Jehova szereti az igazságosságot és a jogosságot

SZARAJEVÓBAN egy fiatal lány azt kérdezi, miért kell a városában élő gyerekeknek olyan sokat szenvedniük. „Mi nem csináltunk semmit. Ártatlanok vagyunk” — mondja. Feldúlt argentin édesanyák Buenos Airesben mintegy 15 éve egy köztérre járnak, hogy tiltakozzanak fiaik eltűnése miatt. Egy afrikai férfi, Emmanuel, akinek az édesanyját és három lánytestvérét brutálisan meggyilkolták az etnikai erőszak kitörésekor, követeli: „Mindenkinek meg kell kapnia, ami jogosan jár neki . . . Igazságot akarunk.”

Az igazságosság Jehova egyik fő tulajdonsága. „Minden ő úta igazság [igazságosság, NW ]” — mondja a Biblia. Jehova valóban „szereti az igazságosságot és a jogosságot” (5Mózes 32:4; Zsoltárok 33:5, NW). Ahhoz, hogy jól ismerjük Istent, meg kell értenünk igazságérzetét, és meg kell tanulnunk utánozni őt (Hóseás 2:18, 19; Efézus 5:1).

Az igazságosság fogalma valószínűleg változott bennünk annak hatására, hogy mit gondolnak az emberek erről a tulajdonságról. A világ egyes részein az igazságszolgáltatást gyakran egy bekötött szemű nővel ábrázolják, aki kardot és mérleget tart. Az emberi igazságszolgáltatásról feltételezik, hogy pártatlan, vagyis hogy nem látja meg a gazdagságot és a tekintélyt. Gondosan kell mérlegelnie, hogy a vádlott bűnös-e, vagy ártatlan. Kardjával az igazságszolgáltatásnak védelmeznie kell az ártatlant, és meg kell büntetnie a helytelenül cselekvőket.

A Right and Reason​—Ethics in Theory and Practice című könyv azt mondja, hogy „az igazságosság a törvénnyel, az engedelmességgel, a jogokkal és a kötelezettségekkel függ össze, s egyenlőség, illetve érdem szerint osztja ítéleteit”. Jehova igazságossága azonban ennél sokkal többet jelent. Ezt láthatjuk, ha megfigyeljük Jézus Krisztus cselekedeteit és tulajdonságait, aki olyannyira hasonlít égi Atyjához (Zsidók 1:3).

Az evangéliumíró Máté az Ésaiás 42:3 szavait Jézusra vonatkoztatta, kijelentve: „A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet [igazságosságot, NW ].” Jézus vigasztaló üzenetet hirdetett az embereknek, akik olyanok voltak, mint a megrepedezett nád, amely meghajlott, sőt mint amelyre rátapostak. Olyanok voltak, mint a pislákoló gyertyabél, mintha alig éltek volna. Átvitt értelemben véve Jézus nem taposta le a megrepedezett nádat, és nem oltotta el a pislákoló gyertyabelet, hanem inkább szánalmat érzett a lesújtottak iránt, tanította és gyógyította őket, megértette velük Jehova Isten igazságosságát (Máté 12:10–21). Amint Ésaiás próféciája jövendölte, az ilyenfajta igazságosság reményt keltett.

Az irgalom és Jehova igazságossága

Az irgalom Jehova igazságosságának lényeges része. Ez akkor került előtérbe, amikor Jézus a földön volt. Tökéletesen mutatta be Istennek a jogosságra és az igazságosságra vonatkozó irányadó mértékeit. A zsidó írástudók és farizeusok azonban egy merev törvénygyűjtemény követésével próbálták megvalósítani az igazságosságot, mely törvényeknek a nagy részét ők maguk alkották meg. Jogászias igazságosságukból általában hiányzott az irgalom. Több összecsapásra került sor Jézus és a farizeusok között, melyek a körül a kérdés körül forogtak, hogy mi az igazi jogosság és igazságosság (Máté 9:10–13; Márk 3:1–5; Lukács 7:36–47).

Jézus bemutatta, hogyan lehet másokkal olyan módon bánni, ami jogosságot és igazságosságot tükröz vissza. Egyszer egy férfi, aki jártas volt a Törvényben, megkérdezte Jézust, mi szükséges ahhoz, hogy örök életet nyerjünk. Válaszképpen Jézus egy kérdést tett fel neki, s megdicsérte, amikor úgy felelt, hogy a két legfontosabb törvény az, hogy szeressük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből, és hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat. A férfi ekkor megkérdezte: „De ki az én felebarátom?” Jézus azzal válaszolt, hogy elmondta a felebarátját szerető szamaritánusról szóló szemléltetést (Lukács 10:25–37).

Jehova igazságosságát és irgalmas jogosságát példázta Jézusnak a szamaritánusról szóló szemléltetése. Azáltal, hogy egy olyan sebesült férfin segített önzetlenül, akit nem ismert, ez a szamaritánus olyasmit tett, ami becsületes, igazságos és irgalmas. Jézus ugyanilyen szellemet mutatott fel, amikor a földön volt. Igazságos volt és jog szerint járt el. Ezenfelül életét adta a szükséget szenvedő emberekért, a bűnös és tökéletlen emberiségért, amely szenvedésnek, betegségnek és halálnak van kitéve. Pál apostol az igazságosságot a váltságdíjról való gondoskodással hozta összefüggésbe. Ezt írta: „Amint tehát egyetlen vétek mindenfajta emberre elmarasztaló ítéletet hozott, ugyanígy egyetlen megigazító cselekedet [vagy »egyetlen igazságos cselekedet«, lábjegyzet] eredményeként mindenfajta ember igazságosnak nyilváníttatik az életre” (Róma 5:18, NW). Ez az „egyetlen igazságos cselekedet” Istennek a gondoskodása volt, hogy megmenti az engedelmes embereket a végzetes következményektől, melyek Ádám bűne miatt vannak, s amiért nem voltak közvetlenül felelősek.

