„Őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól”

„Még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (LUKÁCS 12:15)

1–2. a) Mit figyeltél meg, napjainkban mi érdekli az embereket, és mik a törekvéseik? b) Milyen hatással lehet ránk az ilyen hozzáállás?

PÉNZ, vagyon, tekintély, jól fizető állás és család, többek között ezeket tekinti a legtöbb ember a siker fokmérőjének és a biztos jövő zálogának. Kétségtelen, hogy gazdag és szegény országokban egyaránt sokak érdeklődése és törekvései az anyagi javakra és az érvényesülésre összpontosulnak. A szellemi dolgok iránti érdeklődésük azonban – ha egyáltalán van nekik ilyen – egykettőre alábbhagy.

² A Biblia pontosan ezt jövendölte meg: „az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők . . . , inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők, akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (2Timóteusz 3:1–5). Mivel az igaz keresztények nap mint nap ilyen emberek között élnek, állandó nyomásnak vannak kitéve, hogy ők is átvegyék ezt a fajta gondolkodásmódot és életstílust. Mi segíthet ellenállnunk annak, hogy a világ „a saját öntőformájába préseljen” minket? (Róma 12:2, The New Testament in Modern English, J. B. Phillips).

 3. Jézusnak melyik tanácsát fogjuk most megvizsgálni?

³ Jézus Krisztus mint ’hitünk Főközvetítője és Tökéletessé tevője’ tettekre ösztönző tanulsággal látott el minket ezzel kapcsolatban (Héberek 12:2). Egyszer, amikor szellemileg felvilágosító dolgokról beszélt a sokaságnak, egy férfi félbeszakította őt a kérésével: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Válaszában Jézus egy fontos tanácsot adott a férfinak, és egyben minden hallgatójának. Erőteljesen óvott a mohóságtól, és figyelmeztetését egy elgondolkoztató szemléltetéssel tette nyomatékosabbá. Mi is jól tesszük, ha megszívleljük, amit Jézus akkor mondott, és megértjük, hogyan alkalmazhatjuk a saját életünkben (Lukács 12:13–21).

Egy helytelen kérés

 4. Miért volt helytelen, hogy a férfi félbeszakította Jézust?

⁴ Mielőtt a férfi közbevágott, Jézus arról beszélt a tanítványainak és másoknak, hogy óvakodjanak a képmutatástól, vallják meg bátran, hogy egységben vannak az Emberfiával, és azt is elmondta, hogy segítséget kapnak majd a szent szellemtől (Lukács 12:1–12). Ezek minden bizonnyal létfontosságú gondolatok voltak, melyeket a tanítványoknak meg kellett szívlelniük. Egy ilyen, önvizsgálatra ösztönző beszéd közben a férfi egyszer csak félbeszakította Jézust, és arra kérte, hogy bíráskodjon egy családi perpatvarnak tűnő, anyagi természetű ügyben. Ebből az esetből fontos tanulságot vonhatunk le.

 5. Mit tárt fel a férfi kérése a jelleméről?

⁵ Azt mondják, hogy „egy ember jelleméről gyakran az árulkodik, hogy milyen irányba terelődnek a gondolatai, miközben egyházi beszédet hallgat”. Míg Jézus komoly szellemi dolgokról beszélt, a férfi valószínűleg azon gondolkodott, hogyan tehetne szert anyagi előnyre. Hogy jogos volt-e a sérelme az örökséggel kapcsolatban, arról nem esik szó. Talán megpróbált hasznot húzni abból, hogy Jézusnak az emberi ügyek bölcs bírájaként tekintélye és jó hírneve volt (Ézsaiás 11:3, 4; Máté 22:16). Bármi volt is a helyzet, a kérése azt sejtette, hogy a szíve mélyén nagy baj van, mégpedig a szellemi dolgok iránti értékelés súlyos hiánya. Nemde jó ok ez arra, hogy mi is önvizsgálatot tartsunk? A keresztény összejöveteleken például könnyen engedhetünk annak, hogy elkalandozzon az elménk, vagy hogy elidőzzünk az esetleges későbbi teendőinken. Ehelyett arra kell figyelnünk, ami elhangzik, és azon kell gondolkoznunk, hogy személy szerint hogyan alkalmazhatjuk az elhangzottakat annak érdekében, hogy javítsunk az égi Atyánkhoz, Jehova Istenhez, és keresztény társainkhoz fűződő kapcsolatunkon (Zsoltárok 22:22; Márk 4:24).

