Miért öltsük magunkra az alázatosságot?

AZ AMERIKAI szerző, Edgar Allan Poe éppen befejezte egyik új történetének felolvasását néhány barátja előtt. Azok tréfásan megjegyezték, hogy az író túl gyakran használta a történetben hősének nevét. Vajon, hogyan reagált erre Poe? Egy barátja visszaemlékezik: „Gőgös szelleme nem viselte el ezt az őszinte bírálatot, így dührohamában — mielőtt még barátai meg tudták volna akadályozni —, a lángoló tűzbe vetette a papírlapokat, melyekre a történetet írta.” Elveszett egy történet, „amely szerfelett szórakoztató volt, mentes minden — tőle megszokott —  . . . borongós hangulattól”. Az alázatosság megmenthette volna a történetet.

Noha a büszkeség esztelen dolgok megtételére indíthat embereket, azt látjuk, hogy csak úgy burjánzik a világban. Jehova szolgáinak azonban különbözniük kell másoktól. Nekik az alázatosság nagyszerűen megtervezett öltözékét kell viselniük.

Mi az alázatosság?

Pál apostol az alázatosság eme gyönyörű keresztény öltözékére utalt, amikor Kolossé ősi városában élő hívőtársainak írt. Nyomatékosan hangoztatta: „Mint Isten választottai, szentek és szeretettek, öltsétek magatokra az együttérzés gyengéd érzését, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést” (Kolossé 3:12).

Igen, az alázatosság „az elme szerénység”-ét jelenti. „Az elme alázatát; a büszkeség hiányát; a szelídséget” jelenti. Az alázatos személy „szerény szellemű; nem büszke”. „Mélyen vagy udvariasan tisztelettudó” (The World Book Dictionary, I. kötet, 1030. oldal). Az alázatosság egyáltalán nem gyávaság vagy gyengeség. Ellenkezőleg, valójában a gőg tükröz vissza gyengeséget, miközben az alázatosság kinyilvánítása gyakran bátorságot és erőt igényel.

A Szentírásban az „alázzátok meg magatokat” szónak fordított héber szó betű szerinti jelentése „tapossátok el magatokat”. Ennek értelmében a Példabeszédek bölcs írója ezt a tanácsot adta: „Fiam, . . . ha tőrbe ejtettek szádnak mondásai, . . . szabadítsd meg magadat, mert embertársad tenyerébe kerültél: Menj, alázd meg magadat [taposd el magadat] és ostromold meg embertársadat sürgető kérésekkel” (Példabeszédek 6:1–3). Ami azt jelenti, tedd félre a büszkeséget, ismerd el hibádat, hozd rendbe a dolgokat.

Őszintének kell lennie

Nem mindenki rendelkezik valódi alázatossággal, aki alázatosnak tűnik. Némely, látszólag alázatos ember a valóságban esetleg büszke és minden akadályt elsöpör az útjából csak azért, hogy a saját akaratát keresztülvigye. Azután vannak olyanok, akik a hamis alázatosság köpenyét terítik magukra, hogy másokra hatást gyakoroljanak. Pál apostol például olyanokra akadt, akik „hamis alázatosságot” nyilvánítottak ki, amiről Pál kimutatta, hogy bárki, aki ezt gyakorolja „ok nélkül felfuvalkodik érzéki gondolkodásban”. Az ilyen egyén tévesen azt gondolta, hogy Isten kegyének elnyerése attól függ, megeszik-e, megiszik-e vagy megérint-e bizonyos dolgokat, illetve megtart-e vallási napokat vagy sem. Igaz, lehet, hogy kegyesnek és alázatosnak tűnt, de hamis alázatossága értéktelen volt (Kolossé 2:18, 23). Ez okvetlenül odavezetett, hogy azt gondolja: az élet jutalmát az nyeri el, aki lemond az anyagi dolgokról. Áldozatul esett az anyagiasság szövevényes formájának, mert figyelmét az aszkétikus tilalmak az anyagi dolgok felé terelték, amelyeket — saját bevallása szerint — megvetett.

