Teljesíted Isten iránt az egész kötelezettségedet?
„Minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (PRÉDIKÁTOR 12:16).
1. Miről gondoskodik Jehova a népe számára?
JEHOVA támogatja azokat, akik megemlékeznek róla mint Nagy Teremtőjükről. Ihletett Szava ellátja őket azzal az ismerettel, amelyre szükségük van ahhoz, hogy teljesen kedvére valók legyenek. Isten szent szelleme irányítja őket az isteni akarat cselekvésében és abban, hogy ’minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremjenek’ (Kolossé 1:9, 10). Jehova ezenkívül szellemi eledelről és teokratikus irányításról gondoskodik „a hű és értelmes rabszolga” által (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Isten népén tehát sokféle módon nyugszik az ég áldása, miközben Jehovát szolgálja, és végzi létfontosságú munkáját: a Királyság jó hírének prédikálását (Márk 13:10).
2. Milyen kérdések merülhetnek fel Jehova szolgálatát illetően?
2 Az igaz keresztények boldogok, hogy Jehova szent szolgálatában lehetnek elfoglalva. Némelyek mégis elcsüggedhetnek, és úgy gondolhatják, hogy erőfeszítéseik értelmetlenek. Lehet például, hogy egy önátadott keresztény időnként elgondolkodik, hogy lelkiismeretes erőfeszítései valóban megérik-e a fáradságot. Amikor egy családfő a családi tanulmányozásról vagy más tevékenységekről elmélkedik, jogosan vetődhetnek fel benne ilyen kérdések: „Vajon Jehovának igazán tetszik, amit teszünk? Teljesítjük Isten iránt az egész kötelezettségünket?” A prédikátor bölcs szavai segíthetnek választ adni az ilyen kérdésekre.
Minden hiábavalóság?
3. A Prédikátor 12:10-zel összhangban mi a legnagyobb hiábavalóság?
3 Némelyek úgy gondolhatják, hogy a bölcs férfi szavai nem túl biztatóak sem a fiataloknak, sem az időseknek. „Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!” (Prédikátor 12:10). Valójában az a legnagyobb hiábavalóság, ha valaki figyelmen kívül hagyja a Nagy Teremtőt ifjúkorában, úgy öregszik meg, hogy nem szolgálja őt, és hosszú élete után semmi mást nem tud felmutatni, mint előrehaladott korát. Az ilyen embernek minden hiábavalóság és üresség volt, még akkor is, ha halálakor vagyona és hírneve van ebben a világban, amely a gonosznak, vagyis Sátánnak, az Ördögnek a hatalmában van (1János 5:19).
4. Miért mondhatjuk, hogy nem minden hiábavalóság?
4 Azok esetében, akik Jehova hűséges szolgáiként kincseket gyűjtenek az égben, nem mondható el, hogy minden hiábavalóság (Máté 6:19, 20). Nekik sok tennivalójuk van az Úr hasznos munkájában, és az ilyen fáradozások semmiképpen sem hiábavalóak (1Korinthus 15:58). És mi mint önátadott keresztények vajon folyton elfoglaljuk magunkat az Isten által kijelölt munkával ezekben az utolsó napokban? (2Timótheus 3:1). Vagy pedig olyan életstílust vettünk fel, amely nem sokban különbözik attól, ahogy általában a szomszédaink élnek? Ők talán különböző vallásokkal vannak kapcsolatban, és lehet, hogy egészen istenfélők, rendszeresen eljárnak a templomba, és megpróbálnak aszerint élni, amit imádati formájuk megkíván tőlük. Persze ők nem hirdetik a Királyság-üzenetet. Nincs pontos ismeretük arról, hogy ez a „végső idő”, és nincs meg bennük a sürgősség tudata napjainkkal kapcsolatban (Dániel 12:4).
