A keresztényiség tevékenység közben a zűrzavar idején

AZ EGÉSZ hirtelen, egy nap alatt kezdődött, 1994 áprilisában. A burundi és a ruandai elnök életét veszítette egy repülőszerencsétlenségben. Néhány órán belül Ruandát elborította a rettenetes méreteket öltött erőszak. Alig több mint három hónap alatt 500 000-nél is több ruandai halt meg — férfiak, nők és gyerekek. Néhányan úgy utalnak erre az időszakra, mint a „népirtás” ideje.

Ruanda 7,5 milliós lakosságának a fele arra kényszerült, hogy elmeneküljön. Közülük 2,4 millióan a szomszédos országokban kerestek menedéket. Ez volt a menekültek legnagyobb és leggyorsabban lezajlott kivonulása a modernkori történelem folyamán. Sietve menekülttáborokat állítottak fel Zaire-ban (most Kongói Demokratikus Köztársaság), Tanzániában és Burundiban. Néhány tábor 200 000 embernek nyújtott menedéket — ezek a legnagyobbak a világon.

A menekültek között sokan voltak Jehova Tanúi is, olyan békeszerető emberek, akik alkalmazzák a bibliai alapelveket életükben. Bárhol éljenek is, szilárdan kitartanak a semlegesség mellett, és alkalmazzák azt az alapelvet, melyet az Ésaiás 2:4 szavai juttatnak kifejezésre: „csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” Jehova Tanúi széles körben úgy ismertek, mint olyan vallásos csoport, amely nem vett részt a ruandai népirtásban.

Jézus Krisztus azt mondta, hogy követői „nem e világból valók”. Mivel azonban „a világban vannak”, nem tudják mindig elkerülni a nemzetek zűrzavarait (János 17:11, 14). A ruandai népirtás folyamán csaknem 400 Tanú vesztette életét. Körülbelül 2000 Tanú és a Királyság-üzenet iránt érdeklődő személy vált menekültté.

Vajon az, hogy nem része a világnak, azt jelenti, hogy Jehova Tanúi nem tesznek semmit, amikor szerencsétlenség súlyt? Nem. Isten Szava ezt mondja: „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jakab 2:15–17). Felebarátaik iránt érzett szeretetük arra indítja a Tanúkat, hogy azoknak is segítsenek, akik nem osztják vallásos hitnézeteiket (Máté 22:37–40).

Bár Jehova Tanúi a világ minden részén vágyakoztak az után, hogy segíthessenek a szerencsétlen helyzetben lévő hittársaiknak Ruandában, a segélyakció irányításával Nyugat-Európát bízták meg. 1994 nyarán Európából önkéntes Tanúk egy csoportja sietett afrikai keresztény testvéreik és testvérnőik segítségére. Jól szervezett táborokat és ideiglenes kórházakat állítottak fel a ruandai menekülteknek. Hatalmas mennyiségű ruhát, takarót, élelmet és bibliai irodalmat szállítottak nekik repülőn vagy egyéb úton. Több mint 7000 háborútól meggyötört személy részesült a segélyakcióban — ez csaknem háromszorosa volt Jehova Tanúi számának Ruandában abban az időben. Az év decemberében menekültek ezrei, köztük Jehova Tanúi legtöbbje is, visszatértek Ruandába, hogy újrakezdjék életüket.

Háború Kongóban

Háború tört ki 1996-ban a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén. Ez a terület határolja Ruandát és Burundit. Újra kezdődött a nemi erőszak és az öldöklés. Golyók süvítése és égő falvak közepette menekültek az emberek, hogy mentsék az életüket. Jehova Tanúit is utolérte a zűrzavar, és körülbelül 50-en meghaltak. Néhányukat egy-egy eltévedt golyó ölt meg. Másokat azért gyilkoltak meg, mert egy bizonyos etnikai csoporthoz tartoztak, vagy mert összetévesztették őket az ellenséggel. Egy falut, ahol 150 Tanú élt, tűz pusztított el. Más falvakban házak tucatjait és néhány Királyság-termet felgyújtottak. Az otthonuktól és vagyonuktól megfosztott Tanúk más területekre menekültek, és ott hittársaiktól kaptak segítséget.

