Családapa és vén — Mindkét szerep betöltése
„Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?” (1TIMÓTHEUS 3:5).
1., 2. a) Az első században hogyan tudták szolgálni testvéreiket az egyedül álló és a gyermektelen, házas felvigyázók? b) Hogyan bizonyul Akvila és Prisczilla követendő példának napjainkban sok házaspár számára?
A KORAI keresztény gyülekezetben a felvigyázók lehettek egyedül álló férfiak, gyermektelen házasemberek vagy családos emberek. Kétségtelenül voltak olyanok e keresztények között, akik követni tudták Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 7. fejezetében adott tanácsát, és egyedül álló személyek maradtak. Jézus kijelentette: „vannak eunuchok, akik maguk tették magukat eunuchokká az egek királyságáért” (Máté 19:12, NW). Az ilyen egyedül álló férfiak — mint Pál és talán utazó társainak némelyike — szabadon utazhattak, hogy segítsenek testvéreiknek.
2 A Biblia nem beszél arról, hogy Barnabás, Márk, Silás, Lukács, Timótheus és Titus egyedül álló férfiak voltak-e. Ha házasok voltak, akkor nyilvánvalóan elég szabadok voltak a családi kötelezettségektől ahhoz, hogy képesek legyenek nagy területet beutazni különböző megbízatásokban (Cselekedetek 13:2; 15:39–41; 2Korinthus 8:16, 17; 2Timótheus 4:9–11; Titus 1:5). Csatlakozhatott hozzájuk a feleségük, ahogy Péter és „a többi apostolok” esetében, akik nyilvánvalóan magukkal vitték feleségüket, amikor egyik helyről a másikra mentek (1Korinthus 9:5). Akvila és Prisczilla például olyan házaspár volt, amely készségesen felkerekedett, és követte Pált Korinthusból Efézusba, majd Rómába ment és újból vissza Efézusba. A Biblia nem beszél róla, hogy lettek volna gyermekeik. A testvéreikért végzett odaadó szolgálatuk miatt kiérdemelték „a pogányok minden gyülekezetének” háláját (Róma 16:3–5; Cselekedetek 18:2, 18; 2Timótheus 4:19). Napjainkban kétségtelenül sok olyan házaspár van, amely Akvilához és Prisczillához hasonlóan más gyülekezeteket tud szolgálni, talán oda utazva, ahol nagyobb a szükség.
Családapa és vén
3. Mi enged arra következtetni, hogy sok első századi vén családos ember volt?
3 Úgy tűnik, hogy az i. sz. első században a keresztény vének többsége családos ember volt. Amikor Pál elmondta, milyen képesítési követelményeknek kell megfelelnie annak, aki „felvigyázói tisztségre törekszik”, kijelentette, hogy az a keresztény legyen olyan személy, „aki helyesen elnököl saját házanépe felett, gyermekeit teljes komolysággal engedelmességre neveli” (1Timótheus 3:1, 4, NW).
4. Mi volt követelmény a családos vének számára?
4 Amint már láttuk, egy felvigyázó számára nem volt követelmény, hogy gyermekei legyenek, még az sem, hogy házas legyen. De ha házas volt, akkor ahhoz, hogy egy keresztény alkalmas legyen véni vagy kisegítőszolgai tisztség betöltésére, megfelelő és szerető főséget kellett gyakorolnia felesége felett, és bizonyítania kellett, hogy megfelelő alárendeltségben tudja tartani gyermekeit (1Korinthus 11:3; 1Timótheus 3:12, 13). A család vezetésében mutatkozó bármilyen komoly gyengeség alkalmatlanná tette a testvért különleges gyülekezeti kiváltságok betöltésére. Miért? Pál megmagyarázza: „Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?” (1Timótheus 3:5). Ha azok, akik a saját családját alkotják, nem hajlandók alávetni magukat felvigyázásának, akkor hogyan reagálnának mások?
’Hívő gyermekei vannak’
5., 6. a) Milyen követelményről beszélt Pál a gyermekekre vonatkozóan Titusnak? b) Mit várnak el a családos vénektől?
5 Amikor Pál arra utasította Titust, hogy nevezzen ki felvigyázókat a krétai gyülekezetekben, ezeket írta elő: „Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak. Mert szükséges, hogy a püspök [felvigyázó, NW] feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára.” De mit jelent az a követelmény, hogy ’hívő gyermekei legyenek’? (Titus 1:6, 7).
