Tartós barátságoknak örülhetsz
A BARÁTSÁGOKNAK akadályai vannak. Tulajdonképpen a Biblia megjövendölte ezekre az „utolsó napokra” a szeretet hiányát, a természetes vonzalom és a lojalitás hiányát (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:12). Ezek az állapotok magukkal hozták a példa nélkül álló magányosság gyötrelmét. Egy személy ezt mondja: „Ez hasonló a Noé bárkájához a környezetemben. Ha nem vagy párban, akkor ki vagy rekesztve.” A magányosság nem egészen a magányos ember hibája. A világ néhány részén kihívások érik a tartós barátságokat, beleértve az olyan dolgokat, mint a személytelen és veszélyes városok, a szabadidőben megfigyelhető csökkenés; valamint azt, hogy az emberek sűrűbben költöznek el, a családok pedig felbomlanak.
Egy mai városlakó több emberrel kerülhet kapcsolatba egy héten belül, mint ahányat egy XVIII. századi falubeli látott egy éven belül, vagy egész életében! Mégis, ma a kapcsolatok gyakran felszínesek. Sokan belemerülnek a társasági életbe, és szórakozni próbálnak. Mindazonáltal be kell vallanunk, hogy a semmitmondó szórakozás rosszul megválasztott társakkal olyan, mintha töviseket használnánk tüzelőanyagként. A Prédikátor 7:5, 6 verse ezt mondja: „Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!” A tövisek egy rövid ideig fényes és ropogó tűzzel égnek, de ezt nincs ami táplálja, hogy melegen tartson bennünket. Hasonlóképpen a lármás, nevetgélős társak pillanatnyilag elterelhetik a figyelmünket, de ők nem fogják kiküszöbölni a magányosságot, és kielégíteni az igaz barátok iránti szükségleteinket.
A magány különbözik a magányosságtól. Némelykor szükségünk van magányra, hogy felfrissítsük magunkat, így többet tudunk nyújtani barátként. Amikor magányossággal néznek szembe, sokan azonnal az elektronikus szórakozás valamelyik formájához fordulnak. Egy tanulmány úgy találta, hogy az egyik leginkább megszokott reakció a magányosságra a tévézés. Már a kutatók is azt a következtetést vonták le, hogy a hosszan tartó televíziónézés a legrosszabb dolgok egyike, amit csinálhatunk akkor, amikor magányosak vagyunk. Ez a passzivitást, unatkozást mozdítja elő, és a képzelődést, amely silány helyettesítőjévé válik a más emberekkel való személyes kapcsolatoknak.
Valójában a magány nagyon értékes lehet, ha építő módon használjuk ki az időnket, amit magányban töltünk. Azáltal tehetjük ezt meg, hogy olvasunk, leveleket írunk, elkészítünk dolgokat, és pihenünk. Az építő magány magában foglalja az Istenhez való imádkozást, a Biblia tanulmányozását, és az azon való elmélkedést (Zsoltárok 63:7). Ezeken a módokon közelebb kerülhetünk Jehova Istenhez, az egyetlenhez, aki a legnagyobb Barátunk lehet.
Bibliai példák a barátságokra
Habár jó dolog barátságban lenni sok emberrel, a Biblia emlékeztet bennünket, hogy „van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Mindannyiunknak szüksége van néhány meghitt barátra, aki igazán törődik velünk, akinek a barátsága örömet szerez nekünk, erőt és békét eredményez. Bár az ilyen igaz barátságok ritkaságszámba mennek ma, néhány ókori példa különösen híres a Bibliában. Például kiemelkedő volt a Dávid és Jonathán közötti barátság. Mit tanulhatunk belőle? Miért volt tartós a barátságuk?
Először is, Dávidnak és Jonathánnak közös érdekeik voltak. Legfőképpen a Jehova Isten iránti, mélyen átérzett odaadásukat osztották meg egymással. Amint megfigyelte Dávid Istenbe vetett hitét és tetteit Jehova népe védelmében, „Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét” (1Sámuel 18:1). Az Isten iránti kölcsönös szeretet tehát segít összekötni a barátokat.
Jonathán és Dávid erős egyéniségek voltak, akik isteni alapelvek szerint éltek. Emiatt képesek voltak tisztelni egymást (1Sámuel 19:1–7; 20:9–14; 24:7). Valóban áldott helyzetben vagyunk, ha olyan Isten szerinti barátaink vannak, akik Írás szerinti alapelvek által irányítottak.
Más tényezők is hozzájárultak Dávid és Jonathán barátságához. Kapcsolatuk becsületes és őszinte volt, és mindkettőjük bizalmába avatta a másikat. Jonathán lojálisan Dávid érdekeit a sajátja elé helyezte. Nem volt féltékeny azért, mert Dávidnak lett megígérve a királyi rang; Jonathán inkább támogatta őt érzelmileg és szellemileg. És Dávid elfogadta az ő segítségét (1Sámuel 23:16–18). Írás szerinti, helyénvaló módokon Dávid és Jonathán kinyilvánították érzéseiket egymás iránt. Istennek tetsző barátságuk igazi nagyrabecsülésen és ragaszkodáson alapult (1Sámuel 20:41; 2Sámuel 1:26). Barátságuk törhetetlen volt, mert mindketten megőrizték Isten iránti hűségüket. A gyakorlatban megvalósított alapelvek segítenek nekünk kiépíteni és megtartani a barátságokat.
