Legyünk kitartóak a futóversenyben
„Kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (HÉB 12:1)
1–2. Mihez hasonlította Pál apostol a keresztényi életutat?
MINDEN évben sok helyen rendeznek maratoni futást. Az úgynevezett elit futók egyetlen céllal indulnak a versenyen: győzni akarnak. A többi résztvevő közül sokaknak nincs ilyen nagy célja. Számukra az, ha végig tudják futni a versenyt, már egy olyan teljesítmény, amelyre büszkék.
2 A Biblia a keresztényi életutat egy versenyhez hasonlítja. Pál apostol a következőkre hívta fel az ókori Korintuszban élő keresztények figyelmét a nekik írt első levelében: „Nem tudjátok, hogy a futók a versenyen mindnyájan futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek” (1Kor 9:24).
3. Mit értett Pál azon, hogy csak egyvalaki nyeri el a díjat?
3 Vajon Pál azt akarta ezzel mondani, hogy az ottani keresztények közül csak egyvalaki nyerhette el az élet jutalmát, míg a többiek hiába futottak? Természetesen nem! A versenyre készülő futók azzal a céllal edzenek, illetve futnak megfeszített erővel, hogy ők nyerjék meg a versenyt. Pál azt szerette volna, hogy a hívőtársai megfeszített erővel küzdjenek, hogy végigfussák a versenyt. Így reménykedhettek abban, hogy elnyerik az örök életet. Tehát minden keresztény, aki célba ér, megnyeri ezt a díjat.
4. Mit kell megvizsgálnunk az elénk helyezett versennyel kapcsolatban?
4 Pál szavai nemcsak buzdítóak, hanem kijózanítóak is mindenki számára, aki részt vesz napjainkban az életért folytatott versenyben. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert a díj – legyen szó akár az égi életről, akár a paradicsomi földön lévő életről – messze felülmúl minden mást. Igaz, ez a verseny hosszú és fárasztó. Tele van akadályokkal, veszélyekkel és figyelemelterelő tényezőkkel (Máté 7:13, 14). Szomorú, hogy az út során néhányan lelassultak, feladták a küzdelmet, vagy akár ki is estek a versenyből. Milyen csapdákkal és veszélyekkel kell számolni az életért folytatott versenyben? Hogyan tudod elkerülni őket? Hogyan tudsz célba érni, és így megnyerni a versenyt?
A kitartás nélkülözhetetlen a győzelemhez
5. Mit fejtett ki Pál a Héberek 12:1-ben a versennyel kapcsolatban?
5 Pál a Jeruzsálemben és a Júdeában élő héber keresztényeknek írt levelében ismét utalt az atlétikai játékokra és versenyekre. (Olvassátok fel: Héberek 12:1.) Kifejtette, hogy miért kell a keresztényeknek folytatniuk a futóversenyt, és mit kell tenniük azért, hogy célba érjenek. Meg fogjuk vizsgálni Pál ihletett tanácsát, melyet a héber keresztényeknek adott, hogy lássuk, milyen tanulsággal szolgál nekünk. De mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg, hogy mi indította Pált arra, hogy levelet írjon, és mire igyekezett buzdítani az olvasóit.
6. Mit akartak elérni a vallási vezetők azzal, hogy nyomást gyakoroltak a keresztényekre?
6 Az első századi keresztények, különösen azok, akik Jeruzsálemben és Júdeában éltek, sok próbával és nehézséggel néztek szembe. Nagy nyomást gyakoroltak rájuk a zsidó vallási vezetők, akik még akkoriban is jelentős befolyással bírtak a nép felett. Korábban ezeknek a vallási vezetőknek sikerült elérniük, hogy elítéljék, majd kivégezzék Jézus Krisztust mint lázadót és bűnözőt. Most pedig a követőit akarták megakadályozni abban, hogy róla prédikáljanak. A Cselekedetek könyve tele van olyan beszámolókkal, hogy hogyan fenyegették meg a keresztényeket, és hogy milyen támadásokat indítottak ellenük. Az első ilyen esetre szinte rögtön i. sz. 33 pünkösdje után került sor. Ez kétségkívül megnehezítette a hűségesek életét (Csel 4:1–3; 5:17, 18; 6:8–12; 7:59; 8:1, 3).