6 A ’hívő gyermekek’ kifejezés olyan fiatalokra utal, akik már átadták életüket Jehovának, és megkeresztelkedtek, vagy olyan fiatalokra, akik az önátadás és megkeresztelkedés felé haladnak. A gyülekezet tagjai elvárják, hogy a vének gyermekei általánosan jó modorúak és engedelmesek legyenek. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy vén mindent megtesz, hogy felépítse gyermekei hitét. Salamon király ezt írta: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Példabeszédek 22:6). De mi a helyzet akkor, ha egy fiatal, aki ilyen oktatásban részesült, elutasítja Jehova szolgálatát, sőt talán még komoly helytelenséget is elkövet?
7. a) Miért nyilvánvaló, hogy a Példabeszédek 22:6 nem merev szabályt mond ki? b) Ha egy vén gyermeke nem választja Jehova szolgálatát, miért nem veszti el a vén magától értetődően a kiváltságait?
7 Nyilvánvaló, hogy a fent említett példabeszéd nem merev szabályt mond ki. Nem helyezi hatályon kívül a szabad akarat alapelvét (5Mózes 30:15, 16, 19). Amikor egy fiú vagy egy lány eléri azt a kort, amikor felelőssé válik tetteiért, személyes döntést kell hoznia az önátadás és a megkeresztelkedés kérdésében. Ha egy vén nyilvánvalóan megadta a szükséges szellemi segítséget, útmutatást és fegyelmezést, és a fiatal mégsem választja Jehova szolgálatát, az apa nem lesz magától értetődően alkalmatlan arra, hogy felvigyázóként szolgáljon. Másrészről, ha egy vénnek több kiskorú gyermeke él otthon, akik — egyik a másik után — szellemileg megbetegszenek, és bajba kerülnek, akkor talán már nem tekintenek rá úgy, mint aki „helyesen elnököl saját házanépe felett” (1Timótheus 3:4, NW). A lényeg az, hogy nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy felvigyázó minden tőle telhetőt megtesz, hogy „hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei” legyenek.a
„Hitetlen feleség” férje
8. Hogyan kell viszonyulnia egy vénnek nem hívő feleségéhez?
8 Olyan keresztény férfiakra vonatkozóan, akik nem hívő személlyel élnek házasságban, Pál ezt írta: „Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt . . . Mert . . . meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Mert . . . mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?” (1Korinthus 7:12–14, 16). A „hitetlen” szó itt nem olyan asszonyra utal, akinek nincs vallásos hite, hanem olyanra, aki nem adta át magát Jehovának. Lehetett akár zsidó, akár olyan, aki pogány istenekben hitt. Napjainkban egy vén talán házasságban él egy olyan asszonnyal, aki másfajta vallásgyakorlatot folytat, agnosztikus vagy akár ateista. Ha a feleség hajlandó együtt maradni vele, akkor a férjnek nem szabad elbocsátania pusztán azért, mert másban hisz. Hanem ’együtt kell laknia értelmes módon feleségével, az asszonyi nemnek mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén’, annak reményében, hogy megmenti őt (1Péter 3:7; Kolossé 3:19).
9. Olyan országokban, ahol a törvény mind a férjnek, mind a feleségnek megadja a jogot, hogy megismertesse gyermekeivel saját vallási hitét, hogyan kell egy vénnek cselekednie, és hogyan befolyásolja ez a kiváltságait?
9 Ha egy felvigyázónak gyermekei vannak, megfelelő férji és apai főséget fog gyakorolni, hogy „az Úr tanítása és intése szerint” nevelje fel őket (Efézus 6:4). Sok országban a törvény mindkét házastársnak megadja a jogot, hogy vallási oktatásról gondoskodjon gyermekei számára. Ebben az esetben a feleség talán megköveteli magának a jogot, hogy saját hitével és vallásgyakorlataival ismertesse meg a gyermekeket, amelybe talán az is beletartozik, hogy templomba viszi őket.b Természetesen a gyermekeknek Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretüket kell követniük azt illetően, hogy nem vesznek részt hamis vallási szertartásokon. Az apa mint családfő gyakorolni fogja saját jogát, hogy tanulmányozzon gyermekeivel, és elvigye őket összejövetelekre a Királyság-terembe, amikor lehetséges. Amikor elérik azt a kort, hogy saját döntéseket hoznak, akkor maguk fognak dönteni, hogy melyik úton járnak majd (Józsué 24:15). Ha az apa véntársai és a gyülekezet tagjai látják, hogy megtesz mindent, amit a törvény lehetővé tesz, hogy megfelelően oktassa gyermekeit az igazság útjára, akkor nem válik alkalmatlanná a véni tisztség betöltésére.
