Mi számít megbocsáthatatlan bűnnek?

Megbocsáthatatlan bűnt akkor követ el valaki, ha a szemléletmódja nem elfogadható Isten előtt. Hogy fejlődhet ki valakiben ilyen hozzáállás?

Isten megbocsát azoknak, akik megbánják a bűneiket, az alapelvei szerint élnek, és hisznek Jézus Krisztusban (Cselekedetek 3:19, 20). Ám előfordulhat, hogy valaki annyira belemerül a bűn cselekvésébe, hogy sosem fog megváltozni. A Biblia úgy fogalmaz, hogy az ilyen személyben „gonosz szív” fejlődik ki, mely megkeményedik „a bűn megtévesztő hatalma által” (Héberek 3:12, 13). A szíve végérvényesen Isten ellen fordul. Olyan, mint a kiégetett agyag, mely már nem formálható többé (Ézsaiás 45:9). Így sosem lesz alap arra, hogy Isten megbocsássa a bűnét (Héberek 10:26, 27).

Néhány zsidó vallásvezető Jézus napjaiban megbocsáthatatlan vétket követett el. Tudták, hogy Jézus Isten szent szellemének köszönhetően tesz csodákat, mégis gonoszul azt mondták, hogy Sátántól, az Ördögtől kapja ehhez a hatalmat (Márk 3:22, 28–30).

Példák a megbocsátható bűnökre

• Tudatlanságból elkövetett káromlás. Pál apostol egykor káromló volt, de ezt mondta: „irgalmasságot tanúsítottak irántam, mivelhogy tudatlan voltam, és hitetlenségben cselekedtem” (1Timóteusz 1:13).

• Házasságtörés. A Biblia beszél olyanokról, akik házasságtörést követtek el, de aztán megváltoztak, és Isten megbocsátott nekik (1Korintusz 6:9–11).

„Megbocsáthatatlan vétket követtem el?”

Ha őszintén megbántad a bűnödet, és meg akarsz változni, akkor nem követtél el megbocsáthatatlan bűnt. Isten még a visszaeső bűnösöknek is megbocsát, ha a szívük nem fordult végérvényesen ellene (Ézsaiás 1:18).

Néhányan úgy érzik, hogy megbocsáthatatlan a vétkük, mert folyamatosan gyötri őket a bűntudat. Azonban a Biblia azt tanítja, hogy az érzéseink becsaphatnak (Jeremiás 17:9). Isten nem hatalmazott fel minket arra, hogy bárkit is megítéljünk – még önmagunkat sem (Róma 14:4, 12). Ő akkor is megbocsát, ha a szívünk elítél bennünket (1János 3:19, 20).

Megbocsáthatatlan vétket követett el Iskariót Júdás?

Igen. A kapzsisága arra vitte rá, hogy lopjon a szent célra szánt pénzből. Sőt, úgy tett, mintha a szegények miatt aggódna, de igazából csak még több pénzt akart ellopni (János 12:4–8). Júdás annyira belemerült a rossz cselekvésébe, hogy elárulta Jézust 30 ezüstért. Jézus tudta, hogy Júdás nem fogja igazán megbánni a tettét, ezért a pusztulás fiának nevezte (János 17:12). Vagyis amikor Júdás meghalt, örökre meghalt, nincs reménye a feltámadásra (Márk 14:21).

Júdás nem bánta meg igazán a bűnét. Nem Istennek vallotta meg a tettét, hanem a vallásvezetőknek, akikkel szövetkezett (Máté 27:3–5; 2Korintusz 7:10).