Perben az evolúció
Az evolúció hívei most amellett kardoskodnak, hogy teljes mértékben felül kell vizsgálni a szerves élet keletkezéséről alkotott nézetet.
TEGYÜK fel, hogy bíró vagy egy büntetőtárgyaláson. A vádlott azt állítja, hogy ártatlan, a tanúk pedig előlépnek, hogy mellette valljanak. Tanúvallomásaikat figyelve azonban rájössz, hogy minden tanú mást mond. Amikor pedig újra megkérik a védelem tanúit, hogy jöjjenek ki és tegyenek tanúvallomást, történetük megváltozik. Mint bíró hitelt adnál tanúvallomásuknak? Kész volnál felmenteni a vádlottat? Valószínűleg nem, hiszen a védelemben megmutatkozó legapróbb következetlenség is aláássa a vádlott szavahihetőségét.
Ugyanez a helyzet az evolúció elméletével is. Rengeteg tanú jelent meg, hogy az evolúció elméletét védve különböző magyarázatokat mondjon el az élet eredetéről. De megállnák a helyüket egy bírói tárgyalás során? Vajon egybehangzóan beszélnek azok, akik ezt az elméletet támogatják?
Ellentmondó tanúvallomások
Hogyan keletkezett az élet? Valószínűleg nem volt még olyan kérdés, ami ennyi fejtörést okozott, és amelyik több vitát szított volna. Ám a vita nem csupán az evolúció kontra teremtés felett folyik; a nézeteltérések nagyrészt éppen az evolucionisták között adódnak. Az evolúciónak jóformán minden részlete felett parázs vita folyik — hogyan történt, hol kezdődött, ki vagy mi indította el, milyen hosszan tartott a folyamat.
Az evolucionisták éveken keresztül azt állították, hogy az élet egy meleg folyékony „őslevesben” jött létre. Ma néhányan úgy vélik, hogy a tajtékzó óceánban keletkezhetett az élet. Az élet keletkezése szempontjából egy másik lehetséges helyszínnek a tenger alatti gejzíreket tartják. Néhányan azt feltételezik, hogy az élő szervezetek a földre becsapódó meteorokkal érkeztek. Vagy talán — ahogyan egyesek mondják — aszteroidák ütköztek össze a földdel és megváltoztatták az atmoszférát, és ezáltal beindították az élet folyamatát. „Vess a földre egy nagy vasaszteroidát — mondja egy kutató —, és kétségtelenül érdekes dolgok fognak történni.”
Az élet keletkezésének mikéntjét is latolgatják. „Az élet nem nyugodt, kedvező körülmények között jött létre, mint ahogyan valamikor feltételeztük — sejteti a Time magazin —, hanem a pokoli égboltozat alatt a bolygót vulkanikus kitörések rázkódtatták meg, és üstökösök, valamint aszteroidák becsapódása fenyegette.” Néhány tudós ma már azt mondja, ahhoz, hogy élet bontakozhasson ki ilyen káosz közepette, az egész folyamatnak egy szűkebb időintervallumon belül kellett megtörténnie, mint ahogy azt korábban gondolták.
A tudósok véleménye abban is különbözik, hogyan illik a képbe Isten — „ha egyáltalán létezik”. Egyesek azt mondják, hogy az élet a Teremtő közbeavatkozása nélkül jött létre, míg mások azt sejtetik, hogy Isten indította útjára a folyamatot, majd az evolúcióra bízta a végkifejletet.
Az élet keletkezése után hogyan ment végbe az evolúció? Még ebben is különböznek az elképzelések. 1958-ban, egy évszázaddal A fajok eredetének kiadása után Sir Julian Huxley evolucionista a következőket jelentette ki: „Darwin nagy felfedezése a természetes kiválasztódás egyetemes alapelvét tekintve szilárdan és véglegesen megalapozott, mint amely kizárólagosan képviseli a nagyobb evolúciós változásokat.” Huszonnégy évvel később azonban az evolucionista Michael Ruse ezt írta: „A biológusok növekvő számban . . . arról vitatkoznak, hogy bármely evolúciós elmélet, amely a darwini alapelveken nyugszik — kiváltképp azok, amelyek a természetes kiválasztódást tartják az evolúciós változásokhoz a kulcsnak — félrevezetően hiányos.”
Bár a Time magazin azt mondja, hogy „sokféle megalapozott tény” támogatja az evolúció elméletét, mindamellett elismeri, hogy az evolúció egy összetett gondolatsor, amelyben „sok a hézag és nem kevesebb az egymásnak ellentmondó elképzelés arról, hogyan is pótolják ki a hiányzó részeket”. Ahelyett, hogy az ügy lezárását javasolnák, az evolúció legodaadóbb hívei közül néhányan most amellett kardoskodnak, hogy teljesen vizsgálják felül a szerves élet keletkezéséről alkotott nézetet.
Az evolúció érveit tehát — különösen ami az élet keletkezését illeti evolúció által — nem támasztja alá következetes tanúvallomás. T. H. Janabi tudós megfigyelte, hogy mindazok, akik az evolúció védelmére kelnek „az évek folyamán sokféle téves elképzelést dolgoztak ki, majd mondtak le róluk, és a tudósok mindeddig nem tudtak egy elméletben sem egyetérteni”.