Másrészt az igazi alázatosság visszatartja az egyént attól, hogy öltözködésben, ápoltságban és életmódban önteltséget, elbizakodottságot juttasson kifejezésre (1János 2:15–17). Az az egyén, aki az alázatosság öltözékét öltötte fel, nem hívhatja fel magára vagy képességeire indokolatlanul a figyelmet. Ellenkezőleg, az alázatosság segít neki abban, hogy másokat előzékeny módon kezeljen, magára pedig úgy tekintsen, ahogy Isten tekint rá. És hogyan megy ez végbe?

Jehova szempontja

Amikor Sámuel próféta éppen azon volt, hogy új királyt kenjen fel Izrael nemzete élére, azt gondolta, hogy Jehova kiválasztottja Jesse Éliáb nevű fia. Isten azonban így szólt Sámuelhez: „Ne a külsejét nézd, se magas termetét, mert elvetettem őt. Mert Isten nem úgy lát mint az ember, mert az ember csupán azt látja, ami a szemébe tűnik, de Jehova azt is látja, milyen a szív.” Ő elvetette Jessének hét fiát. Isten választása Dávidra esett, aki hűséges és alázatos embernek bizonyult (1Sámuel 13:14; 16:4–13).

Az alázatosság öltözéke megvéd bennünket attól, hogy büszkék, önteltek legyünk és Isten nemtetszését vonjuk magunkra. Ő „a gőgösöknek ellenáll, de ki nem érdemelt kedvességben részesíti az alázatosakat” (Jakab 4:6). Nézőpontját jól kifejezik a zsoltáros szavai: „Jehova magasztos, mégis meglátja az alázatost; de a gőgöst csak távolról ismeri” (Zsoltárok 138:6; 1Péter 5:5, 6). Amit Isten elvár szolgáitól az a Mikeás 6:8. versében feltett kérdésből válik nyilvánvalóvá: „Mit kér vissza tőled Jehova, nemde azt, hogy gyakorolj igazságosságot szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel?”

Isten és Krisztus bemutatta

Nem csoda, hogy Jehova elvárja tőlünk, hogy alázatosságot tanúsítsunk! Hiszen ez egyike az ő tulajdonságainak. Miután Isten megszabadította őt az ellenségeitől, Dávid így énekelt: „Te [Jehova] nekem adod megmentő pajzsodat . . . és saját alázatosságod tesz naggyá engem” (Zsoltárok 18:35 [18:36, Károli]; 2Sámuel 22:1, 36). Jóllehet, Jehova a legmagasabb egekben tartózkodik, „leereszkedik és odatekint az égre és a földre is, felemelve az alázatost a porból; felmagasztalja a szegényt a hamugödörből, hogy a nemesek közé ültesse” (Zsoltárok 113:5–8). Isten azzal mutatja ki alázatosságát, hogy irgalmat gyakorol a bűnös emberiség iránt. A bűnösökkel szemben gyakorolt eljárásmódja, valamint az, hogy feláldozta Fiát a bűnök eltörléséért alázatosságának, szeretetének és egyéb tulajdonságainak a kifejezése (Róma 5:8; 8:20, 21).

Jézus Krisztus, aki „szelíd természetű és alázatos szívű” volt, a legnagyszerűbb emberi példaképet állította föl alázatosságból (Máté 11:29). Ezt mondta tanítványainak: „Aki felmagasztalja magát azt megalázzák és aki megalázza magát azt felmagasztalják” (Máté 23:12). Ez nem pusztán ékesszólás volt. A halála előtti éjszakán Jézus megmosta apostolai lábát, ami olyan szolgálatot jelentett, melyet szokás szerint a rabszolgák végeztek (János 13:2–5, 12–17). Jézus alázatosan szolgálta Istent, mielőtt lejött a földre és alázatosságot nyilvánított ki feltámadása óta, amióta elfoglalta felmagasztalt állását az égben. Ezért Pál figyelmeztette hívőtársait, hogy ’másokat különbnek tartsanak maguknál’ és tegyék magukévá Jézus Krisztus alázatos magatartását (Filippi 2:3, 5–11).

