„Tegyünk félre minden terhet is”

„Annyira szomorú vagyok és teljesen elbátortalanodtam” — kesergett Mary. Majd a keresztény kötelességekre vonatkozóan ez a keresztény nő hozzáfűzte: „Azt tapasztalom a barátaimnál, hogy csak emésztik magukat. Én magam is fáradtságot érzek és stresszes állapotban vagyok. Kérlek segítsetek nekem, hogy megértsem ennek az okát.”

ÉRZED-E te is, hogy gyakran eluralkodik rajtad a stressz, hogy túlságosan is fáradt vagy, hogy teokratikus kötelességeidnek illendően eleget tégy? Úgy tűnik neked néha, hogy a keresztény szolgálat nehéz teher, elviselhetetlen súly? Sok hűséges keresztény időnként elbátortalanodik, mert állandóan negatív erők vesznek bennünket körül, amelyek elrontják örömünket. Az, hogy valaki igaz keresztény legyen napjainkban, valódi kihívást jelent. Ezért egyesek időnként nehéz tehernek érezhetik a keresztény szolgálatot.

Az ok kinyomozása

Az Írások rávilágítanak arra, hogy Jehova nem támaszt ésszerűtlen igényeket velünk szemben. János apostol azt mondta, hogy Isten „parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5:3). Hasonlóképpen Jézus is ezt mondta követőinek: „Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az én terhem könnyű” (Máté 11:29, 30). Világos, nem Jehova akarata az, hogy túlságosan leterheltnek érezzük magunkat a neki végzett szolgálatunkban.

Akkor hát hogyan lehetséges, hogy egy hithű keresztény arra a pontra jut, hogy keresztény felelősségeit nehéz tehernek tekinti? Ehhez valószínűleg több tényező is hozzájárul. Figyeljétek meg Pál apostol ezen szavait: „Tegyünk félre minden terhet . . ., és fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát” (Zsidók 12:1). Pál szavai azt jelzik, hogy a keresztény időnként szükségtelen terheket vállal magára. Szükségképpen súlyos bűnöket ez nem foglal magába. Azonban a keresztény elkövethet olyan hibákat valaminek a megítélése terén, amelyek túlságosan bonyolulttá teszik életét, nagyon megnehezítve számára, hogy végigfussa az elénk helyezett versenypályát.

Az anyagi dolgokról alkotott kiegyensúlyozott nézet

Vegyük például a világi munkát szemügyre. Sok országban a gazdasági viszonyok olyanok, hogy a keresztények kénytelenek túlórázni. Gyakran előfordul azonban az, hogy az emberek csak azért vállalnak többlet munkát, hogy túltegyenek másokon vagy luxuscikkeket halmozzanak fel. Valódi szükségleteiket újraértékelve, néhány keresztény bölcs dolognak találta, hogy munkaviszonya terén változtatásokat eszközöljön. Ez volt a helyzet Debbie-vel és férjével, akik mindketten Jehova Tanúi. Debbie így beszél róla: „Pénzügyi helyzetünk megváltozott, és már nem volt igazi szükség arra, hogy továbbra is teljes idejű állásom legyen. De bizony nehéz volt lemondani róla.” Nemsokára olyan érzése támadt, hogy nyomasztólag hat rá a sok tennivaló. Így folytatja: „Szombat volt az egyetlen szabad nap, amikor a házimunkát elvégezhettem. Gyakran úgy éreztem, hogy nincs kedvem a szántóföldi szolgálatban részt venni. Rossz érzésem volt miatta, a lelkiismeretem vádolt, de hát szerettem az állásomat! Végül szembe kellett néznem a valósággal. Csak egyetlen megoldást láttam. Felmondtam az állásomat.” Ilyen nagy változtatást kétségkívül némelyek nem engedhetnek meg maguknak. Ha azonban gondosan felülvizsgálod a munkarendedet, rájöhetsz, hogy bizonyos változtatásokra szükség van.