7. Miért volt válságos az az időszak, amelyben azok a keresztények éltek, akiknek Pál írt?
7 Egy további ok, amiért az akkori keresztények nagyon nehéz időkben éltek, az volt, hogy közel volt a zsidó rendszer vége. Jézus előre elmondta nekik, hogy pusztulás vár a hűtlen zsidó nemzetre. Arról is beszélt a követőinek, hogy milyen eseményeknek kell megtörténniük, mielőtt eljönne a vég. Konkrét utasításokkal látta el őket azt illetően, hogy hogyan élhetik túl a pusztulást. (Olvassátok fel: Lukács 21:20–22.) Mit kellett hát tenniük? Jézus erre figyelmeztette őket: „Ügyeljetek . . . magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól meg az élet aggodalmaitól, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap” (Luk 21:34).
8. Mi okozhatta azt, hogy néhány keresztény lelassult vagy feladta a versenyt?
8 Pál közel 30 évvel az után írta meg a hébereknek írt levelét, hogy Jézus figyelmeztette a tanítványait. Mi történt a keresztényekkel ez alatt a 30 év alatt? Néhányan közülük engedtek a nyomásnak, hagyták, hogy a mindennapi tevékenységek eltereljék a figyelmüket, és nem fejlődtek szellemileg, ami megerősíthette volna őket (Héb 5:11–14). Mások valószínűleg úgy gondolták, hogy sokkal könnyebb lenne a helyzetük, ha úgy élnének, mint az őket körülvevő zsidók többsége. Végtére is ezek a zsidók nem teljesen fordítottak hátat Istennek, még hittek benne, és bizonyos mértékig követték a mózesi törvényben leírtakat. Más keresztényeket pedig meggyőztek vagy megfélemlítettek azok a személyek, akik a gyülekezetben erőteljesen igyekeztek érvényre juttatni azt a véleményüket, hogy ragaszkodni kell a mózesi törvényhez és a zsidó hagyományokhoz. Vajon mit mondhatna Pál, amivel segíthetne ezeknek a keresztény testvéreinek szellemileg ébren maradni és kitartani a versenyben?
9–10. a) Mire buzdított Pál a hébereknek írt levél 10. fejezetének a vége felé? b) Miért írt Pál az ókori tanúk hithű cselekedeteiről?
9 Érdekes megfigyelni, hogy Pál isteni ihletés alatt hogyan próbálta megerősíteni a héber keresztényeket. Levelének a 10. fejezetében arról beszél, hogy a Törvény csupán „az eljövendő jó dolgok árnyéka” volt, és világosan bebizonyította, hogy csakis Jézus váltságáldozata alapján lehet a bűneiket megbocsátani. A fejezet vége felé Pál így intette az olvasóit: „kitartásra van szükségetek, hogy miután megcselekedtétek az Isten akaratát, megkapjátok az ígéret beteljesedését. Mert még »egy nagyon rövid idő«, és »aki jön, meg fog érkezni, és nem késik«” (Héb 10:1, 36, 37).
10 A hébereknek írt levél 11. fejezetében Pál nagyszerűen bemutatja, hogy mit jelent az Istenbe vetett igazi hit. Majd szemlélteti is ezt azoknak a férfiaknak és nőknek a példájával, akik rendkívüli hitet mutattak ki a történelem során. De miért kezdett a hitről beszélni, amikor a kitartásra buzdított? Vajon ez csak egy szükségtelen kitérő volt az érvelésében? Semmiképpen! Az apostol azt szerette volna, ha a hívőtársai megértik, hogy a hitük gyakorlásához bátorságra és kitartásra van szükség. Az a kiváló példa, melyet Jehovának ezek az ókorban élt hűséges szolgái mutattak, meg tudta erősíteni a héber keresztényeket, hogy ők is meg tudjanak birkózni a próbáikkal és nehézségeikkel. Ezért miután felsorolta ezeknek a múltbeli lojális személyeknek a tetteit, és említést tett a hitükről, Pál ezt a kijelentést tehette: „mivel a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, vessünk le mi is minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (Héb 12:1).