 6. Miért nem teljesítette Jézus a férfi kérését?

⁶ Bármi volt is a férfi indítéka ezzel a kéréssel, Jézus nem teljesítette, hanem ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem fölétek bírónak vagy osztónak?” (Lukács 12:14). Ezzel Jézus olyasmire utalt, amit az emberek nagyon is jól ismertek, hiszen a mózesi törvény szerint azért neveztek ki bírókat a városokba, hogy éppen ilyen esetekben ítélkezzenek (5Mózes 16:18–20; 21:15–17; Ruth 4:1, 2). Jézus viszont fontosabb dolgokkal volt elfoglalva, azzal, hogy tanúskodjon a Királyság igazsága mellett, és hogy Isten akaratára tanítsa az embereket (János 18:37). Ahelyett, hogy a mindennapi dolgok elterelnék a figyelmünket, Jézus példáját követve, inkább arra használjuk fel az időnket és az energiánkat, hogy prédikáljuk a jó hírt, és hogy ’tegyünk tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’ (Máté 24:14; 28:19).

Óvakodjunk a mohóságtól

 7. Milyen lényegbevágó dolgot figyelt meg Jézus?

⁷ Mivel Jézus képes a szív legbelsőbb indítékait is látni, tisztában volt vele, hogy a férfi kérése valami komolyabb dolgot is magában foglalt annál, mint csupán azt, hogy közbenjárjon egy személyes ügyben. Ezért nemcsak egyszerűen visszautasította a kérést, hanem a lényegre tapintva ezt mondta: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15).

 8. Mi a mohóság, és mihez vezethet?

⁸ A mohóság több mint csupán az a vágy, hogy valaki pénzt vagy bizonyos dolgokat birtokoljon, melyeknek meglehet a maguk helye és célja az életben. A mohóság a vagyon, a javak, vagy valaki más javai utáni mértéktelen vágy. Magában foglalhat kielégíthetetlen, kapzsi sóvárgást dolgok birtoklása után, sőt valaki máséi után is. Mindezt csakis a birtoklás kedvéért, függetlenül a saját szükségleteitől, vagy a másokra gyakorolt hatásától. Egy mohó személy engedi, hogy a kívánságának tárgya olyannyira eluralkodjon a gondolkodásán és a tettein, hogy az lényegében az istenévé válik. Emlékezzünk arra, hogy Pál apostol a kapzsi személyt egy bálványimádóval teszi egyenlővé, akinek nincs része Isten Királyságában (Efézus 5:5; Kolosszé 3:5).

 9. Milyen formákban nyilvánulhat meg a mohóság? Mondj példákat!

⁹ Érdekes módon, Jézus „mindenfajta mohóságtól” óvott. A mohóságnak sok formája van. A tízparancsolat közül az utolsó megnevez néhányat: „Ne kívánd embertársad házát. Ne kívánd embertársad feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se bikáját, se szamarát, és semmit, ami a te embertársadé” (2Mózes 20:17). A Bibliában nagyon sok olyan személyről olvashatunk, akik a mohóság valamelyik fajtája miatt súlyos bűnbe estek. Sátán volt az első, aki mohón vágyott valamire, ami másé volt – arra a dicsőségre, tiszteletre és hatalomra, mely kizárólag Jehováé (Jelenések 4:11). Éva pedig mohón vágyott a függetlenségre, és az, hogy ezzel kapcsolatban félrevezették, a bűnhöz és halálhoz vezető úton indította el az emberi fajt (1Mózes 3:4–7). A démonok angyalok voltak, akik elégedetlenek lettek ’eredeti állásukkal, és elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét’ olyasmiért, ami nem illette meg őket (Júdás 6; 1Mózes 6:2). Gondoljunk Bálámra, Ákánra, Géházira és Júdásra is. Ők sem voltak elégedettek a sorsukkal, hanem engedték, hogy az anyagi dolgok utáni mértéktelen vágyuk arra vigye őket, hogy visszaéljenek a beléjük vetett bizalommal, és ez romlásba és pusztulásba taszítsa őket.

