Jézus csodatételei — Történelem vagy mítosz?
„Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván” (Máté 14:25).
HINNI abban, hogy Jézus csodákat hajtott végre, világszerte milliók számára éppolyan jelentőséggel bír, mint az, hogy hisznek Istenben. Az evangéliumok írói — Máté, Márk, Lukács és János — Jézusnak mintegy harmincöt csodatételét írják le. Beszámolóik azonban azt sejtetik, hogy Jézus sokkal több természetfölötti tettet vitt véghez (Máté 9:35; Lukács 9:11).
Ezeket a csodatételeket Jézus nem szórakoztatás céljából hajtotta végre. Szervesen kapcsolódtak Jézus azon állításához, miszerint ő Isten Fia, a rég várt Messiás (János 14:11). Mózes csodás jeleket vitt véghez, amikor Izrael fogságban levő nemzete előtt bemutatkozott (2Mózes 4:1–9). Ésszerű arra gondolni, hogy a Messiástól, aki a próféciák szerint nagyobb, mint Mózes, szintén elvárták, hogy mutassa fel az isteni támogatás bizonyos jeleit (5Mózes 18:15). A Biblia ennélfogva olyan férfiúnak nevezi Jézust, „akit az Isten igazolt előttetek [a zsidók előtt] erőkkel, csodákkal és jelekkel” (Cselekedetek 2:22, Újfordítású revideált Biblia).
A múltban az emberek általában fenntartás nélkül elfogadták azt, ahogyan a Biblia Jézust mint csodatevőt ábrázolja. Az utóbbi évtizedekben azonban az evangéliumi beszámolók a kritikák kereszttüzébe kerültek. Lloyd Graham a Deceptions and Myths of the Bible (Megtévesztések és mítoszok a Bibliában) című könyvében arra a beszámolóra utal, amely Jézus vízenjárásáról szól, és odáig megy, hogy ezt mondja: „Nagy adag együgyűségre van szükség ahhoz, hogy az ember szó szerint elhiggye, mégis szó szerint milliók teszik ezt. És mi még azon tanakodunk, mi a baj a világunkkal. Milyen jobb világot várhatnánk az ilyen együgyűségtől?”
Lehetetlen?
Azonban az ilyen kritika nem ésszerű. A The World Book Encyclopedia a csodát a következőképpen határozza meg: „olyan esemény, amelyet a természet ismert törvényeinek segítségével nem lehet megmagyarázni.” Ennek a meghatározásnak az alapján a színes televízió, a rádiótelefon vagy egy laptop számítógép csupán néhány évszázaddal ezelőtt csodának számított volna! Vajon ésszerű lenne dogmatikusan valamit lehetetlennek minősíteni, egyszerűen csak azért, mert jelenlegi tudományos ismereteink alapján nem tudjuk megmagyarázni?
Egy másik tény, amit figyelembe kell venni: Az eredeti görögben, melyen az „Újtestamentum” íródott, a „csoda” szóra alkalmazott szó, a dyʹna·mis alapvetően „erőt” jelent. ’Csodatévő erők munkáinak’, illetve „képességnek” is fordítják (Lukács 6:19; 1Korinthus 12:10; Máté 25:15, Úf ). A Biblia állítása szerint Jézus csodatételeiben „az Istennek nagyságos ereje” mutatkozott meg (Lukács 9:43). Vajon az ilyen tettek lehetetlenek lennének egy mindenható Isten számára, akinek „nagy hatalma és erőssége” van? (Ésaiás 40:26).
A hitelesség bizonyítékai
A négy evangélium alaposabb vizsgálata további bizonyítékot szolgáltat a hihetőségük mellett. Egyrészt ezek a beszámolók határozottan mások, mint a tündérmesék és legendák. Figyeljük meg például azokat a hamis történeteket, amelyek Jézusról a halálát követő századokban közszájon forogtak. Az apokrif „Tamás-evangélium” ezt beszéli el: „Amikor ez a fiú, Jézus ötéves volt . . . átment a falun, egy legényke pedig arra szaladt, és Jézus vállának ütközött. Jézus felbőszült, és ezt mondta neki: »Ne menj tovább utadon.« A gyermek pedig azon nyomban összeesett és meghalt.” Nem nehéz megítélni, hogy mi valójában ez a történet — képzelet szülte iromány. Továbbá az itt ábrázolt szeszélyes és gonosz lelkű gyermek semmilyen hasonlóságot nem mutat a Biblia Jézusával. (Állítsd szembe: Lukács 2:51, 52.)
Vizsgáljuk most meg az evangélium beszámolóinak hitelességét. Ezek mentesek a túlzásoktól és a képzelet szülte túlszínezéstől. Jézus valódi szükségletekre érkező válaszként hajtotta végre a csodáit, nem pusztán szeszélye kielégítése céljából (Márk 10:46–52). Jézus soha nem használta fel saját javára a benne lévő erőket (Máté 4:2–4). Soha nem használta ezeket az erőket arra, hogy feltűnjön. Valójában, amikor Heródes király kíváncsian azt kívánta, hogy Jézus vigyen véghez egy „csodát” előtte, Jézus „semmit nem felele néki” (Lukács 23:8, 9).