Egyéb módok is rendelkezésünkre állhatnak, hogy a szükségtelen terhektől megszabadítsuk magunkat. Mi lenne, ha csökkentenénk a puszta kedvtelésből végzett utazgatásainkat, sport tevékenységeinket vagy egyéb szórakozásainkat — beleértve azt az időt is, amikor tévét nézünk? Még akkor is, ha már elértük a kívánatos egyensúlyt ezeken a területeken, valószínű, hogy folytonos kiigazításokat kell végeznünk ennek az egyensúlynak a fenntartása érdekében.

Az ésszerűség lényegbevágó

Az ésszerű gondolkozás ezekben a dolgokban segítségünkre lesz, hogy amint új körülmények alakulnak ki, mi igazodjunk hozzájuk. Így sikerül majd megőriznünk a szolgálattal kapcsolatos helyes szemléletünket (Efézus 5:15–17; Filippi 4:5).

Az is nyomasztólag hathat rád, ha lépést akarsz tartani másokkal Isten szolgálatában. Ez szintén többlet aggodalmat és meghiúsulást jelenthet az életedben. Bár mások jó példája biztosan arra buzdít, hogy többet tegyél, az ésszerűség segíthet abban, hogy reális célokat tűzz ki magad elé, amely célok egyensúlyban lesznek saját körülményeiddel és képességeiddel. A Szentírás kijelenti: „De vizsgálja meg mindenki a saját cselekedetét, és akkor oka lesz majd arra, hogy egyedül magára nézve is örvendezzen, nem pedig mással összehasonlítva önmagát. Mindenki a saját terhét hordozza” (Galátzia 6:4, 5).

Helyi szokások és hagyományok szintén hozzáadódhatnak terheinkhez. Jézus napjaiban az emberek kimerültek abban, hogy megpróbáljanak eleget tenni a sok — emberek által előírt — vallási szabályoknak és hagyományoknak. Napjainkban Jehova népe megszabadult a hamis vallási hagyományoktól. (Vö. János 8:32.) Mégis előfordulhat, hogy a keresztény figyelmét mértéktelenül foglalkoztatják a helyi szokások. Például, néha olyan eseményeket, mint az esküvő meglehetősen körülményes szokások kísérnek. Ezek a szokások talán nem helytelenek, sőt eredetiek és érdekesek is lehetnek. A keresztényeknek azonban lehet, hogy nincs rá idejük vagy nem állnak rendelkezésre anyagi eszközök, hogy mind e dolgokat megtartsák, és ha mégis erre törekszenek, akkor az további szükségtelen terheket róhat rájuk.

Vedd fontolóra, mi történt, amikor Jézus meglátogatott egy Márta nevű asszonyt. Ahelyett, hogy teljes hasznot merített volna Jézus isteni bölcsességéből, „Márta . . . sokféle feladattal volt elfoglalva.” Sok részletmunkával volt megterhelve (Lukács 10:40). De Jézus kedvesen azt javasolta neki, hogy leegyszerűsíthetné az étkezéshez végzett előkészületeit, abból a célból, hogy hasznot merítsen az ő tanításaiból (Lukács 10:41, 42). Nagyszerűen érzékelteti ez, hogy jó ítélőképesség és ésszerű gondolkozás segít neked a megfelelő egyensúly kialakításában a keresztény szolgálatod terén (Jakab 3:17).

Jó ítélőképesség a társaid megválasztásában is kívánatos. A Példabeszédek 27:3 így figyelmeztet: „Egy kő súlya és egy rakomány homok — mindkettőnél súlyosabb a kellemetlenség, amit az ostoba okoz.” Közeli társaid megváltoztathatatlanul erős befolyást fognak gyakorolni a gondolkodásmódodra. Azoknak a társaságában lenni, akik készek másban hibát keresni és kritizálni másokat a gyülekezetben, az elkedvetlenedés és a negatív gondolkodás csíráját ültetheti el benned (1Korinthus 15:33). Ha észreveszed, hogy ezzel a nehézséggel találod szembe magad, bölcsen teszed, ha változtatsz a társaságon, akikkel együtt jársz. Ez is könnyíthetne a terheden.

