A Biblia képes megváltoztatni az életünket

Egy nő, aki annak idején kiábrándult a vallásból, ma az ideje nagy részét azzal tölti, hogy segít az embereknek megismerni Istent. Miért teszi ezt? Egy férfi, aki szerette a küzdősportokat, békés természetű emberré vált. Mitől változott meg? És hogyan sikerült változtatnia az életmódján annak a férfinak, aki korábban kábítószerezett, az ital rabja volt, és állandóan utcai harcokba keveredett? Hadd mondják el ők a történetüket.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK

NÉV: PENELOPE TOPLICESCU

ÉLETKOR: 40

ORSZÁG: AUSZTRÁLIA

HÁTTÉR: KIÁBRÁNDULT A VALLÁSBÓL

A MÚLTAM: Ausztráliában születtem, Sydney-ben, de később a családom Új-Guineára költözött. Ekkor mindössze kétéves voltam. Csaknem két évig Rabaulban éltünk, majd nyolc évig Bougainville-en. Akkoriban nem volt televízió Új-Guineán, így az öcsémmel sokat voltunk a szabadban, úsztunk, búvárkodtunk és sátoroztunk.

Tízéves lehettem, amikor érdekelni kezdett a vallás. Édesanyám katolikus volt, ezért azt javasolta, hogy járjak hittanórára egy helyi apácához. Tízéves koromban megkereszteltek katolikusnak.

Később, tinédzserkoromban, amikor visszaköltöztünk Ausztráliába, kételyeim támadtak a vallásommal kapcsolatban. A középiskolás éveim alatt ókori történelmet is tanultam, és az édesapámmal hosszú eszmecseréket folytattunk a vallás eredetéről, és azokról a bibliai történetekről, amelyeket mítoszoknak és legendáknak gondoltunk. Idővel elvetettem a katolicizmust.

Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim különköltöztek. Anyukám sok nehézséggel küszködött, ezért én végül apukámhoz és a menyasszonyához költöztem. Az öcsém anyukámmal maradt, és egy másik államba költöztek. Ez idő tájt nagyon magányos voltam. Két évbe telt, mire ismét jó kapcsolatba kerültem anyukámmal. Ittam, kábítószereztem és buliztam. Abbahagytam az iskolát és munkába álltam. Erkölcstelenül éltem, eltékozoltam az ifjúságom éveit.

Huszonöt éves koromban újra foglalkoztatott a Biblia. Új munkahelyem lett, és ott találkoztam egy kedves lánnyal, Liene-val. Liene mindig udvarias volt a főnökével, jóllehet a főnöke nagyon faragatlanul viselkedett vele. Amikor megkérdeztem, miért nem vág vissza neki, elmondta, hogy tanulmányozza a Bibliát Jehova Tanúival, és próbálja alkalmazni a szentírási alapelveket. Felajánlotta, hogy tanulmányozza velem a Bibliát. Nem értettem pontosan, mire gondol, ezért abban a tévhitben voltam, hogy csupán egy óra alatt megtanulhatom mindazt, amit ő tud a Bibliából. Aznap este Liene három órán keresztül válaszolt a kérdéseimre. Nagyon tetszett, hogy minden válaszát bibliaversekkel támasztotta alá.

Emlékszem, hogy aznap éjjel, amikor hazafelé autóztam, dühös voltam Istenre, amiért nem engedte, hogy korábban megtudjam róla az igazságot. Tisztában voltam azzal, hogy a Tanúk erkölcsös életet élnek, és úgy éreztem, már túl késő lenne változtatnom a rossz szokásaimon. Az is átfutott az agyamon, hogy soha nem lennék képes házról házra prédikálni, ahogyan azt a Tanúk teszik. Folytattam a Biblia tanulmányozását, de azzal a céllal, hogy belekössek a Tanúk tanításaiba. Gondoltam, így nyugodt lelkiismerettel megszakíthatom majd a kapcsolatomat velük. Egy nap azonban ráeszméltem, hogy nem fogok találni ilyen kibúvót.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Minél jobban megismertem a Biblia erkölcsi irányadó mértékeit, annál jobban bántott a lelkiismeretem. Hogy megnyugtassam, abbahagytam a kábítószerezést. De aztán egy időre elköltöztem Ausztráliából, és újból belevetettem magam a bulizásba és az ivásba. Úgy tűnt, mindig visszaesek, amikor próbálok némi előrehaladást tenni, hogy a bibliai alapelveket kövessem. Szégyenkezve imádkoztam Jehovához, azonban továbbra is furdalt a lelkiismeret.

