Teljes mértékben követed Jehovát?

„AZ IGAZAK pedig, mint az ifjú oroszlán bátrak [bizakodók, New World Translation]” (Példabeszédek 28:1). Hitet gyakorolnak, bizalommal támaszkodnak Isten Szavára és merészen haladnak előre Jehova szolgálatában — szembenézve bármilyen veszéllyel.

Közvetlenül az egyiptomi szolgaságból való isteni szabadítás után, mialatt az izraeliták a Sínai-pusztában voltak az i. e. XVI. században, két ember különösen megmutatta, hogy olyan bizalommal rendelkeznek, mint egy oroszlán. Ellenséges körülmények között is bizonyságot tettek Jehova iránti hűségükről. Az egyik az efraimita Józsué, aki Mózes szolgája volt, és akit később utódjának neveztek ki (2Mózes 33:11; 4Mózes 13:9, 17; 5Mózes 34:9; Józsué 1:1, 2). A másik Káleb, a Jefunné fia, Júda törzséből (4Mózes 13:7; 32:12).

Káleb lojálisan és lelkesen cselekedte Jehova akaratát. Hosszú életén át Istennek végzett hűséges szolgálata alapján elmondhatta, hogy ’teljes mértékben követte Jehovát’ (Józsué 14:8, New World Translation). „Tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet” — mondja a Károli fordítás. Káleb „hűségesen engedelmeskedett” Jehova Istennek, vagy ’teljesítette az Úr akaratát’ (Today’s English Version; Katolikus fordítás). Egy másik megfogalmazásban Káleb kijelentette: „Teljes szívvel követtem az URat, az én Istenemet” (New International Version). Mi a helyzet veled? Teljes mértékben követed Jehovát?

A föld kikémlelése

Képzeld magad az izraeliták helyébe röviddel azután, hogy Jehova kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból! Nézd, Mózes próféta milyen hűségesen követi az Istentől kapott utasításokat! Igen, és figyeld meg, hogyan bízik Káleb abban, hogy Jehova az ő népével van.

Ez a második év az egyiptomi kivonulás után, és az izraeliták Kádes-Barneánál táboroznak Párán pusztájában. Készenlétben állnak az Ígéret földje határánál. Mózes, Isten parancsára 12 kémet készül kiküldeni Kánaán földjére. Ezt mondja: „Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre. És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok? És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é? És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élőfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcséből” (4Mózes 13:18–21).

A 12 ember elindul a veszélyes útra. Felfedezőútjuk 40 napig tart. Hebronban hatalmas termetű embereket látnak. Eskol völgyében felfigyelnek a föld termékenységére, és elhatározzák, hogy hazavisznek annak terméséből. Egy szőlőfürt olyan nehéz, hogy két embernek kell cipelnie egy rúdon! (4Mózes 13:22–26).

Visszatérve az izraeliták táborhelyére a kémek a következőket jelentik: „Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik” (4Mózes 13:27–30). Tíz kém nem kész elfogadni Isten parancsait, és bevonulni az Ígéret földjére.

„Az Úr [Jehova, NW] velünk van”

Káleb, a félelmet nem ismerő kém, azonban Jehova Istenbe vetett hittel így buzdít: „Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal.” De a tíz kém más véleményen van, azt állítva, hogy Kánaán lakói erősebbek, mint az izraeliták. A megrettent, hitetlen kémek csupán egy szöcskének látják magukat hozzájuk viszonyítva (4Mózes 13:31–34).

„Az Úr [Jehova, NW] velünk van: ne féljetek tőlük!” — buzdít Káleb és Józsué. Szavaik süket fülekre találnak. Amikor a nép a megkövezésükről beszél, Isten közbelép, és kihirdeti ítéletét a zúgolódókra: „Nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. De kicsinyeiteket . . . beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok . . . A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig . . . míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését” (4Mózes 14:9, 30–34).

Évekkel később is hűségesen

A negyven évre szóló ítélet ideje alatt a zúgolódók egész nemzedékére halál vár. De Káleb és Józsué még mindig hűséges Istenhez. Moáb síkságán Mózes és Eleázár főpap számba veszi a 20 éves és ennél idősebb katonai szolgálatra alkalmas férfiakat. Isten megnevez egy embert Izrael minden törzséből, hogy rájuk bízza az Ígéret földjének felosztását. Közöttük van Káleb, Józsué és Eleázár (4Mózes 34:17–29). Káleb, bár most már 79 éves, még mindig életerős, lojális és bátor.

Mikor Mózes és Áron számba vette a népet a Sínai-pusztában röviddel azelőtt, hogy gyáván visszautasították a bevonulást Kánaánba, Izrael 603 550 katonát számlált. Négy évtized múltával egy kisebb, 601 730 főnyi hadseregük volt (4Mózes 1:44–46; 26:51). Mégis Józsué vezetésével, és a hűséges Kálebbel soraik között, az izraeliták bevonultak az Ígéret földjére, és egymás utáni győzelmeknek örvendhettek. Jehova győzelemre segítette népét, ahogy Józsué és Káleb mindig is remélték.