Jézus csodatételei éles ellentétben állnak a hivatásos illuzionisták, varázslók és hitgyógyítók tevékenységével is. Az ő hatalmas tettei mindig Istent dicsőítették (János 9:3; 11:1–4). Csodatételei mentesek voltak az érzelmes szertartásoktól, a mágikus ráolvasástól, a hivalkodó látványosságtól, csalástól vagy hipnotizmustól. Amikor Jézus a vak koldussal, Bartimeussal találkozott, aki a „Mester, hogy lássak” kiáltással fejezte ki kívánságát, Jézus egyszerűen csak ezt mondta neki: „Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága” (Márk 10:46–52).
Az evangélium beszámolói rámutatnak, hogy Jézus kellékek, különlegesen tervezett színpadi beállítás, illetve trükkmegvilágítás nélkül hajtotta végre hatalmas tetteit. Nyilvánosan, gyakran számos szemtanú előtt történtek (Márk 5:24–29; Lukács 7:11–15). Jézus gyógyításra irányuló erőfeszítései — a modern hitgyógyítók próbálkozásaival ellentétben — soha nem vallottak kudarcot, mondván, hogy némely gyengélkedőből hiányzik a hit. A Máté 8:16 ezt mondja: „meggyógyít vala minden beteget.”
Arthur Pierson tudós a “Many Infallible Proofs:” The Evidences of Christianity („Számos csalhatatlan tanújel”: A keresztényiség melletti bizonyítékok) című könyvében ezt mondja Krisztus csodatételeiről: „Az általa végrehajtott csodatételek száma, az azonnali és teljes hatás, az a tény, hogy egyetlen egyszer sem vallott kudarcot, még a halottak feltámasztásánál sem, áthidalhatatlan szakadékot képez ezen csodatételek és korunk, illetve minden más kor tettetett csodái között.”
Világi hitelesítés
Pierson azonban egy másik érvet is felhoz, amely támogatja az evangéliumi beszámolókat; ezt mondja: „Az írásokban szereplő csodatételek megerősítésére nincs erősebb érv, mint az ellenségek hallgatása.” A zsidó vezetőknek több mint elégséges indokuk lett volna arra, hogy Jézus hitelét rontsák, csodatételei azonban oly közismertek voltak, hogy ellenfelei nem vették maguknak a bátorságot, hogy tagadják azokat. Minden, amit tehettek, hogy démoni erőknek tulajdonították az ilyen tetteket (Máté 12:22–24). Több száz évvel Jézus halála után a zsidó Talmud írói továbbra is csodatevő hatalmat tulajdonítottak Jézusnak. A Jewish Expressions on Jesus című könyv szerint úgy utasították el őt, mint aki „varázslást gyakorolt”. Vajon tettek volna ilyen megjegyzést, ha a legkisebb eshetőség is lett volna arra, hogy elutasítsák Jézus csodatételeit mint puszta mítoszt?
A IV. századi egyháztörténész, Euszebiosz, további bizonyítékkal szolgál. Az Egyháztörténet című könyvében egy bizonyos Quadratust idéz, aki levelet küldött a császárnak a keresztényiség védelmében. Quadratus ezt írta: „A mi Megváltónk művei mindig szem előtt voltak, mivel azok igazak — akiket betegségekből meggyógyított, vagy akiket feltámasztott a halottak közül, akik nemcsak meggyógyultaknak és feltámadottaknak látszottak, mindenkor láthatók voltak, mert nemcsak addig éltek ők, amíg a Megváltó itt élt a földön, hanem annak eltávozása után is még jó ideig, olyannyira, hogy közülük egyesek még a mi korunkig is eléltek.” William Barclay tudós megjegyzi: „Quadratus azt állítja, hogy valójában egészen az ő koráig éltek bizonyítékul szolgáló emberek, akikkel csodatétel történt. Ha ez valótlan lett volna, mi sem lett volna könnyebb a római kormányzatnak, minthogy hazugságnak bélyegezze.”
A Jézus csodatételeibe vetett hit ésszerű, racionális és teljesen összhangban van a bizonyítékokkal. Mindemellett Jézus csodatételei nem halott történelem. A Zsidók 13:8 erre emlékeztet minket: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Igen, ő ma az égben él, és képes csodatévő erőit sokkal nagyobb méretekben felhasználni, mint amikor azt emberként a földön tette. Továbbá az evangéliumoknak ezekről a csodatételekről szóló beszámolói 1. gyakorlati tanulsággal szolgálnak a mai keresztényeknek, 2. Jézus személyiségének lebilincselő vonásait tárják fel, 3. rámutatnak arra az időre, amikor a közeljövőben még látványosabb események fognak bekövetkezni!
A következő cikk három jól ismert bibliai beszámolót állít a középpontba, hogy szemléltesse ezeket a pontokat.