5. Mit kell tennünk, ha a mindennapi dolgok kerültek az életünk középpontjába?
5 Jézus Krisztus ezt mondta válságos időnkről: „A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is” (Máté 24:37–39). A mértékletes evéssel és ivással nincs semmi baj, a házasság elrendezését pedig maga Isten hozta létre (1Mózes 2:20–24). Ha azonban azt vesszük észre, hogy a mindennapi dolgok kerültek az életünk középpontjába, foglaljuk ezt bele az imánkba. Jehova tud nekünk segíteni, hogy első helyen tartsuk a Királyság-érdekeket, azt tegyük, ami helyes, és teljesítsük az iránta való kötelezettségünket (Máté 6:33; Róma 12:12; 2Korinthus 13:7).
Önátadás és az Isten iránti kötelezettségünk
6. Milyen fontos területen nem teljesíti némely megkeresztelt személy az Isten iránti kötelezettségét?
6 Némely megkeresztelt kereszténynek komolyan kell imádkoznia, mivel nem felel meg azoknak a szolgálati kötelezettségeknek, amelyeket az Istennek történt önátadásakor vállalt. Már évek óta jóval több mint 300 000-en keresztelkednek meg évente, de Jehova tevékeny Tanúinak az összlétszáma nem növekszik ennek megfelelően. Egyesek, akik a Királyság hírnökeivé váltak, felhagytak a jó hír hirdetésével. Pedig már azelőtt jelentőségteljes részt kell vállalni a keresztény szolgálatban, mielőtt valaki megkeresztelkedik. Ez azt mutatja, hogy az illető tudja, hogy Jézus milyen munkával bízta meg minden követőjét: „Elmenvén . . . , tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20). Hacsak nincsenek egészen kivételes korlátaik az egészségük vagy más, rajtuk kívül álló körülmények miatt, akkor azok a megkeresztelt személyek, akik már nem szolgálnak Isten és Krisztus tevékeny Tanúiként, nem felelnek meg Nagy Teremtőnk előtt az egész kötelezettségüknek (Ésaiás 43:10–12).
7. Miért kell rendszeresen összejönnünk imádat céljából?
7 Az ókori Izráel Istennek átadott nemzet volt, és a Törvényszövetség alatt a népnek kötelezettségei voltak Jehova iránt. Például minden férfinak össze kellett gyűlnie évenként három ünnepre, és aki szándékosan nem tartotta meg a pászkát, azt ’kiirtották’ (4Mózes 9:13; 3Mózes 23:1–43; 5Mózes 16:16). Az izraelitáknak össze kellett jönniük imádat céljából, hogy teljesítsék Isten iránti kötelezettségüket mint Isten önátadott népe (5Mózes 31:10–13). A Törvényben semmi ilyesmit nem olvashatunk: „Akkor tedd ezt, ha bele tudod illeszteni az életedbe.” Ennek tudatában azok, akik ma önátadott szolgái Jehovának, biztosan még komolyabban veszik Pál szavait: „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). Igen, egy önátadott keresztény Isten iránti kötelezettségeihez hozzátartozik, hogy rendszeresen összegyűlik hívőtársaival.
Gondosan mérlegeld a döntéseidet!
