’Hány óra volt akkor?’

’HÁNY óra van?’ Vajon hányszor teszed fel ezt a kérdést? Rohanó modern korunkban mindig időzavarban vagyunk. Legtöbb napi tevékenységünket — a reggeli felkelést, a munkába indulást, az étkezéseket, a barátokkal való találkozásokat stb. — szűkre szabja az idő. És egy sor árucikkben — faliórákban, karórákban, ébresztőkben, rádiókban — bízunk, hogy megmondják nekünk, hány óra van.

Mit mondhatunk a bibliai időkről, amikor az emberek még nem rendelkeztek olyan időmérőkkel, mint mi? Ők hogyan mérték az időt? Vajon adnak a bibliai beszámolók valamiféle utalást erre vonatkozóan? Ha ismerjük bizonyos bibliai események megtörténtének napját, ez új bepillantást enged Isten Szavába, és élvezetessé teszi bibliatanulmányozásodat.

Istentől kapott időjelzők

Az első időkben egy esemény idejét rendszerint „a két nagy világító égitest”, a nap vagy a hold állásával jelezték, amelyeket a Teremtő helyezett az egekbe, hogy „elválassza a nappalt az éjszakától” (1Mózes 1:14–16). Például ’feljött a hajnal’, amikor a két angyal sürgette Lótot és családját, hogy meneküljenek ki a halálra ítélt Szodoma városából (1Mózes 19:15, 16). És ’estefelé járt az idő’, amikor Ábrahám hűséges szolgája ahhoz a kúthoz érkezett, ahol találkozott Rebekával (1Mózes 24:11, 15).

Alkalomadtán sokkal precízebb időmeghatározást kapunk. Például, Abimélek, Gedeon bíró erőszakos fia azt a tanácsot kapta, hogy ’reggel . . . amint felkel a nap’ törjön rá Sikem városára (Bírák 9:33). Emögött nyilván taktikai megfontolások húzódtak. Az Abimélek csapatai mögött felkelő nap vakító fénye sokkal nehezebbé tette Sikem számára a védelmet, mivel ’a hegyek árnyékának’ vélték a támadó seregeket (Bírák 9:36–41).

Nyelvjárásra jellemző időkifejezések

A héberek olyan kifejezéseket használtak, amelyek színesen és érdekesen jelezték az időt. Ezek nem csupán a helyi környezet és szokások érzelmeit közvetítik felénk, hanem a cselekmény körülményeiről is feltárnak valamit.

Például, az 1Mózes 3:8 elmondja, hogy „a nap szellős idejében” történt, hogy Jehova Ádámmal és Évával beszélt azon a napon, amikor elkövették a bűnt. Ez úgy értendő, hogy közel volt már a naplemente, amikor feltámadt a hűvös szél, enyhülést hozva a forró nap után. Az az időszak, amikor a nap a vége felé közeledik, rendszerint a nyugalom és a pihenés ideje. Jehova mégsem engedte, hogy egy komoly bírói ügy átnyúljon a következő napra, amikor még volt idő arra, hogy foglalkozzon a dologgal.

Másfelől, az 1Mózes 18:1, 2 azt mutatja, hogy Jehova angyalai „a forró napszakban” érkeztek Ábrahám sátrához Mamréban. Képzeljük magunk elé a déli napot, amely a júdeai hegyek csúcsán tündököl. A forróság tikkasztó lehet. Ez volt az étkezés és a pihenés szokásos ideje. (Lásd 1Mózes 43:16, 25; 2Sámuel 4:5.) Éppen ezért Ábrahám ’a sátor bejáratánál ült’, ahol egy kis levegőmozgás lehetett, talán hogy pihenőt tartson ebéd után. Annál inkább értékelhetjük ennek az öregedő férfinak a vendégszeretetét, amikor azt olvassuk, hogy a látogatók ’elé kezdett futni’ és azután ’a sátorhoz sietett’, hogy szóljon Sárának: süssön kenyeret, majd ’a nyájhoz futott’ és ’sietve elkészített mindent’. Mindezt a nap hevében! (1Mózes 18:2–8).

