Az emberiségnek szüksége van segítőre

’ERŐSZAKOS üldöző voltam’ — ismerte el egy korábban büszke és agresszív férfi. Ez az ember régebben gyalázkodott, szitkozódott, és szívtelenül zaklatta és bántalmazta Jézus Krisztus istenfélő követőit. „Mégis irgalmat nyertem” — mondta hálásan. Talán hihetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy ebből a vad üldözőből lett később a hűséges keresztény, Pál apostol (1Timótheus 1:12–16, Újfordítású revideált Biblia; Cselekedetek 9:1–19).

Nem mindenki követett el olyasmiket, amiket Pál. Ennek ellenére egyikünk sem felel meg Isten irányadó mértékeinek. Miért? „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23). Sőt, talán úgy érezzük, túl rosszak vagyunk ahhoz, hogy elnyerhessük Isten irgalmát, és ilyenkor könnyű átadni magunkat a kétségbeesésnek. Maga Pál is így kiáltott fel, amikor saját bűnös hajlamairól elmélkedett: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Saját kérdésére válaszolva így írt: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róma 7:24, 25).

Hogyan lehet az igazságos Teremtőnek bármi köze is bűnösökhöz? (Zsoltárok 5:5). Figyeld meg, mit mondott Pál: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Kiemelés tőlünk.) Egy másik férfi, aki részesült Isten irgalmában, ezt a magyarázatot adta: „ha valaki vétkezik, van Szószólónk [segítőnk, NW] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1János 2:1, 2).

Miért hívják Jézus Krisztust ’segítőnek az Atyánál’? És hogy lehet az, hogy Jézus „engesztelő áldozat” a bűnökért?

Szükségünk van segítőre

Jézus azért jött a földre, hogy „adja az ő életét váltságul sokakért” (Máté 20:28). A váltság az az ár, amelyet valakinek vagy valaminek a visszavásárlásáért, kiszabadításáért fizetnek. A „váltságnak” fordított héber szó igei alakja a bűnök elfedezésének, vagyis a bűnökért való engesztelésnek a gondolatát hordozza (Zsoltárok 78:38). A görög szóval — például amelyik a Máté 20:28-ban olvasható — főképp arra az árra utaltak régebben, amelyet a hadifoglyok kiszabadításáért, illetve a rabszolgák felszabadításáért fizettek ki. Az igazságosságnak eleget téve valamiért adnak cserébe valamit, aminek az értéke ugyanannyi.

Az emberiség az első ember Isten elleni lázadása miatt vált rabszolgává. A Mózes első könyvének harmadik fejezete rámutat, hogy a tökéletes ember, Ádám, úgy döntött, nem engedelmeskedik Jehova Istennek. Ezzel a bűn és a halál rabszolgaságába adta el önmagát és a még meg nem született leszármazottait. Ádám így a maga és összes utóda számára eljátszotta a tökéletes emberi élet ajándékát (Róma 5:12, 18, 19; 7:14).

Az ókori Izráelben Isten létrehozott egy elrendezést, amelyben az állatáldozatok engesztelést szereztek a nép bűneiért, vagyis elfedezték azokat (3Mózes 1:4; 4:20, 35). Végeredményben az áldozati állat életét adták a bűnös ember élete helyett (3Mózes 17:11). Ezért „az engesztelés napját” úgy is lehetne nevezni, hogy „a váltságok napja” (3Mózes 23:26–28).

Mivel azonban az állatok alacsonyabb rendűek az emberekhez képest, „lehetetlen [volt], hogy a bikák és bakok vére [teljesen] eltörölje a bűnöket” (Zsidók 10:1–4). Egy áldozat csak akkor lenne elég értékes ahhoz, hogy véglegesen engesztelést szerezzen a bűnökért, vagyis eltávolítsa őket, ha értéke megegyezne annak értékével, amit Ádám elveszített. Az igazságosság azt követelte, hogy egy tökéletes ember (Jézus Krisztus) ellensúlyozza azt, amit egy másik tökéletes ember (Ádám) elveszített. Csak tökéletes emberi élettel lehetett kifizetni a váltságdíjat, hogy Ádám utódait kiváltsák a rabszolgaságból, amelybe ősatyjuk adta el őket. A valódi igazságosságnak az „életért életet” alapelv felelt meg (2Mózes 21:23–25).

Amikor Ádám vétkezett, és halálra ítélték, ő magában hordozta az utódnemzés lehetőségét, úgyhogy vele együtt a meg nem született utódai is meghaltak. Jézus, a tökéletes ember, „az utolsó Ádám” önként lemondott a családalapításról (1Korinthus 15:45). Ő is magában hordozta azt a lehetőséget, hogy utódai legyenek, amikor tökéletes emberi áldozatként meghalt. Ezért elmondhatjuk, hogy az emberiség, amelynek nemzésére Jézusnak meg lett volna a lehetősége, vele együtt meghalt. Jézus örökbefogadta Ádám bűnös, haldokló családját. Nem élt a jogával, hogy saját családja legyen. Tökéletes emberi életének feláldozásával Jézus visszavásárolta az Ádámtól származó egész emberiséget, hogy az Ő családjává válhassanak, Ő pedig ’Örökkévaló Atyjuk’ legyen (Ésaiás 9:5, 6, Úf [9:6, 7]).

Jézus váltságáldozata megnyitotta az utat az engedelmes emberiség számára Isten irgalma és az örök élet előtt. Ezért Pál apostol így írt: „a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6:23). Feltétlenül arra érzünk indíttatást, hogy dicsérjük Jehovát a váltságban megnyilvánuló szeretetéért és könyörületéért, hiszen a váltságért ő maga is, és az ő nagyon szeretett Fia is óriási árat fizetett (János 3:16). Ami Jézust illeti, ő igazán „segítőnknek” bizonyult „az Atyánál”, amikor égi életre támadt fel, és az egekben bemutatta Istennek a váltságáldozata értékéta (Zsidók 9:11, 12, 24; 1Péter 3:18). De hogyan segít nekünk Jézus Krisztus most az égből?

[Lábjegyzet]

[Kép a 4. oldalon]

Jézus tökéletes emberi élete lett az Ádám utódainak megváltásához szükséges ár