Kérjek kölcsönt a testvéremtől?

SIMONa legkisebb gyereke beteg, és sürgősen gyógyszerre van szüksége. De Simon nagyon szegény és nincs pénze gyógyszerre. Mit tehet? Hát van egy keresztény hittársa, Mihály, aki jobban áll anyagilag. Mihály talán adna neki valamennyi pénzt kölcsön. De igazából Simon tudja, hogy valószínűleg nem lesz képes visszafizetni a kölcsönt.

Mihály nehéz helyzetbe kerül, amikor Simon megkérdezi őt. Felismeri, hogy valóban szükség van a segítségre, de azt is sejti, hogy Simon nem fogja tudni visszafizetni a pénzt, mivel már pusztán a családjának szükséges élelem megszerzése is küzdelmet jelent számára. Mit tegyen Mihály?

Sok országban az emberek máról holnapra elveszíthetik a megélhetésüket biztosító anyagi eszközeiket, és egyszer csak ott állnak pénz nélkül vagy biztosítás nélkül, és még az orvosi kiadásaikat sem tudják fedezni. A bankkölcsön talán nem elérhető, vagy túl magas a kamatláb. Amikor sürgős helyzet adódik, úgy tűnik, az egyetlen lehetőség az, ha kölcsönt kérnek valakitől. Mielőtt azonban erre kerül a sor, van néhány fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni.

Számítsd ki a költségeket

Az Írások a kölcsönt kérő és a kölcsönt adó számára egyaránt gondoskodnak útmutatásról. Ezeknek a tanácsoknak a figyelembevételével elkerülhetünk sok félreértést és fájdalmat.

A Biblia például arra figyelmeztet minket, hogy ne vegyük könnyelműen a pénzkölcsönzés kérdését. Pál apostol erre buzdította a Rómában élő keresztényeket: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte” (Róma 13:8). Ideális körülmények között az egyetlen dolog, amivel egy keresztény tartozik másoknak, az a szeretet. Ezért először meg kell kérdeznünk magunktól: Valóban szükségem van erre a kölcsönre?

Ha igen, akkor bölcs dolog átgondolni, milyen következményekkel jár az, ha adósságba keverjük magunkat. Jézus Krisztus rámutatott, hogy a fontos döntések meghozatalához alapos mérlegelésre és tervezésre van szükség. Ezt kérdezte a tanítványaitól: „ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?” (Lukács 14:28). Ezt az alapelvet alkalmazhatjuk, amikor azt fontolgatjuk, hogy kölcsönt kérünk egy testvértől. A kölcsönnel járó költségek felszámítása azt jelenti, hogy átgondoljuk, hogyan és mikor fogjuk azt visszafizetni.

A kölcsönt adó személynek joga van tudni, hogyan és mikor fogjuk a kölcsönt visszafizetni. Ha ezt alaposan átgondoljuk, akkor konkrét választ tudunk adni neki. Kiszámoltuk, milyen kiadásokkal jár a kölcsön ésszerű időn belül való visszafizetése? Persze könnyebb lenne ezt mondani a testvérünknek: „Amint lehet, megadom. Tudod, hogy megbízhatsz bennem.” De nem kellene az ilyen ügyeket felelősségteljesebben kezelnünk? Jehova megkívánja tőlünk, hogy már elejétől fogva határozottan igyekezzünk visszafizetni a kölcsönt. „Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet” — mondja a Zsoltárok 37:21.

Ha átgondoljuk, hogyan és mikor fizetjük vissza a kölcsönt, azzal emlékeztetjük magunkat arra, hogy milyen komoly elkötelezettséget vállalunk. Ez csökkenti annak valószínűségét, hogy feleslegesen keveredjünk adósságba. Ha el tudjuk kerülni, hogy adósságba keveredjünk, az sok előnnyel jár. A Példabeszédek 22:7 figyelmeztet: „szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.” Még ha a kölcsönadó és a kölcsönvevő szellemi testvérek is, a kölcsön bizonyos mértékig hatással lehet a kapcsolatukra. Néhány helyen még a gyülekezet békéjét is tönkretették a kölcsönnel kapcsolatos félreértések.

