Megbízhatóság egy tökéletlen világban

„NEM a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.” Úgy látod, hogy ez a te esetedben is így van? Bátorítson az a tudat, hogy Pál apostolnak is ugyanez volt a problémája, s mégis feddhetetlenségével kimagasló keresztény férfi volt. Nincs itt valami ellentmondás? Pál így elemezte a problémát a Rómában élő keresztényeknek írt levelében: „Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” Miféle bűnre utal Pál, és hogyan kerekedett felül ezen, hogy feddhetetlen ember legyen? (Róma 7:19, 20).

Pál a korábbiakban ezt írta a levelében: „egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.” Ez az „egy ember” Ádám volt (Róma 5:12, 14). Az ádámi bűn — az első ember, Ádám bűne — az oka az emberi faj veleszületett tökéletlenségének, és az amögött rejlő ok is ez, amiért a feddhetetlenség megőrzése igazi erőpróba.

Pálnak azt a nézetét, amelyet a korábban „eredendő bűnnek” nevezett fogalomról alkotott, manapság nem fogadják el széles körben, mivel teológiai körökben elvetik a Bibliának a teremtésről szóló beszámolóját az evolúcióról szóló elméletek kedvéért. Ahogy a Róma 5:12–14-re vonatkozó egyik modernkori szövegmagyarázat megfogalmazza: „a tudósok ezt az egész szakaszt elvetik.” Száz évvel ezelőtt a bibliai szövegmagyarázatok még következetesen ilyen felvilágosítást adtak: „amikor Ádám elkövette a bűnt . . ., minden leszármazottját megfertőzte a bűnnel és annak következményeivel.”a

A feddhetetlenség eredendő elvesztése

Ahogy napjainkban sokan tagadják az első ember, Ádám létezését, úgy Sátán, az Ördögb létét is elvetik, mint valami kitalált, mitológiai alakét. De nem alacsonyabb tekintély mint maga Jézus Krisztus tudatja velünk, hogy Sátán „nem állott meg az igazságban”, más szóval megbízhatatlan volt (János 8:44). És az is Sátán felbujtására történt, hogy Ádám és a felesége, Éva fellázadt Jehova ellen, s így próba alatt az ő feddhetetlenségük is megtört (1Mózes 3:1–19).

Mivel mindannyian Ádám leszármazottai vagyunk, mindnyájan örököljük a bűnre való hajlamot. Salamon, a bölcs férfi ezt a kijelentést tette: „nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék” (Prédikátor 7:20). Mégis, bármelyik ember lehet megbízható. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a feddhetetlenség megőrzése nem követel tökéletes embert.

A feddhetetlenség alapja

Dávid, Izráel királya sokszor hibázott, azt is beleértve, amikor házasságtörést követett el Betshabéval, melyet a feljegyzések is megfelelően alátámasztanak (2Sámuel 11:1–27). Dávid számos hibája arra szolgált, hogy rávilágítson, ő távolról sem volt tökéletes. Mégis, mit látott Jehova ebben az emberben? Dávid fiához, Salamonhoz szólva Jehova ezt mondta: „[járj] előttem . . ., a mint Dávid atyád járt, a szívnek feddhetetlenségében és egyenességben” (1Királyok 9:4, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Bár Dávidnak számos hibája volt, Jehova méltányolta, hogy alapvetően megbízható volt. Vajon miért?

Erre Dávid adta meg a választ, amikor ezt mondta Salamonnak: „az Úr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért” (1Krónika 28:9). Dávid hibázott, de alázatos volt, és azt akarta tenni, ami helyes. Következetesen elfogadta a feddést és a helyreigazítást — sőt, kérte is. „Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet” — ez volt a kérése (Zsoltárok 26:2, Újfordítású revideált Biblia). Dávidon finomított is Jehova. A Bethsabéval elkövetett bűnből eredő kellemetlen következmények például élete végéig elhúzódtak. Dávid ennek ellenére sohasem próbálta igazolni gonosztettét (2Sámuel 12:1–12). Ami még ennél is fontosabb, Dávid soha nem tért el az igaz imádattól. Ez okból és Dávid igazi, szívből jövő bűnbánata és sajnálkozása miatt Jehova kész volt megbocsátani a bűneit, és feddhetetlen emberként fogadta el. (Lásd még: Zsoltárok 51.)

