Szárnyra kelve, mint a sasok
HOGYAN érez egy ember a náci koncentrációs táborokban elszenvedett hosszan tartó öt év után? Elcsüggedt? Keserű? Bosszúszomjas?
Különösnek tűnhet, ahogy egy ember leírta: „Az életem tartalmasabbá vált, mint azt valaha is reméltem volna.” Miért érzett így? Ezt magyarázta: „Menedéket találtam a Legfelségesebb szárnyai alatt, és megtapasztaltam Ésaiás próféta szavainak a teljesedését, amikor ezt mondta: »A kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk . . ., járnak és nem fáradnak el!«” (Ésaiás 40:31).
Ez a keresztény férfi, akinek a testét az elképzelhető legszörnyűbb bánásmóddal kínozták, átvitt értelemben szárnyaló szellemű volt, és ezt a szellemet a náci kegyetlenkedés sem tudta legyőzni. Dávidhoz hasonlóan Isten „szárnyai” árnyékában talált menedéket (Zsoltárok 57:2). Ez a keresztény az Ésaiás próféta által használt hasonlatból merített, összehasonlítva szellemi erejét egy saséval, amely magasabbra és magasabbra száll az égen.
Voltál valaha nehézségek révén nyomás alatt? Minden bizonnyal te is szeretnél menedéket találni a Legfelségesebb szárnyai alatt, ’szárnyra kelni, mint a saskeselyűk’. Hogy megértsd, miképpen lehetséges ez, hasznos dolog megismerni valamit a sasról, melyet gyakran használnak jelképes értelemben az Írásokban.
A sas zászlója alatt
Minden madár közül, amit az ókori emberek megfigyeltek, talán a sas volt az, amelyet a leginkább megcsodáltak az ereje és méltóságteljes repülése miatt. Számos ókori hadsereg, beleértve a babilonit, a perzsát és a rómait, a sas zászlója alatt vonult. Ezek közül az egyik Nagy Czírus hadserege volt. A Biblia megjövendölte, hogy ez a perzsa király olyan lesz, mint egy ragadozó madár, amely keletről jön, és elpusztítja a Babilóniai Birodalmat (Ésaiás 45:1; 46:11). Kétszáz évvel azután, hogy ez a prófécia leíratott, Czírus csapatai, amelyeknek sas volt a hadi lobogóikon, úgy csaptak le Babilon városára, ahogy egy sas veti rá magát a zsákmányára.
A későbbiekben olyan hódítók, mint Nagy Károly és Napóleon, és egyes országok, például az Egyesült Államok és Németország, szintén a sast választották szimbólumukként. Az izraelitáknak megparancsoltatott, hogy ne hódoljanak a sas képmása előtt, vagy bármilyen más teremtmény előtt (2Mózes 20:4, 5). De azért a bibliaírók a sas jellegzetességeire hivatkoztak, hogy szemléltessék üzenetüket. Ily módon a sast, az Írásokban a leggyakrabban említett madarat, olyan dolgok szimbolizálására használják, mint a bölcsesség, az isteni védelem és a gyorsaság.
A sas szeme
Az mindig közismert volt, hogy a sasnak éles a látása. Jóllehet a szirti sas csak ritkán több mint 5 kilogramm, valójában a szeme nagyobb, mint az emberé, és a látása sokkal élesebb. Jehova, maga is ecsetelve Jóbnak a sas adottságát, ahogyan a táplálékát keresi, ezt mondta: „Messzire ellátnak szemei” (Jób 39:30, 32). Alice Parmelee az All the Birds of the Bible (A Biblia összes madarai) című könyvében beszámol arról, hogy „egyszer egy sas meglátott a víz felszínén lebegni egy döglött halat egy tóban 5 kilométeres távolságból, és egy átlós irányú zuhanórepüléssel pontosan oda szállt le. A sas nem csak arra volt képes, hogy meglásson egy kis tárgyat sokkal nagyobb távolságból, mint ahonnan egy ember meglátná, hanem az 5 kilométeres leszállása közben folyton a halra szegezte tekintetét.”
