Olvasók kérdései

Mit jelképezett az ókori Izraelben az időnként sekinának nevezett csodálatos fény, amely a hajlékban és a templomban levő szentek szentjében is megjelent?

Jehova, a népének szerető Atyja és Védelmezője, világosan érzékelhetővé tette jelenlétét Izraelben. Ezt többek között egy tündöklő felhő jelezte, amely szorosan kapcsolódott az imádati helyéhez.

Ebből a szembetűnő fényességből Jehova láthatatlan jelenlétére lehetett következtetni. A hajlékban és a Salamon által épített templomban levő szentek szentjében is megjelent. A csodálatos fény nem azt jelentette, hogy Jehova fizikailag jelen lett volna. Istent nem lehet emberek által készített épületek falai közé zárni (2Krónikák 6:18; Cselekedetek 17:24). Ez a természetfeletti ragyogás Isten szentélyében azonban bizalomra adott okot a főpapnak, és rajta keresztül az összes izraelitának, hogy Jehova védelmezi őket, valamint törődik velük és a szükségleteikkel.

A Biblia megírását követő időben ezt a fényt arámi nyelven sekinának (seki·nahʹ) hívták, mely szó azt jelenti: ’az, ami lakozik’ vagy ’a lakozás’. Ez a kifejezés nem fordul elő a Bibliában, de a Héber Iratok targumokként is ismert arámi nyelvű fordításaiban megtalálható.

Amikor Jehova útmutatást adott Mózesnek a hajlék megépítéséhez, ezt mondta neki: „Majd helyezd a fedelet a ládára, és tedd a ládába a bizonyságot, amelyet adok neked. És ott jelenek meg neked, és ott beszélek veled a fedél fölül, a két kerub közül, mely a bizonyság ládáján van” (2Mózes 25:21, 22). Az itt említett láda egy arannyal borított doboz volt a szentek szentjében. Két aranykerub volt a láda fedelén.

Honnan szólt Jehova? Ő maga adott választ, amikor ezt mondta Mózesnek: „a fedél fölött jelenek meg felhőben” (3Mózes 16:2). Ez a felhő a szent láda felett lebegett a két aranykerub között. A Biblia nem árulja el, hogy a felhő milyen magasan volt, vagy milyen magasságot ért el a kerubok felett.

Ez a fénylő felhő világította meg a szentek szentjét. Valójában ez volt az egyetlen fényforrás ebben a helyiségben. A főpapnak ez a fény adott világosságot, amikor bement ebbe a legbelső részbe az engesztelés napján. Ekkor Jehova jelenlétében állt.

Van ennek a csodálatos fénynek valamilyen jelentősége a keresztények számára? János apostol látomásban egy olyan várost látott, amelyben „éjszaka . . . nem lesz”. Ez a város az Új Jeruzsálem, amely felkent keresztényekből áll, akik fel lettek támasztva, hogy Jézussal uralkodjanak. Ennek a jelképes városnak nem a nap vagy a hold adja a világosságot. Jehova Isten dicsősége közvetlenül világítja meg ezt a szervezetet, pont úgy, ahogy a sekina felhő bevilágította a szentek szentjét. Ezenkívül a Bárány, Jézus Krisztus a város „lámpása”. A ’város’ pedig kiárasztja a szellemi világosságát és kegyét a minden nemzetből való megváltottakra, hogy irányt mutasson nekik (Jelenések 21:22–25).

Mivel Jehova imádói ilyen bőséges áldást kapnak odafentről, biztosak lehetnek benne, hogy Isten a védelmező Pásztoruk és gyengéden törődő Atyjuk.