Eredményes tanulókból eredményes misszionáriusok
„MÉG mindig alig hiszem el, hogy ebben a kiváltságban lehetett részünk!” — így kiáltott fel Will arra a képzésre utalva, melyet ő és felesége, Patsy éppen befejeztek mint az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 103. osztályának tanulói. Zahid és Jeni egyetértettek. „Megtiszteltetésnek érezzük, hogy itt lehetünk” — mondták. Minden tanuló szorgalmas munkát végzett az iskolában. Már égtek a vágytól, hogy elkezdhessék misszionáriusi életpályájukat. Először azonban 1997. szeptember 6-án a diplomaosztási programon szeretetteljes tanácsot kaptak, mely segít majd nekik, hogy eredményesek legyenek misszionáriusi megbízatásukban.
A program elnöklője a Vezető Testület egyik tagja, Theodore Jaracz volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy — a Bétel-családdal és a Watch Tower Society 48 fiókhivatalából jött küldöttekkel együtt — barátok és rokonok jöttek el az Egyesült Államokból, Európából, Kanadából és Puerto Ricóból, hogy biztosítsák a tanulókat támogatásukról és szeretetükről. Jaracz testvér megjegyezte, hogy azok a misszionáriusok, akiket a kereszténység egyházai küldenek ki, gyakran elfordulnak a misszionáriusi munkától, és kezdenek erőfeszítéseket tenni a tudomány terén, sőt még a politikába is belekeverednek. Ezzel ellentétben a Gileádon végzettek azt teszik, aminek elvégzésére kiképezték őket. A Bibliát tanítják az embereknek.
Ezután Robert Butler, aki a Társulat brooklyni hivatalában szolgál, a következő témáról beszélt: „Tedd eredményessé utadat”. Kifejtette, hogy míg az emberek az eredményességet az anyagi vagy más személyes nyereség szempontjából mérik le, ami igazán számít, az az, hogy Isten hogyan méri le az eredményességet. Jézus szolgálata eredményes volt, nem azért, mert sokakat megtérített, hanem mert hűséges volt a megbízatásában. Jézus dicsőséget szerzett Jehovának, és nem hagyta, hogy megfertőzze a világ (János 16:33; 17:4). Ezek azok a dolgok, melyeket minden keresztény megtehet.
„Legyetek mindenkinek szolgái”, tanácsolta Robert Pevy, aki korábban misszionárius volt Keleten. Pál apostol eredményes misszionárius volt. Mi volt a titka? Mindenki szolgájává tette magát (1Korinthus 9:19–23). Az előadó kifejtette: „Az a Gileád-végzős, akinek ilyen a hozzáállása, nem úgy fogja tekinteni a misszionáriusi szolgálatot, mint egy fajta karrierbeli előléptetést vagy lépcsőfokot még fontosabb poziciókhoz a szervezetben. A misszionáriust csupán egyetlen dolog indítja, hogy elvégezze megbízatását — szolgálni akar, mert ez a szolgák feladata.”
Gerrit Lösch — aki szintén a Vezető Testület tagja — tanácsát főként a 2Korinthus 3. és 4. fejezetére alapozta (Csia fordítás), és így buzdította a tanulókat: ’Tükrözzük vissza Jehova dicsőségét’. Emlékeztette őket, hogy Isten ismerete a fényhez hasonló, amely megvilágosítja a keresztényt, ha megnyitja szívét annak befogadására. Visszatükrözzük ezt a fényt a jó hír hirdetése által és a jó magaviseletünk megőrzése által. „Időnként talán alkalmatlannak érzitek magatokat” — ismerte el. „Amikor ilyen érzések jönnek elő, bízzatok Jehovában, hogy »amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való«” (2Korinthus 4:7). Megismételve Pál 2Korinthus 4:1-ben feljegyzett szavait, Lösch testvér ezekkel a szavakkal fordult a tanulókhoz: „Ne adjátok fel misszionáriusi megbízatásotokat. Őrizzétek meg tükrötöket fényesnek!”