A háborút éhínség követi, amint a termés tönkremegy, fosztogatják az élelmiszer-tartalékokat, a szállítási útvonalakat pedig lezárják. A beszerezhető élelmiszer drága. Kisanganiban 1997 májusának elején egy kilogramm burgonya ára körülbelül három dollár volt, amely messze meghaladta a legtöbb ember anyagi lehetőségeit. A többség naponta csupán egyetlen étkezést engedhetett meg magának. Magától értetődik, hogy az élelmiszerhiányt betegség követi. A rosszultápláltság legyengíti a szervezet ellenálló képességét a maláriával, a hasmenéses megbetegedésekkel és a gyomorbetegségekkel szemben. Leginkább a gyermekek szenvednek és halnak meg.

A szükség felmérése

Jehova Tanúi Európában ismét gyorsan reagáltak a szükségre. 1997 áprilisára egy Tanúkból álló segélycsoport — köztük két orvos — érkezett repülőn gyógyszerekkel és pénzzel. Gomában a helyi Tanúk már szerveztek segélyezési bizottságokat a helyzet felmérésére, hogy azonnali segítséget lehessen adni. A csoport átkutatta a várost és a környező területeket. Hírvivőket küldtek ki, hogy jelentést hozzanak több távoli területről. Információt kaptak a Gomától több mint 1000 kilométerre nyugatra lévő Kisanganiból is. A helyi testvérek segítettek a segélyakciók irányításában Gomában, ahol közel 700 Tanú él.

Az egyik gomai keresztény vén ezt mondta: „Mélyen megindított bennünket, amikor láttuk testvéreinket, akik olyan messziről eljöttek, hogy segítsenek nekünk. Mielőtt megérkeztek, egymásnak segítettünk. A testvéreknek vidékről Gomába kellett menekülniük. Néhányan elveszítették otthonukat, és elhagyták földjüket. Befogadtuk őket az otthonunkba, és megosztottuk velük ruháinkat és azt a kevés élelmet, amink volt. Amit helyileg megtehettünk, az nem volt túl sok. Néhányan közülünk rosszultápláltság miatt szenvedtek.

Az európai testvérek azonban pénzt hoztak, így élelmiszert vásárolhattunk, amely egyébként kevés volt és nagyon drága. Az élelem a legjobbkor érkezett, mivel sokaknak semmi ennivalójuk nem volt otthon. Szétosztottuk az élelmiszert a Tanúk és a nem Tanúk között egyaránt. Ha a segítség nem akkor érkezett volna, sokkal többen halnak meg — főleg a gyerekek. Jehova megmentette népét. Ez nagy hatással volt azokra, akik nem Tanúk. Sokan kifejezték észrevételeiket az egységünkre és a köztünk lévő szeretetre vonatkozóan. Néhányan elismerték, hogy miénk az igaz vallás.”

Bár helyben vásároltak élelmiszert, és gyógyszerről gondoskodtak, még több mindenre volt szükség: ruhára és takarókra, valamint nagyobb mennyiségű élelemre és gyógyszerekre. Segítségre volt szükség a lerombolt házak újjáépítéséhez is.

Az emberek bőkezűen adakoznak

A testvérek Európában ismét lelkesen segítettek. Jehova Tanúi hivatala Louviersben (Franciaország) felhívást intézett a gyülekezetekhez Rhône völgyében, Normandiában és Párizs egyes részein. Egy másik szentírási alapelv, amely ekkor lépett életbe, a következő: „A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:6, 7).

