4:4

Szamárián: Jézus idejében Szamária annak a római tartománynak volt a neve, amelyen Jézus olykor átutazott, és ahová később az apostolok elvitték a kereszténység üzenetét. A határait ma már nem tudjuk pontosan megállapítani, de úgy vélik, hogy az északon lévő Galilea és a délen fekvő Júdea között terült el, kelet–nyugati irányban pedig a Jordántól a Földközi-tenger parti síkságáig húzódott. A tartomány java részét azok a területek alkották, amelyek egykor Efraim törzséhez és (a Jordántól nyugatra lévő) Manassé fél törzséhez tartoztak. Bár Jézus időről időre áthaladt Szamárián Jeruzsálembe jövet-menet (Jn 4:3–6; Lk 9:51, 52; 17:11), arra utasította az apostolait, hogy ne prédikáljanak a szamáriai városokban, mivel elsődlegesen „Izrael népének az elveszett juhaihoz” küldte őket, vagyis a zsidókhoz (Mt 10:5, 6). Ez a korlátozás viszont csak egy meghatározott időre szólt. Közvetlenül az égbe menetele előtt Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy vigyék el a jó hírt Szamáriába is, illetve „a föld legtávolabbi részéig” (Cs 1:8, 9). Amikor üldözés tört ki Jeruzsálemben, a tanítványok közül néhányan Szamáriában hirdették a jó hírt, és ebben Fülöp járt élen. Később odaküldték Pétert és Jánost, hogy a szamáriaiak is megkapják a szent szellemet (Cs 8:1–17, 25; 9:31; 15:3).