Éleslátása következtében a sas a bölcsesség találó szimbóluma, amely Jehova egyik fő tulajdonsága. (Vö. Ezékiel 1:10; Jelenések 4:7.) Miért van ez így? A bölcsesség magában foglalja tetteink következményeinek az előrelátását (Példabeszédek 22:3). A sas, azzal az adottságával, hogy nagy távolságra ellát, fel tudja ismerni a veszélyt messziről, és ez elővigyázatosságra késztetheti, mint ahogy a Jézus szemléltetésében lévő okos embert, aki előre látva a vihar lehetőségét, kősziklára építette a házát (Máté 7:24, 25). Érdekes módon a spanyol nyelvben valakinek a sasként való jellemzése azt jelenti, hogy éleslátása van, vagy jó az ítélőképessége.
Ha valaha lehetőséged adódik megnézni egy sast, közelről figyeld meg, hogyan használja a szemét. Nem csak felületes pillantást vet rád, hanem inkább úgy tűnik, megjelenésed minden apró részletét fürkészi. Hasonlóképpen a bölcs ember, mielőtt döntést hoz, gondosan megvizsgál egy dolgot, nem bízva az ösztönében vagy az érzéseiben (Példabeszédek 28:26). Míg a sast éles látása alkalmassá teszi a bölcsesség isteni tulajdonságának szimbolizálására, fennkölt repülését a bibliaírók szintén használták jelképként.
„A sasnak az útját az égen”
„A sasnak az útja az égen”, egyrészt a sebessége miatt meghökkentő, másrészt amiatt, hogy mennyire könnyednek tűnik a repülése; semmiféle előírt utat nem követ, és nyomot sem hagy maga után (Példabeszédek 30:19, Újfordítású revideált Biblia). A sas gyorsaságára utal a Jeremiás siralmai 4:19, ahol is a babiloni katonákat így írják le: „Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket.” Amikor egy sas a levegőben körözve észreveszi a zsákmányát, egy bizonyos szögben behajlítja a szárnyait és zuhanórepülésbe kezd; néhány jelentés szerint közben elérheti az óránkénti 130 kilométeres sebességet. Nem meglepő, hogy az Írások a sebesség szinonimájaként használják a sast, különösen a katonai erővel kapcsolatban (2Sámuel 1:23; Jeremiás 4:13; 49:22).
Másrészről Ésaiás a sas könnyű repülésére utal. „A kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésaiás 40:31). Mi a sas lendületes repülésének a titka? A felemelkedés kis erőkifejtést kíván meg, mivel a sas a meleg emelőszelet használja fel, vagy a felszálló meleglevegő-oszlopokat. A meleg emelőszél láthatatlan, de a sas ügyesen megtalálja. Ha már egyszer felfedezte, hogy hol a meleg emelőszél, akkor a sas a szárnyait és faroktollát szétterjeszti, és a meleglevegő-oszlopon belül köröz, amely a sast magasabbra és magasabbra szállítja. Amikor elérte a megfelelő magasságot, átvitorlázik a legközelebbi meleg emelőszélre, ahol a folyamat megismétlődik. Ily módon a sas órákig is a magasban tartózkodhat minimális energiaráfordítással.
Izraelben, különösen Rift Valley-ben, amely a Vörös-tenger partján Esiongábertől nyúlik északra Dánig, a sas megszokott látvány. Különösen tavasszal és ősz folyamán van számos sas, amikor költöznek. Voltak olyan évek, amikor közel 100 000 sast számláltak meg. Amikor reggel a nap felmelegíti a levegőt, ragadozó madarak százai láthatók, amint átrepülnek a Rift Valley-t szegélyező szirteken.
A sas könnyű repülése gyönyörűen illusztrálja, hogy Jehova ereje szellemi és érzelmi szempontból mennyire fel tud emelni bennünket, hogy folytatni tudjuk munkánkat. Ahogy egy sas nem tud ilyen magasba szállni a saját erejét használva, mi sem tudunk helytállni, ha a saját képességeinkben bízunk. „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” — magyarázta Pál apostol (Filippi 4:13). Egy sashoz hasonlóan, amely folyamatosan keresi a láthatatlan meleg emelőszelet, mi is állandóan ’kérjük’ Jehova láthatatlan, tevékeny erejét buzgó imáink által (Lukács 11:9, 13).
