Az Agora — Az ókori Athén szíve

NAGY volt a felfordulás az athéni értelmiségiek körében! Az új gondolatokat mindig nyilvánosságra hozták ennek a görög városnak az agoráján, vagyis piacterén. Ez a helyzet azonban egészen más volt. Egy zsidó férfi, aki éppen akkor érkezett a városba, „idegen istenségek hirdetőjének” látszott. Meglepő kijelentéseket tett azoknak, „a kiket előtalált”. „Mit akarhat ez a csacsogó mondani?” — kérdezték a büszke epikureusok és a komoly arcú sztoikusok. Valójában az athéni agora volt az a hely, ahol gyakorlatilag bármilyen témát nyíltan meg lehetett vitatni. De idegen istenek bevezetése — nos, ez már nekik is sok volt! (Cselekedetek 17:17, 18).

Ilyen gyanakvóan reagáltak az athéniak, amikor Pál apostol először prédikált az athéni agorán. Jézus Krisztusról és a feltámadásról beszélt. Úgy tűnik, Athén kultúrája lehetővé tette a széles látókörű gondolkodást — mi volt hát annyira szokatlan abban, hogy valaki ilyen új gondolatokat akart terjeszteni az agorán?

Létrejön Athén köztere

Ami tényleg nem mindennapi volt, az maga az agora, valamint az athéniak vallásos életében és a közéletben betöltött kulcsfontosságú szerepe. Az athéni agora egy körülbelül 10 hektárnyi, kissé lejtős terület az Akropolisztól északnyugatra. Úgy tűnik, hogy egykor, az i. e. VI. században az athéni államférfi és törvényhozó, Szolón idejében ezt a földdarabot választották a város közterévé. Amint létrejött az athéni demokrácia, mely nagyobb gondot fordított a polgári életre, az építészeti tevékenység a következő évszázad első éveiben fellendült. Ez az agorának új lendületet és még jelentősebb szerepet kölcsönzött.

A görög a·go·raʹ szó abból az igéből származik, amely azt jelenti: ’összegyűlni, gyülekezni’. Ez megfelel annak, amire az agorát használták, ugyanis ez volt a város lakóinak fő találkozóhelye. Az agora a társadalmi és közélet szívévé vált. Ez volt a polgári ügyintézés és ítélkezés színtere, a piac és az üzleti élet fő helye, a görög drámát bemutató színházi előadások és az atlétikai bemutatók területe, valamint közkedvelt hely volt a szellemi eszmecserék folytatásához is.

Szívesen kirándulnál a romok között, melyek az athéni agora templomaiból, oszlopcsarnokaiból, szobraiból, emlékműveiből és középületeiből fennmaradtak? Miközben szeretnénk szemügyre venni az agora múltját, hagyjuk magunk mögött egy kicsit a modernkori város zaját és nyüzsgését; induljunk el a kavicsos utak mentén a néma márványromok, metszett kövek és a gyomokkal, vadvirágokkal benőtt omladozó kapuk között.

Templomok, szentélyek és védőistenek

A látogatókra nagy hatással vannak a különböző isteneknek szentelt templomok és szentélyek. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az agora lett a második fő imádati központ az Akropolisz után. A klasszikus Athén aranykorában a vallás a közélet minden oldalát áthatotta. Ez szükségszerűen azt jelentette, hogy a különböző istenségeket a kormányhivatalok és a közigazgatási szolgálatok „védőisteneinek” nevezték, és ezeknek az agorán templomszentélyeket emeltek.

Kiemelkedő helyen volt ezek között az épületek között Héphaisztosz temploma. Héphaisztosz Athéné istennő társa volt. Itt imádták mindkét istenséget mint a művészet és kézművesség védőisteneit. A fémmegmunkálással és a fazekassággal kapcsolatos régészeti feltárások, melyeket e templom körül végeztek, a templomot Héphaisztosszal hozták összefüggésbe, aki a tűz használatával kapcsolatos mesterségek görög istene volt. Valószínűleg az i. sz. VII. században alakították át ezt a jó állapotban megőrzött templomot a görög ortodox Szent György-templommá, ma azonban már nem ennek használják.

Persze az agorának is saját védőistenre volt szüksége. Ez Zeusz Agoraiosz volt, a szónoklatok feltételezett ihletője, akinek díszes, drága pentelikoni márványból metszett oltárt szenteltek. (Vesd össze: Cselekedetek 14:11, 12.) Ettől nem messze volt az Istenanya oltára, melyet a hősöknek szentelt emlékművek látványos sora vett körül.

Kissé távolabb egy kis ión templomot találunk. Pauszaniasz földrajztudós Apollón Patróosz templomának tekintette ezt. Miért? Mivel az ókori görög legenda szerint ő volt az apja Iónnak, a ióna nemzetség alapítójának, akiktől az athéniak is származnak. Apollón ebben a minőségben egyik védőistene volt az állami közigazgatási szervezetnek, azon belül is a városban élő különböző közösségeknek.