Ezrek ragadták meg örömmel a lehetőséget az adakozásra. Ruhákkal, cipőkkel és más dolgokkal teli dobozok és táskák özöne indult el a Királyság-termekbe, majd Jehova Tanúi franciaországi fiókhivatalába szállították azokat. Ott 400 önkéntes állt készen, hogy részt vegyen a „Segély Zaire-nak” akció következő lépésében. Amint az adományok beérkeztek, az önkéntesek a ruhákat szétválogatták, összehajtogatták és dobozokba rakták, amelyeket 30-asával raktak egy raklapra. A gyerekek gondoltak fiatal afrikai testvéreikre és testvérnőikre, és játékokat küldtek — fényes játék autókat, búgócsigákat, babákat és játék mackókat. Ezeket a létszükségleti dolgokkal együtt csomagolták. Összesen kilenc 12 méter hosszú konténert raktak tele és küldtek Kongóba.

Mennyi segélyt küldtek Közép-Afrikába a Belgiumban, Franciaországban és Svájcban élő Tanúk ezreinek segítségével? 1997 júniusára a teljes mennyiség 500 kilogramm gyógyszer, 10 tonna magas fehérjetartalmú keksz, 20 tonna egyéb élelmiszer, 90 tonna ruhanemű, 18 500 pár cipő és 1000 takaró volt. Ezenkívül bibliai irodalmat is szállítottak repülőn. Mindezt nagyra értékelték, mivel vigasztalta a menekülteket, és segített nekik, hogy kitartsanak a próbáikban. A szállítmány értéke összesen csaknem 1 000 000 dollár volt. Az ilyen hozzájárulások a testvériség és a szeretet bizonyítékai voltak azok között, akik Jehovát szolgálják.

Szétosztás Kongóban

Amint a szállítmányok megérkeztek Kongóba, két testvér és egy testvérnő jött Franciaországból, hogy a helyi segélyezési bizottságokkal dolgozzon. A hálával kapcsolatban, melyet a kongói Tanúk kimutattak, Joseline ezt mondta: „Sok köszönőlevelet kaptunk. Egy szegény testvérnő egy malachitdíszt adott nekem. Mások képeket adtak magukról. Amikor eljöttünk onnan, a testvérnők megcsókoltak, megöleltek minket, és sírtak. Én is sírtam. Sokan olyan megjegyzéseket tettek, mint például »Jehova jó. Jehova gondol ránk.« Tehát felismerték, hogy ezt az adományozást Jehovának kell tulajdonítani. Amikor szétosztottuk az élelmet, a testvérek és testvérnők Királyság-énekekkel dicsérték Jehovát. Ez nagyon megható volt.”

Egy orvos, név szerint Loic, a csoport egyik tagja volt. Sokan gyűltek össze a Királyság-teremben, és türelmesen vártak, amíg sorra kerültek, hogy segítséget kérjenek tőle. Egy kongói testvérnő, aki szintén részt akart venni a munkában, 40 fánkot készített és osztott szét azok között, akik az orvosra vártak. Mivel körülbelül 80-an voltak, mindenki egy fél fánkot kapott.

Segítség azoknak, akik nem Tanúk

Ezt az emberbaráti segítséget nem csupán Jehova Tanúi kapták. Mások is részesültek belőle, ugyanannyian, amennyien 1994-ben. Ez összhangban van azzal, amit a Galátzia 6:10 mond: „Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.”

A Tanúk gyógyszert és ruhát juttattak több általános iskolának és egy árvaháznak Goma közelében. Az árvaház 85 gyereknek ad otthont. Egy korábbi út során, amikor felmérték a helyzetet, a segélycsoport meglátogatta az árvaházat, és megígérte, hogy szállít nekik 50 doboz magas fehérjetartalmú kekszet, ruhacsomagokat, 100 takarót, gyógyszert és játékokat. A gyerekek sorba álltak az udvaron, és énekeltek a látogatóknak. Azután egy különleges kérésük volt — kaphatnának-e egy futball-labdát, hogy focizhassanak?

