Új élet őseink számára
ISTEN Szava a Biblia azt tanítja, hogy a halál beálltával mindenki természetszerűen a szellembirodalomban folytatja az életet? Nem, nem azt tanítja. A Biblia a halál utáni élet csodálatos reménységét nyújtja, de nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják.
Figyeld meg, mit mond a Biblia első ősünkről, Ádámról. Jehova „a földnek porából” formálta őt (1Mózes 2:7). Ádámnak meg volt az a lehetősége, hogy boldogságban éljen örökké a földön (1Mózes 2:16, 17). Ő azonban fellázadt szerető Teremtője ellen, és ennek halál lett a következménye.
Hová ment Ádám a halálkor? Isten ezt mondta neki: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19).
Hol volt Ádám, mielőtt Jehova megteremtette őt a porból? Sehol. Nem létezett. Így, amikor Jehova azt mondta, hogy Ádám ’visszatér a földbe’, csakis azt érthette ezen, hogy Ádám újra élettelen lesz, éppen olyan, mint a por. Ádám nem „ment át”, hogy ő legyen a megalapítója az ősök szelleme világának. Nem ment át sem a boldog égi életbe, sem pedig a gyötrelemnek arra a helyére, ahol az örökkévalóságon át kínoztatik. Az egyedüli átváltozás, melyen keresztülment, az az életből az élettelen állapotába történő átváltozás volt, a létezés állapotából a nemlét állapotába.
Mi a helyzet az emberiség többi részével? Ádám leszármazottai is megszűnnek létezni a halál beálltakor? A Biblia választ ad erre: „Mindenik [az emberek és az állatok is] ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:19, 20).
A halottak állapota
Igen, a halottak élettelenek, nem képesek hallani, látni, beszélni vagy gondolkozni. A Biblia például ezt mondja: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak . . . Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett.” A Biblia még ezt is kijelenti: „mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [a sírgödörben], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 8, 12).
Ezért tehát Isten Szava szerint amíg az emberek élnek, tudatában vannak a halálnak. Amikor azonban bekövetkezik a halál, semminek sincsenek a tudatában. Nem állnak saját holttestük mellett, hogy megfigyeljék, mit csinálnak azzal. A nemlétezésben sem gyönyör sem fájdalom, sem pedig öröm vagy szomorúság nincs. A halottak nincsenek tudatában az idő múlásának. Az övék egy öntudatlan állapot, amely mélyebb bármely alvásnál.
Az ókori időkben Isten egyik szolgája, Jób tudta, hogy az emberek nem élnek tovább a halál után. Azt is megértette, hogy Isten beavatkozása nélkül semmilyen reménység sem volna arra, hogy újra életre keljenek. Jób ezt mondta: ’ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Lefekszik az ember és nem kel fel’ (Jób 14:10, 12). Jób bizonyosan nem várta, hogy amikor meghal, csatlakozni fog őseihez a szellemvilágban.
A feltámadás reménysége
Mivel az élők megszűnnek létezni a halálkor, felmerül az a döntő fontosságú kérdés, melyet Jób tett fel, amikor ezt kérdezte: „Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é?” Jób saját maga ezt a választ adta: „Akkor az én hadakozásom minden idejében [amíg a sírban van] reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. Szólítanál [Jehova] és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után” (Jób 14:14, 15).
Más szóval, jóllehet Jób később a nemlétezés állapotába került, Isten nem felejtkezett meg róla. Jób hitt abban, hogy eljön az idő, amikor Jehova Isten ’visszaszólítja’ őt az életbe a feltámadás által.
Jézus Krisztus, Isten Fia megmutatta, hogy Jóbnak a feltámadásba vetett reménysége reális. Jézus bebizonyította, hogy a halottakat fel lehet támasztani. Hogyan? Úgy, hogy bemutatta ezt! Nem volt ott, hogy Jóbot feltámassza, ám amíg a földön volt, Jézus feltámasztotta egy özvegyasszony fiát, aki Nain városából származott. Jézus egy Jairus nevű férfi 12 éves leányát is életre keltette. Barátját, Lázárt is feltámasztotta, aki négy napig volt halott (Lukács 7:11–15; 8:41, 42, 49–56; János 11:38–44).
Ezen csodák végrehajtásán kívül Jézus még egy jövőbeni nagy feltámadásról is beszélt. Ezt mondta: „eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek” (János 5:28, 29). Később Pál apostol — akit Jehova felhasznált arra, hogy feltámasszon egy fiatalembert — szintén kifejezte a jövőben bekövetkezendő feltámadásba vetett hitet. Ezt mondta: „Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 20:7–12; 24:15).
Ezek az Írás szerinti hivatkozások, melyek egy jövőbeni feltámadásra utalnak, nem arra vonatkoznak, hogy a szellembirodalomban tovább folytatódik az élet. Ezek arra az időszakra mutatnak, amikor a halottak milliói fizikai testben, közvetlenül ide a földre fognak visszatérni az életbe. Ezek a feltámasztott személyek nem olyanok lesznek, akik nem emlékeznek vissza az előző földi életükre. Nem kisgyermekekként fognak újraszületni. Ehelyett ugyanazok a személyek lesznek, mint akik akkor voltak, amikor meghaltak, ugyanazokkal az emlékekkel és személyiséggel fognak rendelkezni. Felismerhetők lesznek mind maguk, mind pedig mások számára. Micsoda öröm lesz, amint ezek az emberek újra csatlakozni fognak a barátaikhoz és családjukhoz! Mennyire szívdobogtató lesz találkozni őseinkkel!
