Az ősi ékírás és a Biblia

MIUTÁN Isten összezavarta az emberek nyelvét Bábelben, többféle írásrendszer alakult ki. A Mezopotámiában élő emberek, például a sumerok és a babilóniaiak, az ékírást használták. Ez az elnevezés arra utal, hogy íróvesszővel ék alakú mélyedést karcoltak a nedves agyagtáblákba.

A régészek olyan ékírásos szövegeket találtak, melyek a Szentírásban is megemlített emberekről és eseményekről írnak. Mit tudunk erről az ősi írásrendszerről? És hogyan tanúskodnak ezek a szövegek a Biblia megbízhatósága mellett?

Fennmaradt feljegyzések

A tudósok úgy gondolják, hogy a Mezopotámiában használt írásrendszer először képírás volt, melyben a szavakat és a gondolatokat jelekkel vagy képekkel adták vissza. Például az ökör szó jele eredetileg úgy nézett ki, mint egy ökörfej. Ahogy egyre nőtt az igény, hogy megőrizzenek bizonyos feljegyzéseket, az ékírás is fejlődött. „A jelek már nemcsak szavakat jelöltek, hanem szótagokat is, melyeket szavakká lehetett összefűzni” – magyarázza egy mű (NIV Archaeological Study Bible). Végül a mintegy 200 jel lehetővé tette, hogy az ékírással „tényleg vissza tudják adni a beszédet a szókincsével és a nyelvtani összetettségével együtt”.

Körülbelül i. e. 2000-re, Ábrahám idejére, az ékírás sokat fejlődött. A következő 2000 évben mintegy 15 nyelvben kezdték használni ezt az írásrendszert. A feltárt ékírásos szövegeknek több mint a 99 százaléka agyagtáblákra van írva. Az elmúlt 150 évben rengeteg ilyen táblát találtak Urban, Urukban, Babilonban, Nimrúdban, Nippurban, Assurban, Ninivében, Máriban, Eblában, Ugaritban és Amarnában. Egy folyóirat ezt írja: „A tudósok szerint a feltárt ékírásos táblák száma egy- és kétmillió között lehet, és minden évben még körülbelül 25 000-et találnak” (Archaeology Odyssey).

Az ékírásos szövegeket vizsgáló tudósok világszerte szembenéznek a fordítás hatalmas feladatával. Egy becslés szerint „a modern korban a meglévő ékírásos szövegeknek eddig körülbelül csak az egytizedét tudták legalább egyszer elolvasni”.

Az ékírás megfejtéséhez az jelentette a kulcsot, hogy találtak két- és háromnyelvű ékírásos szövegeket. A tudósok felismerték, hogy ezek az ékírásos dokumentumok ugyanazt a szöveget tartalmazzák különböző nyelveken. A felismerésben az segített, hogy a szövegekben gyakran ismétlődnek a nevek, címek, uralkodói családfák és önmagasztaló kifejezések.

Az 1850-es évekre a tudósok megfejtették az ókori Közel-Keleten használt közvetítő nyelvet, vagyis az ékírással írt akkád, azaz asszír-babiloni nyelvet. A Britannica Hungarica ezt írja: „Amint az akkádot megfejtették, az egész ékírásos rendszer értelmessé vált, és a többi, ékírással rögzített nyelv feliratait is el lehetett olvasni.” Milyen kapcsolat van ezek között az írások és a Biblia között?

Bizonyítékok, melyek igazolják a Bibliát

A Biblia leírja, hogy Jeruzsálemet kánaánita királyok uralták egészen addig, amíg Dávid i. e. 1070 körül el nem foglalta (Józs 10:1; 2Sám 5:4–9). De néhány tudós ezt megkérdőjelezte. 1887-ben azonban egy parasztasszony talált egy agyagtáblát az egyiptomi Amarnában. Azon a helyen végül mintegy 380 szöveget találtak, melyekről kiderült, hogy diplomáciai levelezéseket tartalmaznak egyiptomi uralkodók (III. Amenhotep és Ehnaton) és kánaáni királyságok között. Hat levél a jeruzsálemi uralkodótól ’Abdi-Hebától származott.

