Megmentés — Amit igazából jelent

„TE MEG vagy mentve?” Akik ezt a kérdést felteszik, azok sokszor úgy érzik, hogy ők azért vannak megmentve, mert „elfogadták Jézust személyes Megmentőjükként”. Mások viszont úgy érzik, hogy többféle út vezet a megmentéshez, és amíg „Jézus a szívedben van”, addig nem számít, hogy mit hiszel, vagy még az sem, hogy melyik egyházhoz tartozol.

A Biblia azt mondja, hogy az az Isten akarata, hogy „minden ember idvezüljön” (1Timótheus 2:3, 4). A megmentés tehát bárki számára elérhető, aki elfogadja. De mit is jelent megmentésben részesülni? Tényleg olyasvalamit, ami egyszerűen csak megtörténik veled, és részedről ez csekély vagy semmi erőfeszítést sem igényel?

A „megmentés” szó ’veszélytől vagy pusztulástól való megszabadulást’ jelent. Az igazi megmentés ennélfogva többet foglal magában derűs elmebeli állapotnál. Azt jelenti, hogy az ember megmentésben részesül a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének elpusztítása idején, és végül magától a haláltól! De hát ki az, akit Isten meg fog menteni? Válaszul vizsgáljuk meg, hogy mit tanított Jézus Krisztus erről a témáról. Vizsgálódásod eredménye talán meglep majd téged.

Megmentés — minden vallásban megtalálható?

Egy alkalommal Jézus egy szamaritánus asszonnyal beszélgetett. Bár nem volt zsidó, mégis nagyon helyesen hitt abban, hogy eljön majd a Messiás, „a ki Krisztusnak mondatik” (János 4:25). Vajon ez a hit elegendő volt ahhoz, hogy megmentésben részesüljön? Nem, mivel Jézus nyíltan ezt mondta az asszonynak: „Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek.” Jézus tudta, hogy ha ez az asszony megmentést szeretne nyerni, akkor ki kell igazítania az imádati formáját. Jézus ezért ezt a magyarázatot adta: „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (János 4:22, 23).

Egy másik alkalom, amikor Jézus felfedte a megmentésre vonatkozó nézetét, a farizeusokkal — a judaizmus előkelő vallási szektájával — volt kapcsolatban. A farizeusok felépítettek egy imádati rendszert, és abban hittek, hogy ez Isten helyeslését élvezi. De figyeld meg, milyen szavakat intézett Jézus a farizeusokhoz: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai” (Máté 15:7–9).

Mi a helyzet ma azzal a sok vallási csoporttal, amely azt állítja, hogy hisz Krisztusban? Vajon mindegyiket elismerné Jézus, mint amelyek törvényes útjai annak, hogy megmentést nyerjenek? Nem kell találgatnunk ebben a tekintetben, hiszen Jézus világosan kijelentette: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté 7:21–23).

A megmentéshez létfontosságú a pontos ismeret Jézusról

Jézusnak ezek a szavai kijózanító következtetésekre indítanak. Azt jelzik, hogy sok hitbuzgó ember kudarcot vall ’az Atya akaratának cselekvésében’. Akkor hát hogyan nyerhet valaki igazi megmentést? A Timótheushoz írt első levél 2:3., 4. verse (NW) ezt a választ adja: „[Isten] azt akarja, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön és az igazság pontos ismeretére jusson.” (Vö. Kolossé 1:9, 10.)

Az ilyen ismeret létfontosságú a megmentés elnyeréséhez. Amikor egy római börtönőr megkérdezte Pál apostolt és társát, Silást, hogy „mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?”, akkor ezt válaszolták: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!” (Cselekedetek 16:30, 31). Vajon ez azt jelentette, hogy a börtönőrnek és családjának mindössze arra volt szükségük, hogy bizonyos érzés legyen a szívükben? Nem, már csak azért sem, mert anélkül nem tudtak igazán ’hinni az Úr Jézus Krisztusban’, hogy ne értették volna meg valamennyire azt, hogy ki volt Jézus, mit tett, és mit tanított.

Jézus például tanított egy égi kormányzat — „Isten királysága” — létrejöttéről (Lukács 4:43, Csia fordítás). A keresztény erkölcsről és viselkedésről is lefektetett alapelveket (Máté 5—7 fejezet). Körvonalazta, hogy tanítványai milyen álláspontra helyezkedjenek, amikor politikai kérdésekre kerül sor (János 15:19). Egy világméretű tanítóprogramot hozott létre, és megbízta követőit, hogy vegyenek részt benne (Máté 24:14; Cselekedetek 1:8). Igen, ’Jézusban hinni’ sok dolog megértését jelentette! Nem csoda hát, hogy Pál és Silás „hirdeték néki [a börtönőrnek] az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának” még azelőtt, hogy ezek az új hívők megkeresztelkedtek (Cselekedetek 16:32, 33).

Istenről is létfontosságú a pontos ismeret

A Jézusba vetett valódi hithez szükségszerűen hozzátartozik az is, hogy azt az Istent imádjuk, akit maga Jézus imádott. Jézus így imádkozott: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).