Égi életre történő feltámadás
De vajon nem azt mondta Jézus, hogy néhányan az égbe mennek? De igen. A kivégzése előtti éjszakán ezt mondta: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van . . . Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2, 3). Jézus a hűséges apostolaihoz beszélt, de szavai nem azt jelentik, hogy minden jó ember az égbe megy.
Jézus megmutatta, hogy azoknak, akiket égi életre támasztanak fel, más követelményeknek kell megfelelniük, mint csupán annak, hogy tisztességes életet élnek. Az egyik követelmény, hogy pontos ismeretük legyen Jehováról és szándékairól (János 17:3). Más kívánalmak, hogy gyakoroljanak hitet Jézus Krisztus váltságáldozatában, és engedelmeskedjenek Istennek (János 3:16; 1János 5:3). Ezenkívül egy másik követelmény, hogy ’újonnan kell születniük’ mint megkeresztelt keresztényeknek, akik Isten szent szellemétől nemzettek (János 1:12, 13; 3:3–6). Az égi élet további követelménye, hogy tartsanak ki úgy, ahogyan Jézus, hűségesnek bizonyulva Istenhez mindhalálig (Lukács 22:29; Jelenések 2:10).
Meg van az oka az ilyen magas követelményeknek. Azoknak, akik az égbe támasztatnak fel, fontos munkát kell elvégezniük. Jehova tudta azt, hogy az emberi kormányzatok sohasem tudják sikeresen irányítani a földi ügyeket. Így intézkedést tett egy égi kormányzatra vagy Királyságra, mely az emberiség felett fog uralkodni (Máté 6:9, 10). Jézus lesz ennek a Királyságnak a Királya (Dániel 7:13, 14). Némelyeket kiválasztanak a földről, és feltámasztanak az égbe, hogy vele uralkodjanak. A Biblia előre megmondta, hogy ezek a feltámasztott személyek ’a mi Istenünknek királyokká és papokká lesznek, és uralkodnak a földön’ (Jelenések 5:10).
Sokan megfelelnek az emberek közül az égi feltámadáshoz szükséges követelményeknek? Nem. Legtöbben azok közül, akik halálalvásban vannak, bár nem a saját hiányosságaik miatt, de nem alkalmasak erre. Sokuknak kevés, vagy egyáltalán semmi lehetősége sem volt arra, hogy megismerje az igazságot Jehováról és szándékairól. Úgy éltek és haltak meg, hogy semennyi ismeretük sem volt Jézus Krisztusról vagy Isten Királyságáról.
Azokat, akik az égbe fognak menni, Jézus „kicsiny nyájnak” nevezte (Lukács 12:32). Később fény derült arra, hogy azoknak a száma, akik „áron vétettek meg a földről”, hogy Krisztussal uralkodjanak az égben, 144 000 (Jelenések 14:1–3; 20:6). Bár a 144 000 meglehetősen nagy szám arra, hogy betöltsék azt a „sok lakóhelyet”, melyre Jézus utalt, kicsinek mondható akkor, ha ezt összehasonlítjuk azon emberek milliárdjaival, akik Ádám leszármazottjai (János 14:2).
A földi feltámadást megelőző események
Tekintsük át, amit már eddig megvizsgáltunk. A Biblia szerint azok, akik meghaltak, élettelenek a halálban addig, amíg feltámasztja őket Jehova Isten. Némelyeket égi életre támasztanak fel, ahol Jézus Krisztussal fognak uralkodni a Királyság-kormányzatban. A legtöbb embert a földre fogják feltámasztani, hogy ennek a Királyságnak legyen az alattvalója.
A földi feltámadás által Jehova részben be fogja váltani a földre vonatkozó szándékát. Jehova ezt „lakásul” alkotta meg (Ésaiás 45:18). Ennek kellett az emberiség állandó otthonául szolgálnia. Ezért a zsoltáros így énekelt: „Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta” (Zsoltárok 115:16).
Mielőtt elkezdődik a földi feltámadás, nagy változásoknak kell bekövetkezniük. Alighanem egyetértesz azzal, hogy nem Isten szándéka volt a földdel kapcsolatban, hogy háborúval, környezetszennyezéssel, bűnözéssel és erőszakkal legyen betöltve. Ezeket a problémákat azok az emberek okozzák, akik nem tisztelik Istent és igazságos törvényeit. Ezért az, hogy Isten Királysága ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’, egy nagy lépés a földre vonatkozó akaratának megvalósítása érdekében (Jelenések 11:18). A Királyság minden gonosz embert el fog pusztítani, az igazságosakat hagyva meg, hogy örökké éljenek a földön (Zsoltárok 37:9, 29).
Paradicsomi föld
Akiket feltámasztanak a megtisztított földre, azok szelíd, figyelmes emberek lesznek, akik azt fogják tenni, ami helyes. (Vö. Máté 5:5.) Isten Királyságának szerető felügyelete alatt biztonságban fognak boldog életet élni. A Biblia ezt a csodálatos betekintést nyújtja az akkor uralkodó állapotokba: „Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).
Igen, a föld Paradicsommá lesz átalakítva (Lukács 23:43). Gondolj bele, mit fog ez majd jelenteni! A kórházak és szanatóriumok meg fognak szűnni. A Paradicsomban azok, akiket most az idős kor hatásai gyötörnek, újra erősek és egészségesek lesznek (Jób 33:25; Ésaiás 35:5, 6). Nem lesznek többé ravatalozók, temetők és sírkövek. Jehova a Királysága által „elveszti a halált örökre” (Ésaiás 25:8). Az ilyenfajta áldások biztosan új életet jelentenek mind nekünk, mind pedig őseinknek.
[Kép a 7. oldalon]
Akiket a földre támasztanak fel, a Királyság alattvalói lesznek