Megbízhatóság a próba alatt

Sátán, az Ördög próbára tette Jézust is azon igyekezetében, hogy megtörje a feddhetetlenségét. Jézusnak nehézségek és szenvedés közepette kellett megőriznie feddhetetlenségét, nem úgy, mint Ádámnak, akinek mint tökéletes embernek az engedelmessége egyszerűen azzal lett próbára téve, hogy utasítást kapott egy isteni törvény betartására. Jézusra ráadásul még annak a tudata is nyomasztólag hatott, hogy az emberi család megváltása az ő feddhetetlenségétől függ (Zsidók 5:8, 9).

Sátán — mivel elhatározta, hogy megtöri Jézus feddhetetlenségét — akkor környékezte meg, amikor Jézus a legjobban le volt gyengülve: akkor, mikor már negyven napot töltött elmélkedéssel és böjtöléssel a pusztában. Háromszor is megkísértette Jézust — azzal, hogy változtassa a köveket kenyérré; hogy ugorjon le a templom oromzatáról abban a hiszemben, hogy az angyali közbelépés úgyis megmentené őt, és így csodálatos jel által adná bizonyítékát messiási mivoltának; és azzal, hogy fogadja el az e világ összes királysága feletti uralkodást, mindössze egyetlen, Sátánnak bemutatott imádati aktus fejében. Jézus azonban mindegyik kísértést elutasította, és megőrizte a feddhetetlenségét Jehova iránt (Máté 4:1–11; Lukács 4:1–13).

Jób feddhetetlensége

Jób állásfoglalása, és az, ahogyan megőrizte feddhetetlenségét a próba alatt, jól ismert. Érdekes módon Jób nem is értette, hogy miért jönnek rá a csapások. Nem tudta, hogy Sátán rossz indítékokat tulajdonított neki, azt állítva, hogy Jób önző okokból szolgálja Istent, és kész feladni feddhetetlenségét azért, hogy mentse az irháját. Isten megengedte, hogy Jób néhány rendkívül keserves tapasztalaton menjen keresztül, ezáltal kimutatva, hogy Sátánnak nem volt igaza (Jób 1:6–12; 2:1–8).

Három hamis barát is színre lépett. Szándékosan félremagyarázták Isten irányadó mértékeit és szándékait. Még Jób felesége is — aki szintén nem érthette a vitakérdést — elmulasztotta bátorítani a férjét ebben az időszakban, amikor rendkívül nagy szüksége lett volna rá (Jób 2:9–13). Jób azonban szilárdan állt. „A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem” (Jób 27:5, 6).

Jób kiváló példája, és sok más hűséges férfi és nő feddhetetlensége is hazugnak bizonyította Sátánt, ahogyan azt a Bibliában feljegyezték.

Feddhetetlenség és a keresztény szolgálat

A feddhetetlenség vajon olyan tulajdonság, amelyet Jehova csak a saját megelégedése végett becsül nagyra? Nem. A feddhetetlenségnek számunkra, mint emberek számára is valódi értéke van. Javunkra szolgált, hogy Jézus így intett bennünket: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Igazából „ez az első és nagy parancsolat”, és ennek a betartása feddhetetlenséget követel meg férfitól, nőtől, illetve gyermektől is (Máté 22:36–38). Mit foglal magában és milyen jutalmakkal jár a feddhetetlenség megőrzése?

