Megőrzöd feddhetetlenségedet?

HÁNY veréb pusztult el tegnap? Senki sem tudja, és valószínűleg nem sok ember szíve fáj értük, hiszen annyi madár van. Jehova viszont törődik ezekkel az állatokkal. Ezekre a látszólag jelentéktelen madarakra utalva Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy nem „esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül”. Majd hozzátette: „Ne féljetek hát: ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29, 31).

A tanítványok később még jobban megértették, milyen nagyra értékeli őket Jehova. Egyikük, János apostol ezt írta: „Az Isten szeretete azáltal vált nyilvánvalóvá az esetünkben, hogy az Isten elküldte az ő egyetlen-nemzett Fiát a világba, hogy életet nyerjünk általa” (1János 4:9). Jehova azonfelül, hogy a váltságról gondoskodott, még a következőről is biztosítja minden szolgáját: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5).

Egyértelmű, hogy semmi sem áshatja alá a szeretetet, melyet Jehova a népe iránt érez. Felmerül azonban a kérdés: „Vajon mi ragaszkodunk annyira Jehovához, hogy sohasem fogjuk elhagyni?”

Sátán megpróbálja megtörni a feddhetetlenségünket

Amikor Jehova felhívta Sátán figyelmét Jób feddhetetlenségére, Sátán így vágott vissza: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?” (Jób 1:9). Szavaival arra utalt, hogy az emberek csakis akkor lojálisak Istenhez, ha előnyük származik belőle. Ha ez igaz lenne, akkor megfelelő kísértéssel minden keresztény feddhetetlenségét meg lehetne törni.

Jób esetében Sátán először azt állította, hogy Jób nem lenne többé lojális, ha elveszítené legféltettebb javait (Jób 1:10, 11). Amikor ez a rosszindulatú vád hamisnak bizonyult, Sátán ezt bizonygatta: „mindent a mije van, odaad az ember az életéért” (Jób 2:4). Bár Sátán állítása talán igaz némelyekre, Jób nem adta fel, és feddhetetlen maradt. Ezt a történelmi feljegyzések is bizonyítják (Jób 27:5; 42:10–17). Te is ennyire lojális vagy? Vagy engednéd, hogy Sátán megtörje a feddhetetlenségedet? Végezz önvizsgálatot, miközben megvizsgálunk néhány igazságot, mely minden keresztényt érint.

Pál apostol hitte, hogy az igaz keresztények lojalitása nagyon erős lehet. „Meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet . . . , sem jelenvalók, sem eljövendők . . . , sem semmi más teremtés nem lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” — írta (Róma 8:38, 39). Nekünk is ugyanez lehet a meggyőződésünk, ha erős a Jehova iránti szeretetünk. Az effajta szeretet elpusztíthatatlan kötelék, melyet még a halál sem szakíthat el.

Ha ilyen a kapcsolatunk Istennel, sohasem fogjuk ezt kérdezni: „Vajon még néhány év múlva is szolgálni fogom Jehovát?” Az efféle bizonytalanság arra enged következtetni, hogy az Isten iránti lojalitásunk attól függ, hogy mi történik majd velünk az életünkben. Az igazi feddhetetlenség nem a külső körülmények függvénye, hanem azon múlik, hogy milyen emberek vagyunk belül (2Korintus 4:16–18). Ha egész szívünkkel szeretjük Jehovát, sohasem fogunk csalódást okozni neki (Máté 22:37; 1Korintus 13:8).

Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Sátán minduntalan azon van, hogy megtörje a feddhetetlenségünket. Talán vágyat ébreszt bennünk, hogy engedjünk a test kívánságainak vagy a környezetünkben élő emberek nyomásának, illetve hogy egy nehézség miatt elhagyjuk az igazságot. Ebben a támadásban Sátán fontos szövetségese az Istentől elidegenedett világ, bár a tökéletlenségünk is megkönnyíti a dolgát (Róma 7:19, 20; 1János 2:16). Ugyanakkor van némi lépéselőnyünk a vele folytatott küzdelemben; egyáltalán nem lekicsinyelhető például az a tény, hogy nem vagyunk tudatlanságban a fondorkodásai felől (2Korintus 2:11).