Az éjszakai órák a hébereknél

A héberek nyilvánvalóan három periódusra osztották az éjszakát, amelyeket aztán ’őrszolgálatoknak’ neveztek. Minden egyes rész a naplemente és a napfelkelte közötti idő egyharmadát foglalta magában, körülbelül négy órát, az évszaktól függően (Zsoltárok 63:6 [63:7, Károli]). A ’középső éjjeli őrség kezdetén’ — amely körülbelül éjjel tíz órától reggel két óráig tartott — támadta meg Gedeon a midianita tábort. Egy ilyen időben végrehajtott támadás érthetően teljesen váratlanul érte az őröket. Biztos, hogy az óvatos Gedeon nem választhatott volna stratégiailag jobb időt a támadásra! (Bírák 7:19).

A kivonuláskor Jehova „kezdte meghátráltatni a tengert erős keleti széllel az egész éjszakán át”, ami lehetővé tette az izraeliták számára a szárazföldön való átkelést. Amikor az egyiptomiak utolérték őket, már elérkezett a „reggeli óra” ideje, és Jehova összezavarta az egyiptomiak táborát, végül pedig elpusztította őket víz által, amely „kezdett visszatérni szokott medrébe a reggel közeledtére” (2Mózes 14:21–27). Így szinte egész éjjelre szétválasztva maradt a tenger, és az izraeliták átkelhettek rajta.

Az első században

Az első századra a zsidók bevezették a nappalnak 12 órában történő számítását. Ezért mondta Jézus az egyik példázatában: „Nem tizenkét órája van a nappalnak?” (János 11:9). Ezt napkeltétől napnyugtáig számolták, megközelítőleg reggel 6-tól este 6-ig. Így tehát „a harmadik óra” reggel kilenc óra körül lehetett. Pünkösd napján ebben az időben töltetett ki a szent szellem. Amikor az emberek azzal vádolták a tanítványokat, hogy ’édes bortól részegedtek meg’, Péter gyorsan leállította a vádaskodást. Biztosan egyikük sem lehetett részeg ilyen korai órában! (Cselekedetek 2:13, 15).

Hasonlóképpen, Jézus azon kijelentése, hogy „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem”, egy további értelmet is magában foglal, ha megfigyeljük a benne szereplő idő tényezőt. A János 4:6 szerint ’hat óra körül volt’ vagy délidő felé járhatott az idő. A reggel óta Szamária hegyes országán megtett hosszú út után Jézus és tanítványai megéheztek és megszomjaztak. Ezért a tanítványok, amikor visszatértek az élelemmel, arra bíztatták Jézust, hogy egyen. Aligha ismerték azt az erőt és táplálékot, amelyet Jézus a Jehovának végzett munkából merített. Jézus kijelentése kétségtelenül több volt egy szóképnél. Őt szó szerint fenntartotta Isten munkájának a végzése még akkor is, ha órák óta nem evett (János 4:31–34).

Mivel a napkelte és a napnyugta változott az év időszakának megfelelően, ez mindig csak megközelítőleg adja meg egy esemény idejét. Ezért amikor azt olvassuk egy eseményről, hogy az a harmadik, a hatodik vagy a kilencedik órában történt, gyakran csupán hozzávetőlegesen határozza meg az időpontot (Máté 20:3, 5; 27:45, 46; Márk 15:25, 33, 34; Lukács 23:44; János 19:14; Cselekedetek 10:3, 9, 30). Amikor azonban az idő tényező lényeges az elbeszéléshez, akkor sokkal közelebbről határozzák meg az időt. Például, az egyik rabszolga így válaszolt annak a férfinak, aki nagyon szerette volna tudni, hogy a fia valóban Jézus ereje által lett-e jobban: „Tegnap a hetedik órában [körülbelül du. egy órakor] hagyta el a láz őt” (János 4:49–54).

