„Testvéri szeretetetek maradjon meg”

1–2. Miért írt levelet Pál a héber keresztényeknek?

AZ ELSŐ században járunk, i. sz. 61-et írunk. A keresztény gyülekezetek egész Izrael területén egy viszonylag békés időszakban élnek. Noha Pál apostol börtönben van Rómában, bízik benne, hogy hamarosan szabadon engedik. A társa, Timóteusz nem sokkal korábban szabadult ki a börtönből, és azt tervezik, hogy meglátogatják a Júdeában élő keresztény testvéreiket (Héb 13:23). Ám ahogyan Jézus azt megjövendölte, öt évvel később „letáborozott seregek” fogják körbevenni Jeruzsálemet. A júdeai keresztényeknek, különösen a Jeruzsálemben élőknek, határozottan kell majd cselekedniük. Jézus figyelmeztette őket, hogy amikor látják kibontakozni az eseményeket, habozás nélkül meneküljenek el (Luk 21:20–24).

² Az elmúlt 28 évben, mióta Jézus elmondta ezt a próféciát, az Izraelben élő hűséges, zsidó származású keresztények már sok ellenségeskedést és üldözést álltak ki (Héb 10:32–34). Pál azonban tisztában van vele, hogy életük egyik legnagyobb hitpróbája vár rájuk (Máté 24:20, 21; Héb 12:4). Szeretné, ha felkészültek lennének, bármi történjen is. Különösen nagy szükségük lesz kitartásra és olyan erős hitre, amely képes életben tartani őket. (Olvassátok fel: Héberek 10:36–39.) Éppen ezért Jehova szelleme arra indítja Pált, hogy ebben a különleges időszakban írjon egy levelet ezeknek a drága testvéreknek. Így született meg a hébereknek írt levél.

 3. Miért fontos számunkra a hébereknek írt levél?

³ Az, amit Pál az első századi héber keresztényeknek írt, nekünk is fontos, mert hasonló helyzetben vagyunk. Ezekben a „nehezen elviselhető, válságos” időkben sokan közülünk hűségesen kitartanak súlyos próbák vagy üldözés közepette (2Tim 3:1, 12). De a legtöbben most viszonylag békés körülmények között élünk, és nem tapasztalunk nyílt üldözést. Ám az első századi keresztényekhez hasonlóan nekünk sem szabad elfelejtenünk, hogy nemsokára életünk legnagyobb hitpróbájával kell szembenéznünk. (Olvassátok fel: Lukács 21:34–36.)

 4. Mi a 2016-os éviszöveg, és miért időszerű?

⁴ Hogyan készülhetünk fel a közvetlenül előttünk álló eseményekre? Pál a hébereknek írt levelében több tanácsot is adott, melyek segíthetnek megerősíteni a hitünket. A levél utolsó fejezetének első verse egy lényeges dolgot emel ki. Erre buzdít minket: „Testvéri szeretetetek maradjon meg” (Héb 13:1). Ez a vers lett a 2016-os éviszöveg.

 5. Mi a testvéri szeretet?

⁵ A Pál által használt görög szó, a phi·la·del·phiʹa, melyet testvéri szeretetnek fordítanak, szó szerint azt jelenti, hogy ’testvér iránt érzett vonzalom’. A testvéri szeretet egy olyan vonzalom, mely erős, bensőséges ragaszkodást foglal magában, mint amilyen a családtagok vagy a jó barátok között van (Ján 11:36). Mi nem csak úgy teszünk, mintha testvérek lennénk, hanem tényleg testvérek vagyunk (Máté 23:8). A következő szavak szépen leírják, hogy milyen szoros kötelék van köztünk: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Mivel ehhez a szeretethez az alapelveken nyugvó szeretet, az a·gaʹpe is társul, Isten népe egy összetartó közösséget alkot.

