Olvasók kérdései

Jehova sok Tanúja megtartja a házassági évfordulót. A születésnap is évforduló, annak a napnak az évfordulója, amelyen megszülettünk. Miért ünnepelhetjük meg akkor a házassági évfordulót, a születésnapot pedig nem?

Őszintén szólva egyiket sem szükséges megünnepelnie egy kereszténynek. De ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan jelentőségük van, vagy hogy az előbbi (a házassági évforduló) megünneplését ugyanolyannak kell tekinteniük a keresztényeknek, mint a születésnapét.

Amint már megjegyeztük, elmondható, hogy mind a kettő évforduló, mivel az „évforduló” ’valamely eseménynek évenként visszatérő dátuma’. Bármilyen eseménynek lehet évfordulója, annak a napnak, amikor autóbaleseted volt, amikor holdfogyatkozást láttál, amikor elmentél a családoddal úszni és így tovább. A keresztények nyilván nem csinálnak minden „évfordulóból” különleges napot, nem tartanak társas összejövetelt, hogy megemlékezzenek róla. Meg kell vizsgálnunk az eseménnyel kapcsolatos szempontokat, utána pedig döntenünk kell, mi a helyénvaló.

Például Isten kifejezetten arra utasította az izraelitákat, ünnepeljék meg évente azt a napot, amikor angyala áthaladt Egyiptomban az izraeliták háza felett, és azt, hogy utána i. e. 1513-ban kivonult a népe (2Mózes 12:14). Ezt követően amikor a zsidók, köztük Jézus is, megtartották ennek az eseménynek az évfordulóját, akkor Isten utasításának engedelmeskedtek, és nem tartottak dínomdánomot, s nem ajándékozták meg egymást. A zsidók a templom újbóli felszentelését is ugyanilyen különleges évfordulónak tekintették. Bár nincs parancs a Bibliában, hogy ünnepeljék meg ezt a történelmi eseményt, a János 10:22, 23 arra enged következtetni, hogy Jézus ezt nem kifogásolta. Végezetül a keresztények különleges összejövetelt tartanak Jézus halálának az évfordulóján. Ezt természetesen azért teszik, mert engedelmeskednek az Isten Szavában található világos parancsnak (Lukács 22:19, 20).

Mi a helyzet a házassági évfordulókkal? Néhány országban a férj és a feleség általában megtartja annak az évfordulóját, hogy a házasság kötelékébe került; ezt az elrendezést Isten hozta létre (1Mózes 2:18–24; Máté 19:4–6). A Biblia nyilván nem tünteti fel rossz fényben a házasságot. Jézus részt vett egy esküvői ünnepségen, sőt még hozzá is járult ahhoz, hogy ez az esemény kellemes legyen (János 2:1–11).

Ezért nem furcsa, ha egy házaspár a házassági évfordulóján esetleg időt szán arra, hogy elgondolkodjanak az alkalom örömteli voltán, és az elhatározásukon, miszerint dolgoznak azon, hogy házasságuk sikeres legyen. Hogy kettesben tartják-e meg ezt a boldog alkalmat mint házaspár, vagy néhány rokon vagy jó barát társaságában, az rájuk tartozik. De ne használják fel ürügyként az alkalmat egy nagyszabású társas összejövetelre. A keresztények ezen a napon is szeretnék, ha olyan alapelvek vezetnék őket, amelyek életük bármely napjára érvényesek. Tehát akár megtartjuk a házassági évfordulót, akár nem, az személyes döntés (Róma 13:13, 14).

De mi a helyzet azzal, ha különleges figyelmet szentelünk a születésnapnak? Van utalás a Bibliában ilyen évfordulóra?

Nos, századunk elején a Bibliakutatók, ahogy akkoriban Jehova Tanúit ismerték, megtartották a születésnapot. Sokaknak volt egy kis könyvük, amelyet Daily Heavenly Mannának (Napi mannának) neveztek. Ebben minden napra volt egy bibliavers, és sok keresztény kicsi fényképet tett bele arra az oldalra, amelyen Bibliakutató-társainak a születésnapja volt. Az Őrtorony 1909. február 15-ei angol száma is megemlítette, hogy egy kongresszuson a floridai Jacksonville-ben (USA) Russell testvért, a Társulat akkori elnökét, a színpadra segítették. Miért? Meglepetésként születésnapi ajándékot kapott; néhány grépfrúttal, ananásszal és naranccsal teli dobozt. Ez segít elképzelnünk a múltat. Ahhoz, hogy megértsük a körülményeket, emlékezzünk vissza, hogy abban az időszakban a Bibliakutatók december 25-ét is megünnepelték Jézus születésének az évfordulójaként vagy születésnapjaként. Sőt szokás szerint még karácsonyi vacsora is volt a brooklyni főhivatalban.