Érdekes módon Charles Darwin megérezte ezeknek a súrlódásoknak a lehetőségét. A fajok eredetének a bevezetőjében ezt írta: „Nagyon jól tudom, hogy alig van ennek a könyvnek olyan pontja, amellyel kapcsolatban ne lehetne tényekre hivatkozni, amelyek látszólag homlokegyenest ellenkező következtetésekre vezetnek, mint amelyekre én jutottam.”
Igazából az ilyen egymásnak ellentmondó tanúvallomások megkérdőjelezik az evolúciós elmélet szavahihetőségét.
Vajon az evolúció az értelmiség választása?
A Milestones of History című könyv megjegyzi, hogy az evolúció elmélete kezdettől fogva „azért hatott számos emberre, mert sokkal inkább tudományosnak tűnt, mint a különleges teremtés elmélete”.
Mindemellett néhány evolucionista dogmatikus kijelentései ijesztően hathatnak. A tudós H. S. Shelton például azt állítja, hogy a különleges teremtés elképzelése „túl nagy ostobaság ahhoz, hogy komolyan vegyük”. A biológus Richard Dawkins nyersen kijelenti: „Ha olyan valakivel találkozol, aki azt mondja, hogy nem hisz az evolúcióban, az a személy tudatlan, ostoba vagy elmebeteg.” Ehhez hasonlóan René Dubos professzor ezt mondja: „A legtöbb felvilágosult ember ma már tényként fogadja el, hogy a világegyetemben minden — az égitestektől kezdve az emberi lényekig — fejlődés útján jött létre, és továbbra is fejlődésben van az evolúciós folyamaton keresztül.”
Az ilyen kijelentésekből úgy tűnik, bárki, aki egy kicsit is értelmes, kész elfogadni az evolúciót. Vagyis ha így tesz, ez azt jelenti, hogy az a valaki „felvilágosult”, nem pedig „ostoba”. Ám vannak rendkívül művelt férfiak és asszonyok, akik nem támogatják az evolúció elméletét. „Sok olyan tudóssal találkoztam, akiknek személyes kételyei vannak — írja Francis Hitching a The Neck of the Giraffe című könyvében —, néhányan pedig odáig is eljutottak kijelentéseikben, hogy a darwini evolúciós elmélet egyáltalán nem bizonyult tudományosnak.”
Chandra Wickramasinghe, egy igen elismert brit tudós, hasonlóképpen foglal állást. „Egy bizonyíték sem támasztja alá a darwini evolúciós elmélet alapvető tanait — mondta. — Ez társadalmi kényszerként kezdte uralni az 1860-as években a világot és úgy vélem, azóta is katasztrofális hatással van a tudományra.”
T. H. Janabi megvizsgálta az evolucionisták által felhozott érveket. „Úgy találtam, hogy teljesen más a helyzet, mint amit elhitettek velünk — mondja. — Túlságosan csekély bizonyíték áll a rendelkezésünkre és túl töredékes ahhoz, hogy ilyen összetett elméletet alá tudjon támasztani, mint az élet keletkezésének teóriája.”
Tehát nem lehet az evolúció elméletét kifogásolókat egyszerűen semmibe venni, mint akik „tudatlanok, ostobák vagy elmebetegek”. Az evolúciót kétségbevonó véleményekkel kapcsolatban még a rendíthetetlen evolucionistának, George Gaylord Simpsonnak is be kellett ismernie: „Bizonyára hiba volna egy mosollyal elintézni vagy kigúnyolni ezeket a nézeteket. Védelmezőik alapos és értelmes tanulmányozók voltak (és ma is azok).”
Hit dolga
Néhányan úgy vélik, hogy az evolúciós nézet tényeken alapul, miközben a teremtés hitnézete csupán hiten alapszik. Az igaz, hogy egy ember sem látta Istent (János 1:18; vö. 2Korinthus 5:7). Ám az evolúció elmélete egyáltalán nem áll jobban ebben a kérdésben, hiszen olyan eseményekre épül, amelyeket emberek még sosem láttak és amelyek sosem ismétlődtek meg.
A tudósok például sohasem kísértek figyelemmel végig mutációkat — főleg nem hasznosat — amely új életformákat hozott volna létre, mégis biztosak benne, hogy pontosan így jöttek létre az új fajok. Még nem voltak tanúi annak, hogy ősnemzés által keletkezett volna élet, mégis kitartanak amellett, hogy így kezdődött az élet.
A bizonyítékoknak ez a hiánya arra késztette T. H. Janabit, hogy az evolúció elméletét „csupán hitnek” nevezze. A fizikus Fred Hoyle „Darwin evangéliumának” nevezi. Dr. Evan Shute még tovább megy. „Úgy sejtem, a teremtésben hívőknek kevesebb misztikus dolgot kell kimagyarázniuk, mint a lelkes evolucionistáknak” — mondja.
Más szakértők is egyetértenek vele. „Mikor az ember természetéről elmélkedem — ismeri be a csillagász Robert Jastrow —, hogy ez a rendkívüli lény meleg vízben feloldott kémiai anyagokból állt volna össze, ez legalább olyan csodának tűnik, mint a Biblia beszámolójában leírt létrejötte.”
Miért utasítják akkor hát vissza még mindig sokan azt az elképzelést, hogy az életet teremtették?
[Kép a 3. oldalon]
Néhány ember dogmatikus kijelentései ijesztően hathatnak