Ahogyan a barátságokat ápolhatjuk
Igaz barátokat keresel? Talán nem kell messze keresned. Állandó kapcsolataid közül némelyikből barátokra tehetsz szert, és igényelhetik a barátságodat. Különösen a keresztény társaidra való tekintettel bölcs dolog alkalmazni Pál apostol tanácsát: „tárjátok ki” szíveteket (2Korinthus 6:11–13). Azonban ne bosszankodj azon, ha minden kísérlet, amit teszel egy barát érdekében, nem eredményez mély köteléket. Rendszerint időt vesz igénybe a barátság kialakítása, és nem lesz egyformán mély minden kapcsolat (Prédikátor 11:1, 2, 6). Természetesen ahhoz, hogy valódi barátságoknak örüljünk, önzetlennek kell lennünk, és szükségünk van Jézus tanácsának a követésére: „Mindent tehát, amit akartok, hogy az emberek veletek tegyenek, tegyétek meg ti is nekik” (Máté 7:12, Vida fordítás).
Kiknek van szükségük a barátságodra? A saját korodbelieken kívül mi a véleményed a fiatalabb személyekről, vagy az idősebb emberekről? Dávid és Jonathán, Rúth és Naómi, Pál és Timótheus barátságai különböző életkorú személyek között jöttek létre (Ruth 1:16, 17; 1Korinthus 4:17). Ki tudnád terjeszteni a barátságodat az özvegyasszonyokra, és más nem házas emberekre? Gondolj még azokra is, akik újak a környezetedben. Legtöbbjüknek talán le kellett mondaniuk az elköltözésből, illetve életmódjuk megváltozásából adódóan az összes, vagy csaknem minden barátjukról. Ne várj másokra, hogy megkeressenek. Ha keresztény vagy, tedd tartóssá barátságaidat Pál tanácsának alkalmazása által: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10, Vi).
A barátságokat felfoghatjuk az adakozás egyik formájaként. Jézus azt mondta, hogy ha gyakoroljuk az adakozást, az emberek nekünk is adni fognak. Jézus szintén rámutatott arra, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni (Lukács 6:38; Cselekedetek 20:35). Találkoztál már különböző hátterű emberekkel? Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusain bebizonyosodott, hogy különböző kultúrájú emberek képesek igaz és tartós barátságokat kialakítani, amikor közösen részt vesznek Isten imádatában.
Sértetlenül fennmaradó barátságok
Sajnálatos módon, akik barátoknak tűnnek, néha fájdalmat okoznak egymásnak. Ártalmas pletykálkodás, bizalommal való visszaélés, nagyrabecsülés hiánya — ezek a dolgok nagyon fájdalmasak, amikor olyan valakitől származnak, akit igaz barátnak tekintettél. Mit tehetünk ilyen helyzetekben?
Járjunk jó példával elöl. Tégy meg mindent azért, hogy elkerüld a szükségtelen fájdalom okozását. Néhány helyen népszerű dolog a barátok között tréfát csinálni egymás gyengeségeiből. De a kíméletlen bánásmód vagy csalás nem fogja közelebb vinni egymáshoz a barátokat, még akkor sem, ha ők feltételezhetően ’csak tréfálkoztak’ (Példabeszédek 26:18, 19).
Dolgozz keményen barátságaid megőrzésén. Néha nézeteltérések keletkeznek abból, amikor barátok túl sokat várnak el egymástól. Ha egy barát beteg, vagy egy komoly probléma teljesen leköti a figyelmét, valószínűleg nem lesz képes annyi melegséget mutatni, mint máskor. Olyankor aztán próbálj megértő lenni, és támogató.
Oldd meg a problémákat gyorsan és kedvesen. Intézd el négyszemközt, ha lehetséges (Máté 5:23, 24; 18:15). Győzd meg a barátodat arról, hogy szeretnéd megőrizni a vele való jó kapcsolatot. Az őszinte barátok megbocsátanak egymásnak (Kolossé 3:13). Ilyen kedves barát leszel — szorosabban ragaszkodó, mint egy testvér?
A barátságról olvasni és gondolkodni — ez csak a kezdet. Ha magányosságot tapasztalunk, tegyünk helyénvaló intézkedést, és nem maradunk magányosak hosszú ideig. Ha fáradozunk érte, igaz barátokra tehetünk szert. Némelyikükkel különleges kapcsolatot fogunk kialakítani. De senki sem tudja elvenni Isten helyét, a legnagyobb Barátét. Csak Jehova képes megismerni, megérteni és támogatni bennünket teljes mértékben (Zsoltárok 139:1–4, 23, 24). Ezenfelül a Szava csodálatos reménységet nyújt a jövőre nézve — egy új világot, ahol lehetséges lesz, hogy igaz barátaink legyenek örökre (2Péter 3:13).
[Képek az 5. oldalon]
Dávid és Jonathán igaz barátságnak örvendtek, mi is örvendhetünk ilyennek