Szerényen járj Istennel

A Mikeás 6:8-ban ezt a mély gondolatokra serkentő kérdést találjuk: „És mit kér vissza tőled Jehova, nemde azt, hogy . . . szerényen járj a te Isteneddel?” A szerénységet ekként határozzák meg: az ember tudatában van korlátozásainak. Azok, akik nem ismerik el korlátozásaikat, legyűrethetnek túlságosan sok kötelezettségeiktől. Megtörtént ez már érett keresztényekkel, sőt felvigyázókkal is, eredménye pedig elbátortalanodás, meghiúsulás, és az öröm elvesztése. Kenneth, egy keresztény vén így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: „Láttam, hogy depresszió közelít felém, és azt mondtam: ’Nem áll szándékomban, hogy megengedjem, hogy ez történjék velem.’ Így korlátoztam néhány kötelezettségemet és arra összpontosítottam, amit el tudok végezni.”

Még az alázatos prófétának, Mózesnek is meg kellett birkóznia ezzel a nehézséggel, mégpedig, hogy elismerje saját korlátait. Ezért hát Jetró, az apósa más belátásra késztette Mózest az óriási mennyiségű munka tekintetében, amit egyedül próbált elvégezni. „Miféle feladat az, amit a nép érdekében végzel? — kérdezte Jetró. — Nem helyes az, amit te cselekszel. Felettébb kifáradsz . . . mert túlságosan terhes feladat ez. Nem vagy képes egymagad ellátni . . . Neked azonban az egész nép közül ki kell választanod alkalmas férfiakat, . . . Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, viszont minden kisebb ügyben ők tegyenek igazságot. Így könnyítesz magadon és ők viseljék veled együtt a terhet.” Mózes rögtön elkezdte munkája egy részét másokra átruházni, így enyhülés származott abból, ami elviselhetetlen teherré kezdett válni (2Mózes 18:13–26).

Egy másik alkalommal Mózes így szólt Jehovához: „Nem vagyok képes arra, hogy egymagam vezessem az egész népet, mert túl nehéz ez nekem.” A válasz megint az volt, hogy válasszon ki megbízottakat. Ez lehet nálad is a nehézség megoldása, ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve sokféle megbízatással (4Mózes 11:14–17).

Jehova segít nekünk a teher elhordozásában

Jézus azt mondta, hogy az ő igája kellemes és az ő terhe könnyű — mindazonáltal nem volt súlytalan. Az iga, amelynek magunkra vételét Jézus ösztönözte, nem a tétlenség igája. Ez az Isten iránti teljes önátadás igája Jézus Krisztus tanítványaként. Ezért egy bizonyos fokú súly vagy nyomás jár azzal, ha valaki igazi keresztény (Máté 16:24–26; 19:16–29; Lukács 13:24). Ahogy a világi állapotok rosszabbodnak, úgy növekszenek a nyomások is. Mégis okunk van rá, hogy kedvező legyen a kilátásunk, mivel Jézus meghívása utal arra, hogy mások is az ő igája alá juthatnak, vele együtt és ő segíteni fog nekik.a Így tehát, amíg követjük Krisztus irányítását, terheinkkel meg tudunk birkózni, hiszen ő segíteni fog nekünk.

Isten törődik azokkal, akik szeretik őt, és ő megőrzi a szívét és gondolkodóképességét mindazoknak, akik imateljesen reá vetik terhüket (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]; Filippi 4:6, 7; 1Péter 5:6, 7). „Áldott legyen Jehova, aki naponta hordozza értünk a terhet, a megmentésünk igaz Istene!” — mondta a zsoltáros (Zsoltárok 68:19 [68:20, Károli]). Igen, legyetek benne biztosak, hogy Isten naponta elhordozza helyettetek is a terhet, ha félretesztek minden terhet és kitartással végigfutjátok az elétek helyezett versenypályát.

[Lábjegyzet]

[Kép a 24. oldalon]

Bölcs vének készek átruházni bizonyos feladatokat és megosztani a terhet