Karl Adams, a Gileád oktatói karának egyik tagja a következő érdekfeszítő témáról beszélt: „Hol van Jehova?” A kérdés nem Istennek a világegyetemben elfoglalt helyére vonatkozik, hanem annak szükségességére, hogy figyeljünk Jehova nézőpontjára és vezetésének megnyilvánulásaira. „Nyomás alatt még egy olyan személy is, aki éveket töltött Jehova szolgálatában, szem elől tévesztheti ezt” — mondta az előadó (Jób 35:10). Mi a helyzet napjainkban? 1942-ben Isten népe útmutatás hiányában volt. Vajon a prédikálómunka befejeződött, vagy volt még további munka, amelyet el kellett végezni? Mi volt Jehova akarata népével kapcsolatban? Amint tanulmányozták Isten Szavát, a válasz nyilvánvalóvá vált. Adams testvér kijelentette: „Mielőtt a naptári év véget ért volna, az Őrtorony Gileád Biblia Iskola terveinek készítése már folyamatban volt.” Jehova minden bizonnyal megáldotta az iskola által kiküldött misszionáriusok munkáját.
Mark Noumair volt a második oktató, aki előadást tartott. Előadásában, melynek címe „Hogyan fogod használni talentumaidat?”, arra buzdította a tanulókat, hogy használják fel a képzést, amit a Gileádon kaptak, amint megérkeznek új megbízatásuk helyére. „Közeledjetek másokhoz” — mondta. „Kapcsolódjatok be az életbe. Lelkesen tanuljatok az ország szokásairól, történelméről, humoráról. Minél hamarabb megtanuljátok a nyelvet, annál jobb helyzetben lesztek.”
A buzgó tanulók örömet találnak a szolgálatban
Azonfelül, hogy a tanulásnak szentelték magukat, mialatt a Gileádon voltak, a tanulókat 11 helyi gyülekezetbe jelölték ki. A hétvégeken buzgón vettek részt a prédikálótevékenységben. Wallace Liverance, a Gileád oktatói karának tagja meghívott többeket, hogy osszanak meg néhány tapasztalatot a hallgatókkal. Örömük szemmel látható volt, amint elmondták tapasztalataikat, melyeket a bevásárlóközpontokban, parkolóhelyeken, üzleti negyedekben, az utcákon és a házról házra végzett tanúskodás során szereztek. Néhányan közülük alkalmakat kerestek arra, hogy elérjék az idegen ajkú személyeket, akik a gyülekezetük területén laktak és dolgoztak. Legalább tíz házi bibliatanulmányozást vezettek be és folytattak a 103. osztály tanulói a képzésük öt hónapja alatt.
Régóta szolgáló misszionáriusok megosztják az eredményesség titkát
Ezt az élvezetes programrészt követően Patrick Lafranca és William Van de Wall meghívott hét fiókbizottsági tagot, hogy körvonalazzák azokat a tanulságokat, melyeket misszionáriusi életpályájuk során tanultak meg, hogy az osztály a javára fordíthassa azt. Arra figyelmeztették a végzősöket, hogy úgy tekintsék misszionáriusi megbízatásukat, mint amelyet Jehovától kaptak, és határozzák el, hogy ragaszkodnak ehhez a megbízatáshoz. Beszéltek azokról a pozitív hatásokról, melyeket a Gileádon képzett misszionáriusok más országokban folyó munkára gyakoroltak.
Mi segített ezeknek a fiókbizottsági tagoknak, hogy évtizedeken keresztül boldog, termékeny misszionáriusokként szolgáljanak? Szorosan együttműködtek a helyi testvérekkel, és tanultak tőlük. Azonnal nekiláttak a nyelvtanulásnak, amint megérkeztek megbízatásuk helyére. Megtanulták, hogy rugalmasnak kell lenniük, és alkalmazkodniuk kell a helyi szokásokhoz. Charles Eisenhower, aki a Gileád első osztályában végzett és 54 éve misszionárius, megosztott 5 „titkot”, amelyet az eredményes misszionáriusok megtanultak: 1. rendszeresen tanulmányozniuk kell a Bibliát, 2. tanulniuk kell a nyelvet, 3. aktívnak kell lenniük a szolgálatban, 4. dolgozniuk kell a misszionáriusotthon békéjéért, 5. rendszeresen imádkozniuk kell Jehovához. A tanulókra nem csupán az gyakorolt mély benyomást, hogy gyakorlatias tanácsokat kaptak, hanem az a szembetűnő öröm is, melyet ezek a tapasztalt misszionáriusok találtak a Jehovának végzett szolgálatukban. Ahogyan Armando és Lupe kifejezték: „boldogok, amikor az életükről beszélnek.”