Egy folyóirat megjegyzi: „Az Amarnában talált táblák – melyek egyértelműen úgy hivatkoznak Jeruzsálemre, mint városra, nem pedig földterületre, és ’Abdi-Hebára úgy, mint . . . kormányzóra, akinek egy 50 fős egyiptomi helyőrséggel Jeruzsálemben volt a székhelye – arra utalnak, hogy Jeruzsálem egy kis hegyvidéki királyság volt” (Biblical Archaeology Review). Ugyanez a folyóirat még hozzáfűzi: „Az Amarna-levelek alapján biztosak lehetünk benne, hogy akkoriban egy jelentős város létezett ott.”

Nevek az asszír és a babilóniai feljegyzésekben

Az asszírok és később a babilóniaiak agyagtáblákra, hengerekre, prizmákra és emlékművekre írták a történelmi feljegyzéseiket. Így amikor a tudósok megfejtették az akkád ékírást, a szövegben olyan neveket találtak, melyek a Bibliában is meg vannak említve.

Egy könyvben a következőt olvashatjuk: „Dr. Samuel Birch 1870-ben az újonnan megalakult Bibliai Régészeti Társaság előtt tartott előadásában beszámolt arról, hogy azonosítani tudott [az ékírásos szövegekben] héber királyokat: Omri, Aháb, Jéhu, Azária . . . , Menáhem, Péka, Hósea, Ezékiás, Manassé; valamint asszír királyokat: [III.] Tiglát-Pilészer . . . , Sarrukín [Szargon], Szanhérib, Eszarhaddon, Assur-bán-apli . . . ; és szíriaiakat: Benhadad, Hazáel, Recin” (The Bible in the British Museum).

Egy könyv Izrael és Júda Bibliában feljegyzett történelmét összeveti ősi ékírásos szövegekkel. Milyen eredménnyel? „Összesen 15 vagy 16 júdai és izraeli királyról olvashatunk külső forrásokban, és ezekben a királyok neve és uralkodási ideje teljesen megegyezik a [bibliai] Királyok könyvében leírtakkal. Minden egyes király pont úgy van említve, mint a Királyok könyvében, sőt, egyetlen olyan királyra sem történik utalás, aki ne lenne benne a Királyok könyvében” (The Bible and Radiocarbon Dating).

Az 1879-ben felfedezett híres Círusz (Kürosz)-henger ékírásos feliratán az olvasható, hogy Círusz, miután elfoglalta Babilont i. e. 539-ben, az elveivel összhangban elrendelte, hogy a foglyok térjenek vissza a hazájukba. A zsidók is ekkor térhettek haza (Ezsd 1:1–4). Sok XIX. századi tudós megkérdőjelezte a Bibliában idézett rendelet hitelességét. Azonban a perzsa időkből származó ékírásos dokumentumok, beleértve a Círusz-hengert, döntően bizonyítják a bibliai feljegyzés pontosságát.

1883-ban egy több mint 700 ékírásos szövegből álló gyűjteményre bukkantak Nippurban, Babilon közelében. A megemlített 2500 név közül 70 zsidó névként azonosítható. Edwin Yamauchi történész azt mondja, hogy ezek a személyek „mint szerződő felek, közvetítők, tanúk, adószedők és királyi hivatalnokok” vannak feltüntetve. Az, hogy ebben az időszakban Babilon közelében a zsidók továbbra is részt vettek ilyen tevékenységekben, egy jelentős bizonyíték, hiszen megerősíti a Biblia prófétai kijelentését, hogy bár az izraeliták egy „maradéka” visszatért Júdeába az asszír és a babiloni száműzetésből, sokan nem tértek vissza (Ézs 10:21, 22).

Az i. e. első évezred során az ékírás és az ábécé rendszerű írás egy időben létezett. De az asszírok és a babilóniaiak végül elhagyták az ékírást, és az ábécé rendszerű írást választották.

A múzeumokban még több százezer tábla vár tanulmányozásra. A tudósok által eddig megfejtett szövegek ékesen bizonyítják a Biblia megbízhatóságát. Ki tudja, milyen további bizonyítékokat tartogatnak a még meg nem fejtett szövegek?

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

Photograph taken by courtesy of the British Museum