította a figyelmet és arra a módra, ahogyan Isten felhasználta őt.
Valóban, Jézus csodálatosan szilárd alap arra, hogy a keresztények rá építsenek. Gondoskodott a váltságáldozatról. Jézus ma égi Király, és mint ilyen hamarosan elpusztítja Isten ellenségeit Armageddonkor. Isten igazságosságát fogja alkalmazni egy ezeréves uralom alatt, és mint Isten Főpapja fokozatosan tökéletességre emeli majd az emberi fajt. Akarhat-e ennél különb alapot az ember?
Ezért, amikor keresztény tulajdonságokat építünk fel a gyermekeinkben, jól tesszük, ha Pált utánozzuk és megbizonyosodunk arról, hogy értékelik ezeket az életfontosságú igazságokat. Csecsemőkoruktól kezdve meg kell tanítanunk gyermekeinket arra, hogy szeressék Jézust azért, amit tett és amit még mindig tesz értünk (1Péter 1:8).
Az építés
Jóllehet Pál lefektette ezt a nagyszerű alapot, az építőmunka valamelyest visszaesett, miután ő távozott (1Korinthus 3:10). A baj nem volt eltérő attól, amit sok szülő napjainkban tapasztal. Keresztény hitben nevelik fel a gyermekeiket és biztosak abban, a gyermekeik értik, hogy mi az igazság. De amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, elsodródnak vagy feladják a hitet. Miért van ez így? Gyakran az építőanyagok miatt.
Pál azt mondta, hogy a személyiséget fel lehet építeni értékes anyagokkal: arannyal, ezüsttel és drágakövekkel. De fel lehet építeni olcsó anyagokból is: fából, szénából és pozdorjából (1Korinthus 3:12). Ha egy építő aranyat, ezüstöt és drágaköveket használ, akkor bizonyára elsőrendű minőségű, kíváló értékű építményt készít. De az az építő, aki fát, szénát és pozdorját használ, csupán olyasmit épít, ami silány, ideiglenes és olcsó.
Úgy tűnik, hogy Korinthusban gyenge szellemi eszközöket használtak. Egyesek azok közül, akik korábban követték azt az alapot, melyet Pál lefektetett, a továbbiakban olcsón építkeztek, nem szilárd, tartós szerkezeteket állítva fel. A korinthusiak kezdtek emberekre tekinteni, és az egység hiánya, irigység és viszálykodás volt közöttük (1Korinthus 1:10–12; 3:1–4). Hogyan lehetett volna ezt megakadályozni? Jobb minőségű, tartós anyagok használata által.
Ezek megmutatják azokat az értékes vonásokat, melyek lényeges részét alkotják a keresztény személyiségének. Milyen vonásokat? Péter apostol említett egyet: ’Hitetek kipróbált minősége, amely sokkal értékesebb az aranynál’ (1Péter 1:6, 7). Salamon király még kettőt említett: bölcsességet és megkülönböztető képességet, — melyeknek megszerzése — ’jobb az ezüst megszerzésénél’ (Példabeszédek 3:13–15). Dávid király pedig arra emlékeztet minket, hogy Jehova félelme és parancsainak nagyraértékelése ’az aranynál kívánatosabb’ (Zsoltárok 19:9, 10 [19:10, 11, Károli]).
Ezeket, és egyéb értékes anyagokat lehet a keresztény személyiségekbe beépíteni, hogy segítségül szolgáljanak a próbák idején a kitartáshoz. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ilyen anyagokkal építkezünk? Azáltal, hogy figyelmet fordítunk a szívre, mind a gyermekeink szívére, mind a saját szívünkre.
Sikeres építőmunka
Az a szerep, melyet egy szülő szíve játszik ebben az építőmunkában, meglátszik abból a parancsból, amit Jehova adott a szülőknek Izrael ókori nemzetében: „Ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a te szívedben. — Azután így folytatta: És vésd azokat a te fiadba” (5Mózes 6:6, 7). Ezért mielőtt másokat építhetnénk, előbb saját magunkat kell építeni. Azokból a dolgokból, amit mondunk vagy teszünk, a gyerekeinknek látniuk kell, hogy a mi személyiségünk jó anyagból készült (Kolossé 3:9, 10).
Tanításunknak azután el kell érnie az ő szívüket. Jézus, a keresztény személyiség legsikeresebb építője szemléltetésekkel és kérdésekkel érte el a szíveket (Máté 17:24–27; Márk 13:34). A szülők úgy találják, hogy ugyanezek a tanítási módszerek ma is nagyon hatásosak. Szemléltetéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy a keresztény igazságok vonzóak legyenek kisebb gyermekeik szívének, és jól átgondolt kérdéseket tesznek fel a nagyobb gyerekeiknek, hogy felismerjék, mit is gondolnak igazából, hogyan érvelnek a szívükben (Példabeszédek 20:5).
