Tudtad?

Miért mondta azt Jézus, hogy „ha valaki . . . szolgálatra kényszerít egy mérföldre, menj el vele kettőre”?

▪ A híres hegyi beszédében Jézus ezt tanácsolta: „ha valaki, akinek hatalma van, szolgálatra kényszerít egy mérföldre, menj el vele kettőre” (Máté 5:41). A hallgatói valószínűleg tudták, mire gondol: arra, hogy akkoriban a hatóságok képviselői kényszermunkára foghatták az embereket.

Az első században Izrael római fennhatóság alatt volt. A rómaiak minden további nélkül munkára kényszerítették az embereket és az állataikat. Emellett bármit igénybe vettek, amire szükségük volt a hivatalos ügyek gyors lebonyolításához. Például a római katonák arra kötelezték a cirénei születésű Simont, hogy vigye el Jézus kínoszlopát a kivégzés helyére (Máté 27:32). A kimerítő kényszermunka a zsidók közt nagyon népszerűtlen volt, és keserű szájízzel végezték.

Nem tudjuk, hogy mekkora távolságra voltak kötelesek elvinni valamilyen terhet. De nehéz elképzelni, hogy az előírtnál egy lépéssel is tovább mentek volna. Tehát amikor Jézus arra ösztönözte a hallgatóit, hogy menjenek el még egy mérföldre, arra gondolt, hogy a törvényesen elvárt munkát minden neheztelés nélkül végezzék el (Márk 12:17).

Ki volt Annás, akiről az evangéliumokban olvashatunk?

▪ Amikor a Bibliában Jézus peréről olvasunk, Annásra (Ananra) papi elöljáróként történik utalás (Lukács 3:2; János 18:13; Cselekedetek 4:6). Annás Izrael főpapjának, Kajafásnak volt az apósa. Maga is szolgált főpapként i. sz. 6-tól vagy 7-től egészen addig, amíg i. sz. 15 körül a római helytartó, Valerius Gratus meg nem fosztotta a hivatalától. Ám Annásnak ezután is nagy befolyása volt Izraelben. Ahogy a veje, úgy a fiai közül öten szintén betöltötték a főpapi tisztséget.

Amíg Izrael önálló nemzetként működött, a főpap hivatala csak a halálával szűnt meg (4Mózes 35:25). De azután, hogy Izrael Róma fennhatósága alá került, a római kormányzók vagy a Róma által kinevezett királyok jelölték ki a főpapot, és bármikor meg is foszthatták a tisztségétől. Josephus Flavius történetíró szerint Kviríniusz, Szíria római kormányzója i. sz. 6 vagy 7 táján egy bizonyos Joázár helyett Annást tette meg főpapnak. Úgy tűnik, hogy ezek a pogány uralkodók a papok közül választották ki az új főpapot.

Annás családja közismerten kapzsi volt, és nagyon tehetős. Abból gazdagodtak meg, hogy kisajátították az áldozatokhoz szükséges állatok és ételek – például a galambok, juhok, olaj és bor – árusításának a jogát a templom területén. Josephus azt írta, hogy Annás fiának, Anannak (Ananiasnak) a „szolgái elvetemedett emberek voltak, [elrabolták] a szérűkről a papokat illető tizedeket; ha valaki szembe mert szállni velük, kegyetlenül megverték”.