10. Jézus figyelmeztetése szerint, milyen értelemben ’tartsuk nyitva a szemünket’?

¹⁰ Mennyire találó, hogy Jézus ezekkel a szavakkal kezdte a mohóságról szóló figyelmeztetését: „Tartsátok nyitva a szemeteket”! Miért? Mert nagyon könnyű észrevenni, hogy más kapzsi vagy mohó, azt viszont ritkán ismeri el az ember, ha ő maga vétkes ebben. Pál apostol azonban rámutat, hogy „a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere” (1Timóteusz 6:9, 10). Jakab tanítvány rávilágít, hogy miután a helytelen kívánság „megfogant, bűnt szül” (Jakab 1:15). Jézus figyelmeztetésével összhangban, ’tartsuk nyitva a szemünket’, de ne azért, hogy azt figyeljük másokban, hogy ők mohók-e, hanem azért, hogy magunkat vizsgáljuk meg, vajon mi a szívünk vágya, és így ’őrizkedjünk mindenfajta mohóságtól’.

Bőségben élni

11–12. a) Mire figyelmeztetett Jézus a mohósággal kapcsolatban? b) Miért kell megszívlelnünk Jézus figyelmeztetését?

¹¹ Egy másik oka is van annak, amiért őrizkednünk kell a mohóságtól. Figyeljük meg, mit mondott Jézus ezután: „még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15). Ez minden bizonnyal gondolkodóba ejt minket mai, anyagias világunkban, ahol az emberek a bőséget és a jólétet a boldogsággal és a sikerrel teszik egyenlővé. Ezekkel a szavakkal Jézus arra mutatott rá, hogy bármekkora bőségnek örvend is valaki az életben, az igazán tartalmas és kielégítő élet nem az anyagi javak eredménye, és nem is azoktól függ.

¹² Némelyek azonban nem értenek ezzel egyet. Úgy érvelhetnek, hogy az anyagi javak kényelmesebbé és élvezetesebbé teszik az életet, és ezzel értékesebbé is. Ennélfogva olyan törekvéseknek adják át magukat, melyek lehetővé teszik, hogy minden olyan dolgot és modern technikai eszközt megszerezzenek, amit csak kívánnak. Azt hiszik, hogy ez jó életet eredményez. De ha így gondolkodnak, akkor nem értették meg Jézus mondanivalójának a lényegét.

13. Mi a kiegyensúlyozott nézet az életről és a javakról?

¹³ Ahelyett, hogy Jézus arra összpontosított volna, hogy helyes-e vagy helytelen, ha valaki bőségben él, arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ember élete nem azokból „a dolgokból” származik, „amelyek vannak neki”, vagyis nem azokból, melyeket már birtokol. Ebben a tekintetben mindannyian tudjuk, hogy élni, vagy fenntartani az életünket, igazából nem követel sok mindent. Csak egy kis élelemre és ruházatra van szükség, meg egy helyre, ahol lefekszünk. A gazdagoknak bőségesen kijut ezekből, viszont a szegényeknek küzdeniük kell, hogy megszerezzék, amire szükségük van. A fennálló különbség azonban kiegyenlítődik, mert amikor az élet a végéhez ér, minden elmúlik (Prédikátor 9:5, 6). Ezért, hogy az életnek értelme és értéke legyen, nem lehet, és nem is szabad, hogy csupán azok körül a dolgok körül forogjon, amit az ember birtokolhat vagy megszerezhet. Ez a gondolat válik nyilvánvalóvá, ha megvizsgáljuk, milyen életről beszélt Jézus.

14. Mit tanulhatunk a bibliai beszámolóban található „élet” szó alapján?

¹⁴ Jézus azt mondta, hogy valakinek „az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki”. A Lukács evangéliumában használt „élet” szó (görögül zó·éʹ) nem az életmódra vagy életstílusra utal, hanem magára az életre, az abszolút értelemben vett életre.a Jézus arra utalt, hogy akár gazdagok vagyunk, akár szegények, élhetünk luxuskörülmények között, vagy épphogy egyik napról a másikra tengődünk, nincs teljes hatalmunk afelett, hogy meddig élünk, sőt még afelett sem, hogy holnap életben leszünk-e. Jézus ezt jelentette ki a hegyi beszédében: „Ki az közületek, aki aggódásával hozzá tud tenni egyetlen könyöknyit az élettartamához?” (Máté 6:27). A Biblia világosan rámutat, hogy egyedül Jehova „az élet forrása”, és kizárólag ő tudja megadni a hűségeseknek „a valódi”, „az örök életet”, vagyis a vég nélküli életet az égben vagy a földön (Zsoltárok 36:9; 1Timóteusz 6:12, 19).