Néhány héttel később a segélycsoport teljesítette ígéretét a szállítmánnyal kapcsolatban. A bőkezűség és az, amit a bibliai kiadványokban olvasott, nagy hatással volt az árvaház igazgatójára, aki azt mondta, afelé halad, hogy ő is Jehova egyik Tanújává váljon. És kaptak-e a gyerekek egy futball-labdát? „Nem — válaszolta Claude, a francia segélycsoport koordinátora. — Két futball-labdát adtunk nekik.”

Menekülttáborok

A segély nem korlátozódott csupán Kongóra. Menekültek ezrei érkeztek a háborús övezetből egy szomszédos országba, ahol gyorsan három menekülttábort állítottak fel. A Tanúk elutaztak oda is, hogy megnézzék, mit tehetnek. Amikor ez a beszámoló készült, a tábor 211 000 menekültnek nyújtott menedéket, akik főként Kongóból érkeztek. Körülbelül 800-an voltak a Tanúk és gyermekeik, valamint azok a személyek, akik érdeklődést mutattak a Királyság jó híre iránt. Egy azonnali nehézség a táborokban az élelemhiány volt. Az egyik táborban az élelem — mint például hároméves bab — csupán három napra volt elegendő.

Ennek ellenére a Tanúk jó hangulatban voltak. Bár kevés bibliai irodalmuk volt, rendszeresen tartottak összejöveteleket a szabad ég alatt, hogy építsék magukat szellemileg. Tevékenyek voltak abban is, hogy a táborban prédikálják másoknak Isten Királysága jó hírét (Máté 24:14; Zsidók 10:24, 25).

A Tanúkból álló felmérő csoportban volt egy orvos is. Bár a hatóságok minden táborban csupán néhány napot engedélyeztek számukra, mégis tartottak orvosi tanácsadásokat. Gyógyszereket és pénzt hagytak a keresztény véneknél. Így a testvérek életben maradhattak. Reménykedtek abban is, hogy a táborokban lévő Tanúk hamarosan visszatérhetnek szülőföldjükre.

Mit mondhatunk a jövőről? Jézus Krisztus megjövendölte, hogy ez az időszak, amelyben élünk, a nagy zűrzavar ideje lesz, olyan idő, melyet háborúk és élelmiszerhiányok jellemeznek (Máté 24:7). Jehova Tanúi tudják, hogy csakis Isten Királysága fog véget vetni a szenvedésnek, amely most tapasztalható a földön. Uralkodása alatt földi otthonunk a béke, bőség és örökké tartó boldogság paradicsomává válik az engedelmes emberiség számára (Zsoltárok 72:1, 3, 16). A Tanúk addig is hirdetik ennek az égi Királyságnak a jó hírét, és továbbra is folytatják azok megsegítését, akik társaik az imádatban, és másokét is a szükség idején.

[Oldalidézet a 4. oldalon]

1994 óta Jehova Tanúi csupán Európából több mint 190 tonna élelmet, ruhát, gyógyszert és más segélyt szállítottak az afrikai nagy tavak környékére

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A keresztény szeretet alkalmazása a gyakorlatban

Ruth Danner azok között volt, akik buzgón részt vettek a „Segély Zaire-nak” akcióban Franciaországban. Gyermekkorában náci koncentrációs táborokban volt bebörtönözve keresztény hite miatt. Így magyarázta: „Annyira boldogok voltunk, hogy tehettünk valamit Afrikában élő testvéreinkért és testvérnőinkért! De volt valami, ami még boldogabbá tett engem. Amikor 1945-ben hazatértünk Németországból, egyáltalán nem volt semmink. Még a ruha sem a miénk volt, amit viseltünk. Hamarosan azonban anyagi segítséget kaptunk szellemi testvéreinktől Amerikából. Így ez a segélyakció lehetővé tette, hogy viszonozzam azt a kedvességet, melyet irántunk mutattak annak idején. Milyen kiváltság, hogy a testvérek ilyen nagy családjába tartozhatunk, akik a keresztény szeretetet a gyakorlatban alkalmazzák!” (János 13:34, 35).

[Kép a 7. oldalon]

Hamarosan egy földi Paradicsom, ahol bőség lesz mindenki számára