Olvastam arról, hogy mi történt Dávid királlyal és Betsabéval, és arról, hogy Jehova milyen irgalmasan bánt velük. Ez a beszámoló sokat segített. Amikor Dávid tanácsot kapott, volt bátorsága beismerni, hogy hibázott, és nem próbált meg mentegetőzni a tettei miatt. Emellett alázatosan elfogadta a fegyelmezést (2Sámuel 12:1–13). Amikor csak hibáztam, eszembe jutott ez a beszámoló, és egyre könnyebben kértem bocsánatot Jehovától. Idővel úgy döntöttem, hogy azelőtt imádkozom, hogy engednék a kísértésnek, és nem utána. Ez végre átlendített a holtponton.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Mindig is heves vérmérsékletű voltam. Az Efézus 4:29–31-ben olvasható gondolatok azonban segítettek felismernem, hogy el kell hagynom ’a keserűséget, a haragot, az indulatot’. Miközben megtanultam fékezni az indulataimat, megtanultam a nyelvemet is féken tartani. Emellett Jézusnak az a tanácsa, hogy „legyen a ti igenetek igen”, segített, hogy határozottabb legyek (Máté 5:37).

Anyukám kezdetben ellenezte, hogy a Tanúkhoz járok, de később azt mondta, hogy büszke rám. Sőt, még ezt is kijelentette: „Tudom, hogy nem a neveltetésednek köszönhetően váltál azzá a nővé, aki vagy, hanem a Jehováról tanultak változtattak meg.” Örömmel töltöttek el a szavai.

Az életemnek ma már van célja és értelme. A férjemmel együtt kilenc éve teljes idejű bibliaoktatók vagyunk. Igen, házról házra prédikálok, és úgy érzem, ez a legszebb jutalommal járó munka, melyet valaha is végeztem.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK

NÉV: DENISZ BUSZIGIN

ÉLETKOR: 30

ORSZÁG: OROSZORSZÁG

HÁTTÉR: KARATERAJONGÓ

A MÚLTAM: Oroszországban születtem, Permben. Majd az ország egy másik városában, a körülbelül 40 000 lakosú Furmanovban nőttem fel, az Ivanovói területen. Furmanov festői szépségű város rengeteg fával, melyek ősszel sárga és vörös színben pompáznak. Az 1980-as és az 1990-es években megnőtt a bűnözés a városban. A családom nagyon szerény körülmények között élt, és alacsony jövedelmű volt. A szüleimmel és az öcsémmel egy kicsi lakásban éltünk, elég zsúfoltan.

Hétéves koromban karatézni kezdtem. Imádtam ezt a sportot, az egész életem körülötte forgott. Minden szabadidőmet az edzőteremben töltöttem, és az összes barátom sportoló volt. Már tizenöt évesen piros öves karatés lettem, egy évvel később pedig barna öves. A karatecsapatom oroszországi és eurázsiai bajnokságokon versenyzett. Fényes jövő előtt álltam, de tizenhét éves koromban egyszeriben minden megváltozott.

Néhány barátommal bűncselekményt követtünk el, és letartóztattak bennünket. Két év börtönbüntetést kaptam. A börtönélet kemény volt. De ott, a börtönben történt, hogy életemben először Biblia került a kezembe. Elolvastam belőle a Mózes első könyvét, a Zsoltárok könyvét és az Újszövetséget. Sőt, megtanultam kívülről a miatyánkot, és esténként lefekvés előtt mindig elmondtam. Gondoltam, ez talán segít rajtam.

2000-ben szabadultam ki a börtönből, de nem tudtam, mihez kezdjek az életemmel. Kábítószerezni kezdtem. Édesanyám ez idő tájt halt meg. Ő állt legközelebb a szívemhez, ezért borzasztó nehéz volt elviselnem a hiányát. Sikerült leszoknom a kábítószerről, és újból lejártam az edzőterembe. Ivanovo városába költöztem, és ott munkát kaptam egy élelmiszerboltban. Az eladók főnöknője Jehova Tanúja volt. Elmagyarázott nekem néhány bibliai alapigazságot, és megszervezte, hogy egy másik Tanú rendszeresen tanulmányozza velem a Bibliát.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? A Biblia tanulmányozása során nagyon meghatott az a gondolat, hogy Isten paradicsommá akarja tenni a földet. Szerettem volna megfelelni a követelményeknek, hogy én is ott lehessek. Hamarosan felismertem, hogy Jehova Istennek magasak az irányadó mértékei, és szeretné, ha az emberek azok szerint élnének. Azelőtt javarészt csak magammal törődtem. De megtanultam, hogy Jehova szeretné, ha másokra is gondolnék, és ha olyan tulajdonságokat fejlesztenék ki, melyek akkor még nem voltak meg bennem. Például kedvessé és békés természetűvé kellett válnom.

