4:9

A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal: Azok a szamáriaiak, akikről a Biblia először beszél, olyan zsidók voltak, akik a tíz törzs királyságában laktak, mielőtt az asszírok elfoglalták azt (2Ki 17:29). A szamáriaiak elkülönülése a többi zsidótól korábban kezdődött, még akkor, amikor Jeroboám bevezette a bálványimádatot Izrael tíz törzsének a királyságában (1Ki 12:26–30). Az asszír leigázás után a „szamáriai” kifejezéssel a Szamária területén megmaradtak utódaira utaltak, valamint azokra a más nemzetiségű emberekre, akiket betelepítettek ide. Bár a szamáriaiak azt állították, hogy kizárólag Manassé és Efraim törzséből származnak, többen közülük kétségkívül keveredtek más nemzetiségűekkel is, és a Szentírás szerint a vegyes népesség még romlottabbá tette az imádatot Szamáriában (2Ki 17:24–41). Amikor a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből, a szamáriaiak azt állították, hogy Jehovát imádják, ugyanakkor ellenezték a jeruzsálemi templom és a városfalak felépítését. Aztán feltehetően az i. e. IV. században a Gerizim-hegyen felépítették a saját templomukat, melyet később a zsidók i. e. 128-ban leromboltak. Ám a szamáriaiak továbbra is azon a hegyen imádták Istent, és az I. században a római tartományban, Szamáriában éltek, mely Júdea és Galilea között feküdt. A Bibliának csak az első öt könyvét fogadták el, és talán még Józsué könyvét, de néhány verset módosítottak, hogy alátámasszák velük azt, hogy jó helyen van a templomuk. Jézus napjaira a „szamáriai” megjelölésnek etnikai és vallási íze is volt, a zsidók pedig megvetették őket (Jn 8:48).

. . .a szamáriaiakkal: Jóllehet a zárójeles rész nem szerepel egyes kéziratokban, számos korai megbízható kéziratban viszont igen.