Mivel Isten és Krisztus alázatosságot nyilvánít ki, azoknak is, akik szeretnék Isten helyeslését elnyerni, ki kell nyilvánítaniuk ezt a tulajdonságot. Ha időnként gőgősek voltunk, bölcs eljárás lenne részünkről, ha megaláznánk magunkat és imában Istenhez fordulnánk megbocsátásért. (Vö. 2Krónika 32:24–26.) Ahelyett pedig, hogy elménkben remekbe szabott képet festenénk magunkról, Pál tanácsát kell alkalmaznunk: „Ne afelé fordítsátok elméteket, ami magas, hanem engedjétek magatokat az alázatos dolgok által vezetni” (Róma 12:16). Vajon hogyan válhat az alázatosság a saját javunkra és másokéra?

Az alázatossággal járó áldások

Az alázatossággal járó egyik áldás az, hogy visszatart bennünket attól, hogy kérkedjünk magunkkal. Így megkímélünk másokat a bosszúságtól, mi magunk pedig elkerüljük a kínos helyzetet, amibe akkor kerülünk, ha ők nincsenek lenyűgözve a mi teljesítményünktől. Nekünk Jehovával kell dicsekednünk nem saját magunkkal (1Korinthus 1:31).

Az alázatosság segítségünkre van abban, hogy isteni vezetésre tegyünk szert. Jehova angyalt küldött Dánielhez egy látomással, mert a próféta megalázta magát Isten előtt, amikor vezetésre és értelemre volt szüksége (Dániel 10:12). Amikor Ezsdrás arra készült, hogy kivezesse Babilonból Jehova népét — akiknél sok arany és ezüstnemű volt a jeruzsálemi templom ékesítésére —, böjtöt hirdetett, hogy megalázhassák magukat Isten előtt. S hogy mi volt az eredménye? Jehova megoltalmazta őket az ellenség támadásától veszélyes utazásuk közben (Ezsdrás 8:1–14, 21–32). Miként Dániel és Ezsdrás, úgy mi is nyilvánítsunk ki alázatosságot és keressük Jehova irányítását ahelyett, hogy Istentől kapott feladatainkat a saját bölcsességünk és erőnk alkalmazásával próbálnánk elvégezni.

Ha magunkra öltjük az alázatosság öltözékét, tiszteletben részesítünk majd másokat. Például azok a gyermekek, akikben megvan az alázatosság tulajdonsága, tisztelik szüleiket és engedelmeskednek nekik. Az alázatos keresztények is tisztelik hívőtársaikat, akik más nemzetiségűek, más fajtához tartoznak, más a társadalmi hátterük, mivel az alázatosság részrehajlás nélküliekké tesz minket (Cselekedetek 10:34, 35; 17:26).

Az alázatosság előmozdítja a szeretetet és a békét. Az alázatos egyén nem vitatkozik hívőtársaival azon erőlködve, hogy a saját vélt igazának érvényt szerezzen. Pál csak építő dolgokat cselekedett és testvérének lelkiismeretét nem terhelte (Róma 14:19–21; 1Korinthus 8:9–13; 10:23–33). Az alázatosság segít előmozdítani a szeretetet és a békét, mégpedig azáltal, hogy megbocsátjuk másoknak ellenünk elkövetett vétkeiket (Máté 6:12–15; 18:21, 22). Bennünket is arra késztet, hogy a megsértett személyhez közeledjünk, bevalljuk hibánkat, bocsánatot kérjünk és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy helyrehozzuk a helytelenséget, amit esetleg elkövettünk (Máté 5:23, 24; Lukács 19:8). Ha egy sértett egyén közeledik hozzánk, az alázatosság arra sarkall, hogy az ügyeket békésen és a szeretet szellemében rendezzük (Máté 18:15; Lukács 17:3).

A megmentés az alázatosság kinyilvánításától függ. Például Istent illetően ezt olvassuk: „Az alázatos népet megmented; de szemeid a gőgösek ellen vannak, hogy lealacsonyítsd őket” (2Sámuel 22:28). Amikor Jézus Krisztus a Király ’kilovagol az igazság, alázatosság és az igazságosság ügyében’ meg fogja menteni azokat, akik megalázkodnak előtte és Atyja előtt (Zsoltárok 45:4 [45:5, Károli]). Azok, akik alázatosságot nyilvánítanak ki, a következő szavakban találhatnak vigasztalást: „Keressétek Jehovát mindnyájan, ti föld szelídei, akik végrehajtjátok bírói döntéseit. Keressetek igazságosságot, keressetek szelídséget. Valószínűleg rejtve maradtok Jehova haragjának napján” (Sofóniás 2:3).