A költöző sasok gyakran úgy találják meg a meleg emelőszelet, hogy figyelik a többi ragadozó madarat. D. R. Mackintosh természettudós beszámolt arról, hogy egy alkalommal 250 sas és keselyű volt látható, amint felfelé köröztek ugyanabban a meleg emelőszélben. Ma a keresztények ugyancsak megtanulhatják a Jehova erejére való támaszkodást azáltal, hogy utánozzák más, istenfélő szolgák hűséges példáit. (Vö. 1Korinthus 11:1.)
A sas szárnyainak árnyékában
Egy sas életében az egyik legveszélyesebb időszak, amikor repülni tanul. A próbálkozásban jó néhány sas elpusztul. A szárnyait bontogató izraelita nemzet szintén veszélyben volt, amikor elindult Egyiptomból. Ilyenformán Jehova szavai még jobban ráillettek Izráelre: „Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket” (2Mózes 19:4). Vannak olyan jelentések sasokról, hogy egy madárfiókát rövid ideig a hátukon szállítanak azért, hogy a madárfióka össze ne törje magát a repülés kezdeti kísérletei során. G. R. Driver ezekhez a jelentésekhez véleményt fűzve, a Palestine Exploration Quarterly folyóiratban ezt írta: „Az akkori [bibliai] leírás nem csupán költői kép, hanem valóságos tényen alapszik.”
A sasok példaadó szülők más módokon is. Nem csak a madárfióka rendszeres etetéséről gondoskodnak, de az anyamadár gondosan fel is aprítja a húst, amit a hím a fészekhez hoz, azért, hogy a sasfióka le tudja nyelni azt. Mivel fészkeik rendszerint szirtekre épülnek, vagy magas fákra, ezért a madárfiókák ki vannak téve a természeti erőknek (Jób 39:30, 31). A tűző napsütés általános a bibliai tájakon, ez előidézhetné a madárfióka pusztulását, ha a szülei nem vennék gondjaikba. A felnőtt sas széttárja a szárnyait, olykor órákon át, hogy védelmet nyújtson zsenge fiókájának.
Így tehát nagyon is helyénvaló, hogy a sas szárnyai az Írásokban az isteni védelem szimbólumaként használatosak. Az 5Mózes 32:9–12 leírja, hogyan védelmezte Jehova az izraelitákat a pusztai vándorlásuk folyamán: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr.” Jehova ugyanezt a szerető védelmet fogja biztosítani nekünk, ha bízunk benne.
A kivezető út
Néha, amikor gondokkal nézünk szembe, legszívesebben elrepülnénk messzire az összes nehézségünktől. Dávid pontosan így érzett. (Vö. Zsoltárok 55:7, 8.) Habár Jehova megígérte, hogy támogat bennünket, amint próbákkal és szenvedésekkel kerülünk szembe ebben a rendszerben, ő nem kínál fel teljes megmenekülést. A Biblia erről biztosít minket: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Korinthus 10:13).
„A kimenekedés” vagy ’a szabadulás útja’ (Úf) magában foglalja, hogy megtanulunk bízni Jehovában. Ez az, amire Max Liebster rájött, akinek megjegyzéseit e cikk elején idéztük. A koncentrációs táborokban eltöltött évei folyamán megismerte Jehovát, és benne bízott. Max rájött arra, hogy Jehova megerősít minket Szaván, szellemén és szervezetén keresztül. A Tanúk még a táborban is megkeresték a hittársaikat, és szellemi segítséget ajánlottak fel nekik, Írás szerinti gondolatokat megosztva velük, és bármilyen bibliai irodalmat, amely hozzáférhető volt. És amint a hűséges életben maradottak többször is bizonyították, Jehova igen nagy erőt adott nekik. „Állandóan Jehovától kértem segítséget — magyarázza Max —, és szelleme fenntartott engem.”
Bármilyen megpróbáltatással nézünk is szembe, mi ugyancsak számíthatunk Isten szent szellemére, feltéve, hogy állandóan kérjük azt (Máté 7:7–11). „Amaz erőnek nagy volta” által életre keltve, magasba szállunk, semmint belesüppedünk a gondjainkba. Állandóan Jehova útján fogunk járni, és nem fogunk kifáradni. Szárnyra fogunk kelni, mint a sasok (2Korinthus 4:7; Ésaiás 40:31).
[Oldalidézet a 10. oldalon]
Nem csak felületes pillantást vet rád
[Kép forrásának jelzése a 9. oldalon]
Fotó: Cortesía de GREFA
[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]
Fotó: Cortesía de Zoo de Madrid