 6. Mit jelent az igaz keresztényeknek a testvéri szeretet?

⁶ Egy tudós szerint „a »testvéri szeretet« kifejezés főként a keresztény irodalomban fordul elő”. A judaizmusban a „testvér” szóval a rokonokon kívül olykor másokra is utaltak, de mindenképpen olyanokra, akik a zsidó nemzethez tartoztak. A keresztény gyülekezet azonban bárkit szívesen fogad a származásától függetlenül (Róma 10:12). Jehova megtanít minket arra, hogy testvéri vonzalommal legyünk egymás iránt (1Tessz 4:9). De miért fontos, hogy megmaradjon a testvéri szeretetünk?

 7. a) Elsősorban miért kell szeretnünk egymást? b) Mi miatt kell még erősítenünk az egymás iránti szeretetünket?

⁷ Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy azért, mert Jehova elvárja tőlünk, hogy szeressük egymást. Nem állíthatjuk, hogy szeretjük Istent, ha közben nem vagyunk hajlandók szeretni a testvéreinket (1Ján 4:7, 20, 21). Emellett szükségünk is van egymásra, különösen akkor, amikor nehézségeket élünk át. Pál tudta, hogy néhány héber kereszténynek hamarosan hátra kell majd hagynia az otthonát és az értékeit. Jézus elmondta, hogy milyen viszontagságos időszak vár rájuk (Márk 13:14–18; Luk 21:21–23). Éppen ezért minden addiginál nagyobb szükségük volt arra, hogy erősítsék az egymás iránti szeretetüket (Róma 12:9).

 8. Mit kell tennünk most, még mielőtt kitör a nagy nyomorúság?

⁸ Hamarosan elengedik minden idők legnagyobb nyomorúságának a pusztító szeleit (Márk 13:19; Jel 7:1–3). Ezért hát szívleljük meg ezt az ihletett tanácsot: „Menj, népem, menj be belső szobáidba, és zárd be ajtóidat magad után. Rejtőzz el csak egy pillanatra, míg elmúlik az ítélet” (Ézs 26:20). Ezek a „belső szobák” a gyülekezeteinkre utalhatnak, melyekben közösen imádjuk Jehovát. De nem elég csupán rendszeresen összejönnünk. Pál arra emlékeztette a héber keresztényeket, hogy ezeken az alkalmakon ösztönözzék egymást „szeretetre és jó cselekedetekre” (Héb 10:24, 25). Már most erősítenünk kell a testvéri szeretetünket, hiszen a ránk váró próbák és nehézségek idején nagy szükségünk lesz rá.

 9. a) Milyen helyzetekben fejezhetjük ki a testvéreink iránti szeretetünket? b) Mondj példákat arra, hogyan mutatott Jehova népe testvéri szeretetet.

⁹ Már most, a nagy nyomorúság kitörése előtt is óriási szükségünk van a testvéri szeretetre. Sok testvérünk szenved földrengések, árvizek, hurrikánok, cunamik és más természeti katasztrófák miatt. Mások ellenségeskedéssel vagy üldözéssel néznek szembe (Máté 24:6–9). Ezenkívül a gazdasági nehézségek is megkeserítik a mindennapjainkat ebben a romlott világban (Jel 6:5, 6). Miközben egyre több baj üti fel a fejét, egyre több lehetőségünk van arra, hogy bizonyítsuk, mennyire erős a testvérek iránti vonzalmunk. Bár „a legtöbb emberből kihűl. . . a szeretet”, mi továbbra is mutassunk testvéri szeretetet egymás iránt (Máté 24:12).^[1]

10. Mit fogunk most megvizsgálni?

¹⁰ Mit tehetünk, hogy a sok nehézség ellenére megmaradjon a testvéri szeretetünk? Mivel bizonyíthatjuk, hogy megvan bennünk ez a testvéri vonzalom? Miután Pál apostol azt tanácsolta, hogy maradjon meg a testvéri szeretetünk, arról is írt, hogy hogyan tudjuk ezt megvalósítani. Nézzünk hat területet.