8. Miért kell egy fiatal, önátadott személynek imáival kísérve átgondolnia a szent szolgálatát?
8 Talán olyan fiatal személy vagy, aki átadtad magad Jehovának. Gazdag áldások várnak rád, ha a Királyság-érdekeket első helyen tartod az életedben (Példabeszédek 10:22). Ima és gondos tervezés segítségével már fiatalabb korodban részt vehetnél a teljes idejű szolgálat valamelyik ágában; ezáltal nagyszerűen bebizonyíthatod, hogy megemlékezel Nagy Teremtődről. Különben lehet, hogy az anyagi érdekek kezdik majd lekötni időd és figyelmed nagy részét. Talán az emberek többségéhez hasonlóan korán házasságot kötsz valakivel, és adósságba keveredsz, hogy megszerezhess bizonyos anyagi javakat. Jövedelmező pályád rengeteg idődet és energiádat felemésztheti. Ha gyermekeid vannak, akkor évtizedekig családi felelősségeket kell hordoznod (1Timótheus 5:8). Talán nem felejtetted el Nagy Teremtődet, de bölcs dolog felismerni, hogy ha előre tervezel — vagy ha nem tervezel —, az meghatározhatja, milyen lesz az életed felnőttkorodban. Amikor évek múlva visszatekintesz, talán azt kívánod, bárcsak legalább fiatal felnőttként teljesebb mértékben részt vettél volna a Nagy Teremtőnknek végzett szent szolgálatban. Miért ne gondolnád át imáiddal kísérve már most az előtted álló lehetőségeket, hogy megelégedésedre legyen a szent szolgálat, melyet fiatalabb korodban végzel Jehovának?
9. Mire van talán lehetősége annak, aki idősebb lett, és valamikor súlyos felelősségeket hordozott a gyülekezetben?
9 Vizsgáljunk meg egy másik helyzetet: Egy férfi valamikor ’Isten nyájának’ pásztoraként szolgált (1Péter 5:2, 3). Valami miatt önként lemondott erről a kiváltságáról. Igaz, most már idősebb lett, és talán nehezebb kitartania Isten szolgálatában. Nemde mégis újra teokratikus kiváltságokra kellene törekednie? Micsoda áldás lehet másoknak egy ilyen ember, ha több felelősséget tud hordozni a gyülekezetben! És mivel senki sem él csak önmagának, a barátai és szerettei örülnek, ha fokozni tudja szolgálatát, Isten dicsőségére (Róma 14:7, 8). Ami a legfontosabb, Jehova nem felejti el, amit egy keresztény tesz az ő szolgálatában (Zsidók 6:10–12). Mi segíthet tehát, hogy megemlékezzünk Nagy Teremtőnkről?
Segítség ahhoz, hogy megemlékezzünk Nagy Teremtőnkről
10. Miért volt a prédikátor kiváló helyzetben ahhoz, hogy irányelvekről gondoskodjon a Nagy Teremtőnkről való megemlékezéssel kapcsolatban?
10 A prédikátor kiváló helyzetben volt ahhoz, hogy irányelvekről gondoskodjon a Nagy Teremtőnkről való megemlékezéssel kapcsolatban. Jehova meghallgatta szívből jövő imáit, és nem mindennapi bölcsességet adott neki (1Királyok 3:6–12). Salamon alaposan megvizsgálta az emberi ügyek minden területét. Isten pedig arra ihlette őt, hogy megállapításait foglalja írásba, hogy mások is javukra fordíthassák. Salamon így írt: „És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket” (Prédikátor 12:11, 12).
11. Miért fogadjuk meg Salamon bölcs tanácsait?
11 A Katolikus fordítás így adja vissza ezeket a szavakat (12:9, 10): „A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni.” Salamon arra törekedett, hogy gyönyörűséges szavakkal és igazán érdekes és hasznos témákkal elérje olvasóinak a szívét. Mivel a Bibliában található szavai a szent szellem ihletésének köszönhetőek, fenntartás nélkül elfogadhatjuk megállapításait és bölcs tanácsait (2Timótheus 3:16, 17).
12. Hogyan fejeznéd ki saját szavaiddal, amit Salamon a Prédikátor 12:13, 14-ben feljegyzettek szerint mondott?
12 Noha Salamon idejében még nem léteztek a modern nyomtatási módszerek, rengeteg könyvhöz lehetett hozzájutni. Hogyan kellett tekinteni az ilyen irodalmat? Salamon ezt mondta: „A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és [azok, akik belemerülnek a bölcs mondások gyűjteményeibe, NW (12:11)], mint a szegek, erősen le vannak verve . . . egy pásztortól adattak. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás [az irántuk való nagy odaadás, NW (12:12)] fáradságára van a testnek” (Prédikátor 12:13, 14).