Amikor Mózes megpróbálta azt a kívánságot felépíteni az izraelitákban, hogy hűségesek maradjanak, ezt mondta: „Tartsátok meg Jehova parancsait és rendeléseit . . . a ti javatokra” (5Mózes 10:13). Ehhez hasonlóan a szülők jól teszik, ha nemcsak világosan elmagyarázzák a gyermekeiknek, hogy melyek Isten irányadó mértékei, de azt is meggyőzően megmutatják, hogy az olyan dolgok, mint a becsületesség, az erkölcsi tisztaság és a jó társaság miért szolgálnak a javukra.
Végül, Jézus ezt mondta: „Az jelent örökké tartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust” (János 17:3). Amikor a gyermekek már kora gyermekkorukban személyesen megismerik Jehovát, megtanulnak beszélni vele a gondjaikról, és tapasztalják, hogy válaszol az imájukra, ekkor a keresztény személyiség legéletbevágóbb tényezőjét fejlesztik ki magukban: a személyes kapcsolatot a Teremtőjükkel.
A tűz
Pál úgy találta, hogy amikor Korinthusban az építőmunkát nem végezték megfelelően, világi vonások, úgymint szektásság és viszálykodás vertek gyökeret. Ez veszélyes volt, mivel, ahogyan Pál megmagyarázta „a tűz megpróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája” (1Korinthus 3:13).
Mi a tűz? Bármely próba az lehet, amit Sátán mér a keresztényre. Lehet az egykorúak részéről jövő nyomás, testi kísértés, anyagiasság, üldözés, vagy akár a kétségek maró hatása is. Ilyen próbák biztosan jönnek. „Kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap feltárja, miután tűzzel jelenik meg.” A bölcs szülők annak az előérzetével építik fel gyermekeik személyiségét, hogy gyermekeik próba alá kerülnek. De bíznak abban, hogy Jehova segítségével, gyermekeik kiállják a próbát. Ha a szülők ilyen magatartást tanúsítanak, gazdag áldásban részesülnek.
A jutalom
Pál ezt mondta: „Ha bárkinek a munkája, amelyet felépített, megmarad, jutalmat kap” (1Korinthus 3:14). Pál apostol jutalmat kapott. A Thessalonika városában élő keresztényeknek, kiknél Pál szintén építőmunkát végzett ezt írta: „Mert micsoda a mi reménységünk vagy örömünk vagy örvendezésünk koronája — vajon nem ti vagytok azok — a mi Urunk Jézus előtt az ő jelenlétekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1Thessalonika 2:19, 20).
Wanda édesanyja megkapta ezt a jutalmat. Amikor a 12 éves Wandát elválasztották az édesanyjától, először addig sírt, amíg el nem aludt. Azután eszébe jutott édesanyjának az a tanácsa, hogy beszélje meg a gondjait Jehovával imában. Imádkozott, és hamarosan az az ötlete támadt, hogy megnézi a telefonkönyvben, vannak-e a közelben Jehova Tanúi. Kapcsolatba lépett velük és megtudta, hogy az egyik család éppen az édesapja háza melletti úton lakik. „Milyen boldog voltam!” — mondja Wanda.
A család buzdítására Wanda elrendezte, hogy öccse és húga visszatérjen a keresztény tevékenységhez. „Én voltam felelős azért, hogy készen álljunk az induláshoz az összejövetelekre — magyarázza. — Nekem kellett kimosni a ruháinkat, megfésülni a hajunkat, és megbizonyosodni arról, hogy tiszták vagyunk és a ruháink rendesek.” Egy fiatal lány számára ez nehéz munka volt, de ő megtette. Egyszer az édesapja megpróbálta leállítani, hogy eljárjanak az összejövetelekre, de a gyerekek rábeszélték őt, így elengedte őket.
Később a gyerekek visszamehettek az édesanyjukhoz. Wanda 15 éves korában alámerített keresztény lett, és idővel kifejezte azt a vágyát, hogy misszionárius legyen. Igen, Wanda édesanyjának a munkája kiállta a próbát. Nagy örömére szolgált, amikor látta a lányát, amint saját maga szilárdan kiáll az igazságért. Bár minden keresztény szülőnek hasonló sikere lenne, amikor keresztény személyiséget épít fel a gyermekeiben.
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Noha, ahogyan ez a cikk is mutatja, a szülők keményen igyekeznek keresztény személyiséget felépíteni a gyermekeikben, a gyerekeknek maguknak is felelősségük van. Nekik is, mint minden kereszténynek önmaguknak is építőmunkát kell végezniük (Efézus 4:22–24). Bár a szülőknek csodálatos lehetőségük nyílik arra, hogy segítségükre legyenek ebben, végül is minden egyes egyénnek saját magának kell döntenie abban, hogy Jehovát szolgálja.