11–12. Hogyan lehetünk vendégszeretőek? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹¹ „A vendégszeretetről ne feledkezzetek meg.” (Olvassátok fel: Héberek 13:2.) A vendégszeretetnek fordított kifejezés az eredeti nyelven azt jelenti, hogy ’idegenek iránti kedvesség’. Erről Ábrahám és Lót példája juthat eszünkbe. Mindketten kedvesen bántak az őket felkereső idegenekkel, akikről aztán kiderült, hogy angyalok (1Móz 18:2–5; 19:1–3). Pál az ő példájukra utalva ösztönözte a héber keresztényeket, hogy mutassák ki a testvéri szeretetüket azzal, hogy vendégszeretőek.

¹² Mi vendégszeretőek vagyunk? Meghívunk másokat az otthonunkba egy étkezésre, vagy csak hogy egy kicsit együtt legyünk és buzdítsuk egymást? A vendégszeretet nem azt jelenti, hogy bonyolult előkészületeket teszünk, vagy költségbe verjük magunkat. Az sem lenne jó, ha csak azokat hívnánk meg, akik viszonozni tudják a kedvességünket (Luk 10:42; 14:12–14). Nem lenyűgözni, hanem építeni szeretnénk másokat. Még ha nem ismerjük is jól a körzetfelvigyázót és a feleségét, szívesen vendégül látjuk őket? (3Ján 5–8). A rengeteg teendőnk és a mindennapi élettel járó stressz ellenére soha ne feledkezzünk meg a vendégszeretetről!

13–14. Hogyan tarthatjuk elménkben „a rabbilincsekben levőket”?

¹³ „Tartsátok elmétekben a rabbilincsekben levőket.” (Olvassátok fel: Héberek 13:3.) Pál itt nem általánosságban a börtönben levőkre utalt, hanem azokra a testvérekre, akik a hitük miatt raboskodtak. Ő maga is már négy éve rabbilincsekben volt, amikor ezt írta a héber keresztényeknek (Fil 1:12–14). Megdicsérte őket, amiért együttérzést fejeztek ki a börtönben levők iránt (Héb 10:34). Noha néhányan személyesen is tudták támogatni Pált a börtönben, a héber keresztények távol voltak tőle. Hogyan tarthatták az elméjükben? Úgy, ha buzgón imádkoztak érte (Héb 13:18, 19).

¹⁴ Ma hasonló a helyzet. Fizikailag talán mi is távol vagyunk a börtönben lévő testvéreinktől, ezért nem tudunk nekik olyan gyakorlati segítséget nyújtani, mint azok a Tanúk, akik a közelükben élnek. De az együttérzésünket és a szeretetünket kimutathatjuk ezek iránt a hűséges testvérek iránt, ha mindig megemlékezünk róluk, és imádkozunk értük. Eszünkbe jut az a sok-sok testvér és testvérnő, akik börtönben vannak Eritreában? Olykor még gyerekeket is fogva tartanak. És ne feledjük, hogy három testvér, Paulos Eyassu, Isaac Mogos és Negede Teklemariam már több mint 20 éve van bezárva.

15. Hogyan tarthatjuk tiszteletben a házasságunkat?

¹⁵ „A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél.” (Olvassátok fel: Héberek 13:4.) Úgy is bizonyíthatjuk a testvéri szeretetünket, ha erkölcsileg tiszták maradunk (1Tim 5:1, 2). Pál azt írta, hogy „senki ne menjen el odáig, hogy ártson, és senki ne sértse meg testvére jogait” azzal, hogy erkölcstelenséget követ el vele vagy egy családtagjával (1Tessz 4:3–8). Ha valaki ilyet tesz, lerombolja a bizalmat, mely a testvéri szeretet alapja. És képzeljük el, mit érezne egy feleség, ha megtudná, hogy a férje megcsalja őt azáltal, hogy pornográf anyagokat nézeget. Vajon a férj ezzel azt fejezné ki, hogy szereti a feleségét, és tiszteli a házasság intézményét? (Máté 5:28).