15. Miért vetik sokan a bizalmukat az anyagi javakba?

¹⁵ Jézus szavai rámutatnak, hogy milyen könnyen elferdültté vagy eltorzulttá válhat az emberek életről alkotott nézőpontja. Legyen gazdag vagy szegény, minden ember tökéletlen, és ugyanúgy végzi. A hajdanán élt Mózes megjegyezte: „A mi esztendeink napjai hetven esztendő, a nagyon erőseké is nyolcvan esztendő, de ezek csak bajt és fájdalmat hoznak; mert bizony elillannak, s mi tovaszállunk” (Zsoltárok 90:10; Jób 14:1, 2; 1Péter 1:24). Ezért, ahogy Pál apostol utalt rá, azok az emberek, akik nem ápolnak jó kapcsolatot Istennel, gyakran az „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” mentalitást sajátítják el (1Korintusz 15:32). Mások, mivel érzékelik, hogy az élet bizonytalan és tovaszáll, az anyagi javakban próbálnak biztonságot és állandóságot találni. Talán azt hiszik, hogy ha sok anyagi, kézzelfogható javuk van, azzal valahogyan biztonságosabb lesz az életük. Ezért szakadatlanul azon fáradoznak, hogy vagyont és javakat halmozzanak fel, tévesen egyenlővé téve ezeket a dolgokat a biztonsággal és a boldogsággal (Zsoltárok 49:6, 11, 12).

Biztos jövő

16. Mitől nem függ az élet igazi értéke?

¹⁶ Igaz, hogy a magasabb életszínvonal – bőséges élelem, gazdag ruhatár, pazar lakás és különféle luxuscikkek – hozzájárulhat egy kényelmesebb élethez, és talán még jobb orvosi ellátást is lehetővé tesz, mellyel az ember néhány évvel meghosszabbíthatja az élettartamát. De vajon ez az élet valóban tartalmasabb és biztonságosabb? Az élet igazi értékét nem az évek számában mérik, sem az anyagi javak mennyiségében, melyet valaki birtokolhat vagy felhasználhat. Pál apostol rámutatott, hogy veszélyes túl nagy fontosságot tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Ezt írta Timóteusznak: „Utasítsd azokat, akik gazdagok a jelenlegi világrendszerben, hogy ne legyenek kevélyek, és reménységüket ne bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe, aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre” (1Timóteusz 6:17).

17–18. a) Az anyagi javakkal kapcsolatban kiknek a kiemelkedő példája méltó arra, hogy utánozzuk? b) Jézus melyik példázatát vizsgáljuk meg a következő cikkben?

¹⁷ Nem bölcs dolog a gazdagságban reménykedni, hiszen az „bizonytalan”. Jób patriarcha igen vagyonos ember volt, de amikor váratlanul csapás érte, a gazdagsága nem tudott rajta segíteni, hiszen egyik napról a másikra mindene odalett. Az Istenhez fűződő szilárd kapcsolata tartotta őt életben miközben megpróbáltatásokon ment keresztül, és nyomorúságokat élt át (Jób 1:1, 3, 20–22). Ábrahám pedig nem engedte, hogy bőséges anyagi javai miatt ne fogadja el a Jehovától kapott nehéz feladatot. Ezért abban az áldásban részesült, hogy „nemzetek sokaságának az atyjává” lett (1Mózes 12:1, 4; 17:4–6). Az ő példájuk, és másoké is, méltó arra, hogy utánozzuk. Legyünk fiatalok vagy idősek, önvizsgálatot kell tartanunk, hogy meglássuk, mi fontos nekünk igazán az életben, és miben reménykedünk (Efézus 5:10; Filippi 1:10).

¹⁸ Csakugyan tartalmas és tanulságos az a néhány szó, melyet Jézus a mohóságról és az életről alkotott helyes nézőpontról mondott. Ám még más mondanivalója is volt. Egy esztelen gazdag emberről szóló, gondolatébresztő példázatot, vagyis szemléltetést mondott el. Hogyan alkalmazhatjuk ezt a szemléltetést a mi életünkre, és mit tanulhatunk belőle? Ezekre a kérdésekre a következő cikkben kapunk választ.

[Lábjegyzet]

Mit felelsz rá?

• Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus visszautasította annak a férfinak a kérését, aki a sokaságból szólt hozzá?

• Miért kell őrizkednünk a mohóságtól, és hogyan tehetjük ezt meg?

• Az élet miért nem az anyagi javakból származik?

• Mi teheti az életet igazán értékessé és biztonságossá?

[Kép a 23. oldalon]

Miért utasította el Jézus egy férfi kérését?

[Kép a 23. oldalon]

A mohóság végzetes következményekkel járhat

[Képek a 25. oldalon]

Hogyan mutatta ki Ábrahám, hogy helyesen tekint az anyagi javakra?