Az éjszaka beosztása

A római uralom idejével a zsidók, úgy tűnik, átvették a görög és a római beosztást az éjszakára vonatkozóan, így a korábban használt három őrszolgálat helyett négy őrszolgálatra osztották az éjszakát. A Márk 13:35-ben Jézus nyilvánvalóan a négyes beosztásra utalt. A ’nap késői’ őrszolgálata napnyugtától este körülbelül kilencig tartott. A második őrszolgálat, az ’éjféli’ őrszolgálat, este kilenc óra körül kezdődött és éjfélkor ért véget. A „kakaskukorékolás” éjféltől körülbelül három óráig tartott. Az utolsó őrszolgálat pedig, ’kora reggel’, hajnalban, hat óra körül telt le.

A „kakaskukorékolási” őrszolgálat különösen Jézusnak Péterhez intézett szavai miatt érdekes, melyeket a Márk 14:30-ban mond: „Mielőtt a kakas kétszer kukorékol, háromszor tagadsz meg engem.” Míg néhány kommentátor a „kétszer” szót emeli ki, amely az időpont egy közelebbi meghatározására utal — külön az éjfélre és külön a hajnalra —, a James Hastings által kiadott A Dictionary of Christ and the Gospels arra mutat rá, hogy „a kakas valóban éjszaka kukorékol Keleten és máshol, éjféltől kezdve rendszertelen időpontokban”. Jézus nyilvánvalóan nem egy meghatározott időpontra utalt, hogy Péter mikor fogja megtagadni őt. Inkább egy megjelölést tett Péterhez intézett szavaihoz, amelyek pontosan éppen akkor éjjel teljesedtek be (Márk 14:72).

„Az éjszaka negyedik őrszolgálata idején” — hajnali három és hat között — történt, hogy Jézus a Galileai-tenger vizén járva a tanítványaihoz ment, akik egy csónakban voltak, amely „több száz méternyire volt a szárazföldtől”. Talán könnyebb megértenünk, miért „riadtak meg, és ezt mondták: ’ Ez egy kísértet!’ És felkiáltottak félelmükben” (Máté 14:23–26). Másrészről ez azt mutatja, hogy Jézus számottevő időt töltött imádkozással egymagában a hegyen. Mivel ez nem sokkal azután történt, hogy Heródes lefejeztette Alámerítő Jánost, és nem sokkal azon pászka előtt, amely Jézus földi szolgálatban eltöltött utolsó évének kezdetét jelentette, Jézusnak minden bizonnyal sok elmélkednivalója volt az Atyához intézett személyes imájában.

A négy őrszolgálati beosztással együtt az éjszaka 12 órára történő felosztása is használatban volt. Claudius Lysias katonai parancsnok, aki azért kísérte el Pált, hogy biztonságban elérje Cezáreát, azt mondta tisztjeinek, hogy egy 470 katonából álló csapatot állítsanak készenlétbe ’az éjszaka harmadik órájára’ (Cselekedetek 23:23, 24). Így Pál biztonságban, az éjszaka leple alatt hagyta el Jeruzsálemet.

A nap idejének ismerete

Az Isten ókori népe között történt események beszámolóinak olvasása és az azok feletti elmélkedés öröm és szellemi erő forrásául szolgál. Ha az idő tényezőt is bele tudod foglalni figyelmes vizsgálódásodba, ez bizonyára növeli majd bibliatanulmányozásod örömét. Miért? Mert ezáltal jól tájékozott leszel Isten Szavát illetően. Az olyan kiadványok, mint az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) és a Szent Iratok Új Világ fordítás referenciákkal felbecsülhetetlen segítségnek bizonyulnak ebben a vonatkozásban (mindkettőt a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. adja ki). Ezek segítenek majd, hogy megtaláld a választ, amikor felteszed magadnak a kérdést: ’Hány óra volt akkor?’