16. Hogyan segít a megelégedettség, hogy testvéri szeretetet tudjunk kimutatni?

¹⁶ „Elégedjetek meg azzal, amitek van.” (Olvassátok fel: Héberek 13:5.) Az igazi megelégedettség a Jehova iránti bizalomból fakad, és hozzájárul, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodjunk az anyagi javakról (1Tim 6:6–8). Ezenkívül segít felismernünk, hogy a Jehovával és a testvéreinkkel ápolt kapcsolatunk sokkal fontosabb, mint bármi, amit pénzen megvásárolhatunk. Egy megelégedett ember nem panaszkodik, nem morgolódik, és nem kritizál, valamint nem táplál magában irigységet vagy kapzsiságot, amely elfojthatja a testvéri szeretetet. A megelégedettség inkább a nagylelkűséget erősíti bennünk (1Tim 6:17–19).

17. Hogyan segít a bátorság, hogy testvéri szeretetet tudjunk kimutatni?

¹⁷ „[Legyetek] igen bátrak.” (Olvassátok fel: Héberek 13:6.) A Jehovába vetett bizalmunk bátorságot ad nekünk, bármilyen nehézséggel nézzünk is szembe. A bátorság pedig segít, hogy derűlátóak legyünk. Ha a testvéri szeretetünk ilyen szemléletmóddal párosul, meg tudjuk erősíteni és vigasztalni a hittársainkat (1Tessz 5:14, 15). Bár a nagy nyomorúság sötét időszak lesz a világ számára, mi képesek leszünk fölegyenesedni és felemelni a fejünket, tudva, hogy közel a szabadulásunk (Luk 21:25–28).

18. Hogyan erősíthetjük a szeretetünket a vének iránt?

¹⁸ „Emlékezzetek meg azokról, akik vállalják köztetek a vezetést.” (Olvassátok fel: Héberek 13:7, 17.) Ha arra gondolunk, milyen sokat fáradoznak értünk a vének, méghozzá anélkül, hogy ebből bármilyen anyagi hasznuk származna, elmélyül az irántuk érzett szeretetünk és értékelésünk. Nem szeretnénk, ha elveszítenék az örömüket vagy sóhajtoznának miattunk. Inkább legyünk engedelmesek és vessük alá magunkat nekik, „egészen rendkívüli figyelmességet [mutatva irántuk] a munkájuk miatt, szeretetben” (1Tessz 5:13).

19–20. Mit tehetünk, hogy „még teljesebb mértékben” kimutassuk a testvéri szeretetet?

¹⁹ Jehova népe közismert a testvéri szeretetről. Ez már Pál idejében is így volt. Ő mégis erre buzdította a testvéreket: „továbbra is ezt tegyétek, még teljesebb mértékben” (1Tessz 4:9, 10). Az biztos, hogy mindig tudunk fejlődni.

²⁰ Amint az év folyamán rápillantunk az éviszövegünkre, gondolkodjunk el a következő kérdéseken: Lehetnék még vendégszeretőbb? Hogyan tudok megemlékezni a börtönben lévő testvéreinkről? Kellően tisztelem a házasságot, melyet Isten hozott létre? Mi segíthet, hogy valóban megelégedett legyek? Hogyan erősíthetem a Jehova iránti bizalmamat? Hogyan tudok még inkább együttműködni azokkal, akik vállalják a vezetést? Ha igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni ezen a hat területen, akkor számunkra az éviszöveg nem csupán egy felirat lesz a Királyság-terem falán. Arra fog emlékeztetni, hogy tegyünk eleget ennek a felszólításnak: „Testvéri szeretetetek maradjon meg” (Héb 13:1).