Az interjúk után még egy előadás volt hátra. Albert Schroeder, a Vezető Testület tagja a következő témát választotta: „Az Isten Szavával való hűséges sáfárkodás feltárja az igazság drágaköveit”. Mivel a Biblia a Gileád Iskola fő tankönyve, a tanulók érdeklődéssel figyelték, mit fog mondani. Schroeder testvér rámutatott, hogy amikor 50 évvel ezelőtt hozzákezdtek a New World Translation of the Holy Scriptures készítéséhez, az Új Világ Bibliafordító Bizottság felkent tagjai nem az emberek helyeslését keresték, hanem a szent szellem vezetésére támaszkodtak (Jeremiás 17:5–8). Az utóbbi időben néhány hatóság mégis elismerte a New World Translation által felállított magas irányadó mértéket. Egy tudós a Társulatnak küldött levelében ezt írta: „Megismerem a minőségi kiadványt, ha látok egyet; az Önök »Új Világ Bibliafordító Bizottsága« kiváló munkát végzett.”
Az előadás után a tanulók megkapták diplomájukat, és bejelentették megbízatási helyeiket a hallgatóság előtt. Megható pillanat volt ez az osztály tagjai számára. Amint az osztály képviselője felolvasott egy köszönőlevelet, sokaknak összeszorult a torkuk és könny szökött a szemükbe. Néhányan a tanulók közül évek óta készültek a misszionáriusi munkára. Tudva, hogy a Gileád-képzést angolul vezetik le, néhányan átmentek angol nyelvű gyülekezetekbe, hogy fejlesszék beszédkészségüket. Mások olyan helyekre költöztek, ahol nagyobb szükség volt úttörőkre, akár a saját országukban, akár külföldön. Megint mások tapasztalatok olvasása vagy kutatások végzése által, vagy azáltal készültek fel, hogy újra és újra megnézték A föld végső határáig című videokazettát, melyet a Társulat készített.
Willt és Patsyt, akiket a cikk elején említettünk, lenyűgözte az a személyes érdeklődés, melyet a tanulók iránt mutattak. „Olyanok, akik nem is ismertek bennünket, átöleltek és fényképet készítettek rólunk. A Vezető Testület egyik tagja kezet fogott velünk és azt mondta: »Büszkék vagyunk rátok!«” Nem kétséges, a 103. osztály tanulóit mélységesen szeretik. Jól kiképezték őket. Az oktatás, melyet a Gileádon kaptak, lehetővé teszi számukra, hogy eredményes tanulókból eredményes misszionáriusokká váljanak.
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
Osztálystatisztika
A képviselt országok száma: 9
A kijelölt országok száma: 18
A tanulók létszáma: 48
A házaspárok száma: 24
Átlagéletkor: 33
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 12
[Kép a 23. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskolát elvégző 103. osztály
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
(1) Bunn, A.; Dahlstedt, M.; Campaña, Z.; Boyacioglu, R.; Ogando, G.; Nikonchuk, T.; Melvin, S. (2) May, M.; Mapula, M.; Lwin, J.; Hietamaa, D.; Hernandez, C.; Boyacioglu, N.; Sturm, A.; Melvin, K. (3) Thom, J.; Mapula, E.; Nault, M.; Teasdale, P.; Wright, P.; Pérez, L.; Shenefelt, M.; Pak, H. (4) Murphy, M.; Campaña, J.; Stewart, S.; Cereda, M.; Reed, M.; Pérez, A.; Teasdale, W.; Pak, J. (5) Stewart, D.; Wright, A.; Cereda, P.; Nikonchuk, F.; Reed, J.; Hietamaa, K.; Ogando, C.; Shenefelt, R. (6) Murphy, T.; Hernandez, J.; Nault, M.; Bunn, B.; Thom, R.; Dahlstedt, T.; Lwin, Z.; May, R.; Sturm, A.
[Kép a 24. oldalon]
Vajon hová fogunk menni?