„A tanúknak ily nagy fellege”
11. Milyen hatással lehet ránk, ha elgondolkodunk azoknak a példáján, akik a ’tanúk nagy fellegéhez’ tartoznak?
11 A „tanúknak ily nagy fellege” nem nézőkre vagy tétlen ácsorgókra utal, akik azért jöttek, hogy megnézzék a versenyt, vagy hogy lássák, amint a kedvenc sportolójuk vagy csapatuk győz. Nem, ők inkább olyanok voltak, mint a futók, akik részt vesznek a versenyben. Sőt már sikeresen be is fejezték azt. Bár ők már nem élnek, tekinthetünk rájuk úgy, mint tapasztalt futókra, akik bátorítani tudják az új versenyzőket. Gondolj bele, hogy hogyan érezné magát egy versenyző, ha tudná, hogy a nézők, akik buzdítják őt, a legkiválóbb futók közül valók. Vajon ez nem arra ösztönözné őt, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa, vagy akár még felül is múlja önmagát? Ezek a régen élt tanúk igazolják, hogy meg lehet nyerni ezt a jelképes versenyt, akármilyen nehéz is. Ezért az első századi héber keresztények bátorságot tudtak meríteni, illetve ’kitartással tudták futni a versenyt’, ha mindig észben tartották azoknak a példáját, akik ’a tanúk fellegéhez’ tartoznak. Mi is javunkra fordíthatjuk a példájukat.
12. Mit tanulhatunk a Pál által említett személyek hitéből?
12 A Pál által említett sok hűségesnek hasonlóak voltak a körülményei, mint nekünk. Például Noé akkor élt, amikor a Vízözön előtti világ vége elérkezett. Mi pedig abban az időben élünk, amikor közel van a jelenlegi világrendszer vége. Jehova azt kérte Ábrahámtól és Sárától, hogy hagyják ott a szülőföldjüket. Azt ígérte nekik, hogy tőlük fog származni egy nép, amely Őt fogja szolgálni. Ábrahám és Sára várakozott arra, hogy beteljesedjen Jehova ígérete. Minket is arra sürgetnek, hogy tagadjuk meg magunkat, nyerjük el Jehova helyeslését, és azokat az áldásokat, melyeket nekünk tartogat. Mózesnek a félelmetes pusztán kellett keresztül mennie, miközben az Ígéret földje felé tartott. Nekünk ezen a hanyatló világrendszeren kell „keresztül mennünk”, miközben haladunk a megígért új világ felé. Mindaz, amin ezek a hűségesek keresztülmentek, a sikereik és a kudarcaik, az erősségeik és a gyengeségeik, mind-mind igazán figyelemreméltóak, melyekből fontos tanulnunk (Róma 15:4; 1Kor 10:11).
Hogyan sikerült győzniük?
13. Milyen erőt próbáló feladatokkal nézett szembe Noé, és mi tette őt képessé arra, hogy megbirkózzon velük?
13 Mi tette képessé Jehova ezen szolgáit arra, hogy kitartsanak, és sikeresek legyenek a versenyben? Figyeld meg, hogy mit írt Pál Noéról. (Olvassátok fel: Héberek 11:7.) A Vízözön, melyet Jehova azért hozott a földre, hogy ’elpusztítson az ég alatt minden testet’, egy olyan jelenség volt, amilyet Noé korábban „még nem látott” (1Móz 6:17). Ilyesmi sohasem történt még azelőtt, nem volt rá példa. Noé mégsem gondolta azt, hogy valószínűtlen, sőt egyenesen lehetetlen, hogy ez megtörténjen. Miért nem? Mert hitt abban, hogy amit Jehova mondott – bármiről legyen is szó –, az meg fog valósulni. Noé nem gondolta azt, hogy Jehova túl nehéz dolgokat kér tőle. Sőt, ő „pontosan úgy cselekedett” mindenben (1Móz 6:22). Noénak sok mindent kellett tennie: építeni a bárkát, összegyűjteni az állatokat, élelmet gyűjteni a bárkába az embereknek és az állatoknak, prédikálni egy figyelmeztető üzenetet, és megőrizni a családja erős szellemiségét. Ha figyelembe vesszük mindezt, láthatjuk, hogy óriási feladat volt „pontosan úgy” cselekednie, ahogy Jehova mondta. De Noé hite és kitartása életet jelentett és áldásokat eredményezett mind neki, mind a családjának.
