Olvasók kérdései

Mit értett azalatt Pál apostol, amikor azt mondta: „azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem”? (Filippi 3:13, 14). Vajon el tud felejteni az ember szándékosan valamit?

Nem, a legtöbb esetben nem tudunk szándékosan kitörölni elménkből egy emléket. Az az igazság, hogy sok mindent elfelejtünk, amire szeretnénk visszaemlékezni, és sok dologra emlékezünk, amelyet szeretnénk már inkább elfelejteni. Mit értett hát akkor Pál, amikor a Filippi 3:13, 14 szavait fogalmazta? A szövegkörnyezet segít a megértésben.

A Filippi 3. fejezetében Pál ír arról, hogy ’bizakodása van test szerint’. Beszél kifogástalan zsidó származásáról és a Törvény iránti buzgalmáról — olyan dolgokról, amelyek miatt sok előnyre tehetett volna szert Izráel nemzetében (Filippi 3:4–6; Cselekedetek 22:3–5). Mégis hátat fordított ezeknek az előnyöknek, és úgyszólván leírta mint veszteséget. Miért? Azért, mert valami jobbat talált — ’Jézus Krisztus ismeretének gazdagságát’ (Filippi 3:7, 8).

Pál legfőbb célja nem az volt, hogy társadalmi rangot érjen el ebben a világban, hanem hogy ’a halottak közül való első feltámadásban’ részesüljön (Filippi 3:11, 12, Csia fordítás). Ezért a következőket írja: „azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Filippi 3:13, 14). Amikor Pál azt mondta: „azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén”, nem arra gondolt, hogy valahogyan kitörölte elméjéből azokat, ’amelyek a háta mögött voltak’. Nyilván még mindig emlékezett rájuk, hiszen az imént sorolta fel. Mindemellett az eredeti görög nyelvben olyan igei formát használ, amely egy folyamatos, nem pedig egy befejezett cselekvésre utal. Azt mondja: „elfelejtvén”, nem azt, hogy „elfelejtettem”.

Az „elfelejteni” szóval fordított görög kifejezés (e·pi·lan·thaʹno·mai) jelentésének több árnyalata is van, az egyik ezek közül: ’közömbösnek lenni’ vagy ’nem venni valamit figyelembe’. Az Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testament (szerkesztette Horst Balz és Gerhard Schneider) szerint ezt jelenti az „elfelejtvén” a Filippi 3:13, 14-ben. Pál nem gondolt folyton azokra a dolgokra, amelyekről lemondott. Megtanulta úgy tekinteni azokat, mint amelyek kevés figyelmet érdemelnek. „Szemétnek” ítélte az égi reménységhez képest (Filippi 3:8).

Hogyan vonatkoztathatók Pál szavai napjainkra? Nos, egy keresztény talán Pálhoz hasonlóan áldozatokat hozott, hogy Istent szolgálhassa. Talán jövedelmező karrierről mondott le a teljes idejű szolgálatért. Vagy talán jómódú családból való, amely megvonta tőle az anyagiakat, mert nem tetszik neki az igazság. Az ilyen áldozatok dicséretre méltók, de nem olyan dolgok, hogy állandóan azokkal foglalkozzunk. Egy keresztény a rá váró dicsőséges jövőre tekintve ’elfelejt’, azaz megszűnik gondolni „a mögötte lévő dolgokra” (Lukács 9:62, NW).

A Pál szavai mögött meghúzódó alapelvet talán másképp is alkalmazhatjuk. Mi a helyzet az olyan kereszténnyel, aki helytelen cselekedetekbe bonyolódott, mielőtt megismerte Istent? (Kolossé 3:5–7). Vagy tegyük fel, miután kereszténnyé vált, súlyos bűnt követett el, és fegyelmezést kapott a gyülekezettől (2Korinthus 7:8–13; Jakab 5:15–20). Nos, ha igazán megbánta bűnét, és változtatott életútján, ’megmosattatott’ (1Korinthus 6:9–11). Ami történt, a múlté. Talán sosem fogja a szó szoros értelmében elfelejteni, amit tett — igazából bölcs volna, ha tanulna a tapasztalatából, hogy ne kövesse el újra a bűnt. Mégis ’elfelejti’ abban az értelemben, hogy nem korholja magát állandóan. (Vö. Ésaiás 65:17.) Mivel megbocsátottak neki Jézus áldozata alapján, arra törekszik, hogy múltját a háta mögött hagyja.

A Filippi 3:13, 14-ben Pál versenyfutónak írja le magát, ’nekidől’, hogy elérje a célt. A futó előrenéz, nem hátrafelé. Hozzá hasonlóan egy kereszténynek az előtte levő áldásokra kell tekintenie, nem a háta mögött hagyott dolgokra. Pál még ezt mondja: „ha bármely vonatkozásban másra hajlanátok elmebelileg, Isten feltárja majd nektek a fenti magatartást” (Filippi 3:15, NW). Ezért imádkozz Istenhez, hogy segítsen ennek a nézőpontnak az elsajátításában. Töltsd meg elmédet Isten gondolataival, amelyeket a Bibliában találhatsz (Filippi 4:6–9). Elmélkedj azon, mennyire szeret téged Jehova, és azokon az áldásokon, amelyeket emiatt élvezel (1János 4:9, 10, 17–19). Akkor Jehova a szent szellemen keresztül segíteni fog abban, hogy ne törődj a magad mögött hagyottakkal. Pálhoz hasonlóan te is inkább az előtted álló dicsőséges jövőre fogsz tekinteni (Filippi 3:17).