Jehova akaratát cselekedték

Feleséget talált Izsáknak

A KÚTNÁL ülő, idősödő férfi kimerült volt. Szolgái és ő tíz tevével tették meg a teljes utat Beérseba környékétől Észak-Mezopotámiáig — több mint 800 kilométeres távolságot.a Most, hogy végre elérték úti céljukat, ez a kifáradt utazó megállt, hogy elgondolkodjon komoly megbízatásán. Ki volt ez a férfi, és miért vállalkozott erre a fáradságos útra?

Ez a férfi Ábrahám szolgája volt, „háza legidősebb” szolgája (1Mózes 24:2, Katolikus fordítás). Bár a beszámoló nem nevezi meg, nyilvánvaló, hogy Eliézer volt, akire Ábrahám úgy utalt egy alkalommal, mint ’házának szolgaszülöttjére’, és akiről úgy beszélt, mint leendő ’örököséről’ (1Mózes 15:2, 3). Természetesen ez még akkoriban volt, amikor Ábrahám és Sára gyermektelenek voltak. Most pedig a fiuk, Izsák már 40 éves, és noha Eliézer többé már nem Ábrahám legfőbb örököse, de azért még a szolgája. Így hát, amikor Ábrahám egy erőpróbát jelentő kéréssel állt elő, Eliézer teljesítette. Vajon mi volt ez?

Egy erőpróbát jelentő megbízatás

Ábrahám napjaiban egy házasság nemcsak a családot érintette, hanem az egész törzset, vagyis a patriarchális közösséget is. Ezért bevett szokás volt, hogy a szülők választottak társat a gyermekeiknek. Ám, amikor Ábrahám a fia, Izsák számára keresett feleséget, nehéz helyzettel nézett szembe. A helybeli kananeusok istentelen szokásai miatt a velük való házasságkötés szóba sem jöhetett (5Mózes 18:9–12). És bár az volt a szokás, hogy egy férfi a saját törzsén belül házasodjon, Ábrahám rokonai több száz kilométerrel távolabb éltek, Észak-Mezopotámiában. Izsákot nem költöztethette oda egyszerűen, mert Jehova ezt ígérte Ábrahámnak: „A te magodnak adom ezt a földet”, Kánaán földjét (1Mózes 24:7). Ezért Ábrahám ezt mondta Eliézernek: „elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak” (1Mózes 24:4).

A hosszú út megtétele után Eliézer a kútnál pihent meg, hogy átgondolja megbízatását. Rájött, hogy az asszonyok nemsokára a kúthoz jönnek, hogy beszerezzék az estére való vízkészletet. Ezért így könyörgött Jehovához: „a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal” (1Mózes 24:14).

Mialatt még imádkozott, egy Rebeka nevű, vonzó, fiatal nő közeledett felé. „Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből” — mondta neki Eliézer. Rebeka meg is tette ezt, s azután így szólt: „A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.” Ez ajánlat volt a javából, mivel egy szomjas teve csupán tíz percen belül 95 liter vizet képes meginni! Akár szomjasak voltak ennyire Eliézer tevéi, akár nem, Rebekának tudnia kellett, hogy a szolgálat, amelyet felajánlott, igen kimerítő lesz. Valóban, „sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek” (1Mózes 24:15–20).

Mivel Eliézer érzékelte Jehova irányítását, Rebekának adott egy arany orrkarikát és két arany karkötőt, amelyek ma 1400 dollárt érnének. Amikor Rebeka elmondta, hogy ő Ábrahám bátyjának, Nákhornak az unokája, Eliézer hálaimát mondott Istennek. „Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához” — mondta (1Mózes 24:22–27). Eliézert elvitték Rebeka családjához. Idővel Rebeka Izsák felesége lett, és abban a kiváltságban részesült, hogy ősanyja lehetett a Messiásnak, Jézusnak.

Tanulságok számunkra

Jehova megáldotta Eliézer imával párosuló erőfeszítését, hogy istenfélő társat találjon Izsáknak. Emlékezz vissza arra, hogy Izsák házassága közvetlen kapcsolatban volt Isten azon szándékával, hogy Ábrahámon keresztül hozzon el egy magot. Így ebből a beszámolóból nem juthatunk arra a következtetésre, hogy mindenki, aki társért imádkozik, csoda folytán meg is fogja kapni. Mégis, ha ragaszkodunk Jehova alapelveihez, ő megadja az ahhoz szükséges erőt, hogy el tudjuk viselni a nehézségeket, amelyeket az életben mindkét állapot magával hozhat — akár a házasság, akár az egyedüllét (1Korinthus 7:8, 9, 28; vö. Filippi 4:11–13).

Eliézernek sok erőfeszítést kellett tennie azért, hogy a Jehova által helyeselt módon cselekedjen. Talán mi is úgy gondoljuk, hogy Jehova irányadó mértékeihez igazodni nem mindig könnyű. Például nehéz lehet olyan foglalkozást találni, amely nem fojtja el a teokratikus tevékenységet, olyan társra találni, aki istenfélő, olyan társaságokra lelni, amelyek építőek, olyan kikapcsolódást találni, amely nem lealjasító (Máté 6:33; 1Korinthus 7:39; 15:33; Efézus 4:17–19). Jehova mégis képes fenntartani azokat, akik elutasítják, hogy megalkudjanak a bibliai alapelvek terén. A Biblia ezt ígéri: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” (Példabeszédek 3:5, 6).

[Lábjegyzet]