14. Milyen helyzetekben mutatta ki Ábrahám és Sára, hogy hisznek Istenben, és mit tanulhatunk a példájukból?
14 Ábrahám és Sára következik Pál felsorolásában, amelyben a ’bennünket körül vevő tanúk nagy fellegét’ mutatja be. Nekik le kellett mondaniuk a megszokott életformájukról, melyet Ur városában élveztek. Ezzel a jövőjük látszólag bizonytalanná vált. Noha nehéz helyzeteket kellett átélniük, ők a megingathatatlan hit és a feltétlen engedelmesség példáinak bizonyultak. A Biblia helyénvaló módon úgy nevezi Ábrahámot, mint aki „az atyja . . . mindazoknak, akiknek van hitük”, mivel ő hajlandó volt rengeteg áldozatot hozni az igaz imádatért (Róma 4:11). Pál csak a főbb mozzanatokat érintette Ábrahám életéből, mivel az olvasói tisztában voltak a részletekkel. Azonban Pál sokatmondó tanulságot vont le: „Hitben haltak meg mindezek [beleértve Ábrahámot és a családját], bár nem kapták meg az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és üdvözölték azokat, és nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön” (Héb 11:13). Világos, hogy az Istenbe vetett hitük és a vele ápolt személyes kapcsolatuk segített nekik kitartással futni a versenyben.
15. Mi indította Mózest arra, hogy változtasson az életformáján?
15 Mózes egy másik nagyszerű példa Isten szolgái, vagyis a ’tanúk fellege’ között. Otthagyta a gazdag, fényűző életet, „inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön”. Mi indította őt erre? Pál ezt írta: „a megjutalmazásra szegezte tekintetét . . . rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant.” (Olvassátok fel: Héberek 11:24–27.) Mózes figyelmét nem terelte el ’a bűn ideig-óráig tartó élvezete’. Isten és az ő ígéretei annyira valóságosak voltak számára, hogy rendkívüli bátorságot és kitartást tanúsított. Megfeszített erővel, fáradhatatlanul azon volt, hogy az Egyiptomból kihozott izraelitákat bevezesse az Ígéret földjére.
16. Miért nem keseredett el Mózes, amikor nem léphetett be az Ígéret földjére?
16 Ábrahámhoz hasonlóan Mózes sem láthatta beteljesedni Isten ígéreteit. Éppen azt megelőzően, hogy az izraeliták beléptek volna az Ígéret földjére, Isten ezt mondta Mózesnek: „Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be oda, arra a földre, melyet Izrael fiainak adok.” Ez azért történt, mert korábban őt és Áront felingerelte a nép lázadozása, és ezért ’elmulasztották a kötelességüket Istennel szemben Izrael fiai között Meriba vizeinél’ (5Móz 32:51, 52). Vajon Mózes elkeseredett vagy neheztelt ezért? Nem. Áldást mondott a népre, és végül ezeket a szavakat mondta: „Boldog vagy, ó, Izrael! Ki olyan, mint te, oly nép, melynek Jehova a megmentője, segítő pajzsod, s Aki a te dicsőséges kardod?” (5Móz 33:29).
Tanulságok számunkra
17–18. a) Mit tanulhatunk a ’tanúk fellegétől’ az életünkért folytatott versenyünkkel kapcsolatban? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
17 Áttekintve néhány személy életét a ’bennünket körül vevő tanúk fellegéből’, teljesen világos, hogy ahhoz, hogy célba tudjunk érni, fenntartás nélkül hinnünk kell Istenben és az ígéreteiben (Héb 11:6). A hitnek az első helyet kell elfoglalnia az életünkben, nem kerülhet hátrébb a fontossági sorrendünkben. Azoktól eltérően, akiknek nincs hitük, Jehova szolgái túllátnak a jelenen. Mi képesek vagyunk látni a „Láthatatlant”, és így kitartással futni a versenyben (2Kor 5:7).
18 A verseny, amelyet a keresztények futnak, nem könnyű. De ettől még sikeresen célba érhetünk. A következő cikkben meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen további segítséget kapunk ehhez.
Meg tudod magyarázni?
• Miért írt Pál hosszasan az ókori tanúk hitből fakadó tetteiről?
• Hogyan segít kitartással futni az, ha elképzeljük, hogy „a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket”?
• Mit tanultál abból, hogy megvizsgáltad olyan hűséges tanúk példáját, mint Noé, Ábrahám, Sára és Mózes?
[Kép a 19. oldalon]
Ábrahám és Sára kész volt otthagyni az Ur városában élvezett kényelmet