Mi nevezhető Sátán fondorkodásainak? Pál úgy beszélt ezekről az Efézus 6:11-ben, mint ’mesterkedésekről’ vagy ’cselvetésekről’a (Katolikus fordítás). Sátán ravasz módszerekkel igyekszik megtörni a feddhetetlenségünket. Szerencsére fel tudjuk ismerni ezeket a cselvetéseket, mivel az Ördög taktikái fel vannak jegyezve Isten Szavában. Sátán, hogy megtörje keresztényi feddhetetlenségünket, valószínűleg hasonló módszereket fog alkalmazni, mint amilyenekkel megpróbálta aláásni Jézus és Jób feddhetetlenségét.

Nem tudta megtörni Jézus feddhetetlenségét

Jézus szolgálatának a kezdetén Sátán arcátlanul megkísértette Isten Fiát, felszólítva őt arra, hogy változtasson egy követ kenyérré. Micsoda ravaszság! Jézus már 40 napja nem evett, ezért biztosan nagyon éhes volt (Lukács 4:2, 3). Sátán azt javasolta, hogy Jézus azon nyomban elégítse ki természetes vágyát, méghozzá Jehova akaratával ellentétes módon. Napjainkban a világi propaganda ugyanígy az azonnali kielégülés hajszolására ösztönöz minket, és megpróbál rávenni, hogy eközben ne nagyon törődjünk a következményekkel. Mi az üzenetének a lényege? „Ez azonnal jár neked!” „Tedd, amihez kedved van!”

Sátánnak sikerült volna megtörnie Jézus feddhetetlenségét, ha Jézus úgy csillapítja kínzó éhségét, hogy figyelmen kívül hagyja a következményeket. Jézus azonban szellemi oldalról közelítette meg a kérdést, és határozottan így felelt: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember«” (Lukács 4:4; Máté 4:4).

Sátán ekkor taktikát váltott. Kiforgatva a Jézus által is idézett Szentírást, arra buzdította Jézust, hogy vesse le magát a templom párkányáról. Azt állította, hogy egy angyal fog vigyázni Jézusra. Jézus viszont nem várta el Atyjától, hogy csoda útján védelmezze meg őt, csak azért, hogy magára irányítsa a figyelmet. „Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet” — jelentette ki (Máté 4:5–7; Lukács 4:9–12).

Sátán utolsó mesterkedése még célirányosabb volt. Megpróbált üzletet kötni Jézussal: egyetlen imádati aktusért felajánlotta neki az egész világot és annak dicsőségét. Úgyszólván ez volt minden, amit felkínálhatott. De hogyan is mutathatott volna be Jézus imádati aktust Atyja fő ellensége előtt? Még csak meg sem fordult a fejében, hogy így tegyen! „Jehovát, a te Istenedet kell imádnod, és egyedül neki kell szent szolgálatot végezned” — mondta Sátánnak (Máté 4:8–11; Lukács 4:5–8).

Ez után a három kudarcba fulladt próbálkozás után Sátán „eltávozott [Jézustól] egy másik alkalmas időig” (Lukács 4:13). Ez arra utal, hogy Sátán állandóan kereste az alkalmat, hogy próbának vesse alá Jézus feddhetetlenségét. Akkor adódott egy alkalmas idő, amikor két és fél évvel később Jézus elkezdte felkészíteni a tanítványait a közelgő halálára. Péter apostol ezt mondta neki: „Kedvezz magadnak, Uram; semmiképpen sem lesz ez a sorsod” (Máté 16:21, 22).

Vajon ez a jó szándékú, de helytelen tanács tetszett Jézusnak, mivel az egyik tanítványától jött? Jézus azonnal felismerte, hogy ezek a szavak nem Jehova gondolatait tükrözik, hanem Sátánéit. „Eredj mögém, Sátán! — válaszolta Krisztus határozottan. — Botláskő vagy nekem, mert nem az Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint” (Máté 16:23).