13. Azoknak a szavai, akiknek isteni bölcsességük van, miért olyanok, mint az ösztöke, és kik azok, akik olyanok, mint ’az erősen levert szegek’?
13 Akiknek isteni bölcsességük van, azoknak a szavai olyanok, mint az ösztöke. Miért? Mert arra ösztönzik az olvasókat vagy a hallgatókat, hogy az olvasott vagy hallott bölcs szavakkal összhangban haladjanak előre. Ezenkívül azok, akik belemerülnek a „bölcs mondások”, vagyis az igazán bölcs és hasznos kijelentések „gyűjteményeibe”, mint „a szegek, erősen le vannak verve”, azaz szilárdan rögzítve vannak. Ez azért lehet így, mert az ilyen emberek kellemes szavai Jehova bölcsességét tükrözik, és ezáltal meg tudják erősíteni az olvasókat vagy a hallgatókat, és támaszt tudnak nyújtani nekik. Ha istenfélő szülő vagy, vajon nem kellene mindent megtenned azért, hogy ilyen bölcsességet ültess el gyermeked elméjébe és szívébe? (5Mózes 6:4–9).
14. a) Milyenfajta könyvek iránt nem érdemes „nagy odaadást” tanúsítani? b) Elsősorban milyen irodalmat kell vizsgálnunk, és miért?
14 De a könyvekről miért mondta Salamon, amit már idéztünk? Mert Jehova Szavával összehasonlítva a világban található végtelenül sok könyv pusztán emberi okoskodást tartalmaz. Ezeknek a véleményeknek a nagy része Sátán, az Ördög gondolkodásmódját tükrözik vissza (2Korinthus 4:4). Ezért kevés maradandó értéke van annak, ha valaki „nagy odaadást” tanúsít az ilyen világi anyagok iránt. Sőt, jó részük szellemileg káros lehet. Salamonhoz hasonlóan elmélkedjünk azon, amit Isten Szava az életről mond. Ez erősíti hitünket, és közelebb vonz minket Jehovához. Ha túlzott figyelmet fordítunk más könyveknek vagy az oktatás más forrásainak, az kimeríthet bennünket. Az ilyen írások különösen akkor egészségtelenek és akkor rombolják az Istenbe és a szándékaiba vetett hitünket, ha olyan világi okoskodás gyümölcsei, amely ellentmond az isteni bölcsességnek. Ezért hát ne feledjük, hogy Salamon napjaiban azok voltak — és a mi napjainkban is azok — a leghasznosabb írások, amelyek az „egy pásztor”, Jehova Isten bölcsességét tükrözik. Jehova gondoskodott a Szentírás 66 könyvéről, és ezeknek a könyveknek páratlan figyelmet kell szentelnünk. A Biblia és a ’hű rabszolga’ hasznos kiadványai lehetővé teszik, hogy megszerezzük „az Istennek ismeretét” (Példabeszédek 2:1–6).
Az egész kötelezettségünk, melyet Isten iránt teljesítenünk kell
15. a) Hogyan foglalnád össze Salamon szavait „az ember egész kötelezettségéről”? b) Mit kell tennünk, ha szeretnénk teljesíteni az Isten iránti kötelezettségünket?
15 Egész vizsgálódásának összefoglalásaként Salamon, a prédikátor így szól: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga [az ember egész kötelezettsége, NW (12:13)]! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Prédikátor 12:15, 16). A Nagy Teremtőnktől való egészséges félelem, illetve az iránta érzett tisztelet megvéd bennünket és remélhetőleg a családunkat is attól, hogy olyan meggondolatlan életutat kövessünk, amely kimondhatatlan aggodalmat és bánatot okozhat nekünk és szeretteinknek. Az Istentől való egészséges félelem tiszta, és ez a bölcsességnek és az ismeretnek a kezdete (Zsoltárok 19:10; Példabeszédek 1:7). Ha Isten ihletett Szaván alapuló éleslátásunk van, és mindenben alkalmazzuk annak tanácsát, azzal teljesítjük Isten iránt az ’egész kötelezettségünket’. Természetesen nem arról van szó, hogy listát kellene összeállítanunk a kötelezettségeinkről. Inkább azt kívánják meg tőlünk, hogy a Szentírásra tekintsünk, amikor megoldjuk az életben felmerülő gondokat, és mindig Istennek tetsző módon végezzük dolgainkat.
