„Velem leszel a Paradicsomban”
AMINT a kivégző oszlopon függött haláltusájában, a bűnöző így könyörgött a mellette levő férfinak: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bejutsz a királyságodba!” Jézus, bár ő is szörnyű fájdalmak között haldoklott, ezt válaszolta: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban” (Lukács 23:42, 43). Micsoda vigasztaló remény egy haldokló embernek!
Észrevetted, hogy az Új Világ fordítás — melyből az előző bekezdésben idéztünk —, a vesszőt a „ma” szó után teszi ki, amikor Jézusnak ezeket a szavait fordítja? Ez azt a gondolatot közvetíti, hogy Jézus még a saját halála napján is abban a helyzetben volt, hogy paradicsomi életet ígérhetett annak a bűnözőnek. Másrészről, a Károli fordítás Jézus szavainál ilyen módon helyezi el az írásjeleket: „Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” A legtöbb fordítás megegyezik a Károli fordítás-sal, azt az elméletet közvetítve, hogy Jézus és a haldokló bűnöző még aznap a Paradicsomba ment. Miért van ez az eltérés? És melyik fordítás alkalmazza helyesen az írásjeleket?
Tény az, hogy a Biblia legkorábbi görög kézirataiban nem voltak írásjelek. Ezért, amikor az írásjelek használatát bevezették, a Biblia másolói és fordítói aszerint alkalmazták azokat, ahogyan ők értelmezték a bibliai igazságot. Vajon pontos-e a hagyományos fordítás? Vajon Jézus és a gonosztevő a haláluk napján mentek a Paradicsomba?
Nem, a Biblia szerint arra a helyre mentek, melyet görögül Haʹdes-nek, héberül Sheʹol-nak hívnak, mindkettő az emberiség közös sírjára utal (Lukács 18:31–33; 24:46; Cselekedetek 2:31). Azokról, akik ezen a helyen vannak, a Biblia ezt mondja: „A halottak azonban semmiről sem tudnak . . . Mert sem tett, sem terv, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Sheʹol-ban [görögül Haʹdes], azon a helyen, ahová mégy.” Ez aligha paradicsom! (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]).
Jézus csak a harmadik napon támasztatott fel a Hádészből. Ezután, majdnem hat héten keresztül több alkalommal megjelent a követőinek Palesztina országában. Az egyik megjelenése alkalmával Jézus ezt mondta Máriának: „Még nem mentem fel az Atyához” (János 20:17). Ezért, még akkor sem jutott el semmi olyan helyre, melyet paradicsomnak lehetett nevezni (Jelenések 2:7).
Az időszámításunk szerinti harmadik században — amikor a keresztény tanítás és a görög filozófia keveredése gyorsan terjedt — Origenész Jézus szavait idézve ezt mondta: „Ma velem leszel Isten Paradicsomában.” Az i. sz. negyedik században az egyházi írók az ellen érveltek, hogy a vesszőt a „ma” szó után tegyék. Ez azt mutatja, hogy annak a hagyományos módnak, ahogyan Jézus szavait olvasták, hosszú története van. De ez azt is jelzi, hogy még az időszámításunk szerinti negyedik százaban is voltak olyan emberek, akik Jézus szavait az Új Világ fordítás szerint olvasták.
Ma is, bár sok fordító az egyházi hagyomány szerint használja az írásjeleket a Lukács 23:43-ban, egyesek az Új Világ fordítás szerint alkalmazzák az írásjeleket. Wilhelm Michaelis professzor német fordításában például így olvassuk Jézus szavait: „Igazán, én még ma arról biztosítlak téged: Együtt leszel velem (majd valamikor) a Paradicsomban.”
Mit jelentettek hát Jézus szavai a gonosztevőnek? Hallhatott azokról a kijelentésekről, hogy Jézus a megígért Király. Kétségtelenül ismerte a „zsidók királya” címet, melyet Pilátus feliratott és feltétetett Jézus feje fölé (Lukács 23:35–38). Bár a vallási vezetők makacsul elvetették Jézust, ez a bűnbánást mutató bűnöző a hitét juttatta kifejezésre, amikor ezt mondta: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bejutsz a királyságodba!” Nem számított arra, hogy Jézussal uralkodjon, de szerette volna Jézus uralmát a javára fordítani. Így Jézus, még azon a legnehezebb napon is ígéretet tett, hogy a gonosztevő vele lesz a Paradicsomban.
Melyik paradicsomban? A Bibliában az eredeti Paradicsom Éden parkszerű kertje volt, melyet első szüleink elvesztettek. A Biblia azt ígéri, hogy az a földi Paradicsom helyre lesz állítva Isten Királysága alatt, melynek Jézus a Királya (Zsoltárok 37:9–11; Mikeás 4:3, 4). Ebből következik, hogy Jézus azzal a gonosztevővel lesz és még más megszámlálhatatlanul sok halottal, amikor a sírból életre támasztja majd fel őket egy paradicsomi földre, és annak a lehetőségére, hogy megtanulják tenni Isten akaratát és örökké éljenek (János 5:28, 29; Jelenések 20:11–13; 21:3, 4).