Magyarázd el, miért van szükséged a pénzre

A kölcsönt adó személynek joga van tudni, hogy alapvetően mire fogjuk használni a kölcsönkért pénzt. Ezen a kölcsönön kívül mástól is kértünk pénzt? Ha igen, ezt is tisztáznunk kell, mivel ez befolyásolja azt, ahogyan a kölcsönt vissza tudjuk fizetni.

Különösen fontos megkülönböztetni az üzleti kölcsönt attól, amikor valaki azért kér, mert szükséghelyzetbe került. Írás szerint egy testvér sem köteles üzleti vállalkozáshoz kölcsönt adni, viszont valószínűleg hajlandó segíteni, ha egy testvér saját hibáján kívül olyan helyzetbe került, hogy nem tudja kifizetni az olyan alapvető szükségleteket, mint az élelem, a ruházat vagy a nélkülözhetetlen orvosi ellátás. Az egyenesség és a megbízhatóság ezekben a kérdésekben segít, hogy megelőzzük a félreértéseket (Efézus 4:25).

Foglald írásba

A megegyezésről készült írásos feljegyzés létfontosságú lépés ahhoz, hogy elkerüljük a jövőbeni félreértéseket. Az ember könnyen elfelejti a megállapodás konkrét részleteit, ha azok nincsenek írásba foglalva. Jegyezzük fel, mennyi a kölcsönkért összeg, és mikor kell azt visszafizetni. Ajánlatos lenne, ha mind a kölcsönt kérő, mind a kölcsönt adó személy aláírná a megállapodást, és ha mindkét személynek lenne belőle egy példánya. A Bibliában találunk utalást arra, hogy a pénzügyi megállapodásokat írásba kell foglalni. Röviddel azelőtt, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet, Jehova azt mondta Jeremiásnak, hogy vásároljon egy földdarabot az egyik rokonától. Javunkra fordíthatjuk, ha áttekintjük, hogyan bonyolították le ezt az adásvételt.

Jeremiás ezt mondta: „megvevém Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust. És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen. Ezután kezembe vevém a vétel felől való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is. És a vétel felől való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, a kik be valának írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában” (Jeremiás 32:9–12). Bár ez a példa vásárlásról szól, nem pedig kölcsönről, mégis megmutatja, milyen fontos, hogy a pénzügyeket egyértelműen és pontosan intézzük. (Lásd: Az Őrtorony, 1974/14 22., 23. oldal.)

Ha nehézségek merülnek fel, a keresztényeknek meg kell próbálniuk úgy megoldani ezeket, hogy az összhangban legyen Jézusnak a Máté 18:15–17-ben feljegyzett tanácsával. Egy vén azonban, aki megpróbált segíteni ilyen helyzetekben, megjegyzi: „Az írásbeli megállapodás majdnem minden esetben hiányzott. Ezért nem volt teljes az egyetértés a két fél között azt illetően, hogyan kell a kölcsönt visszafizetni. Meggyőződésem, hogy ha ezeket az ügyeket írásba foglaljuk, az nem a bizalmatlanság, hanem a szeretet jele.”

Ha megkötöttük a megállapodást, akkor mindenképpen törekednünk kell arra, hogy tartsuk magunkat a szavunkhoz. Jézus így figyelmeztetett: „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van” (Máté 5:37, Újfordítású revideált Biblia). Ha valamilyen előre nem látott gond megakadályoz minket abban, hogy a kölcsönt a megadott időben visszafizessük, azonnal el kell magyaráznunk a helyzetet a kölcsönt adó személynek. Talán megengedi nekünk, hogy hosszabb időtartamon belül, kisebb részletekben fizessük vissza a kölcsönt.

A kedvezőtlen körülmények azonban nem mentenek fel a felelősségeink alól. Ha féljük Jehovát, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy megtartsuk a szavunkat (Zsoltárok 15:4). Bár lehet, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan várjuk, késznek kell lennünk arra, hogy áldozatokat hozzunk azért, hogy visszafizethessük az adósságainkat, mivel ez keresztény felelősségünk.

