Olvasók kérdései

◼ Az Úr vacsoráját Jézus miért csak az apostolokkal vezette be, és miért nem a többi tanítványával együtt, akik később felvételt nyertek az újszövetségbe?

Úgy tűnik ez a kérdés azon a téves gondolaton alapul, hogy Jézus azért jött össze apostolaival ezen az estén, hogy az újszövetségben már részes felkentek keresztény gyülekezetével bevezesse az Úr vacsoráját. Azonban i. sz. 33. niszán hó 14-én a keresztény gyülekezet még nem alakult meg, és Jézus az évi zsidó pászkavacsora miatt jött össze az apostolaival.

Természetesen Jézusnak más tanítványai is voltak, mint a tizenkettő, akiket apostolokként ismertek. A halála előtti évben Jézus 70 tanítványt küldött ki egy prédikáló útra. Feltámasztása után „egy alkalommal megjelent mintegy ötszáz testvérnek.” Húsvét napján pedig „mintegy százhúsz” tanítvány gyűlt össze (1Korinthus 15:6; Cselekedetek 1:15, 16, 23; Lukács 10:1–24). De vizsgáljuk most meg a Jézussal levő csoportot, amikor bevezette azt az évi ünnepet, mely az Úr vacsorájaként ismert.

A Lukács 22:7, 8 megadja az időkeretet: „Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell áldozni a pászka [áldozatot]; és ő elküldte Pétert és Jánost, mondván: ’Menjetek és készítsétek el nekünk a pászkát, hogy megegyük’.” A beszámoló így folytatódik: „És mondjátok a ház gazdájának: ’A Tanító azt mondja neked: Hol van a vendégek részére előkészített szoba, ahol megehetem a pászkát a tanítványaimmal?’ ” Ezért azon az estén Jézus a tizenkettővel volt a zsidó ünnep végett. Ezt mondta nekik: „Nagyon vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a pászkát” (Lukács 22:11, 15).

Az egyiptomi szabadulás kezdetétől fogva a pászka családi ünnep volt. A pászka bevezetésekor Isten azt mondta Mózesnak, hogy minden háztartásban egy bárányt kell leölni. Ha egy család túl kicsi volt ahhoz, hogy egy egész bárányt elfogyasszon, meghívhatott egy szomszédos családot, hogy vegyen részt az étkezésben. Így ésszerű, hogy az i. sz. 33. pászkanapján Jézus legtöbb tanítványa szokás szerint a saját családjával gyűlt volna össze erre az étkezésre.

De Jézus ’nagyon vágyott’ arra, hogy azt, ami az utolsó érvényes pászka és a halála előtti utolsó este volt, a legközelebbi követőivel tartsa meg, akik a szolgálata során sokat utaztak vele. A pászkavacsora végén Jézus egy olyan új ünnepről beszélt nekik, melyet a jövőben minden követőjének meg kellett tartania. A bor ebben a még jövőbeni keresztény ünnepben „az újszövetség” vérét jelentette, mely szövetség a törvényszövetséget váltotta fel (Lukács 22:20).

Az i. sz. 33. év niszán hó 14-ének estéjén azonban az újszövetség még nem volt érvényben, mivel az érvényesítő áldozat — Jézus — még nem volt feláldozva. A törvényszövetség még mindig érvényben volt. Még nem lett az oszlopra szegezve. Továbbá nem lett nyilvánvaló pünkösd napjáig, amikor a természetes Izraelből álló régi szövetséget felváltotta a szellemi Izraelből álló újszövetség (Galata 6:16; Kolossé 2:14).

Ezért sem a hűséges 11 apostol, sem a többi tanítvány nem volt az újszövetségben azon az estén. És azzal, hogy Jézus a többi zsidó tanítványának engedte, hogy azok a családjukkal jöjjenek össze megünnepelni a pászkát, nem a rosszallását fejezte ki.