János 14:6: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”

„Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis általam” (János 14:6, Új világ fordítás).

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (János 14:6, Katolikus fordítás).

Ha valaki szeretné elfogadható módon imádni az Atyát, Jehovaa Istent, el kell ismernie Jézus létfontosságú szerepét.

„Én vagyok az út”. Ez azt jelenti, hogy általa közeledhetünk Istenhez. Például az ő nevében kell imádkoznunk Jehovához (János 16:23, 24). Jézus halála teszi lehetővé, hogy elnyerjük Isten kegyét, vagyis hogy békés kapcsolatba kerüljünk vele (Róma 5:8–11). Jézus abban az értelemben is „az út”, hogy példát állított elénk, hogyan élhetünk Istennek tetszően (János 13:15).

„Én vagyok. . . az igazság”. Jézus mindig az igazat mondta, és összhangban is élt azzal (1Péter 2:22). Akik figyeltek rá, az igazat tudhatták meg Istenről (János 8:31, 32). Azért is nevezhetjük őt „az igazságnak”, mert számos bibliai próféciát teljesített. Isten ígéretei őáltala válnak valóra (János 1:17; 2Korintusz 1:19, 20; Kolosszé 2:16, 17).

„Én vagyok. . . az élet.” Jézus az életét adta, hogy akik hisznek benne, örökké élhessenek (János 3:16, 36). Jézus azok számára is az élet, akik már meghaltak, mert fel fogja őket támasztani (János 5:28, 29; 11:25).

„Senki sem jut az Atyához, csakis általam.” Csak úgy lehetünk jó kapcsolatban Istennel, ha elfogadjuk Jézus egyedülálló szerepét. Ezért kell az ő nevében imádkoznunk Istenhez. Ezzel elismerjük a hatalmát (János 15:16). Ezenkívül azt is el kell ismernünk, hogy a megmentés csak Jézus által lehetséges (Cselekedetek 4:12; Filippi 2:8–11).

Jézus a halála előtti estén jó tanácsokkal látta el a 11 hűséges apostolát. Erről olvashatunk a János evangéliuma 13-tól 17-ig terjedő fejezeteiben. A 14. fejezetben Jézus arra buzdítja a tanítványait, hogy erősítsék a hitüket, szeressék őt és az Atyját, és legyenek engedelmesek (János 14:1, 12, 15–17, 21, 23, 24). Beszélt nekik arról is, hogy milyen szoros szálak fűzik őt az égi Atyjához (János 14:10, 20, 28, 31). Biztosította őket arról, hogy bár nemsokára visszatér az égbe, nem hagyja őket magukra (János 14:18). Megígérte, hogy az Atya segítőt küld majd nekik az ő nevében, ami nem más, mint a szent szellem (János 14:25–27). Jézus azért mondta mindezeket, hogy felkészítse a követőit az előttük álló nehézségekre.