Közvetlenül mellette északra egy i. e. IV. század közepén épült kisebb templom mészkő maradványait látjuk. Itt Zeuszt és Athéné Phatriát imádták, akik főistenei voltak az ősi vallási közösségeknek. Ahhoz, hogy valaki athéni állampolgár lehessen, szinte nélkülözhetetlen volt, hogy tagja legyen ezeknek a közösségeknek. Az utca túloldalán találjuk a Tizenkét isten oltárának maradványait.

A közelben lévő Zeusz Eleutheriosz-sztoánál szintén a görög főistent tisztelték, ezúttal mint szabadságot adó és megszabadító istent. Ez az oszlopcsarnok, vagyis sztoa kedvelt sétáló- és találkozóhely volt. Azt mondják, Szókratész, a híres filozófus ennél a sztoánál találkozott barátaival; itt leülhettek és beszélgethettek, vagy sétálgathattak. Számos áldozatot és felajánlást hoztak ide a sztoa díszítéséhez — például az Athén védelme közben meghalt katonák pajzsait —, melyek a város ellenségektől való megszabadításával, vagy szabadságának megőrzésével voltak közvetlen kapcsolatban.

A panathénaiai felvonulás útja

Az agorát átlósan keresztülszeli egy széles, kikövezett út, melyet a panathénaiai felvonulás útjának neveznek. Elnevezése és sajátossága Athén nemzeti ünnepétől, a panathénaiától származik. Ez alatt az ünnep alatt Athéné istennő felsőruháját ezen az úton vitték a Felvonulási épülettől (mely a városkapuval szemben volt) az Akropoliszig. Egy parthenóni fríz segít, hogy magunk elé képzeljük ennek a felvonulási ünnepségnek a pompáját és fényét — lovascsapatokat, versenyszekereket, áldozati teheneket és juhokat, valamint ifjakat és leányokat, akik áldozati szereket vittek. A felvonulást az athéni polgárok és vendégeik figyelték, akik kényelméről az építészet bőségesen gondoskodott az agora megtervezésekor. Például az oszlopcsarnokok elülső teraszos részeit és lépcsőit ügyesen a felvonulási utat figyelembe véve helyezték el. A homlokzat előtti metszett lépcsősor sok szemlélődőnek adott helyet.

„Bálványokkal . . . tele”

Az egy helyen felhalmozott rengeteg templom, szobor és emlékmű láttán nem csoda, hogy Pál apostol „lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele” (Cselekedetek 17:16). Amit Pál az agorára érkezésekor látott, kétségtelenül felháborította. Hermész isten fallikus szobraiból olyan sok volt, hogy egy egész oszlopcsarnokra volt szükség az elhelyezésükhöz; ez Hermész sztoája néven ismert. A Hermészt ábrázoló más festett képeken az öltözékén horogkeresztek találhatók a termékenység és az élet szimbólumaként. Itt volt azután a szexuális szerelem istennőjének szobra, a Venus Genetrix, valamint Dionüszosz szobra, amelyen számos füles kereszt található. Az agora „szentségét” jelképezte egy határkő mosdótállal, melyben „szenteltvíz” volt a belépők szertartásos megtisztulására.

Látva ezt a mélyen vallásos környezetet könnyen megérthetjük, miért volt annyira veszélyes Pál helyzete. „Idegen istenségek hirdetőjének” képzelték, annak a kornak a törvénye pedig előírta, hogy „egyetlen embernek sem lehetnek külön istenei, vagy új istenei; sem külön nem imádhat egyetlen idegen istent sem, ha azokat nem fogadják el nyilvánosan”. Nem csoda hát, hogy az apostolt az Areopágusra vitték, hogy kikérdezzék (Cselekedetek 17:18, 19).

A közigazgatás központja

Egy Tholosznak nevezett kör alakú épület volt az athéni kormányzat székhelye. A város számos elöljárója ebben az épületben aludt éjszaka, így a felelős hivatalnokok mindig elérhetők voltak. A Tholoszban tartottak egy sorozat szabványsúlyt és -mértéket. A közelben voltak a közigazgatás különböző osztályainak létesítményei. A Régi Tanácsház egy teraszon helyezkedett el, melyet a Tholosztól északnyugatra lévő hegyoldalba vágtak. Ott tartotta üléseit az Ötszázak Tanácsa, amely az üléseken bizottsági munkát végzett, és előkészítette a törvényeket a népgyűlésre.

Egy másik fontos középület volt a Királyi Sztoa. Ez volt a székhelye Athén királyi arkhónjának — a város három főtisztségviselője egyikének. Sok közigazgatási feladatot innen irányított a vallási és törvényes ügyekben. Valószínűleg ez volt az a hely, ahol Szókratésznak meg kellett jelennie, amikor istentelenséggel vádolták. Athén ősi törvényeit a Királyi Sztoával szemben lévő épület falára vésték. Ez előtt az épület előtt volt egy kő; minden évben az arkhónok, vagyis a főtisztségviselők erre álltak fel, amikor letették a hivatali esküjüket.