Alázatosság és Isten szervezete

Az alázatosság arra sarkallja Isten népét, hogy értékeljék az ő szervezetét és ragaszkodjanak hozzá mint feddhetetlenség megőrzői. (Vö. János 6:66–69.) Ha nem adatik meg nekünk a szolgálati kiváltság, amelyet reméltünk, hogy megkapunk, az alázatosság segítségünkre van, hogy együttműködjünk azokkal, akiknek a vállán nyugszik a felelősség a gyülekezeten belül. És alázatos együttműködésünkkel jó példát mutatunk.

Másrészt, az alázatosság visszatart attól, hogy hivalkodjunk szolgálati kiváltságainkkal Jehova népe között. Megakadályoz bennünket, hogy dicséretet várjunk el azért a munkáért, melyet kiváltságunk Isten szervezetében végezni. Ezen túlmenően, ha vénként szolgálunk, az alázatosság támogat bennünket abban, hogy gyengéden bánjunk Isten nyájával (Cselekedetek 20:28, 29; 1Péter 3:8).

Alázatosság és fegyelmezés

Az alázatosság öltözéke segítséget nyújt abban, hogy elfogadjuk a fegyelmezést. Az alázatos emberek nem hasonlítanak Júda királyára, Uzziásra, akinek a szíve olyan gőgössé vált, hogy a papi szolgálatot magának bitorolta. Ő ’hűtlenül járt el Jehovával szemben, és belépett a templomba, hogy tömjént füstölögtessen el a tömjénező oltáron’. Amikor Uzziás feldühödött azon, hogy a papok helyreigazították, Isten leprával sújtotta őt. Mily nagy árat kellett fizetnie, mert hiányzott belőle az alázatosság! (2Krónika 26:16–21; Példabeszédek 16:18). Sose légy hasonló Uzziáshoz és ne engedd, hogy a büszkeség meggátoljon abban, hogy elfogadod a fegyelmezést, amely Istentől jön Szava és szervezete által.

Ezt illetően Pál ezt mondta a felkent zsidó keresztényeknek: „Teljesen megfeledkeztetek arról a buzdításról, amely nektek fiaknak szólt: ’Fiam, ne kicsinyeld le a Jehovától kapott fegyelmezést, és el ne csüggedj, ha ő helyreigazít; mert megfegyelmezi Jehova azt, akit szeret, valójában megostoroz mindenkit, akit fiává fogad’ . . . Igaz, hogy pillanatnyilag egyetlen fegyelmezés sem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, utóbb azonban békességes gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem azoknak, akik abban részesültek” (Zsidók 12:5–11). Azt se feledd el, hogy „a fegyelmezés céljából adott feddések az élet útja” (Példabeszédek 6:23).

Maradjatok alázatosságba öltözve

Mennyire fontos az, hogy a keresztények mindig viseljék az alázatosság öltözékét! Arra indít ez bennünket, hogy kitartóan a Királyság hirdetői maradjunk, alázatosan tanúskodva házról házra, felkutatva azokat, akik „igazságos beállítottságúak az örökké tartó élet iránt” (Cselekedetek 13:48; 20:20). Valóban, az alázatosság támogat bennünket abban, hogy kitartóan engedelmeskedjünk Istennek minden tekintetben, jóllehet büszke ellenállók gyűlölik a mi igazságos pályánkat (Zsoltárok 34:21 [34:22, Károli]).

Mivel az alázatosság arra indít minket, hogy ’bízzunk Jehovában teljes szívünkből’, ő egyengeti utunkat (Példabeszédek 3:5, 6). Valóban, csak ha felöltjük magunkra ezt a nagyszerű tulajdonságot, akkor járhatunk igazán Jehovával, akkor élvezhetjük helyeslését és áldásait. Miként Jakab tanítvány írta: „Alázzátok meg magatokat Jehova szeme előtt, és ő felmagasztal titeket!” (Jakab 4:10). Öltözzük fel tehát az alázatosságot, azt a gyönyörű öltözéket, amelyet Jehova Isten tervezett meg.