Az idős Józsué és Káleb, miután Izrael katonáival átkelnek a Jordán-folyón, az elkövetkezendő háborúkban is hordozzák saját felelősségük súlyát. A hat évi hadviselés után azonban még mindig sok föld vár elfoglalásra. Jehova kiűzi majd azok lakóit, de most elrendeli, hogy osszák fel a földet sorsvetéssel Izrael összes törzsei között (Józsué 13:1–7).

Teljes mértékben követte Jehovát

Mint sok háborút megért katona, Káleb Józsué előtt áll, és ezt mondja: „Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR [Jehova, NW] szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az URat [Jehovát, NW])” (Józsué 14:6–8, Ökumenikus fordítás). Igen, Káleb teljes mértékben követte Jehovát, lojálisan cselekedve Isten akaratát.

„Azon a napon — teszi hozzá Káleb — így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az URat [Jehovát, NW]. Mostanáig életben tartott engem az ÚR [Jehova, NW], ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az ÚR [Jehova, NW] Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az ÚR [Jehova, NW] azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az ÚR [Jehova, NW], és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az ÚR [Jehova, NW]!” (Józsué 14:9–15, Ö.f.).

Az idős Káleb a legnehezebb megbízást kapta — egy olyan földterületet, amelyen rendkívüli termetű emberek laktak. De ez mégsem túl nehéz ennek a 85 éves katonának. Idővel legyőzik a Hebronban lakó erőszakos embereket. Othniel, Káleb öccsének fia és egyben Izrael egyik bírája, elfoglalja Debirt. Mindkét városban később a Léviták telepednek le, és Hebron egy menedékváros lesz a nem szándékos gyilkosok számára (Józsué 15:13–19; 21:3, 11–16; Bírák 1:9–15, 20).

Mindig teljes mértékben kövesd Jehovát!

Káleb és Józsué tökéletlen emberek voltak. Mégis hűségesen cselekedték Jehova akaratát. Hitük nem csökkent a pusztában töltött nehéz negyven év alatt, ami az izraeliták Isten iránti engedetlensége miatt következett be. Hasonlóan Jehova modernkori szolgái sem engedik, hogy bármi is meggátolja Istent dicsőítő szolgálatukat. Isten szervezete és Sátán, az Ördög szervezete között fennálló harc tudatában rendíthetetlenül állnak, és következetesen arra törekszenek, hogy minden dologban megörvendeztessék égi Atyjukat.

Például Jehova népe közül sokan vállalták a durva bánásmód, sőt a halál elszenvedésének kockázatát is, csakhogy megünnepelhessék az Úrvacsorát, vagyis Jézus Krisztus halálának Emlékünnepét (1Korinthus 11:23–26). Ezzel kapcsolatban egy keresztény testvérnő, akit a II. világháború alatt egy náci koncentrációs táborba zártak, a következőről számol be:

„Mindenkinek megmondtuk, hogy legyen a mosodában éjjel 11-kor. Pontosan éjjel 11-kor összegyűltünk szám szerint százöten. Szorosan körbeálltunk, középen egy zsámoly volt egy fehér terítővel, rajta az emlékjegyek. Egy gyertya világított a szobában, mivel a lámpa fénye elárult volna bennünket. Úgy éreztük magunkat, mint a korai keresztények a katakombákban. Áhítattal teli ünnep volt. Ismételten kifejeztük azon odaadó fogadalmunkat Atyánknak, hogy minden erőnket felhasználjuk szent nevének igazolására, és kiállunk hűségesen a teokráciáért.”

Mint Jehova üldözött szolgái a megpróbáltatások ellenére is az Istentől jövő erőre támaszkodunk, hogy bátran szolgáljuk őt, és tiszteletet szerezzünk szent nevének (Filippi 4:13). Amint erőfeszítéseket teszünk Jehova megörvendeztetésére, jól tesszük, ha visszaemlékszünk Kálebre. Személyes példája, ahogy teljes mértékben követte Jehovát, igen nagy hatással volt egy olyan fiatalemberre, aki 1921 körül lépett be a teljes idejű szolgálatba. Ezt írta:

„Bár az úttörőszolgálat azt jelentette, hogy hátra kellett hagynom kényelmes állásomat egy modern nyomdánál Coventry-ben [Anglia], nem sajnálkoztam. Önátadásom már meghatározta a lényeget: Istennek adtam át életemet. Emlékeztem Kálebre, aki bevonult az Ígéret földjére Józsuéval, és akiről azt mondták, hogy ’teljes mértékben követte Jehovát’ (Józsué 14:8, NW). Nekem is úgy tűnt, hogy ez a kívánatos magatartás. Tudtam, hogyha ’teljes mértékben’ Istent szolgálom, önátadott életem sokkal élénkebb lesz; nagyobb lehetőségem lesz az olyan gyümölcsök megtermésére, amelyek egy keresztényt jellemeznek.”

Káleb kétségtelenül áldásban részesült, mert teljes mértékben lojálisan követte Jehovát, és mindig az isteni akarat teljesítésére törekedett. Hozzá hasonlóan mások is nagy örömet és gazdag áldásokat nyertek Isten szolgálatában. Bárcsak te is ezt tapasztalnád mint olyan személy, aki teljes mértékben követi Jehovát.

[Kép a 26. oldalon]

Káleb és Józsué hűséges volt Jehovához a próbák alatt. És te?