Mivel Jézus kiolthatatlan szeretetet táplált Jehova iránt, Sátán nem tudta megtörni a feddhetetlenségét. Az Ördög nem tudott felkínálni semmit, ami meggyöngítette volna Jézus lojalitását égi Atyja iránt, és még a legsúlyosabb próbák előidézésével sem ért célt. Vajon ugyanilyen határozottak leszünk mi is, amikor a körülmények megnehezítik, hogy megőrizzük a feddhetetlenségünket? Az, ami Jóbbal történt, segít világosabban megértenünk, hogy milyen nehézségeink adódhatnak.

Lojalitás a csapások ellenére

Jób tapasztalta, hogy bármikor sújthatják csapások az embert. Ő maga boldog házasságban élt, volt tíz gyermeke, és megvolt a helye a szellemi tevékenységeknek az életében (Jób 1:5). Jób tudtán kívül vita támadt az égi udvarban az Isten iránti feddhetetlenségéről, és Sátán eltökélte, hogy bármi áron is, de megtöri őt.

Jób rövid idő alatt elvesztette a vagyonát (Jób 1:14–17). Ám feddhetetlensége kiállta a próbát, mivel ő sohasem bízott a pénzben. Visszaemlékezve arra az időre, amikor még gazdag volt, Jób ezt mondta: „Ha reménységemet aranyba vetettem . . . , ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy . . . , ez is . . . bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt” (Jób 31:24, 25, 28, Újfordítású revideált Biblia).

Ma is egyetlen szempillantás alatt elveszíthetjük szinte mindenünket. Egy üzletembert, aki Jehova Tanúja, nagyon nagy összeggel becsaptak, és emiatt majdhogynem teljesen tönkrement. „Kis híján szívinfarktust kaptam — ismeri el őszintén. — Ez valószínűleg be is következett volna, ha nincs az Istennel ápolt kapcsolatom. Ám ez a tapasztalat ráébresztett, hogy a szellemi értékek nem voltak első helyen az életemben. Minden mást háttérbe szorítottam, amikor elkapott a pénzszerzési láz.” Ez a Tanú azóta csak a lehető legkevesebb időt tölti üzleti tevékenységekkel, és rendszeresen kisegítő úttörőként szolgál, ami azt jelenti, hogy havonta 50 vagy még annál is több órát fordít a keresztény szolgálatra. Az anyagi javak elvesztésénél azonban lehetnek még kétségbeejtőbb gondok.

Jób még szinte fel sem ocsúdhatott a hír hallatán, hogy elveszítette gazdagságát, amikor arról értesült, hogy meghalt mind a tíz gyermeke. Ő mégis rendíthetetlen maradt, és ezt mondta: „Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1:18–21). Vajon mi megőriznénk a feddhetetlenségünket, ha hirtelen elvesztenénk több családtagunkat is? Francisco, aki keresztény felvigyázó Spanyolországban, egy végzetes buszbalesetben veszítette el két gyermekét. Abban lelt vigaszra, hogy közelebb húzódott Jehovához, és fokozottabb mértékben vett részt a keresztény szolgálatban.

De Jób megpróbáltatásai még egyáltalán nem értek véget azzal, hogy tragikus körülmények között elveszítette a gyermekeit. Sátán visszataszító, fájdalmas betegséggel sújtotta őt, ráadásul a felesége ekkor rossz tanácsot adott neki. „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” — unszolta őt. Jób figyelmen kívül hagyta a tanácsát, és ’nem vétkezett az ő ajkaival’ (Jób 2:9, 10). Feddhetetlenségét nem a családjától kapott támogatás éltette, hanem a Jehovával ápolt személyes kapcsolata.

Flora, akinek a férje és a legidősebb fia több mint tíz éve letért a keresztény életútról, tisztában van vele, hogy milyen érzései lehettek Jóbnak. „Sokkolóan hat az emberre, amikor hirtelen elveszti a családja támogatását — jelenti ki. — De tudtam, hogy Jehova szervezetétől távol nem fogom megtalálni a boldogságot. Ezért szilárd maradtam, és Jehovát tettem az első helyre, miközben azon voltam, hogy jó feleség és anya maradjak. Szüntelen imádkoztam, és Jehova megerősített. Boldog személynek mondhatom magam, mert bár a férjem kifejezetten ellenséges volt, megtanultam, hogyan bízzam magam teljesen Jehovára.”

