Pokoltűz — Fellobbanóban, vagy elalvóban?

A PROTESTÁNS prédikátor, Jonathan Edwards rémületet keltett a XVIII. században az amerikai gyarmaton élők szívében a pokol eleven lefestésével. Egy alkalommal leírt egy jelenetet, amint Isten a bűnösöket lángok felett lógatja visszataszító pókokhoz hasonlóan. Edwards megdorgálta gyülekezetét: „Ó, te bűnös, egy vékony hajszálon függsz, amelyet az isteni harag lángja lobog körül és kész minden pillanatban, hogy megperzselje és szétégesse.”

Nem sokkal azután, hogy Edwards híres prédikációját tartotta, a pokol tüze elkezdett mintegy pislákolni és kihunyni.a D. P. Walker The Decline of Hell című könyve megjegyzi, hogy „a XVIII. század negyedik évtizedére az elkárhozottak örök gyötrelmének tantételét nyilvánosan kétségbe vonták”. A XIX. század folyamán a pokol lángja tovább halványodott és a XX. század közepére Edwards pokolról alkotott nézőpontja — miszerint az egy ’tüzes kemence, ahol az áldozatok rendkívüli módon kínoztatnak az elméjükben és a testükben örökké’ — észrevétlenül eltűnt a beszélgetési témákból. „A modern értelmiség részéről jövő támadás, valamint Hirosima és a holocaust borzalmainak elhalványító hatása miatt — jegyzi meg az újságíró, Jeffery Sheler — a pokol félelmet keltő ábrázolása sokat vesztett erejéből.”

Sok prédikátor szintén elvesztette kedvét a tűztől és a kénkőtől. A rémületet keltő pokolról szóló erőteljes prédikációk eltűntek a kereszténység hagyományos egyházainak szószékről mondott retorikájából. A legtöbb teológus számára a pokol témája túlságosan elavulttá vált, hogy komoly tudományként foglalkozzanak vele. Néhány évvel ezelőtt egy egyháztörténész kutatást végzett az egyik, pokollal kapcsolatos egyetemi előadásához, és utánanézett különböző tudományos újságok indexében. Nem talált egyetlen címszót sem a pokolról. A Newsweek folyóirat szerint a történész ezt a következtetést vonta le: „A pokol eltűnt. És senki sem vette észre.”

A pokol visszatérése

Eltűnt? Nem igazán. Meglepetésszerűen az elmúlt években a pokol tantételének tüze néhány helyen újra fellobbant. Amerikában végzett közvéleménykutatások szerint azok száma, akik azt mondják, hogy hisznek a pokolban, az 1981-es 53 százalékról 1990-re 60 százalékra növekedett. Mindezekhez vegyük még hozzá az evangélikus, a pokol tanítását prédikáló mozgalmak világméretű burjánzását, és nyilvánvalóvá válik, hogy a pokol komoly visszatérése a keresztények gondolkodásába valóban az egész világon kiterjedő jelenséggé vált.

De vajon ez a feléledés csupán a templomok padsorait érinti, vagy elért a szószékig is? Valójában a pokoltűz, amelyről Jonathan Edwards prédikált 250 évvel ezelőtt, néhány konzervatív keresztény szószékről sohasem tűnt el. 1991-ben a U.S.News & World Report megjegyezte: „A jelek arra utalnak, hogy még néhány szabadelvű gondolkodású főbb felekezetben is elkezdtek a teológusok sokkal komolyabban gondolkodni a pokol eszméjéről, mint ahogy ezt évtizedeken keresztül tették.” Néhány évi mellőzés után a pokoltűz tanítása nyilvánvalóan világszerte visszakerült a vallási térképre. De vajon megőrizte tüzes jellegét?

Felmerülő kérdések

W. F. Wolbrecht teológusnak nincsenek kétségei: „A pokol az pokol, és nincs az az emberi kívánság, vagy gondolat, ami kicsinyítené az örökkétartó kárhozatot.” Sok templomba járó ember nem ilyen biztos ebben. Bár nem kétséges előttük a pokol létezése, kérdéseik vannak a pokol természetét illetően. Egy másik teológus beismeri: „Szerintem is a pokol kétségtelen valóság, a bibliai tanújelek világosan megmutatják, pontos mivolta ellenben problematikus.” Igen, a kérdés a teológusok és a laikusok előtt most már nem az, hogy „Van-e pokol?”, hanem hogy „Mi a pokol?”.

Hogyan válaszolnál erre? Mit mondtak neked a pokol természetéről? És miért vannak az őszinte keresztények bajban ezzel a tantétellel kapcsolatosan?

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

Címlap: Doré illusztrációja Dante Isteni Színjátékához, Tumult and Escape címmel

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Doré illusztrációja az ördögökről és Vergiliusról Dante Isteni Színjátékához