Alaposan átgondoltam, hogy mi mindent tett értem Jehova, például feláldozta a Fiát a bűneimért. Hálás voltam Isten szeretetéért, és ez a hála arra indított, hogy változtassak az életemen. A Zsoltárok 11:5-ből megtanultam, hogy Jehova gyűlöli az erőszakot. Ezért nem néztem többé olyan tévéműsorokat, melyek az erőszakot és a gyűlöletet kedvező színben tüntetik fel. Óriási nehézségek árán abbahagytam a küzdősportokat. Az 1Korintusz 15:33-ban olvasható alapelv segített meglátnom, hogy erőteljesen befolyásolnak azok, akikkel barátkozom. Ezt az alapelvet igazolta az is, hogy annak idején a börtönben kötöttem ki. Úgy döntöttem, nem keresem többé azok társaságát, akiknek az élete középpontjában a küzdősportok állnak.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Becsületes lettem annak köszönhetően, hogy Jehova Tanúival barátkoztam, és tanulmányoztam a Bibliát. A Héberek 13:5-ből megtanultam, mennyire fontos a megelégedettség, és az, hogy küzdjünk a pénz szeretete ellen. Ennek a tanácsnak a megfogadása segített, hogy többé ne hazudjak és ne lopjak.

Mindig is nagyra tartottam a baráti kapcsolatokat. Korábban láttam, hogyan tette tönkre a barátságokat a kapzsiság vagy a félelem. Jehova Tanúi nem tökéletesek, de tudom, hogy tisztelik Isten irányadó mértékeit, és igyekeznek úgy bánni másokkal, ahogyan ő tanácsolja. Köztük igaz barátokra leltem.

El sem tudom képzelni, mi történt volna velem, ha nem tanulom meg, hogyan éljek a Biblia irányadó mértékei szerint. Gondolom, újból börtönben lennék, vagy fájdalmat és szenvedést okoznék másoknak. Most azonban a családommal, drága feleségemmel és két fiunkkal együtt igazi örömet találunk abban, hogy segítünk másoknak megismerni az igazságot Istenről.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK

NÉV: JOSÉ CARLOS PEREIRA DA SILVA

ÉLETKOR: 31

ORSZÁG: BRAZÍLIA

HÁTTÉR: UTCAI HARCOS

A MÚLTAM: São Paulo szövetségi állam Americana nevű városának a piszkos szegénynegyedeiben nőttem fel. Nem volt ivóvizünk, és az alapvető higiéniai feltételek sem voltak adottak. Burjánzott az erőszak és a bűnözés ezen a hírhedt környéken.

Erőszakos, agresszív emberként nőttem fel. Folyton utcai harcokba keveredtem, ezért a szomszédok féltek tőlem. A kinézetem és a magatartásom arról árulkodott, hogy kemény fából faragtak. Iszákos voltam, sokszor az eszméletlenségig leittam magam. Akárcsak a bátyáim, én is kábítószereztem. Az egyik bátyám bele is halt a kábítószer-túladagolásba.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Idővel találkoztam Jehova Tanúival, és ők megmutatták nekem a Bibliából, hogy Isten paradicsommá teszi az egész földet (Lukács 23:42, 43; Jelenések 21:3, 4). Azt is megtudtam, hogy a halottak öntudatlanok, tehát Isten nem kínozza a rosszakat egy tüzes pokolban (Prédikátor 9:5, 6). Ez nagyon megnyugtatott. Erőt öntött belém mindaz, amit megtanultam Istenről, és elhatároztam, hogy változtatok az életmódomon. De nem volt könnyű változtatnom, abbahagyni a kábítószerezést, az ivást, a verekedést és a káromkodást.

Bátorítottak Pál apostol szavai, melyeket az 1Korintusz 6:9–11-ben olvashatunk. Ezek az írásszövegek rávilágítanak, hogy néhány első századi kereszténynek ugyanolyan rossz szokásai voltak, mint nekem. Ám a beszámoló ezt is kijelenti: „ilyenek voltak némelyek közületek. De tisztára mostak, de megszenteltek, de igazságossá nyilvánítottak benneteket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében, és a mi Istenünk szellemével.” Reményt adtak ezek a szavak; megértettem, hogy én is képes vagyok megtenni a szükséges változtatásokat, hogy örömet szerezzek Istennek.

Ahogy egyre jobban megismertem Jehova Tanúit, meggyőződtem arról, hogy az igaz vallást gyakorolják. Tudták, hogy a múltban erőszakos, agresszív ember voltam, mégis szeretettel fogadtak.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Ha nem tanulmányoztam volna a Bibliát, és nem változtattam volna az életvitelemen, mostanra már valószínűleg halott lennék. Ehelyett azonban örömmel tanítottam a bibliai igazságokat az egyik bátyámnak, és segítettem neki, hogy le tudjon szokni a kábítószerről. Buzdítottam más rokonaimat is a Biblia tanulmányozására. Nagyon hálás vagyok, hogy Isten szolgálatának szentelhetem az életem, annak az Istennek, aki olyannyira törődik velünk!

[Oldalidézet a 24. oldalon]

„Úgy döntöttem, hogy azelőtt imádkozom, hogy engednék a kísértésnek, és nem utána”