Sátán ezután Jób három társát használta fel arra, hogy megtörje Jób feddhetetlenségét (Jób 2:11–13). Milyen nagy megrázkódtatás lehetett Jóbnak, amikor elkezdték bírálni őt. Ha elhitte volna társai szavait, biztosan elveszíti a Jehova Istenbe vetett bizalmát. Ha lehangoló tanácsaik kedvét szegik, és megtörik feddhetetlenségét, akkor Sátán eléri azt, amit akar.

Jób azonban továbbra is eltökélt volt: „Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből” (Jób 27:5, Úf.). Jób nem azt mondta, hogy „nem engedem nektek, hogy elvegyétek a feddhetetlenségemet”. Tudta, hogy csak saját magán és Jehova iránti szeretetén múlik a feddhetetlensége.

Régi csapdával új áldozatokra vadászva

Sátán még mindig kihasználja azt, amikor a barátaink és a hívőtársaink rossz tanácsot adnak nekünk, vagy meggondolatlan kijelentéseket tesznek. A gyülekezetben ért sérelmek sokkal könnyebben megmételyezhetik a lelkünket, mint az, amikor üldöznek minket. Egy keresztény vén, aki korábban katonaként részt vett háborúban, a harcban szerzett sérüléseket azokhoz a sebekhez hasonlította, melyeket némelyik keresztény hittársa ütött rajta meggondolatlan szavaival és tetteivel. Ez utóbbiról ezt mondta: „Számomra semmi sem fájdalmasabb ennél.”

Ezenkívül a hívőtársaink tökéletlenségei annyira elkeseríthetnek minket, hogy némelyekkel szóba sem állunk többé, sőt, nem megyünk el a keresztény összejövetelekre. Az válhat a legfontosabbá számunkra, hogy elégtételt vegyünk a sérelmeinkért. De mennyire elszomorító lenne, ha ilyen szűk látókörűvé válnánk, és engednénk, hogy mások tettei vagy szavai miatt kárba vesszen a legértékesebb kincsünk, a Jehovával ápolt kapcsolatunk. Ha hagynánk, hogy ez megtörténjen, Sátán réges-régi csapdájába esnénk bele.

Érthető módon azt várjuk a keresztény gyülekezettől, hogy a magas irányadó mértékek megtestesítője legyen. De ha túl sokat várunk hívőtársainktól, akik jelenleg még tökéletlenek, akkor csalódásra ítéljük magunkat. Ezzel szemben Jehova ésszerű elvárásokat támaszt a szolgáival szemben. Ha utánozzuk a példáját, felkészültebbek leszünk arra, hogy elviseljük mások tökéletlenségeit (Efézus 4:2, 32). „Haragudjatok, ámde ne vétkezzetek; ne menjen le úgy a nap, hogy ingerültek vagytok, és az Ördögnek se adjatok helyet” — tanácsolta Pál apostol (Efézus 4:26, 27).

A Biblia világosan rámutat, hogy Sátán sokféle ravasz módszerhez folyamodik, hogy — ha lehetséges — rájöjjön, hogyan törheti meg egy keresztény feddhetetlenségét. Némelyik fortélya vonzó a bukott testnek, más cselvetései viszont fájdalmat okoznak. Ebből a fejtegetésből láthattad, hogy miért kell mindig felkészültnek lenned. Isten iránti mélységes szeretettel a szívedben határozd el, hogy hazugnak bizonyítod Sátánt, és megvidámítod Jehova szívét (Példabeszédek 27:11; János 8:44). Sohase felejtsd el, hogy akármilyen próba érjen is téged, őszinte, keresztényi feddhetetlenségedet semminek sem szabad aláásnia.

[Lábjegyzet]