16. Mit fog tenni Jehova az ítéletet tekintve?
16 Tudatában kell lennünk, hogy semmi sem kerüli el Nagy Teremtőnk figyelmét (Példabeszédek 15:3). Ő „minden cselekedetet . . . ítéletre előhoz”. Igen, a Legfelségesebb meg fog ítélni minden dolgot, azokat is, amelyek el vannak rejtve az emberi szemek elől. Ha erre gondolunk, az ösztönzőleg hathat, hogy megtartsuk Isten parancsolatait. De a legnagyobb ösztönzést az égi Atyánk iránt érzett szeretetnek kell jelentenie, mivel János apostol ezt írta: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5:3). És mivel Isten parancsolatai úgy lettek megalkotva, hogy tartós jólétünket szolgálják, természetesen nemcsak helyes, de igazán bölcs dolog is megtartani őket. Nem teher azoknak, akik szeretik a Nagy Teremtőt. Ők teljesíteni akarják az iránta való kötelezettségüket.
Az egész kötelezettségedet teljesítsd!
17. Mit fogunk tenni, ha valóban teljesíteni akarjuk Isten iránt az egész kötelezettségünket?
17 Ha bölcsek vagyunk, és valóban arra vágyunk, hogy teljesítsük Isten iránt az egész kötelezettségünket, akkor parancsolatainak a megtartása mellett tiszteletteljes félelmet kell éreznünk, nehogy megbántsuk őt. Igen, „a bölcseség kezdete az Úrnak félelme”, és akik megtartják az ő parancsolatait, azoknak ’jó belátásuk’ van (Zsoltárok 111:10; Példabeszédek 1:7). Cselekedjünk hát bölcsen, és engedelmeskedjünk Jehovának mindenben. Ez most különösen fontos, mivel Jézus Krisztus, a Király jelen van, és közel van az ítélet napja, amikor ő mint Isten kinevezett Bírája ítélkezni fog (Máté 24:3; 25:31, 32).
18. Mi lesz az eredménye annak, hogy teljesítjük Jehova Isten iránt az egész kötelezettségünket?
18 Isten most mindannyiunkat alaposan megvizsgál. Vajon szellemi beállítottságúak vagyunk, vagy engedjük, hogy a világ befolyása meggyengítse az Istenhez fűződő kapcsolatunkat? (1Korinthus 2:10–16; 1János 2:15–17). Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy elnyerjük Nagy Teremtőnk tetszését. Ha engedelmeskedünk Jehovának, és megtartjuk a parancsolatait, vissza fogjuk utasítani a múlóban levő régi világ hiábavalóságait. Így ápolhatjuk azt a reményt, hogy örökké élhetünk a dolgok Isten által megígért új rendszerében (2Péter 3:13). Milyen ragyogó kilátás ez mindazoknak, akik teljesítik Isten iránt az egész kötelezettségüket!
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért mondhatjuk, hogy nem minden hiábavalóság?
◻ Miért kell egy fiatal kereszténynek imáival kísérve átgondolnia a szent szolgálatát?
◻ Milyenfajta könyvek iránt nem érdemes „nagy odaadást” tanúsítani?
◻ Mi „az ember egész kötelezettsége”?
[Kép a 20. oldalon]
Azok esetében, akik Jehovát szolgálják, nem mondható el, hogy minden hiábavalóság
[Kép a 23. oldalon]
A világban található sok könyvtől eltérően Isten Szava felüdítő és hasznos