Isten igazságossága megkívánta, hogy kiváltsa a bűnös embereket, s hogy ugyanakkor betartsa az igazságos alapelveket. Ha szemet hunyt volna a bűn felett, ez igazságtalan és egyben szeretetlen lett volna, mivel elősegítette volna a törvénytelenséget. Másrészt viszont ha Isten igazságossága csak addig terjedt volna, hogy vagy jutalmat vagy büntetést szab ki, az emberiség helyzete reménytelen lett volna. A Biblia szerint „a bűn zsoldja halál”, és „nincsen csak egy igaz [igazságos, NW] is” (Róma 3:10; 6:23). Jehova a saját és szeretett Fia részéről igen drága áron bűnökért való engesztelő áldozatról gondoskodott (1János 2:1, 2).

A váltságáldozat azt mutatja, hogy az isteni igazságosság egybefonódik az alapelveken nyugvó szeretettel (görögül: a·gaʹpe). Igen, Isten igazságossága nem más, mint az ő igazságos alapelveinek a megvalósítása — visszatükröződése annak, mit tart erkölcsösnek. Amikor tehát Isten gyakorolja az a·gaʹpét, akkor az olyanfajta szeretet, amely isteni igazságosságon alapul (Máté 5:43–48). Ha mi igazán megértjük Jehova igazságosságát, teljes mértékben megbízunk bírói végzéseiben. ’Az egész föld bírájaként’ mindig azt teszi, ami helyes (1Mózes 18:25; Zsoltárok 119:75).

Utánozzuk Jehova igazságosságát

A Biblia arra buzdít minket, hogy ’legyünk követői az Istennek’ (Efézus 5:1). Ez azt jelenti, hogy utánozzuk az igazságosságát, s a szeretetét is. De mivel tökéletlenek vagyunk, a mi útjaink nem olyan magasak, mint Jehova Istenéi (Ésaiás 55:8, 9; Ezékiel 18:25). Hogyan bizonyíthatjuk hát be, hogy szeretjük az igazságosságot és a jogosságot? Azáltal, ha felöltözzük magunkra „az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:24, NW). Így szeretni fogjuk, amit Isten szeret, és gyűlölni, amit ő gyűlöl. A „valódi igazságosság” kerüli az erőszakot, az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, a hitehagyást, mivel ezek gyalázatot hoznak mindarra, ami szent (Zsoltárok 11:5; Efézus 5:3–5; 2Timótheus 2:16, 17). Isten igazságossága még arra is indít minket, hogy mutassunk őszinte érdeklődést mások iránt (Zsoltárok 37:21; Róma 15:1–3).

Ezenkívül ha felismerjük Isten igazságosságának irgalmas jellegét, nem leszünk hajlamosak arra, hogy megítéljük szellemi testvéreinket és testvérnőinket. Egyáltalán hogyan tudnánk megérteni őket olyan jól, mint Jehova? Vajon nem a mi elfogult nézőpontunkból ítélnénk meg őket? Jézus ezért így figyelmeztetett: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Máté 7:1–5). Ha őszintén felmérjük saját tökéletlenségünket, ez visszatart minket attól, hogy olyan ítéleteket hozzunk, amelyeket Jehova igazságtalannak tartana.

A kinevezett gyülekezeti vének kötelessége, hogy ítélkezzenek súlyos helytelenség esetében (1Korinthus 5:12, 13). Amikor ezt teszik, emlékezetükben tartják, hogy Isten igazságossága irgalmasságra törekszik, ahol csak lehet. Ha nincs rá alap — mint például az olyan személyek esetében, akik nem bánják meg a bűnüket —, akkor nem lehet kiterjeszteni rájuk az irgalmat. A vének azonban nem bosszúból vetik ki az ilyen helytelenséget elkövetőt a gyülekezetből. Abban reménykednek, hogy már maga a kiközösítés észre fogja téríteni. (Vö. Ezékiel 18:23.) Krisztus fősége alatt a vének az igazságosság ügyét szolgálják, s ez magában foglalja, hogy olyanok, „mint a rejtek szél ellen” (Ésaiás 32:1, 2). Ezért pártatlanságot és ésszerűséget kell mutatniuk (5Mózes 1:16, 17).

Igazságosságban vessünk

Miközben várunk Isten igazságos új világára, ahhoz, hogy isteni kegyben részesülhessünk, ’keresnünk kell az igazságosságot’ (Sofóniás 2:3, NW; 2Péter 3:13). Ezt a gondolatot gyönyörűen fejezik ki a Hóseás 10:12-ben található következő szavak: „Vessetek magatoknak igazságra [igazságosságban, NW]; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság [igazságosság, NW] esőjét adjon néktek.”

Mindennapi életünkben sok lehetőség adódik arra, hogy ’igazságosságban vessünk’, mint például ahogyan Jézus szemléltette a felebarátját szerető szamaritánusról szóló példázatában. Jehova majd gondoskodik róla, hogy ’kegyelem szerint arassunk’. Ha mi megmaradunk az „igazságosság ösvényén”, további oktatásban fogunk részesülni igazságosságban a Királyság-uralom alatt (Ésaiás 40:14, NW). Az idő haladtával kétségkívül még teljesebb mértékben megértjük, hogy Jehova szereti az igazságosságot és a jogosságot (Zsoltárok 33:4, 5).

[Kép a 23. oldalon]

A felebarátját szerető szamaritánus Jehova igazságosságát példázza

[Kép a 23. oldalon]

Jézus szánalmat érzett a lesújtott személyek iránt, akik olyanok voltak, mint a megrepedezett nád