„Helyesen elnököl saját házanépe felett”
10. Ha egy családos ember vén, mi az elsődleges kötelezettsége?
10 Még annak a családos vénnek sem könnyű feladat, hogy kellőképpen megossza idejét és figyelmét felesége, gyermekei és gyülekezeti felelősségei között, akinek a felesége szintén keresztény. A Szentírás elég világosan kifejezésre juttatja, hogy a keresztény családapa kötelessége feleségéről és gyermekeiről gondot viselni. Pál ezt írta: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). Ugyanebben a levélben Pál kijelentette, hogy csak olyan házasembereket szabad ajánlani felvigyázói szolgálatra, akik már bizonyították, hogy jó férjek és jó családapák (1Timótheus 3:1–5).
11. a) Milyen módokon kell egy vénnek ’az övéiről gondot viselnie’? b) Hogyan segíthet ez egy vénnek eleget tennie gyülekezeti felelősségeinek?
11 Egy vénnek nemcsak anyagilag, hanem szellemileg és érzelmileg is ’gondot kell viselnie’ övéiről. A bölcs Salamon király ezt írta: „Lásd el a munkádat odakint, és végezd el azt magadnak a szántóföldön. Azután háznépedet is építened kell” (Példabeszédek 24:27, NW). Ezért míg gondoskodik felesége és gyermekei anyagi, érzelmi és kikapcsolódásra vonatkozó szükségleteiről, egy felvigyázó szellemileg is építi őket. Ez időbe telik — időbe, amelyet nem tud a gyülekezeti ügyeknek szentelni. De ez olyan idő, amely gazdagon kifizetődik a család boldogsága és szellemisége szempontjából. Hosszú távon, ha a családja szellemileg erős, a vénnek talán kevesebb időt kell a családi nehézségek megoldására fordítania. Ez több lehetőséget ad neki, hogy gyülekezeti ügyekkel foglalkozzon. Jó férjként és jó családapaként mutatott példája szellemileg javára van a gyülekezetnek (1Péter 5:1–3).
12. Milyen családi dologban kell jó példát mutatniuk azoknak a családapáknak, akik vének?
12 Helyesen elnökölni egy család felett magában foglalja, hogy időt kell beütemezni a családi tanulmányozás feletti elnöklésre. Különösen fontos, hogy a vének jó példát mutassanak ebben a vonatkozásban, mivel az erős családok erős gyülekezeteket alkotnak. Egy felvigyázónak az idejét nem szabad rendszeresen más szolgálati kiváltságoknak lefoglalniuk olyannyira, hogy nem marad idő a feleséggel és a gyermekekkel folyatott tanulmányozásra. Ha így áll a helyzet, akkor a felvigyázónak felül kell vizsgálnia időtervét. Talán újra kell terveznie vagy le kell csökkentenie azt az időt, amelyet más ügyekre fordít, sőt időnként talán bizonyos kiváltságokról is le kell mondania.
Kiegyensúlyozott felvigyázás
13., 14. Milyen tanácsot adott „a hű és értelmes rabszolga” a családos véneknek?
13 Az a tanács, hogy legyen egyensúly a családi és a gyülekezeti felelősségek között, nem új keletű. „A hű és értelmes rabszolga” már évek óta tanácsot ad a véneknek erre vonatkozóan (Máté 24:45, Vida fordítás). Az Őrtorony több mint 37 évvel ezelőtt az 1959 szeptember 15-ei [ang.] számának 553. és 554. oldalán ezt tanácsolta: „Végül is nem arról van szó, hogy kiegyensúlyozottnak kell lennünk azokat a dolgokat illetően, amelyek időnket követelik? Ebben a kiegyensúlyozottságban helyezzetek kellő súlyt a saját családotok érdekeire. Jehova Isten bizonyosan nem várja el egy családapától, hogy minden idejét a gyülekezeti tevékenységre, a testvérei megsegítésére és arra fordítsa, hogy a felebarátai megmentésben részesüljenek, s ugyanakkor ne törődjön a saját családjának megmentésével. A férfinak legelső felelőssége: a felesége és a gyermekei.”
14 Az Őrtorony 1987/5 száma a 12. oldalon ezt tanácsolta: „Ha családostul vesztek részt a szántóföldi szolgálatban, az közelebb hoz egymáshoz titeket, a gyermekeitek sajátos szükségletei azonban magánidőtök és érzelmi energiátok feláldozását is megkövetelik. Ezért helyes egyensúlyban kell tartanotok, hogy mennyi időt áldoztok . . . a gyülekezeti feladataitokra, mialatt gondoskodtok a ’saját családotok’ szellemi, érzelmi és anyagi szükségleteiről is . . . [Egy kereszténynek meg kell tanulnia, hogy ’főként tulajdon háznépéről gondoskodjon’] (1Timótheus 5:4, 8, NW).”