Az Attalosz-sztoa

Az agora legjobb állapotban megmaradt épülete az Attalosz-sztoa. Attalosz pergamoni király (i. e. második század) fiatalemberként Athén iskoláiban tanult, a mediterrán világ királyi családjainak több leszármazottjához hasonlóan. Trónra lépésekor nagylelkűen ezt az épületet — az Attalosz-sztoát — adományozta az alma mater városának.

Az Attalosz-sztoa fő szerepe az volt, hogy védett, előkelő sétálóhelyet nyújtson a nem hivatalos találkozóknak és megbeszéléseknek. Terasza és emeletei nagyszerű helyek voltak, ahonnan a felvonulásokat figyelni lehetett, az pedig, hogy kedvelt sétálóhely volt, kétségkívül hozzájárult ahhoz is, hogy kedvelt vásárlóhely lett. Az üzleteket a kereskedőknek valószínűleg az állam adta bérbe, így az épület jövedelemforrást is jelentett.

Az eredeti állapotába helyreállított Attalosz-sztoa a geometriai tervezés kiváló példája. Tökéletes arányai, az alsó és felső oszloprendben megmutatkozó méretkülönbségek szépsége, a fények és árnyékok érdekes játéka, valamint anyagainak gazdagsága és szépsége mind egyedülállóvá teszik. Az egyhangúságot különböző módokon törték meg, figyelemre méltó például a háromféle — dór, ión és egyiptomi — oszlopfő használata.

Kulturális tevékenységek helye

Athén számos kulturális eseményének színhelyéül szolgáló épület volt a zenecsarnok. Ezt Vipsanius Agrippa adományozta, aki a római Augustus császár veje volt. A zenecsarnok elülső része sokszínű márvánnyal borított. A mintegy 1000 férőhelyes nézőtér körülbelül 25 méter széles volt, és eredetileg olyan mennyezetet emeltek fölé, melynek nem volt belső támasztéka. Ez volt az ókori világban ismert egyik legmerészebb próbálkozás a mennyezetkészítésre! Az itt előadott szórakoztató előadások legnagyobb része azonban valószínűleg megkérdőjelezhető lett volna az igaz keresztények számára, akik magas erkölcsi irányadó mértékek szerint éltek (Efézus 5:3–5).

Alighanem az ókori idők érdeklődő természetű személyei látogatták Pantainosz Könyvtárát. Falai tele voltak szekrényekkel, melyekben kézzel írott papirusz- és pergamentekercseket tartottak. A könyvtár főhelysége nyugatra nézett, innen egy oszlopsoron keresztül egy oszlopcsarnokkal díszített udvarra lehetett látni, amely kellemes hely volt a sétára, olvasásra vagy elmélkedésre. Találtak egy feliratot, mely a könyvtár szabályzatai közül kettőt tartalmazott: „Egyetlen könyv sem vihető el”, és a könyvtár „Nyitva az első órától a hatodik óráig”.

A mai agora

Az utóbbi években az American School of Classical Studies szinte teljesen feltárta az agorát. Az agora — békésen nyugodva a kiemelkedő Akropolisz árnyékában — kedvelt pihenőhelye lett a turistáknak, akik kis bepillantást szeretnének nyerni az ókori Athén történelmébe.

A közeli Monastiráki bazár — amely néhány lépésre van az agorától és az Akropolisztól — szintén egy lenyűgöző világot tár elénk. A látogatóknak kellemes meglepetést jelent megismerni a görög hagyományt, és megfigyelni a közel-keleti bazárt, és az alkalmi árakat. És a látogatók persze azt is látni fogják, amint Jehova Tanúi örömmel végzik ugyanazt a munkát, amelyet több mint 1900 évvel ezelőtt Pál apostol végzett: nyilvánosan prédikálják a Királyság jó hírét azoknak, ’akiket előtalálnak’.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

Az athéni kereskedelem

Az agora nem csupán a szellemi és a közélet szíve volt Athénban, hanem ez volt a város elsődleges piactere is. Athén kereskedelmi központ lett; ismertté vált a szabadon átváltható valutájának értékéről és arkhónjainak lelkiismeretességéről, akiket arra hatalmaztak fel, hogy meggyőződjenek arról, minden üzleti tevékenység tisztességesen és becsületesen zajlik-e.

Athén bort, olívaolajat, mézet, márványt exportált, valamint különböző ipari termékeket, mint például kerámiát és megmunkált fémet. Cserébe főként búzát hoztak be. Mivel Attikán (Athén környékén) nem termeltek elegendő terményt a lakosok élelmezésére, szigorú szabályok voltak a kereskedelemben. A pireuszi piacon (Athén kikötőjében) mindig elegendő friss élelemnek kellett lennie mind a város, mind a hadsereg ellátására. A kereskedőknek pedig nem engedélyezték, hogy élelmiszerkészleteket raktározzanak el, és magasabb áron adják el azt az ínség idején.