Egy feddhetetlen emberben megbízhatnak — nemcsak embertársai, hanem ami még fontosabb, Isten is. A tetteiből látszik, hogy tiszta a szíve, illetve hogy mentes a képmutatástól. Nem fondorlatos vagy tisztességtelen. Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2Korinthus 4:2).

Figyeld meg, hogy Pál olyan magatartásformákat említ, amelyek a keresztény szolgálattal járnak. Hogyan szolgálhatna egy keresztény szolga másokat, ha nem volna „tiszta a keze”, ha nem volna feddhetetlen ember? Az egyik ír vallási rend vezetője, aki nemrég kilépett a rendből, jól rávilágít a lényegre. A The Independent című lap szerint elismerte: „hagyta, hogy egy pedofil pap hosszú idővel azután is gyermekekkel dolgozzon, miután kitudódott, hogy gyermekeket becstelenít meg.” A beszámoló olyan felvilágosítással szolgált, hogy a gyermekek megbecstelenítése már több mint 24 éve tartott. A papot ugyan négy évre börtönbe zárták, de gondolj csak bele, milyen szenvedést okozhatott azoknak a gyermekeknek, akiken erőszakot követett el azok alatt az évek alatt, mivel a felettese híján volt az erkölcsi feddhetetlenségnek, amely arra késztette volna, hogy közbelépjen!

Feddhetetlenség — a vele járó jutalmak

János apostol rettenthetetlen ember volt. Jánost és fivérét, Jakabot a „mennydörgés fiainak” nevezte Jézus a heves lelkesedésük miatt (Márk 3:17). A feddhetetlenségével kimagasló férfi, János, Péterrel együtt elmagyarázta a zsidó vezetőknek, hogy ’nem tehetik, hogy ne szóljanak’ azokról a dolgokról, melyeket hallottak és láttak, amíg Jézussal voltak. János azok között az apostolok között is ott volt, akik ezt mondták: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 4:19, 20; 5:27–32).

Úgy tűnik, hogy amikor János már igencsak túl volt a kilencvenedik életévén, Pátmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” (Jelenések 1:9). Ebben a korban már azt gondolhatta volna, hogy véget ér a szolgálata. De csak egy ilyen feddhetetlen embert lehetett megbízni azzal a feladattal, hogy írja le a Jelenések izgalmas látomását. János ebben is hűségesen járt el. Micsoda kiváltság volt ez neki! És még más kiváltságok is jöttek ezután. Később — nyilván Efézus környékén — megírta evangéliumi beszámolóját és három levelét. Micsoda óriási kiváltságok koronázták a hetven évig tartó, hűséges és megbízható szolgálatát!

Ha valaki általában véve feddhetetlen, az mély megelégedettséget nyújt. Ha valaki Isten szemében is megbízható, az örökké tartó jutalmakat eredményez. Napjainkban egy igaz imádókból álló „nagy sokaság” készülődik arra, hogy belépjen a béke és a harmónia új világába, az örökké tartó élet kilátásával (Jelenések 7:9). A dolgok jelenlegi rendszerének próbái és a Sátán által előidézett nehézségek ellenére fenn kell tartanunk feddhetetlenségünket az erkölcs és az imádat létfontosságú kérdéseiben. Légy nyugodt afelől, hogy azzal az erővel, amelyet Jehova ad, sikerülhet! (Filippi 4:13).

A zsoltáríró Dávid — mind a jelenre, mind a jövőre vonatkoztatva — ezzel biztat bennünket, amikor imában hálát ad Jehovának: „Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. Áldott az Úr . . . Ámen, ámen!” (Zsoltárok 41:13, 14).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 4. oldalon]

Dávid a hibái ellenére is bizalomra méltónak bizonyult

[Kép az 5. oldalon]

Jézus hagyta ránk a legjobb példát a megbízhatóság vonatkozásában

[Kép a 7. oldalon]

Nagy megelégedéssel jár, ha megbízhatóak vagyunk