Azóta természetesen Isten népe már sok területen fejlődött szellemileg. Az 1920-as években az igazság megnövekedett fénye segített felismerni a következőket:

Jézus nem december 25-én született, amely nap pogány valláshoz kapcsolódik. A Biblia arra utasít minket, hogy Jézus halálának a napjáról emlékezzünk meg, ne pedig az ő vagy bárki más születésének az évfordulójáról. Ez összhangban van a Prédikátor 7:1-gyel, vagyis azzal, hogy fontosabb, hogyan végződik egy hűséges ember élete, mint a születésének napja. A Biblia nem tesz említést arról, hogy valamelyik hűséges szolga megünnepelte volna a születésnapját. Csak pogányok születésnapi ünnepségét jegyezték fel benne, és ezekhez az alkalmakhoz kegyetlenségek fűződtek. Vizsgáljuk meg ezeknek a születésnapoknak a hátterét.

Az első a fáraó születésnapja József idejében (1Mózes 40:20–23). Ezzel kapcsolatban Hastings az Encyclopædia of Religion and Ethics című művében a születésnap címszó alatt így kezdi: „A születésnap megtartásának a szokása a természetét, az időpontja meghatározását és a tartalmát tekintve néhány kezdetleges vallási alapelvvel van kapcsolatban.” Az enciklopédia később Sir J. Gardner Wilkinson egyiptológust idézi, aki ezt írta: „Mindegyik egyiptomi nagy fontosságot tulajdonított a születése napjának, sőt még a születése órájának is; és valószínű, hogy a perzsákhoz hasonlóan mindenki megtartotta a születésnapját, nagy vigadozással, a társadalom mindenféle szórakozásformáival fogadva barátait, és a megszokottnál bőségesebben volt mindenféle finomság az asztalon.”

A másik születésnapi ünnepség, amelyet a Biblia megemlít, Heródes születésnapja volt, amikor lefejezték Keresztelő Jánost (Máté 14:6–10). A The International Standard Bible Encyclopedia (1979-es kiadása) a következőkbe enged bepillantani: „A hellenisztikus kor előtti időkben élt görögök megünnepelték az istenek és az előkelő emberek születésnapját. A gör[ög] genéthlia szó ezekre az ünnepségekre utalt, míg a genészia szó egy elhunyt fontos személyiség születésnapjáról való megemlékező ünnepre vonatkozott. A 2Mak[kabeus] 6:7-ben IV. Antiokhosz havonkénti genéthliájára találhatunk utalást, amikor a zsidókat arra kényszerítették, hogy »vegyenek részt az áldozatokon« . . . Amikor Heródes a születésnapját ünnepelte, egy hellenisztikus szokás szerint cselekedett; nincs rá bizonyíték, hogy Izráel ünnepelte volna a születésnapokat a hellenisztikus kor előtti időkben.”

Az igaz keresztények ma egyáltalán nem merülnek el abban, hogy mindegyik gyakorlatnak vagy szokásnak a gyökerét és a lehetséges ókori vallásos kapcsolatát nézegessék, de arra sem hajlandók, hogy figyelmen kívül hagyják a konkrét utalásokat, amelyek Isten Szavában vannak. Ebben benne van az is, hogy a bibliai feljegyzésekben csakis olyan születésnapi ünnepségek szerepelnek, amelyeket pogányok tartottak, és kegyetlenség fűződik hozzájuk. A Szentírás tehát egyértelműen rossz fényben tünteti fel a születésnap megünneplését, és ez olyan tény, amelyet az őszinte keresztények nem hagynak figyelmen kívül.

Következésképpen bár teljes mértékben magánügy, ha a keresztények úgy döntenek, hogy figyelmet szentelnek házassági évfordulójuknak, jó oka van az érett keresztényeknek arra, hogy tartózkodjanak a születésnapok megünneplésétől.