Légy körültekintő, amikor pénzt adsz kölcsön

Természetesen nem csak a kölcsönt kérő személynek kell alaposan átgondolnia a dolgokat. Annak a testvérnek, akitől kölcsönt kérnek, szintén át kell gondolnia a költségeket. Mielőtt kölcsönt adunk, bölcsen tesszük, ha időt szakítunk arra, hogy alaposan és tárgyilagosan átgondoljuk a dolgokat. A Biblia óvatosságra buzdít, ezekkel a szavakkal: „Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek” (Példabeszédek 22:26).

Mielőtt elköteleznéd magad, gondold át, mi történhet akkor, ha a testvér nem tudja visszafizetni a kölcsönt. Vajon akkor te magad kerülnél nehéz anyagi helyzetbe? Még akkor is, ha a testvérnek a lehető legjobbak az indítékai, a körülmények megváltozhatnak, vagy hiba csúszhat a számításaiba. A Jakab 4:14 mindannyiunkat emlékeztet: „nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.” (Vesd össze: Prédikátor 9:13.)

Különösen az üzleti kölcsönnél bölcs dolog, ha figyelembe vesszük, milyen a kölcsönt kérő személy hírneve. Becsületes és megbízható személynek ismerik, vagy inkább arról ismert, hogy képtelen helyesen kezelni a pénzügyeket? Hajlamos arra, hogy testvérről testvérre járjon a gyülekezetben, és többektől pénzt kérjen? Bölcsen tesszük, ha elménkben tartjuk ezeket a szavakat: „Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz” (Példabeszédek 14:15).

Időnként előfordulhat, hogy a kölcsön a kölcsönt kérő személynek sem válik javára. Könnyen lehet, hogy olyan terhet rak rá, amely miatt elveszíti az örömét. Vajon azt akarjuk, hogy ez a testvér a „szolgánk” legyen? Lehet, hogy a kölcsön a vele való kapcsolatunkra is kihatással lesz, kellemetlen érzéseket vagy szégyenérzetet keltve, ha nem tudja a pénzt visszafizetni?

Ha valóban szükséghelyzet áll fenn, nem gondolkodhatnánk azon, hogy a kölcsön helyett inkább ajándékot adjunk, még akkor is, ha így talán csak kisebb összeggel tudunk segíteni? A Szentírás arra buzdít minket, hogy legyünk könyörületesek, amikor látjuk, hogy egy testvérünk szükséget szenved. „Az igaz irgalmas és adakozó” — énekelte a zsoltáríró (Zsoltárok 37:21). A szeretetnek arra kellene indítania minket, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt, hogy gyakorlati segítséget tudjunk nyújtani a szükségben lévő testvéreinknek (Jakab 2:15, 16).

Jól gondold meg lépteidet

Mivel a kölcsön súrlódások forrása lehet, úgy kell tekintenünk azt, hogy ne az legyen az első, ami megoldásként az eszünkbe jut, hanem csak végső esetben folyamodjunk hozzá. Amint azt már említettük, a kölcsönt kérő személynek őszintének kell lennie a kölcsönadóhoz, és írásba kell foglalnia, hogyan és mikor fizeti vissza a kölcsönt. Abban az esetben pedig, amikor valóban nehéz helyzet áll fenn, talán az ajándék a legjobb megoldás.

Mihály nem adta kölcsön Simonnak a pénzt, amit kért tőle. Inkább egy kisebb összeget adott neki ajándékként. Simon hálás volt ezért a segítségért, amelyből meg tudta venni a gyermekének a gyógyszert. Mihály pedig boldog volt, hogy gyakorlatias módon mutathatta ki testvéri szeretetét (Példabeszédek 14:21; Cselekedetek 20:35). Mihály és Simon örömmel várják azt az időt, amikor a Királyság-uralom alatt Krisztus „megszabadítja a kiáltó szűkölködőt”, és senki sem mondja majd, hogy „beteg vagyok” (Zsoltárok 72:12; Ésaiás 33:24). Addig pedig gondoljuk meg jól a lépteinket, ha bármikor úgy érezzük, hogy kénytelenek vagyunk kölcsönt kérni egy testvérünktől.

[Lábjegyzet]

[Kép a 25. oldalon]

Ha a kölcsönről szóló megállapodást írásba foglaljuk, az nem a bizalmatlanság, hanem a szeretet jele