Isten Fia a földi szolgálata idején mindig Atyjára irányította a figyelmet, nem saját magára. Soha nem állította magáról, hogy ő a Mindenható Isten (János 12:49, 50). Jézus számos alkalommal világossá tette Isten elrendezésében betöltött tisztét, kijelentve, hogy ő alárendeltje az Atyjának (Lukács 22:41, 42; János 5:19). Jézus így nyilatkozott: „az én Atyám nagyobb nálamnál” (János 14:28). A te egyházad megtanította neked, hogy igazából milyen kapcsolat van Isten és Krisztus között? Vagy arra vettek rá, hogy elhidd, Jézus maga a Mindenható Isten? Megmentésed a helyes értelmezés birtoklátásól függ.

Jézus az Úr Imájában sürgette tanítványait, hogy ekként imádkozzanak: „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). A legtöbb fordítás eltitkolta Isten nevét, és „Úr” szóval fordította. Az „Ótestamentum” régi példányaiban azonban Isten neve több mint hatezerszer fordul elő! A Zsoltárok 83:19-ben ezt olvassuk: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” Téged tanítottak-e Isten nevének, a Jehova névnek a használatára? Ha nem, akkor veszélyben forog a megmentésed, mivel „mindaz, a ki az Úrnak [Jehovának, NW] nevét segítségül hívja, megtartatik” (Cselekedetek 2:21; vö. Jóel 2:32).

Szellemmel és igazsággal

Jézus Krisztus Isten Szavára, a Bibliára is ráirányította a figyelmet. Amikor kifejtette Isten nézetét bizonyos kérdésekről, gyakran mondta ezt: „Meg van írva” (Máté 4:4, 7, 10; 11:10; 21:13). Jézus a halála előtti éjszakán így imádkozott a tanítványaival kapcsolatosan: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság” (János 17:17).

A Bibliának, Isten Szava tanításainak a megértése tehát egy újabb feltétele a megmentésnek (2Timótheus 3:16). Csak a Biblia válaszol olyan kérdésekre, mint: Mi az élet értelme? Miért engedte meg Isten, hogy ilyen sokáig folytatódjon a gonoszság? Mi történik az emberrel, amikor meghal? Isten tényleg tüzes pokolban kínozza az embereket? Mi Isten szándéka a földdel?a Ezeknek a vitapontoknak a helyes értelmezése nélkül nem lehet Istent megfelelő módon imádni, hiszen Jézus ezt mondta: „az igazi imádók lélekben, és igazságban [szellemmel és igazsággal, NW] imádják az Atyát” (János 4:23).

A hit tettekre indít

A megmentés többet foglal magában puszta információszerzésnél. Egy fogékony szívben az Istenről szóló pontos ismeret hitet eredményez (Róma 10:10, 17; Zsidók 11:6). Az ilyen hit tettekre indítja az embert. A Biblia például erre figyelmeztet: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől” (Cselekedetek 3:19).

Igen, a megmentés azt is magában foglalja, hogy hozzáigazodunk Istennek a viselkedésre és erkölcsre vonatkozó irányadó mértékeihez. Isten Szava átformáló hatására az embert addigi életén át kísérő hazudozási és csalási szokások a becsületességnek és az igazmondásnak adják át a helyüket (Titus 2:10). Abbamaradnak az erkölcstelen szokások, mint például a homoszexualitás, a házasságtörés és a paráznaság, és a tiszta erkölcsi viselkedés váltja fel őket (1Korinthus 6:9–11). Ez nem csupán érzelmeken alapuló, időleges tartózkodás ezektől a dolgoktól, hanem Isten Szava gondos tanulmányozásából és alkalmazásából eredő végleges változás (Efézus 4:22–24).

Idővel egy becsületes szívű egyént arra indítja Isten iránti szeretete és nagyrabecsülése, hogy teljes mértékben átadja magát neki, és ezt vízben történő keresztelkedéssel szemléltesse (Máté 28:19, 20; Róma 12:1). A megkeresztelt keresztények Isten szemében megmentettek (1Péter 3:21). E gonosz világ közelgő pusztulása idején Isten teljes mértékben megmenti őket azáltal, hogy megőrzi őket azon a nyomorúságon át (Jelenések 7:9, 14).

Amit a megmentés jelenthet számodra

Ebből a rövid fejtegetésből világos, hogy a megmentés elnyerése többet foglal magában annál, hogy ’Jézus a szívedben van’. Pontos ismeretszerzést jelent Jehova Istenről és Jézus Krisztusról, és a szükséges változtatások megtételét az egyén életében. Ennek megtevése talán ijesztőnek tűnik, de Jehova Tanúi készségesen segítenek neked ebben a törekvésedben. Ingyenes házi bibliatanulmányozás által segíteni tudnak neked, hogy elkezdj járni az igazi megmentés ösvényén.b

Isten eljövendő ítéletnapjának közelségére való tekintettel még sosem volt sürgetőbb, hogy ezt tedd! Most van itt annak az ideje, hogy megszívleljük a próféta szavait: „míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” (Sofóniás 2:2, 3).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Megmentést eredményez:

◻ A pontos ismeret szerzése Istenről és Jézusról (János 17:3).

◻ A hit gyakorlása (Róma 10:17; Zsidók 11:6).

◻ A bűnbánat és a megtérés (Cselekedetek 3:19; Efézus 4:22–24).

◻ Az önátadás és a megkeresztelkedés (Máté 16:24; 28:19, 20).

◻ A folyamatos nyilvános hirdetés (Máté 24:14; Róma 10:10).

[Képek a 7. oldalon]

A Biblia tanulmányozása, a tanultak alkalmazása, az önátadás és a keresztelkedés; ezek a megmentéshez vezető lépések