15. Miért van szüksége bölcsességre és megkülönböztető képességre egy családos vénnek?
15 Egy szentírási példabeszéd kijelenti: „Bölcsesség által épül fel a háznép, és megkülönböztető képesség által bizonyul szilárdan megalapozottnak” (Példabeszédek 24:3, NW). Igen, ahhoz, hogy egy felvigyázó eleget tegyen teokratikus kötelezettségeinek, és ugyanakkor építse saját háznépét, minden bizonnyal bölcsességre és megkülönböztető képességre van szüksége. A Szentírás szerint a felvigyázás több mint egy területe bízatott rá. Ebbe beletartoznak a családi és a gyülekezeti felelősségei. Megkülönböztető képességre van szüksége, hogy egyensúlyban tartsa ezeket (Filippi 1:9, 10). Bölcsességre van szüksége, hogy elsőbbségi sorrendet állítson fel (Példabeszédek 2:10, 11). Bármennyire is felelősnek érzi magát azért, hogy törődjön gyülekezeti kiváltságaival, fel kell ismernie, hogy mint férjnek és családapának az Istentől kapott elsődleges felelőssége a családjáról való gondoskodásra és a családja megmentésére összpontosul.
Jó családapák és egyben jó vének
16. Milyen előnnyel jár egy vén számára az, ha egyben családapa?
16 Az a vén, akinek jó modorú gyermekei vannak, valódi kincs lehet. Ha megtanult gondot viselni családjára, akkor képes lesz segíteni más családoknak is a gyülekezetben. Jobban megérti gondjaikat, és olyan tanácsot tud adni, amely saját tapasztalatát tükrözi vissza. Örömre ad okot, hogy szerte a világon vének ezrei végeznek kiváló munkát mint férjek, családapák és felvigyázók.
17. a) Miről nem szabad megfeledkeznie annak az embernek, aki családapa és egyben vén? b) Hogyan kell a gyülekezet többi tagjának empátiát mutatnia?
17 Ahhoz, hogy egy családapa vén legyen, érett kereszténynek kell lennie, aki — mialatt gondot visel feleségéről és gyermekeiről — úgy tudja megszervezni ügyeit, hogy képes legyen időt és figyelmet szentelni másokra a gyülekezetben. Sosem szabad megfeledkeznie arról, hogy a pásztori munka otthon kezdődik. Tudva azt, hogy mind a családi, mind a gyülekezeti kötelezettségek felelőssége nyugszik a családos vének vállán, a gyülekezet tagjai igyekeznek, hogy ne vegyék igénybe az idejüket indokolatlanul. Például egy vén, akinek a gyermekei másnap reggel iskolába kell hogy menjenek, nem mindig tud tovább maradni az esti összejövetelek után. A gyülekezet többi tagjának meg kell értenie ezt, és együttérzést kell mutatnia (Filippi 4:5).
Becsüljük meg véneinket
18., 19. a) Mit segített megértenünk a Korinthusbeliekhez írt első levél 7. fejezetét magában foglaló vizsgálódásunk? b) Hogyan kell tekintenünk az ilyen keresztény férfiakat?
18 Pálnak a Korinthusbeliekhez írt első levelének 7. fejezetét magában foglaló vizsgálódásunk segített megértenünk, hogy — Pál tanácsát követve — sok olyan egyedül álló férfi van, aki szabadságát a Királyság-érdekek szolgálatára fordítja. Ezrével vannak olyan gyermektelen, házas testvérek is, akik — mialatt kellő figyelmet szentelnek feleségüknek — kiváló felvigyázókként szolgálnak a kerületekben, a körzetekben, a gyülekezetekben és a Watch Tower-fiókhivatalokban feleségük dicséretre méltó együttműködésével. Végül pedig Jehova népének közel 80 000 gyülekezetében sok családapa van, aki nemcsak hogy szerető törődéssel veszi körül feleségét és gyermekeit, hanem időt áldoz arra is, hogy gondoskodó pásztorként szolgálja testvéreit (Cselekedetek 20:28).
19 Pál apostol ezt írta: „A jól forgolódó presbiterek [vének, NW] kettős tisztességre méltattassanak, főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak” (1Timótheus 5:17). Igen, azok a vének, akik helyesen elnökölnek családjuk és a gyülekezet felett, megérdemlik szeretetünket és tiszteletünket. Valóban ’meg kell becsülnünk az ilyeneket’ (Filippi 2:29).
[Lábjegyzetek]
Ismétlésül
◻ Honnan tudjuk, hogy az i. sz. első században sok vén családos ember volt?
◻ Mit követelnek meg a családos vénektől, és miért?
◻ Mit jelent az, hogy ’hívő gyermekei’ vannak, de mi a helyzet, ha egy vén gyermeke nem választja Jehova szolgálatát?
◻ Milyen vonatkozásban kell egy vénnek ’az övéiről gondot viselnie’?
[Kép a 23. oldalon]
Erős családok erős gyülekezeteket alkotnak